Akvaristika, Literatúra, Veda

Akvaristická literatúra

skala
Hits: 11932

Slo­ven­ská literatúra

  • Čer­ný J., Toper­cer E., 1991: Cho­vá­me akvá­ri­ové ryby, Prí­ro­da, 3. vyd., 170 pp.
  • Dokou­pil Nor­bert, 1999: Moder­né mečú­ne, SAP, ISBN 80−88908−25−6, 67 pp.
  • Dokou­pil Nor­bert, 1980: Prvé akvá­ri­um, 53 pp.
  • James Bar­ry, 2003: Akvá­ri­ové rast­li­ny, 120 pp.
  • Pay­san Klaus, 1995: Akva­rij­ní ryby, Granit
  • Van­ko Kamil, 1998: Cho­vá­me závoj­nat­ky, Kon­tak Plus, ISBN 80−88855−22−5, 55 pp.
  • May­land Hen­ry J., 1999: Slad­ko­vod­né akvá­ri­um, Art Area, 145 pp.

Čes­ká literatúra

  • Čítek J., Svo­bo­do­vá Z., Tesa­řík J., 1998: Nemo­ci slad­ko­vod­ních a akva­rij­ních ryb, Střed­ní rybá­řs­ká ško­la Vod­ňa­ny, Praha
  • Dařbu­ján Hynek, 1998: Mor­ská akva­ris­ti­ka, Stu­dio Pre­ss, s.r.o., Čáslav, 122 pp.
  • Dokou­pil Nor­bert, 1981: Živo­rod­ky. Tech­ni­ka cho­vu, bio­lo­gie dru­hů, stan­dar­dy, SZN, Praha.
  • Dra­ho­tuš­ský Zde­něk, Novák Jin­dřich, 2000, Jota, s.r.o., Brno, ISBN 80−7217−124−0, 304 pp.
  • Frank Sta­ni­slav, Rataj Karel, Zukal Rudolf, 1982: 333 x jak a proč, Své­po­moc, Praha.
  • Frank Sta­ni­slav, 1984: Akva­ris­ti­ka, Prá­ce, Edí­cia Del­fín, Pra­ha, 364 pp.
  • Frank Sta­ni­slav, 1977: Jak žijí ryby, Artia, Praha.
  • Frank Sta­ni­slav, 2000: Slad­ko­vod­ná akva­ris­ti­ka, Ces­ty, Pra­ha, ISBN 8071812188, 247 pp.
  • Frank Sta­ni­slav, 1989: Veľ­ký oba­zo­vý atlas rýb, Mla­dé letá, Bra­ti­sla­va, 2. vyd..
  • Hej­ný Sla­vo­mil a kol., 2000: Rost­li­ny vod a pobře­ží, East West Pub­lis­hing Com­pa­ny & East West Pub­lis­hing, Pra­ha, ISBN 80−7219−000−8, 118 pp.
  • Hie­ro­ni­mus Har­ro, 1999: Živo­rod­ky, Pra­ha, Vašut, ISBN 80−7236−089−2, 72 pp.
  • Hof­mann Jaro­slav, Novák Jin­dřich, 1996: Akva­ris­ti­ka. Jak cho­vat tro­pic­ké ryby jinak a lépe, X‑Egem, Praha
  • Hof­mann Jaro­slav, Novák Jin­dřich, 2000: Tet­ry, Vašut, 64 pp.
  • Kahl Wal­ly, Kahl Bur­kard, Vogt Die­ter, 1999: Akva­rij­ní ryby, Svojt­ka & Co., ISBN 8072370987, 288 pp.
  • Krček Karel, 1984: Akva­ris­tic­ká elek­tro­tech­ni­ka, Poly­tech­nic­ká kniž­ni­ce, 297 pp.
  • Krček Karel, 1986: Akva­ris­tic­ký tech­ni­ka, Poly­tech­nic­ká kniž­ni­ce, 295 pp.
  • Krček Karel, 1995: 333 zají­ma­vos­tí pro akva­ris­ty, VIK Vimperk.
  • Luc­ký Zde­něk, Zed­ka Vilém, 1964: Akva­ris­ti­ka v kout­ku živé pří­ro­dy, SPN, Praha
  • Rataj Karel, 1980: Akva­ris­ti­ka začí­na u rost­lin, Svépomoc.
  • Rataj Karel, otec & syn, 1998: Akvá­ri­um a rost­li­ny, 150 pp.
  • Sche­ur­man­no­vá Ines, 1999: Akva­rij­ní rost­li­ny, Vašut, ISBN 807236085X, 96 pp.
  • Sch­midt Jür­gen, 2002: BeDe Atlas. Slad­ko­vod­ní akva­rij­ní ryby, BeDe Ver­lag GmbH, Ruhmannsfelden.
  • Vítek Jiří, Kad­lec Jaro­slav, 1988: Halan­čí­ci. Bio­lo­gie, chov, přeh­led dru­hů, KCCH, Praha.
  • Zukal Rudolf, 1984: Akva­rij­ní ryby, Své­po­moc, 2. vyd., 229 pp.
  • Zukal Rudolf, Frank Stan­slav, 1982: Jak se stát akva­ris­tou, Své­po­moc, Praha.
  • Zukal Rudolf, 1975: Zaklá­da­ní a údrž­ba akvá­ria, Své­po­moc, 87 pp.

Cudzo­ja­zyč­ná literatúra

  • Krau­se Hanns‑J., Hand­buch Aqu­arien­was­ser, BeDe Ver­lag, 3 – 927 997−00−5, 128 pp.

Tech­ni­ka

  • San­der Mar­tin, Aqu­arien­tech­nik im Süßund See­was­ser, Ulmer, 3−800173−41−7, 256 pp.

Prí­rod­né akvária

  • Fohr­man Kjel, 2001: Back to Natu­re Aqu­arium guide. Back to Natu­re. 196 pp.

Ryby

  • Esch­me­y­er W.N., 1990: Cata­log of the gene­ra of Recent fis­hes. Cali­for­nia Aca­de­my of Scien­ces, San Fran­cis­co, vi + 697 pp.

Rast­li­ny

  • Cook C.D.K., 1990: Aqu­atic Plant Book. SPB Aca­de­mic Pub­lis­hing. The Hagu­em 228 pp.
  • James Bar­ry, 2003: Akvá­ri­ové rast­li­ny, 120 pp.
  • Kas­sel­mann Chris­tel, 1999: Aqu­arien pflan­zen, Eugen Ulmer, 504 pp.
  • Kas­sel­mann Chris­tel, 2001: Echi­no­do­rus, Däh­ne Verlag.
  • Rataj Karel, 1980: Akva­ris­ti­ka začí­na u rost­lin, Svépomoc.
  • Rataj Karel, otec & syn, 1998: Akvá­ri­um a rost­li­ny, 150 pp.
  • Sche­ur­man­no­vá Ines, 1999: Akva­rij­ní rost­li­ny, Vašut, ISBN 807236085X, 96 pp.

Eko­ló­gia

  • Fry­er G., 1996: Ende­mism, spe­cia­ti­on and adap­ti­ve radia­ti­on in gre­at lakes. Envi­ron­men­tal Bio­lo­gy of Fis­hes 45: 109 – 131.

Živo­rod­ky

  • Dokou­pil Nor­bert, 1999: Moder­né mečú­ne, SAP, ISBN 80−88908−25−6, 67 pp.
  • Dokou­pil Nor­bert, 1981: Živo­rod­ky. Tech­ni­ka cho­vu, bio­lo­gie dru­hů, stan­dar­dy, SZN, Praha.
  • End­ler J.A., Hou­de A.E., 1995: Geog­rap­hi­cal varia­ti­on in fema­le pre­fe­ren­ces for male traits in Poeci­lia reti­cu­la­ta. Evo­lu­ti­on 49: 456 – 468
  • Hie­ro­ni­mus Har­ro, 1999: Živo­rod­ky, Pra­ha, Vašut, ISBN 80−7236−089−2, 72 pp.

Závoj­nat­ky

  • Van­ko Kamil, 1998: Cho­vá­me závoj­nat­ky, Kon­tak Plus, ISBN 80−88855−22−5, 55 pp.

Kap­ro­zúb­ky

  • Vítek Jiří, Kad­lec Jaro­slav, 1988: Halan­čí­ci. Bio­lo­gie, chov, přeh­led dru­hů, KCCH, Praha.

Cich­li­dy

  • Bar­low Geor­ge W., 2002: The Cich­lid Fis­hes: Natu­re­’s Grand Expe­ri­ment in Evo­lu­ti­on, Per­se­us Pub­lis­hing, ISBN 0738205281.
  • Erlands­son A., Rib­bink A.J., 1997: Pat­terns of sexu­al size dimorp­hism in Afri­can cich­lid fis­hes. South Afri­can Jour­nal of Scien­ce 93: 498 – 508.
  • Farias I. P., Ortí G., Sam­paio I., Schne­i­der H., Mey­er A., 1999: Mito­chon­drial DNA phy­lo­ge­ny of the fami­ly Cich­li­dae: Monop­hy­ly and fast mole­cu­lar evo­lu­ti­on of the Neot­ro­pi­cal assem­bla­ge. Jour­nal of Mole­cu­lar Evo­lu­ti­on 48: 703 – 711. Link
  • Farias I.P., Ortí G., Mey­er A, 2000: Total evi­den­ce: Mole­cu­les, morp­ho­lo­gy, and the phy­lo­ge­ne­tics of cich­lid fis­hes. Jour­nal of Expe­ri­men­tal Zoolo­gy 288 (1): 76 – 92. Link
  • Fry­er G. 1977: Evo­lu­ti­on of spe­cies flocks of cich­lid fis­hes in Afri­can lakes. Zeitsch­rift für zoolo­gis­che Sys­te­ma­tik und Evo­lu­ti­ons­fors­chung 15: 141 – 165.
  • Keen­le­y­si­de M.H.A. (ed.), 1991: Cich­lid fis­hes. Beha­vi­our, eco­lo­gy and evo­lu­ti­on. (Fish & Fis­he­ries Series Volu­me 2.) Chap­man & Hall, Lon­don; xxii + 378 pages. ISBN 0−412−32200−5.
  • Kocher T.D., Con­roy J.A., McKa­ye K.R., Stauf­fer J.R., 1993. Simi­lar morp­ho­lo­gies of cich­lid fis­hes in Lakes Tan­ga­ny­i­ka and Mala­wi are due to con­ver­gen­ce. Mole­cu­lar Phy­lo­ge­ne­tics and Evo­lu­ti­on 2 (2): 158 – 165. Link
  • Konings Ad ed., con­tr., 1991: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 1., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1992: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 2., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1993: Enjo­y­ing Cich­lids. Cich­lid Pre­ss. 240 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1993: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 3., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1994: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 4., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1995: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 5., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad ed., con­tr., 1996: The Cich­lids Year­bo­ok, Vol. 6., Cich­lid Pre­ss. 96 pp.
  • Konings Ad, 2002: Enjo­y­ing Cich­lids. Second edition.
  • Liem K.F., 1973: Evo­lu­ti­ona­ry stra­te­gies and morp­ho­lo­gi­cal inno­va­ti­ons: Cich­lid pha­ryn­ge­al jaws. Syst. Zool. 22: 425 – 441
  • Loisel­le Paul, 1994: :The Cich­lid Aqu­arium, Tet­ra Pre­ss, ISBN 1564651460, 447 pp
  • Loisel­le Paul, 1993: Fish­ke­e­pers Guide to Afri­can Cich­lid, Tet­ra, ISBN 1564651444
  • Mey­er A., 1993: Phy­lo­ge­ne­tic rela­ti­ons­hips and evo­lu­ti­ona­ry pro­ces­ses in East Afri­can cich­lid fis­hes. Trends in Eco­lo­gy and Evo­lu­ti­on 8: 279 – 284.
  • Rib­bink A.J., 1991: Dis­tri­bu­ti­on and eco­lo­gy of the cich­lids of the Afri­can Gre­at Lakes. Pp. 36 – 59 in Keen­le­y­si­de, M.H.A. (ed.), Cich­lid fis­hes. Beha­vi­our, eco­lo­gy and evo­lu­ti­on. Chap­man & Hall, London.
  • See­hau­sen O., May­hew P.J., van Alp­hen J.J.M., 1999: Evo­lu­ti­on of colour pat­terns in East Afri­can cich­lid fish. Jour­nal of Evo­lu­ti­ona­ry Bio­lo­gy 12 (3): 514 – 534.
  • Stiass­ny M.L.J., 1981: The phy­le­tic sta­tus of the fami­ly Cich­li­dae (Pis­ces, Per­ci­for­mes): A com­pa­ra­ti­ve ana­to­mi­cal inves­ti­ga­ti­on. Nether­lands Jour­nal of Zoolo­gy 31 (2): 275 – 314.
  • Stiass­ny M.L.J., 1991: Phy­lo­ge­ne­tic intra­re­la­ti­ons­hips of the fami­ly Cich­li­dae: An over­view. Pp. 1 – 35 in Keen­le­y­si­de, M.H.A. (ed.), Cich­lid fis­hes. Beha­vi­our, eco­lo­gy and evo­lu­ti­on. Chap­man & Hall, London.
  • Sturm­bau­er C., Mey­er A., 1992: Gene­tic diver­gen­ce, spe­cia­ti­on and morp­ho­lo­gi­cal sta­sis in a line­a­ge of Afri­can cich­lid fis­hes. Natu­re 358 (6387): 578 – 581.
  • Sült­mann H., May­er W.E., 1997: Recons­truc­ti­on of cich­lid phy­lo­ge­ny using nuc­le­ar DNA mar­kers. Pp. 39 – 51 in: Mole­cu­lar Sys­te­ma­tics of Fis­hes. T. Kocher and C. Ste­pien (ed.). Aca­de­mic Pre­ss, San Diego.
  • Tre­wa­vas E. 1949: The ori­gin and evo­lu­ti­on of the cich­lid fis­ches of the Gre­at Afri­can lakes, with spe­cial refe­ren­ce to Lake Nyasa. Comp­tes Ren­dus 13th Con­grès Inter­na­ti­onal de Zoolo­gie 1948: 365 – 368.

Dis­ku­sy

  • Au Dick, 1998: Back to Natu­re guide Dis­cus. Back to Natu­re. 128 pp.

Tan­ga­ni­ka

  • Boru­cho­vitz David, 2000: Afri­can Cich­lids of Lake Tan­ga­ny­i­ka, TFH Pub­li­ca­ti­ons, ISBN 0793830265.
  • Konings Ad, 1988: Tan­ga­ny­i­ka Cich­lids, Ver­du­ijn Cich­lids. 272 pp.
  • Konings Ad, 1992: Tan­ga­ny­i­ka Sec­rets, Cich­lid Pre­ss. 208 pp.
  • Konings Ad, 1996: Back to Natu­re guide Tan­ga­ny­i­ka Cich­lids. Back to Natu­re. 128 pp.
  • Konings Ad, 1998: Tan­ga­ny­i­ka Cich­lids in the­ir natu­ral habi­tat. Cich­lid Pre­ss, 272 pp.
  • Regan, C.T., 1920: The clas­si­fi­ca­ti­on of the fis­hes of the fami­ly Cich­li­dae. The Tan­ga­ny­i­ka gene­ra. Annals and Maga­zi­ne of Natu­ral His­to­ry (9) 5: 33 – 53.
  • Smith Mark, 1998: Lake Tan­ga­ny­i­kan Cich­lids: Eve­ryt­hing About Pur­cha­sing, Care, Nut­ri­ti­on, Beha­vi­our, & Aqu­arium Main­te­nan­ce, Bar­rons Edu­ca­ti­onal Series, ISBN 0764106155
  • Sturm­bau­er C., Ver­he­y­en E., Ruber L., Mey­er A., 1997. Phy­lo­ge­ne­tic pat­terns in popu­la­ti­ons of cich­lid fis­hes from roc­ky habi­tats in Lake Tan­ga­ny­i­ka. Pp. 97 – 111 in: Mole­cu­lar Sys­te­ma­tics of Fis­hes. T. Kocher and C. Ste­pien (ed.). Aca­de­mic Pre­ss, San Diego.
  • Zur­lo Georg, Brand­stet­ter, 2000: The Tan­ga­ny­i­ka Cich­lid Aqu­arium, Bar­rons Edu­ca­ti­onal Series, ISBN 0764116436

Mala­wi

  • Bor­ne­mann Rai­ner, Hämel Wolf­gang, Ahrens Rena­te E., Rei­se Know How: Sim­bab­we, Bot­swa­na, Mala­wi, Mosam­bik & Sam­bia, Rei­se Know How Ver­lag, ISBN 3896620266, 531 pp.
  • Boru­cho­witz David E., 1997: The guide to ownong mala­wi cich­lids, TFH Pub­li­ca­ti­ons, ISBN 0793803594.
  • Boru­cho­witz David E., 2003: Mala­wi Cich­lids Kee­ping & Bre­e­ding Them in Cap­ti­vi­ty, TFH Pub­li­ca­ti­ons, ISBN 0−7938−0359−4
  • Deutsch J. C., 1997: Colour diver­si­fi­ca­ti­on in Mala­wi cich­lids: evi­den­ce for adap­ta­ti­on, rein­for­ce­ment, or sexu­al selec­ti­on? Bio­lo­gi­cal Jour­nal of the Lin­ne­an Socie­ty 62: 1 – 14.
  • Ecc­les D.H., Tre­wa­vas E., 1989: Mala­wian cich­lid fis­hes. The clas­si­fi­ca­ti­on of some Hap­loc­hro­mi­ne gene­ra. Lake Fish Movies, Her­ten, Ger­ma­ny, 335 pp.
  • Fry­er G., 1959: Some aspects of evo­lu­ti­on in Lake Nyasa. Evo­lu­ti­on 13 (4): 440 – 451.
  • Fry­er G., 1959: The trop­hic inter­re­la­ti­ons­hips and eco­lo­gy of some lit­to­ral com­mu­ni­ties of Lake Nyasa with espe­cial refe­ren­ce to the fis­hes, and a dis­cus­si­on of the evo­lu­ti­on of a group of rock-​frequenting Cich­li­dae. Pro­ce­e­dings of the Zoolo­gi­cal Socie­ty of Lon­don 132: 153 – 281.
  • Hupe Ilo­na, Rei­sen in Sam­bia und Mala­wi, Ilo­na Hupe Ver­lag, ISBN 3932084217, 368 pp.
  • Iles T.D., 1960: A group of zoop­lank­ton fee­ders of the genus Hap­loc­hro­mis (Cich­li­dae) in Lake Nyasa. Annals and Maga­zi­ne of Natu­ral His­to­ry (13) 2, 1959: 257 – 280. [This paper was pub­lis­hed in the May 1959 issue, but sepa­ra­tes of it inc­lu­de the prin­ted nota­ti­on ​“Pub­lis­hed 15/​3/​1960.”]
  • Jubb R.A, 1967: Fres­hwa­ter fis­hes of sout­hern Afri­ca. A.A. Bal­ke­ma, Cape Town; viii + 248 pp.
  • Konings Ad, 1989: Mala­wi Cich­lids in the­ir natu­ral habi­tat. Ver­du­ijn Cich­lids. ISBN 3−928457−29−2, 304 pp. Link
  • Konings Ad, 1990: Ad Konings’ book of Cich­lids and all the other fis­hes of Lake Mala­wi. Tro­pi­cal Fish Hob­by­ist. 496 pp. 0−86622−527−7.
  • Konings Ad, 1990: Desc­rip­ti­on of six new Mala­wi cich­lids. TFH maga­zi­ne, vol. 38 (11), pp 110 – 129. (Copa­dic­hro­mis azu­re­us, C. mben­jii, C. ver­du­ij­ni, Otop­ha­rynx wal­te­ri, Iodot­rop­he­us stu­artg­ran­ti, and Pse­udot­rop­he­us saulosi).
  • Konings Ad, 1993: A revi­si­on of the genus Scia­e­noc­hro­mis Ecc­les & Tre­wa­vas, 1989 (Pis­ces, Cich­li­dae). The Cich­lids Year­bo­ok, vol. 3, pp 28 – 36. (Scia­e­noc­hro­mis fry­eri, S. psam­mop­hi­lus, S. benthicola).
  • Konings Ad, 1994: Pse­udot­rop­he­us dema­so­ni sp. nov.: a sexu­al­ly mono­morp­hic cich­lid from the Tan­za­nian coast of Lake Mala­wi. The Cich­lids Year­bo­ok, vol. 4, pp 24 – 27. (Pse­udot­rop­he­us demasoni).
  • Konings Ad, 1995. A review of the sand-​dwelling spe­cies of the genus Aulo­no­ca­ra, with the desc­rip­ti­on of three new spe­cies. The Cich­lids Year­bo­ok, vol. 5, pp 26 – 36. (Aulo­no­ca­ra ger­tru­dae, A. bre­vi­ni­dus, and A. aquilonium).
  • Konings Ad, 1995: Mala­wi Cich­lids in the­ir natu­ral habi­tat, 2nd Edi­ti­on. Cich­lid Pre­ss. 352 pp.
  • Konings Ad, 1996: Atlas der Malawisee-​Cichliden. Vol. 1 and Vol 2., BeDe Ver­lag. 304 and 288 pp.
  • Konings Ad, 1997: Back to Natu­re guide Mala­wi Cich­lids. Back to Natu­re. 128 pp.
  • Konings Ad, 2000. Desc­rip­ti­on of Three New Copa­dic­hro­mis Spe­cies (Lab­ro­idei; Cich­li­dae) from Lake Mala­wi, Afri­ca. TFH maga­zi­ne, vol. 47 (9) May: pp 62 – 85 (Copa­dic­hro­mis ile­si, C. geert­si, and C. trewavasae).
  • Konings Ad, 2001: Mala­wi Cich­lid in the­ir natu­ral habi­tat. 3rd Edi­ti­on. 352 pp. Cich­lid Press
  • Konings Ad, 2002: The Cich­lids of Lake Mala­wi. Prog­ram for sear­ching fish names and loca­li­ty names; >5000 photos.
  • Konings Ad, ed. 1989: Mala­wian Cich­lid Fis­hes. The clas­si­fi­ca­ti­on of some hap­loc­hro­mi­ne gene­ra by David H. Ecc­les and Ethe­lwynn Tre­wa­vas. Lake Fish Movies.
  • Korn­field I., Smith P.F., 2000: Afri­can cich­lid fis­hes: Model sys­tems for evo­lu­ti­ona­ry bio­lo­gy. Annu­al Review of Eco­lo­gy and Sys­te­ma­tics 31: 163 – 196.
  • Korn­field I.L., 1974: Evo­lu­ti­ona­ry gene­tics of ende­mic cich­lid fis­hes (Pis­ces: Cich­li­dae) in Lake Mala­wi, Afri­ca. Unpub­lis­hed Ph.D. dis­ser­ta­ti­on, Sta­te Uni­ver­si­ty of New York, Sto­ny Bro­ok, xv+139 pp.
  • McEl­roy D.M., Korn­field I., 1990: Sexu­al selec­ti­on, repro­duc­ti­ve beha­vi­or, and spe­cia­ti­on in the mbu­na spe­cies flock of Lake Mala­wi (Pis­ces: Cich­li­dae). Envi­ron­men­tal Bio­lo­gy of Fis­hes 28: 273 – 284.
  • McEl­roy D.M., Korn­field I., Eve­rett J., 1991: Colo­ra­ti­on in Afri­can cich­lids: Diver­si­ty and cons­traints in Lake Mala­wi ende­mics. Nether­lands Jour­nal of Zoolo­gy 41 (4): 250 – 268.
  • McKa­ye K.R., 1991: Sexu­al selec­ti­on and the evo­lu­ti­on of the cich­lid fis­hes of Lake Mala­wi, Afri­ca. Pp. 241 – 257 in Keen­le­y­si­de, M.H.A. (ed.), Cich­lid fis­hes. Beha­vi­our, eco­lo­gy and evo­lu­ti­on. Chap­man & Hall, London.
  • McKa­ye K.R., Kocher T., Reint­hal P., Har­ri­son R., Korn­field I., 1984: Gene­tic evi­den­ce for allo­pat­ric and sym­pat­ric dif­fe­ren­tia­ti­on among morphs of a Lake Mala­wi cich­lid fish. Evo­lu­ti­on 38: 215 – 219.
  • Oli­ver M.K., McKa­ye K.R., 1982: Flo­ating islands: A means of fish dis­per­sal in Lake Mala­wi, Afri­ca. Cope­ia 1982 (4): 748 – 754.
  • Owen R.B., Cross­ley R., John­son T.C., Twedd­le D., Korn­field I. et al., 1990: Major low lake levels of Lake Mala­wi and the­ir impli­ca­ti­ons for spe­cia­ti­on rates in cich­lid fis­hes. Pro­ce­e­dings of the Roy­al Socie­ty, Lon­don 240: 519 – 553.
  • Rans­ford O., 1966: Living­sto­ne­’s lake. The dra­ma of Nyasa. John Mur­ray, Lon­don, x + 313 pp.
  • Regan C.T., 1922: The cich­lid fis­hes of Lake Nyas­sa. Pro­ce­e­dings of the Zoolo­gi­cal Socie­ty of Lon­don 1921: 675 – 727 & Pla­tes I‑VI.
  • Reint­hal P.N., 1987: Morp­ho­lo­gy, eco­lo­gy, and beha­vi­or of a group of the rock-​dwelling cich­lid fis­hes (Pis­ces: Per­ci­for­mes) from Lake Mala­wi, Afri­ca. Unpub­lis­hed Ph.D. dis­ser­ta­ti­on, Duke Uni­ver­si­ty, Dur­ham, North Carolina.
  • Rib­bink A.J., Marsh A.C., Marsh B., Sharp B.J., 1980: Paren­tal beha­vi­our and mixed bro­ods among cich­lid fish of Lake Mala­wi. South Afri­can Jour­nal of Zoolo­gy 15: 1 – 6.
  • Sch­raml Erwin, 1998: Aqu­alog Spe­cial. Koral­len­fis­che des Süßwas­sers Mala­wi, Aqu­alog, ISBN 3−931−702−48−0, 48 pp.
  • Sch­raml Erwin, 1998: Aqu­alog. Afri­can Cich­lids I. Mala­wi. Mbu­na. Ver­lag A.C.S. GmbH. ISBN 3−931−702−79−0
  • Smith Mark Phil­lip, 2000: Lake Mala­wi cich­lids. Eve­ryt­hing About His­to­ry, Set­ting Up an Aqu­arium, Health Con­cerns, Spa­wning, Bar­rons Edu­ca­ti­onal Series, ISBN 0764115251
  • Sno­eks Jos ed. in pre­ss: The cich­lid diver­si­ty of Lake Malawi/​Nyasa/​Niassa:
    iden­ti­fi­ca­ti­on, dis­tri­bu­ti­on and taxo­no­my. Cich­lid Press
  • Stiass­ny M.L.J., 1981. Phy­lo­ge­ne­tic ver­sus con­ver­gent rela­ti­ons­hip bet­we­en pis­ci­vo­rous cich­lid fis­hes from Lakes Mala­wi and Tan­ga­ny­i­ka. Bul­le­tin of the Bri­tish Muse­um (Natu­ral His­to­ry), Zoolo­gy 40 (3): 67 – 101.
  • Swe­e­ney Mary E., 1997: Mala­wi cich­lids: Mbu­na, T.F.H. Pub­li­ca­ti­ons, ISBN 079380115X, 64 pp-
  • Tepo­ot Pabol. Tepo­ot Ian, 1995: The pic­to­rial guide, New Life Pub­li­ca­ti­ons, ISBN 0964505800.
  • Thom­pson A.B., Alli­son E.H., Nga­tun­ga B.P., 1996: Dis­tri­bu­ti­on and bre­e­ding bio­lo­gy of offs­ho­re cich­lids in Lake Malawi/​Niassa. Envi­ron­men­tal Bio­lo­gy of Fis­hes 47 (3): 235-?.
  • Tur­ner G., 1996: Offs­ho­re cich­lids of Lake Mala­wi. Cich­lid Pre­ss, Lau­e­nau, Ger­ma­ny; 240 pp. ISBN 3−928457−33−0.
  • Tur­ner G.F. 1994. Spe­cia­ti­on mecha­nisms in Lake Mala­wi cich­lids. A cri­ti­cal review. Archiv für Hyd­ro­bi­olo­gie Bei­heft Ergeb­nis­se der Lim­no­lo­gie 44: 139 – 160.

Vic­to­ria

  • Kauf­man L.S., Chap­man L.J., Chap­man, C.A., 1997: Evo­lu­ti­on in fast for­ward: hap­loc­hro­mi­ne fis­hes of the Lake Vic­to­ria regi­on. Ende­a­vour 21: 23 – 30
  • Gre­en­wo­od P.H., 1974: The cich­lid fis­hes of Lake Vic­to­ria, east Afri­ca: The bio­lo­gy and evo­lu­ti­on of a spe­cies flock. Bul­le­tin of the Bri­tish Muse­um (Natu­ral His­to­ry), Zoolo­gy, Supp­le­ment 6, 134 pp.
  • See­hau­sen Ole, 1996: Lake Vic­to­ria Rock Cich­lids by Ole See­hau­sen. Ver­du­ijn Cich­lids, Zeven­hu­izen, 304 pp.
  • Tijs Goldsch­midt, 1998: Dar­wi­n’s Dre­am­pond: Dra­ma on Lake Vic­to­ria, MIT Pre­ss, ISBN 0262571218

Afri­ka

  • Bou­len­ger G.A., 1911: Cata­lo­gue of the fresh-​water fis­hes of Afri­ca in the Bri­tish Muse­um (Natu­ral His­to­ry). Lon­don. Volu­me 2: xii + 529 pp.
  • Fry­er G., Iles T. D., 1972: The cich­lid fis­hes of the Gre­at Lakes of Afri­ca. Oli­ver & Boyd, Edin­burgh; TFH Pub­li­ca­ti­ons, Neptu­ne City, New Jer­sey; 641 pp.
  • Gre­en­wo­od P.H., 1966: The Fis­hes of Ugan­da. 2nd edi­ti­on. The Ugan­da Socie­ty, Kam­pa­la; [viii] + 131 pages.
  • Skel­ton P.H., 1993: A com­ple­te guide to the fres­hwa­ter fis­hes of sout­hern Afri­ca. Sout­hern Book Pub­lis­hers, Hal­fway Hou­se, South Africa.
  • Sta­eck Wolf­gang, Lin­ke Horst, 1994: Afri­can Cich­lids II: Cich­lids from Eas­tern Afri­ca : A Hand­bo­ok for The­ir Iden­ti­fi­ca­ti­on, Care and Bre­e­ding, Tet­ra Pre­ss, ISBN 1−56465−167−3
  • Sturm­bau­er C., Baric S., Salz­bur­ger W., Ruber L., Ver­he­y­en E.. 2001: Lake level fluc­tu­ati­ons synch­ro­ni­ze gene­tic diver­gen­ces of cich­lid fis­hes in Afri­can lakes. Mole­cu­lar Bio­lo­gy and Evo­lu­ti­on 18 (2): 144 – 154 Link
  • Tal­ling J.F., Tal­ling I.B., 1965: The che­mi­cal com­po­si­ti­on of Afri­can lake waters. Inter­na­ti­ona­le Revue ges. Hyd­ro­bi­olo­gie 50 (3): 421 – 463.

Juž­ná Amerika

  • Sands David, 1997: Back to Natu­re guide Cat­fis­hes, Back to Natu­re. 128 pp.
  • Stauf­fer Jay, McKa­ye Ken at all, 2002: Cuader­nos de inves­ti­ga­ci­on de la UCA: The midas cich­lid spe­cies com­plex in two Nica­ra­gu­an lakes. Desc­rip­ti­on of three new spe­cies by and others. Cich­lid Pre­ss. 47pp.
  • Weid­ner Tho­mas con­tr., Konings Ad ed., 2000: South Ame­ri­can Eart­he­a­ters, Cich­lid Pre­ss. 336 pp.

Stred­ná Amerika

  • Konings Ad, 1989: Cich­lids from Cen­tral Ame­ri­ca. Tro­pi­cal Fish Hob­by­ist. 224 pp.

Use Facebook to Comment on this Post

Akvaristika, Atlasy, Organizmy, Príroda, Ryby, Živočíchy

Malý atlas rýb

skala
Hits: 70997

V atla­se rýb je 356 dru­hov a foriem

In the fish atlas, the­re are 356 spe­cies and forms.

Im Fis­chat­las gibt es 356 Arten und Formen.

A

  • Acant­hi­cus adonis
  • Aequ­idens pulcher
  • Allo­to­ca dugesi
  • Allo­to­ca goslinei
  • Alto­lam­pro­lo­gus cal­vus Black Pearl White
  • Alto­lam­pro­lo­gus cal­vus Black Pectoral
  • Alto­lam­pro­lo­gus cal­vus Chaitika
  • Alto­lam­pro­lo­gus compressiceps
  • Aman­tit­la­nia nigrofasciata
  • Ame­ca splendens
  • Ancis­trus cf. cirrhosus
  • Ancis­trus cf. cirr­ho­sus Albino
  • Ancis­trus sp. Gold Long Fin
  • Ancis­trus sp. L213
  • Aphy­o­cha­rax paraguayensis
  • Aphy­o­se­mi­on australe
  • Aphy­o­se­mi­on poliaki
  • Apis­to­gram­ma agassizii
  • Apis­to­gram­ma cacatuoides
  • Apis­to­gram­ma hongsloi
  • Apis­to­gram­ma nijsseni
  • Apis­to­gram­ma trifasciata
  • Apis­to­gram­ma viejita
  • Aplo­che­i­lus line­a­tus gold
  • Apte­ro­no­tus albifrons
  • Archo­cen­trus multispinosus
  • Archo­cen­trus spilurus
  • Aris­toc­hro­mis christyi
  • Asty­anax fasciatus
  • Astro­no­tus ocellatus
  • Astro­no­tus ocel­la­tus Red Oscar
  • Ata­e­ni­obius toweri
  • Aulo­no­ca­ra jacobfreibergi
  • Aulo­no­ca­ra jacobf­re­i­ber­gi Eureka
  • Aulo­no­ca­ra jacobf­re­i­ber­gi New Blue Orchid
  • Aulo­no­ca­ra male­ri maleri
  • Aulo­no­ca­ra mamelea
  • Aulo­no­ca­ra maulana
  • Aulo­no­ca­ra may­lan­di maylandi
  • Aulo­no­ca­ra sp. Fire Fish
  • Aulo­no­ca­ra sp. Fire Fish Iceberg
  • Aulo­no­ca­ra sp. Lwanda
  • Aulo­no­ca­ra sp. mar­me­la­de OB
  • Aulo­no­ca­ra sp. Mbenji
  • Aulo­no­ca­ra ste­ve­ni Hongi
  • Aulo­no­ca­ra stu­artg­ran­ti Chilumba
  • Aulo­no­ca­ra stu­artg­ran­ti Ngara
  • Aulo­no­ca­ra stu­artg­ran­ti Rubin Red

B

  • Bar­bus semifasciolatus
  • Bar­bus tetrazona
  • Bar­bus tet­ra­zo­na albino
  • Belo­n­tia signata
  • Belo­ne­sox belizanus
  • Bet­ta albimarginata
  • Bet­ta enisae
  • Bet­ta pugnax
  • Bet­ta sp. Mahachai
  • Bet­ta splendens
  • Bora­ras maculatus
  • Bora­ras urophthalmoides
  • Botia loha­cha­ta
  • Bra­chy­rap­his roseni
  • Bro­chis splendens

C

  • Cal­loc­hro­mis macrops
  • Cal­loc­hro­mis melanostigma
  • Caras­sius auratus
  • Cari­no­tet­ra­odon travancoricus
  • Celes­ticht­hys margaritatus
  • Cic­hla­so­ma festae
  • Cic­hla­so­ma octofasciatum
  • Cle­ith­ra­ca­ra maronii
  • Coli­sa labiosa
  • Copa­dic­hro­mis azureus
  • Copa­dic­hro­mis bor­le­yi Kadan­go Red Fin
  • Copa­dic­hro­mis mloto
  • Copa­dic­hro­mis pleurostigma
  • Copel­la arnoldi
  • Cory­do­ras aeneus
  • Cory­do­ras arcuatus
  • Cory­do­ras julli
  • Cory­do­ras olgae
  • Cory­do­ras paleatus
  • Cory­do­ras pale­a­tus Albino
  • Cory­do­ras panda
  • Cory­do­ras pygmaeus
  • Cory­do­ras sp. Albin
  • Cory­do­ras sp. ​“Vene­zu­e­la Gold Stripe”
  • Cory­do­ras sterbai
  • Cros­so­che­i­lus siamensis
  • Cryp­to­he­ros sajica
  • Cte­noc­hro­mis horei
  • Cte­no­lu­cius hujeta
  • Cte­no­po­ma acutirostre
  • Cyno­ti­la­pia pulpican
  • Cyp­ho­ti­la­pia gib­be­ro­sa Bangwe
  • Cyp­ho­ti­la­pia gib­be­ro­sa Burundi
  • Cyp­ric­hro­mis lep­to­so­ma Jum­bo Yel­low Kekese
  • Cyp­ric­hro­mis lep­to­so­ma Malasa
  • Cyp­ric­hro­mis lep­to­so­ma Molire
  • Cyp­ric­hro­mis lep­to­so­ma Mpulungu
  • Cyp­ric­hro­mis lep­to­so­ma Tricolor
  • Cyp­ric­hro­mis sp. lep­to­so­ma ​“Jum­bo Kitumba”
  • Cyp­ric­hro­mis nigripinnis
  • Cyr­to­ca­ra moorii

D

  • Danio fran­kei GM
  • Danio rerio GM
  • Der­mo­ge­nys pusillus
  • Deva­rio sondhii
  • Dia­ne­ma urostriata
  • Dic­ros­sus filamentosus
  • Dic­ros­sus maculatus
  • Dimi­di­oc­hro­mis compressiceps
  • Dis­ti­cho­dus affinis

E

  • Enan­ti­opus mela­no­ge­nys Sambia
  • Enne­a­cam­pus ansorgii
  • Enne­a­cant­hus gloriosus
  • Enne­a­cant­hus chaetodon
  • Epi­pla­tys annulatus
  • Eret­mo­dus cyanos­ti­cus Mabilibili
  • Exo­don paradoxus

F

  • Fun­du­lo­pan­chax gardneri
  • Fun­du­lo­pan­chax sjo­es­ted­ti Dark Form

G

  • Gam­bu­sia affinis
  • Gar­ra rufa
  • Geop­ha­gus brasiliensis
  • Girar­di­nicht­hys multiradiatus
  • Girar­di­nus falcatus
  • Girar­di­nus metallicus
  • Girar­di­nus metal­li­cus Yellow
  • Girar­di­nus metal­li­cus Black
  • Gym­no­co­rym­bus ternetzi
  • Gyri­no­che­i­lus aymonieri

H

  • Hap­loc­hro­mis CH44
  • Hap­loc­hro­mis kribensis
  • Helos­to­ma teminckii
  • Hete­ran­dria formosa
  • Hemic­hro­mis lifalili
  • Hemi­gram­mus anisitsi
  • Hemi­gram­mus bleheri
  • Hemi­gram­mus erythrozonus
  • Hemi­gram­mus rhodostomus
  • Hemir­hamp­ho­don pogonognathus
  • Heros seve­rus
  • Heros sp. Gold
  • Hyp­hes­sob­ry­con amandae
  • Hyp­hes­sob­ry­con bentosi
  • Hyp­hes­sob­ry­con callistus
  • Hyp­hes­sob­ry­con columbianus
  • Hyp­hes­sob­ry­con erythrostigma
  • Hyp­hes­sob­ry­con herbertaxelrodi
  • Hyp­hes­sob­ry­con sweglesi
  • Hyp­se­le­ca­ra temporale

CH

  • Cha­li­noc­hro­mis bifrenatus
  • Cha­li­noc­hro­mis ndhoboi
  • Cha­pa­licht­hys pardalis
  • Cha­pa­licht­hys peraticus
  • Cha­ra­co­don audax

I

  • Ily­o­don whitei

J

L

  • Labe­ot­rop­he­us tre­wa­va­sae Rosa
  • Labe­ot­rop­he­us tre­wa­va­sae Mar­ma­la­de Cat
  • Labi­doc­hro­mis caeruleus
  • Labi­doc­hro­mis sp. hongi
  • Lam­pro­lo­gus multifasciatus
  • Lam­pro­lo­gus ornatipinnis
  • Lam­pro­lo­gus ocel­la­tus Gold
  • Lam­pro­lo­gus speciosus
  • Lepi­di­olam­pro­lo­gus nkambae
  • Lepo­ra­cant­hi­cus jose­li­mae L264
  • Lepo­ri­nus fasciatus
  • Leth­ri­nops mbasi
  • Lich­noc­hro­mis acuticeps
  • Limia domi­ni­cen­sis
  • Limia mela­no­gas­ter
  • Limia nig­ro­fas­cia­ta
  • Limia tri­dens
  • Lioso­ma­do­ras oncinus
  • Lori­ca­ria parnahybae
  • Lori­ca­ria simillima

M

N

  • Nan­na­ca­ra anomala
  • Nan­na­ca­ra taenia
  • Nan­nos­to­mus eques
  • Nan­nos­to­mus marginatus
  • Nan­nos­to­mus mortenthaleri
  • Nema­tob­ry­con lacortei
  • Nema­tob­ry­con palmeri
  • Neohe­te­ran­dria elegans
  • Neolam­pro­lo­gus brichardi
  • Neolam­pro­lo­gus buescheri
  • Neolam­pro­lo­gus fal­ci­cu­la Cygnus
  • Neolam­pro­lo­gus leleupi
  • Neolam­pro­lo­gus tretocephalus
  • Nim­boc­hro­mis linni
  • Nim­boc­hro­mis livingstoni
  • Nim­boc­hro­mis venustus
  • Nomor­hamp­hus lie­mi liemi
  • Nomor­hamp­hus rex
  • Not­hob­ran­chius guentheri

O

  • Opht­hal­mo­ti­la­pia ventralis
  • Ore­oc­hro­mis mozambicus

P

  • Para­cyp­ri­chor­mis nigripinnis
  • Para­che­i­ro­don axelrodi
  • Para­che­i­ro­don axel­ro­di Gold Albino
  • Para­che­i­ro­don innesi
  • Para­che­i­ro­don simulans
  • Parac­hro­mis managuense
  • Pec­kol­tia L 134
  • Pete­nia splendida
  • Phal­licht­hys quadripunctatus
  • Phal­licht­hys tico
  • Phal­lo­ce­ros caudimaculatus
  • Phal­lo­ce­ros cau­di­ma­cu­la­tus reticulatus
  • Phe­na­co­gram­mus interruptus
  • Pla­ci­doc­hro­mis electra
  • Pla­ci­doc­hro­mis milomo
  • Pla­ci­doc­hro­mis phe­no­chi­lus Lupingo
  • Poeci­lia caucana
  • Poeci­lia reticulata
  • Poeci­lia reti­cu­la­ta La Playo
  • Poeci­lia reti­cu­la­ta Savage
  • Poeci­lia sphenops
  • Poeci­lia velifera
  • Poeci­lia wingei
  • Poeci­lia win­gei Blue
  • Poeci­li­op­sis gracilis
  • Poeci­li­op­sis prolifica
  • Pria­pel­la intermedia
  • Pri­onob­ra­ma filigera
  • Pse­udoc­re­ni­lab­rus nicholsi
  • Pse­udoc­re­ni­lab­rus phi­lan­der dispersus
  • Pse­udo­mu­gil furcatus
  • Pse­udo­mu­gil gertrudae
  • Pse­udo­mu­gil signifer
  • Pse­udo­pla­tys­to­ma fasciatum
  • Pse­udosph­ro­ne­mus dayi
  • Pse­udosph­ro­ne­mus dayi sp. burma
  • Pse­udot­rop­he­us acei
  • Pse­udot­rop­he­us camaleo
  • Pse­udot­rop­he­us demasoni
  • Pse­udot­rop­he­us elon­ga­tus Mpanga
  • Pse­udot­rop­he­us fainzilberi
  • Pse­udot­rop­he­us polit
  • Pse­udot­rop­he­us saulosi
  • Pse­udot­rop­he­us socolofi
  • Pse­udot­rop­he­us soco­lo­fi albino
  • Pse­udot­rop­he­us wil­liam­si Blue Lips
  • Pte­rop­hyl­lum altum
  • Pte­rop­hyl­lum scalare
  • Pte­rop­hyl­lum sca­la­rae Peru Altum
  • Pun­tius conchonius
  • Pun­tius pentazona
  • Pun­tius semifasciolatus
  • Pun­tius tet­ra­zo­na Green
  • Pygo­cen­trus nattereri

R

  • Ras­bo­ra borapetensis
  • Ras­bo­ra heteromorpha
  • Reno­va oscari

S

  • Scia­e­noc­hro­mis fryeri
  • Scia­e­noc­hro­mis fry­eri Iceberg
  • Scle­ro­mys­tax barbatus
  • Sco­licht­hys greenwayi
  • Sicy­dium salvini
  • Skif­fia francesae
  • Skif­fia multipunctata
  • Stu­ri­so­ma nigrirostrum
  • Symp­hy­so­don aequifasciatus
  • Symp­hy­so­don aequ­ifas­cia­tus Mal­bo­ro Red
  • Sync­ros­sus hymenophysa
  • Syno­don­tis eupterus
  • Syno­don­tis ocellifer
  • Syno­don­tis schoutedeni
  • Syno­don­tis velifer

T

  • Tate­urn­di­na ocellicauda
  • Tet­ra­odon schoutedeni
  • Tha­y­eria boehlkei
  • Tho­richt­hys ellioti
  • Tho­ra­coc­hro­mis brauschi
  • Tri­cho­gas­ter leerii
  • Tri­cho­gas­ter trichopterus
  • Tri­cho­gas­ter tri­chop­te­rus Gold
  • Tri­cho­gas­ter tri­chop­te­rus sumatranus
  • Tri­chop­sis schalleri
  • Tri­chop­sis vittata
  • Trop­he­ops sp. Chilumba
  • Trop­he­us bri­char­di Malagarasi
  • Trop­he­us duboisi
  • Trop­he­us dubo­isi Maswa
  • Trop­he­us moorii Gol­den Kazumba
  • Trop­he­us moorii Chimba
  • Trop­he­us moorii Kasanga
  • Trop­he­us moorii Kato­to Red Dorsal
  • Trop­he­us moorii Kato­to Red Dor­sal wild form
  • Trop­he­us moorii Moliro
  • Trop­he­us moorii Moli­ro Red
  • Trop­he­us moorii Mpulungu
  • Trop­he­us moorii Murago
  • Trop­he­us moorii Mura­go wild form
  • Trop­he­us moorii Ndole
  • Trop­he­us moorii Ndo­le Red
  • Trop­he­us sp. black Bemba
  • Trop­he­us sp. Ikola

U

  • Uaru amp­hia­cant­ho­ides

V

  • Valen­cia letour­ne­uxi pinios
  • Vie­ja bifasciata
  • Vie­ja synspila

X

  • Xenen­to­don cancila
  • Xeno­ti­la­pia ornatipinnis
  • Xeno­op­ho­rus captivus
  • Xenop­hal­lus umbratilis
  • Xeno­ta­ca eiseni
  • Xeno­ta­ca eise­ni San Marco
  • Xeno­ta­ca variata
  • Xeno­ta­e­nia resolanae
  • Xip­hop­ho­rus andersi
  • Xip­hop­ho­rus birchmanni
  • Xip­hop­ho­rus continens
  • Xip­hop­ho­rus cortezi
  • Xip­hop­ho­rus couchianus
  • Xip­hop­ho­rus evelynae
  • Xip­hop­ho­rus helleri
  • Xip­hop­ho­rus hel­le­ri Albino
  • Xip­hop­ho­rus montezumae
  • Xip­hop­ho­rus maculatus
  • Xip­hop­ho­rus malinche
  • Xip­hop­ho­rus nezahualcoyotl
  • Xip­hop­ho­rus pygmaeus
  • Xip­hop­ho­rus signum
  • Xip­hop­ho­rus variatus
  • Xip­hop­ho­rus sp. ​“Guate­ma­la”

Z

TOP foto­gra­fie rýb (aj mimo atlasových)

Atlas foto

Use Facebook to Comment on this Post

Devínské Karpaty, Hrady, Krajina, Malé Karpaty, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Záhorie, Zrúcaniny

Hrad Devín

skala
Hits: 5234

Zná­me zrú­ca­ni­ny hra­du Devín, ležia­ce na skal­nom bra­le nad súto­kom Mora­vy a Duna­ja, pat­ria k význam­ným pamät­ní­kom slo­ven­skej minu­los­ti (bra​ti​sla​va​.sk). Za vlá­dy Tra­já­na a Valen­tia­na I. bola na Deví­ne pred­su­nu­tá rím­ska stráž­na sta­ni­ca. Opev­ne­nie vybu­do­va­la rím­ska posád­ka a bolo súčas­ťou hra­nič­né­ho obran­né­ho sys­té­mu Rím­skej ríše – Limes roma­nus (devin​.sk). Na hrad­nej výši­ne exis­to­va­la význam­ná kelt­ská osa­da už od začiat­ku posled­né­ho sto­ro­čia pred n.l.. (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Mimo­riad­ne význam­ná stra­te­gic­ká polo­ha, zná­ma už Kel­tom a Rima­nom, bola prí­či­nou aj k zalo­že­niu mohut­né­ho slo­van­ské­ho hra­dis­ka na hrad­nom návrší, kto­ré sa roku 864 prvý raz písom­ne uvá­dza pod menom Dowi­na (bra​ti​sla​va​.sk), čo zna­me­ná deva, diev­ča (devin​.sk). Naj­star­šie sto­py po Slo­va­noch pochá­dza­jú z 8. sto­ro­čia, vysky­tu­jú sa na celej plo­che cen­trál­ne­ho hra­dis­ka, z čoho si mož­no utvo­riť pred­sta­vu o inten­zív­nej síd­lis­ko­vej zástav­by. Dodnes sa zacho­va­li zvyš­ky zem­né­ho valu na sever­nej stra­ne hra­dis­ka, kto­rý bol vybu­do­va­ný už v rím­skej dobe. Slo­va­nia ho spev­ni­li dre­ve­nou pali­sá­dou (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

V 9. sto­ro­čí tu síd­lil Moj­mír, Ras­ti­slav aj Svä­top­luk, kto­rý tu v roku 871 pora­zil Nemcov (kas​tiel​.org). Z leto­pi­sov vyplý­va, že na Deví­ne sa opev­ni­lo veľ­ko­mo­rav­ské­ho knie­ža Ras­ti­slav, kto­rý hľa­dal úto­čis­ko pred výcho­dof­ran­ským krá­ľom Ľudo­ví­tom Nemcom (i15​.cz). V obdo­bí Veľ­ko­mo­rav­skej ríše to bol naj­výz­nam­nej­ší pohra­nič­ný hrad (bra​ti​sla​va​.sk). Toto roz­siah­le hra­dis­ko, chrá­ne­né od Duna­ja vyso­kým bra­lom a od seve­ro­vý­cho­du prie­ko­pa­mi a zem­ný­mi val­mi, bolo v obdo­bí Veľ­kej Mora­vy jed­nou z naj­dô­le­ži­tej­ších pev­nos­tí pro­ti expan­zii Fran­skej ríše (bra​ti​sla​va​.sk). Po roku 892 bol Devín jed­ným z dôle­ži­tých bodov reťa­ze obran­ných hra­dísk pro­ti úto­kom sta­rých Maďa­rov z potis­kých oblas­tí (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Po záni­ku Veľ­kej Mora­vy nado­bu­dol Devín stra­te­gic­ký význam v 13. sto­ro­čí, v obdo­bí rakúsko-​uhorských bojov o Devín­sku brá­nu. Na hrad­nom kop­ci vzni­kol men­ší kamen­ný pohra­nič­ný stráž­ny hrad (wiki­pe­dia sk). V roku 1272 ovlá­dol hrad Pře­mysl Ota­kar, kto­rý zví­ťa­zil nad uhor­ským krá­ľom Šte­fa­nom (kas​tiel​.org).

K roz­siah­lej­šej výstav­be potom priš­lo až v roku 1460, keď sa sta­li vlast­ník­mi hra­du gró­fi zo Svä­té­ho Jura a Pezin­ka. Hor­ný hrad pre­sta­vo­va­li a iné úpra­vy v dôsled­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva vyko­na­li Bát­ho­ry­ov­ci, kto­rí boli maji­teľ­mi v rokoch 1527 – 1606. Posled­né opev­ňo­va­cie prá­ce sa via­žu rov­na­ko ku Tur­kom a ku Pál­fy­ov­com v dru­hej polo­vi­ci 17. sto­ro­čia. Po záni­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva sa Devín začal v 18. sto­ro­čí roz­pa­dá­vať, k čomu pris­pel (wiki­pe­dia sk) v máji 1809 Napo­le­on, kto­rý obsa­dil Vie­deň a v júni vyho­dil hrad do povet­ria. Odvte­dy je v ruinách. Jeho slá­vu oži­vil v roku 1836 Ľudo­vít Štúr, pre kto­ré­ho bol Devín sym­bo­lom slo­van­skej vzá­jom­nos­ti a národ­né­ho uve­do­me­nia (sazp​.sk). Od čias slo­ven­ské­ho národ­né­ho hnu­tia, po štú­rov­ských vychádz­kach na hrad­né zrú­ca­ni­ny, sa Devín stal pre svo­ju veľ­ko­mo­rav­skú tra­dí­ciu sym­bo­lom nie­len dáv­nej slo­van­skej slá­vy, ale aj sym­bo­lom slo­van­skej druž­by a pria­teľ­stva medzi národ­mi. Zrú­ca­ni­na hra­du Devín je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka a spra­vu­je ju mest­ské múze­um v Bra­ti­sla­ve (bra​ti​sla​va​.sk).

Na hra­de sa nachá­dza­jú pozos­tat­ky rím­skej stav­by. Jed­na z nich sa nachá­dza na hor­nom nádvo­rí, pred vstu­pom do expo­zič­nej inte­ri­é­ro­vej čas­ti. Citu­jem z infor­mač­nej tabu­le, kto­rá sa nachá­dza pri tých­to pozos­tat­koch. ​“Obja­vi­li ju počas arche­olo­gic­ké­ho výsku­mu v 30. rokoch 20. sto­ro­čia. Pod­stat­ná časť nále­zov bola zni­če­ná počas II. sve­to­vej voj­ny. Zis­ti­lo sa, že stav­ba pozos­tá­va zo šty­roch miest­nos­tí, z kto­rých jed­na je zakon­če­ná apsi­dou orien­to­va­nou na juh. Na zákla­de sta­veb­nej tech­ni­ky sa môže dato­vať do 3. sto­ro­čia – obdo­bie vlá­dy dynas­tie Seve­rov­cov, s nasle­du­jú­cou pre­stav­bou, kto­rá sa moh­la rea­li­zo­vať za vlá­dy cisá­ra Valen­ti­niá­na I. (364 – 375).” Budo­vu mož­no cha­rak­te­ri­zo­vať ako súčasť civil­nej usad­los­ti (Infor­mač­ná tabu­ľa na Deví­ne). V rokoch 1921 – 1922 vo východ­nej čas­ti hra­dis­ka obja­vi­li a neskôr iden­ti­fi­ko­va­li veľ­ko­mo­rav­ský kos­tol dato­va­ný do 10 – 11. sto­ro­čia (apsi​da​.sk).

Západ­né Kar­pa­ty vznik­li v dôsled­ku kolí­zie afric­kej a eurá­zij­skej plat­ne. Malé Kar­pa­ty a Hunds­he­im­ské vrchy sú ich súčas­ťou. V kot­li­nách sa postup­ne vytvo­ril rieč­ny sys­tém Duna­ja a Mora­vy. A prá­ve nad súto­kom spo­mí­na­ných riek sa nachá­dza bra­lo Devín­ske­ho hra­du. Pred­sta­vu­je vyz­dvi­hnu­tú časť poho­ria uťa­tú zlo­mom voči pokles­nu­tej Devín­skej brá­ne. Devín­ska hrad­ná ska­la je národ­nou prí­rod­nou pamiat­kou. Hrad­né bra­lo je mohut­né a čle­ni­té, dosa­hu­je výš­ku tak­mer 70 met­rov. Vysky­tu­jú sa tu na ska­le belem­ni­ty. Celý hrad­ný kopec je význam­ný aj ako bota­nic­ká loka­li­ta s výsky­tom mno­hých chrá­ne­ných a ohro­ze­ných dru­hov rast­lín. Vege­tá­ciu hrad­né­ho vrchu po stá­ro­čia ovplyv­ňo­val člo­vek. Ras­tie tu napr. Diant­hus pra­e­cox lum­nit­ze­ri, Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, Arte­mi­sia aus­tria­ca, Gagea pusil­la, Medi­ga­go mons­pe­lia­ca, Sene­cio eru­ci­fo­lis tenu­ifo­lius, Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, Sti­pa capil­la­ta, Papa­ver dubium austro­mo­ra­vi­cum. Skal­ná ste­na posky­tu­je hniezd­ne pod­mien­ky pre vtác­tvo. Tep­lé juž­né sva­hy sú význam­ným bio­to­pom naj­mä pre pla­zy a hmyz. V puk­li­nách hniez­dia napr.: sokol Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus. Z hmy­zu vid­lo­chvost Iphic­li­des poda­li­rius, jasoň Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo, fúzač Ceram­byx cer­do (Infor­mač­ná tabuľa).

Oby­va­te­lia osa­dy v dol­nej čas­ti hra­dis­ka pocho­vá­va­li svo­jich mŕt­vych na tom­to mies­te ešte v čase Veľ­kej Mora­vy. Prie­mer­ný vek pocho­va­ných je 32 rokov, leža­li v hĺb­ka 70 – 130 cm tes­ne jeden ved­ľa dru­hé­ho, mies­ta­mi i vo via­ce­rých vrstvách nad sebou. Zanik­nu­tý kos­tol z 9. sto­ro­čia nahra­di­la v 10. sto­ro­čí kaplnka.

The famous ruins of Devin Cast­le, per­ched on a roc­ky cliff abo­ve the con­flu­en­ce of the Mora­va and Danu­be rivers, are among the sig­ni­fi­cant land­marks of Slo­vak his­to­ry (bra​ti​sla​va​.sk). During the rule of Tra­jan and Valen­ti­nian I, a Roman guard sta­ti­on was sta­ti­oned at Devin. The for­ti­fi­ca­ti­ons were built by a Roman gar­ri­son and were part of the Roman Empi­re­’s bor­der defen­se sys­tem – Limes roma­nus (devin​.sk). At the hill­top, the­re was a sig­ni­fi­cant Cel­tic sett­le­ment from the begin­ning of the last cen­tu­ry BC (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). The excep­ti­onal­ly stra­te­gic loca­ti­on, kno­wn to both Celts and Romans, led to the estab­lish­ment of a mas­si­ve Sla­vic for­tress on the hill, first men­ti­oned in wri­ting in 864 under the name Dowi­na, mea­ning a girl (devin​.sk). The oldest tra­ces of Slavs date back to the 8th cen­tu­ry, cove­ring the enti­re cen­tral for­tress area, pro­vi­ding insight into inten­si­ve sett­le­ment pat­terns. Rem­nants of an eart­hen wall on the nort­hern side, built in Roman times, rein­for­ced by Slavs with a wooden pali­sa­de, are still visib­le today (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

In the 9th cen­tu­ry, Devin was the resi­den­ce of Moj­mír, Ras­ti­slav, and Svä­top­luk, who defe­a­ted the Ger­mans here in 871 (kas​tiel​.org). Accor­ding to chro­nic­les, the Gre­at Mora­vian prin­ce Ras­ti­slav for­ti­fied Devin, see­king refu­ge from the East Fran­kish king Lou­is the Ger­man (i15​.cz). During the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin was the most sig­ni­fi­cant bor­der for­tress (bra​ti​sla​va​.sk). In the peri­od after 892, Devin beca­me one of the impor­tant points in the chain of defen­si­ve for­tres­ses against attacks by the old Hun­ga­rians from the are­as bey­ond the river (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). After the dec­li­ne of the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin gai­ned stra­te­gic impor­tan­ce in the 13th cen­tu­ry during the Austrian-​Hungarian strugg­les for the Devin Gate. A smal­ler sto­ne bor­der guard cast­le was built on the cast­le hill during this time (wiki­pe­dia sk). In 1272, Pře­mysl Ota­kar cap­tu­red the cast­le, defe­a­ting Hun­ga­rian King Step­hen (kas​tiel​.org).

More exten­si­ve cons­truc­ti­on occur­red in 1460 when the counts of Svä­tý Jur and Pezi­nok beca­me the owners of the cast­le. The upper cast­le was recons­truc­ted, and other modi­fi­ca­ti­ons were made due to the thre­at of the Turks by the Bát­ho­ry fami­ly, who owned it from 1527 to 1606. The last for­ti­fi­ca­ti­on works were asso­cia­ted with the Turks and the Pál­fy fami­ly in the second half of the 17th cen­tu­ry. After the dec­li­ne of the Tur­kish thre­at, Devin began to decay in the 18th cen­tu­ry, and in May 1809, Napo­le­on, who occu­pied Vien­na, blew up the cast­le in June. Sin­ce then, it has been in ruins. Its glo­ry was revi­ved in 1836 by Ľudo­vít Štúr, for whom Devin sym­bo­li­zed Sla­vic soli­da­ri­ty and nati­onal awa­re­ness (sazp​.sk). Sin­ce the times of the Slo­vak nati­onal move­ment and Štú­r’s walks to the cast­le ruins, Devin has beco­me a sym­bol not only of ancient Sla­vic glo­ry but also of Sla­vic friends­hip and cama­ra­de­rie among nati­ons. The ruins of Devin Cast­le are a nati­onal cul­tu­ral monu­ment mana­ged by the City Muse­um in Bra­ti­sla­va (bra​ti​sla​va​.sk).

On the cast­le grounds, the­re are rem­nants of a Roman struc­tu­re. One of them is loca­ted in the upper cour­ty­ard, in front of the entran­ce to the inte­ri­or exhi­bi­ti­on sec­ti­on. Quoting from an infor­ma­ti­on board near the­se rem­nants: ​“It was dis­co­ve­red during archa­e­olo­gi­cal rese­arch in the 1930s. A sub­stan­tial part of the fin­dings was des­tro­y­ed during World War II. It was found that the struc­tu­re con­sists of four rooms, one of which is ter­mi­na­ted by an apse orien­ted to the south. Based on cons­truc­ti­on tech­ni­qu­es, it can be dated to the 3rd cen­tu­ry – the peri­od of the Seve­ran dynas­ty, with sub­se­qu­ent modi­fi­ca­ti­ons that could have been car­ried out during the rule of Empe­ror Valen­ti­nian I. (364 – 375).” The buil­ding can be cha­rac­te­ri­zed as part of a civi­lian sett­le­ment (Infor­ma­ti­on board at Devin). In 1921 – 1922, in the eas­tern part of the for­tress, archa­e­olo­gists dis­co­ve­red and later iden­ti­fied a Gre­at Mora­vian church dating from the 10th-​11th cen­tu­ry (apsi​da​.sk).

The Wes­tern Car­pat­hians for­med due to the col­li­si­on of the Afri­can and Eura­sian pla­tes. The Small Car­pat­hians and Hain­burg Moun­tains are part of this struc­tu­re. The Danu­be and Mora­va river sys­tems gra­du­al­ly deve­lo­ped in the basins. The Devin Gate is situ­ated abo­ve the con­flu­en­ce of the­se rivers, repre­sen­ting an ele­va­ted part of the moun­tain sepa­ra­ted by a fault from the sub­si­ded Devin Gate. The Devin Cast­le cliff is a nati­onal natu­ral monu­ment, and the cast­le hill is also a sig­ni­fi­cant bota­ni­cal site with many pro­tec­ted and endan­ge­red plant spe­cies. The enti­re cast­le hill is essen­tial for bird nesting con­di­ti­ons. The warm sout­hern slo­pes are cru­cial habi­tats, espe­cial­ly for repti­les and insects. Spe­cies like the fal­con Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus, swal­lo­wtail Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo, and lon­ghorn Ceram­byx cer­do nest in the cre­vi­ces of the rock (Infor­ma­ti­on board at Devin). In the lower part of the for­tress, inha­bi­tants buried the­ir dead in the Gre­at Mora­vian era. The ave­ra­ge age of the buried is 32 years, and they were buried at a depth of 70 – 130 cm, clo­se­ly next to each other, some­ti­mes in seve­ral lay­ers abo­ve each other. The extinct church from the 9th cen­tu­ry was repla­ced by a cha­pel in the 10th century.

Die berühm­ten Ruinen von Sch­loss Devin, hoch oben auf einem Fel­sen über der Mün­dung der Mora­va und der Donau, gehören zu den bede­uten­den Denk­mä­lern der slo­wa­kis­chen Ges­chich­te (bra​ti​sla​va​.sk). Wäh­rend der Herrs­chaft von Tra­jan und Valen­ti­nian I. befand sich auf Devin eine römis­che Wach­sta­ti­on. Die Befes­ti­gun­gen wur­den von einer römis­chen Gar­ni­son errich­tet und waren Teil des Grenz­ver­te­i­di­gungs­sys­tems des Römis­chen Rei­ches – Limes Roma­nus (devin​.sk). Auf dem Hügel gab es eine bede­uten­de kel­tis­che Sied­lung seit Beginn des letz­ten vorch­rist­li­chen Jahr­hun­derts (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Die außer­ge­wöhn­lich stra­te­gis­che Lage, bekannt sowohl bei Kel­ten als auch bei Römern, führ­te zur Errich­tung einer mas­si­ven sla­wis­chen Fes­tung auf dem Hügel, die ers­tmals 864 unter dem Namen Dowi­na, was Mäd­chen bede­utet (devin​.sk), sch­rift­lich erwähnt wur­de. Die ältes­ten Spu­ren der Sla­wen stam­men aus dem 8. Jahr­hun­dert und ers­trec­ken sich über das gesam­te zen­tra­le Fes­tungs­ge­län­de, was Einb­lick in inten­si­ve Sied­lungs­mus­ter ermög­licht. Res­te einer Erd­mau­er auf der Nord­se­i­te, die in römis­cher Zeit gebaut und von den Sla­wen mit einem höl­zer­nen Pali­sa­den­wall vers­tär­kt wur­de, sind heute noch sicht­bar (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Im 9. Jahr­hun­dert war Devin der Wohn­sitz von Moj­mír, Ras­ti­slav und Svä­top­luk, die hier 871 die Deuts­chen besieg­ten (kas​tiel​.org). Laut Chro­ni­ken befes­tig­te der Gro­ßmäh­ris­che Fürst Ras­ti­slav Devin und such­te Schutz vor dem ostf­rän­kis­chen König Ludwig dem Deuts­chen (i15​.cz). Wäh­rend des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches war Devin die bede­utend­ste Grenz­fes­te (bra​ti​sla​va​.sk). In der Zeit nach 892 wur­de Devin einer der wich­ti­gen Punk­te in der Ket­te von Ver­te­i­di­gungs­fes­tun­gen gegen Angrif­fe der alten Ungarn aus den Gebie­ten jen­se­its des Flus­ses (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Nach dem Nie­der­gang des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches erlang­te Devin im 13. Jahr­hun­dert wäh­rend der österreichisch-​ungarischen Kämp­fe um das Devin-​Tor stra­te­gis­che Bede­utung. In die­ser Zeit wur­de auf dem Burg­berg eine kle­i­ne­re ste­i­ner­ne Gren­zwäch­ter­burg errich­tet (wiki­pe­dia sk). Im Jahr 1272 ero­ber­te Pře­mysl Ota­kar die Burg und besieg­te den unga­ris­chen König Step­han (kas​tiel​.org).

Umfan­gre­i­che­re Bau­ar­be­i­ten erfolg­ten 1460, als die Gra­fen von Svä­tý Jur und Pezi­nok die Besit­zer der Burg wur­den. Die Ober­burg wur­de rekons­tru­iert, und ande­re Ände­run­gen wur­den aufg­rund der Bed­ro­hung durch die Tür­ken von der Fami­lie Bát­ho­ry vor­ge­nom­men, die sie von 1527 bis 1606 besaß. Die letz­ten Befes­ti­gung­sar­be­i­ten wur­den mit den Tür­ken und der Fami­lie Pál­fy in der zwe­i­ten Hälf­te des 17. Jahr­hun­derts in Ver­bin­dung geb­racht. Nach dem Rück­gang der tür­kis­chen Bed­ro­hung begann Devin im 18. Jahr­hun­dert zu ver­fal­len, und im Mai 1809 spreng­te Napo­le­on, der Wien besetzt hat­te, die Burg im Juni. Seit­dem liegt sie in Ruinen. Ihre Glo­rie wur­de 1836 von Ľudo­vít Štúr wie­der­be­lebt, für den Devin ein Sym­bol der sla­wis­chen Soli­da­ri­tät und nati­ona­len Bewusst­se­ins war (sazp​.sk). Seit den Zei­ten der slo­wa­kis­chen Nati­onal­be­we­gung und der Spa­zier­gän­ge von Štúr zu den Bur­güber­res­ten ist Devin zu einem Sym­bol nicht nur des alten sla­wis­chen Ruhms, son­dern auch der sla­wis­chen Fre­unds­chaft und Kame­rads­chaft zwis­chen den Völ­kern gewor­den. Die Ruinen von Sch­loss Devin sind ein nati­ona­les Kul­tur­denk­mal, das vom Stadt­mu­se­um in Bra­ti­sla­va ver­wal­tet wird (bra​ti​sla​va​.sk).

Auf dem Burg­hügel befin­den sich Über­res­te einer römis­chen Struk­tur. Eine von ihnen befin­det sich im obe­ren Hof, vor dem Ein­gang zum Innen­be­re­ich der Auss­tel­lung. Ich zitie­re von einer Infor­ma­ti­ons­ta­fel in der Nähe die­ser Über­res­te: ​“Sie wur­de wäh­rend archä­o­lo­gis­cher Fors­chun­gen in den 1930er Jah­ren ent­dec­kt. Ein wesen­tli­cher Teil der Fun­de wur­de wäh­rend des Zwe­i­ten Weltk­riegs zers­tört. Es stell­te sich heraus, dass die Struk­tur aus vier Räu­men bes­teht, von denen einer mit einer Apsis nach Süden abgesch­los­sen ist. Basie­rend auf der Bau­tech­nik kann sie auf das 3. Jahr­hun­dert datiert wer­den – die Zeit der Herrs­chaft der Dynas­tie der Seve­rer, mit nach­fol­gen­den Modi­fi­ka­ti­onen, die wäh­rend der Herrs­chaft von Kai­ser Valen­ti­nian I. (364 – 375) durch­ge­fü­hrt wor­den sein könn­ten.” Das Gebä­u­de kann als Teil einer zivi­len Sied­lung cha­rak­te­ri­siert wer­den (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). In den Jah­ren 1921 – 1922 wur­de im öst­li­chen Teil der Fes­tung ein gro­ßmäh­ris­ches Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 10. – 11. Jahr­hun­dert ent­dec­kt und spä­ter iden­ti­fi­ziert (apsi​da​.sk).

Die Wes­tkar­pa­ten ents­tan­den aufg­rund der Kol­li­si­on der afri­ka­nis­chen und eura­sis­chen Plat­ten. Die Kle­i­nen Kar­pa­ten und die Hain­bur­ger Ber­ge sind Teil die­ser Struk­tur. In den Bec­ken bil­de­te sich all­mäh­lich das Fluss­sys­tem der Donau und der Mora­va. Das Devin-​Tor liegt genau über der Mün­dung die­ser Flüs­se und reprä­sen­tiert einen erhöh­ten Teil des Gebir­ges, der durch einen Bruch vom gesun­ke­nen Devin-​Tor get­rennt ist. Die Devin-​Burgklippe ist ein nati­ona­les Natur­denk­mal, und der Burg­berg ist auch ein bede­uten­der bota­nis­cher Ort mit vie­len ges­chütz­ten und gefä­hr­de­ten Pflan­ze­nar­ten. Der gesam­te Burg­berg ist für Vogel­nist­be­din­gun­gen von Bede­utung. Die war­men Süd­hän­ge sind vor allem für Repti­lien und Insek­ten wich­ti­ge Lebens­rä­u­me. Arten wie der Fal­ke Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus, Sch­wal­ben­sch­wanz Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo und Hirsch­kä­fer Ceram­byx cer­do nis­ten in den Spal­ten des Fel­sens (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). Im unte­ren Teil der Fes­tung beg­ru­ben die Bewoh­ner ihre Toten noch wäh­rend der Gro­ßmäh­ris­chen Ära. Das durchb­ro­che­ne Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 9. Jahr­hun­dert wur­de im 10. Jahr­hun­dert durch eine Kapel­le ersetzt.

Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Különösen fon­tos stra­té­giai hely­ze­tét, ame­ly már ismert volt a kel­ták és a rómaiak előtt, a slo­vák terület ostro­má­nak kös­zön­het­te. Devín várán egy hatal­mas szlo­vák várat ala­pí­tot­tak, ame­ly­et elős­zör 864-​ben írtak le Dowi­na néven (bra​ti​sla​va​.sk), ami azt jelen­ti, lány (devin​.sk). A leg­ré­geb­bi nyo­mok a szlá­vok­ról a 8. szá­zad­ból szár­ma­znak, és az egész várat érin­tik, ami alap­ján elkép­zel­het­jük az inten­zív tele­pülé­si beé­pí­tés­ről. Az észa­ki olda­lon még ma is fenn­ma­radt a római kor­ból szár­ma­zó föld­sánc marad­vá­nya, ame­ly­et a szlá­vok fa kerí­tés­sel erősí­tet­tek meg (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

A 9. szá­zad­ban Moj­mír, Ras­ti­slav és Svä­top­luk szék­he­lye volt, aki 871-​ben a néme­tek elle­ni győze­lem­mel vég­ződött (kas​tiel​.org). Az írá­sok­ból az derül ki, hogy Ras­ti­slav, a nagy­mor­vai feje­de­lem, mege­rősí­tet­te Devínt, ami­kor mene­dé­ket kere­sett a kele­ti Frank kirá­ly, Ludwig német elől (i15​.cz). A Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén ez volt a leg­fon­to­sabb hatá­rőr­ző vár (bra​ti​sla​va​.sk). Ebben az idős­zak­ban a Devín hegyi várá­rok volt az egy­ik leg­fon­to­sabb erődít­mé­ny a Frank Biro­da­lom ter­jesz­ke­dé­se ellen (bra​ti​sla​va​.sk). 892 után Devín az egy­ik fon­tos pont­ja volt a védel­mi erődök lán­cá­nak a régi magy­ar terüle­tek táma­dá­sai ellen (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). A Nagy-​Morva Biro­da­lom buká­sa után Devín a 13. szá­zad­ban nyer­te el stra­té­giai jelen­tősé­gét, az osztrák-​magyar har­cok ide­jén a Devín kapu­já­ért. A hegyi vár­ból egy kisebb kőha­tá­rál­lo­más ala­kult ki a 13. szá­zad végén, a Bát­ho­ry csa­lád épí­tet­te át a török ves­zé­ly miatt, akik a várat 1527 és 1606 között bir­to­kol­ták. Az utol­só erődí­té­si mun­kák azon­ban a török ves­zé­ly és a 17. szá­zad máso­dik felé­nek Pál­fy­ok­hoz kapc­so­lód­nak. A török ves­zé­ly megs­zűné­sét köve­tően a 18. szá­zad­ban kez­dett szé­tes­ni a Devín, amit (wiki­pe­dia sk) 1809 máju­sá­ban Napó­le­on oko­zott, aki elfog­lal­ta Béc­set és június­ban fel­rob­ban­tot­ta a várat. Azó­ta romok­ban hever. Dic­sősé­gét 1836-​ban Žudo­vít Štúr élesz­tet­te fel, aki szá­má­ra a Devín a szláv kölc­sönöses­ség és a nemze­ti öntu­dat szim­bó­lu­ma volt (sazp​.sk). A szlo­vák nemze­ti moz­ga­lom ide­jén, a hegyi romok­ra tett séta után a Devín a régi szláv dic­sőség nem csak a nemzet szim­bó­lu­ma lett, hanem a szláv barát­ság és a népek közöt­ti barát­ság jel­ké­pe is. A Devín rom­ja nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék­mű, ame­ly­et Pozso­ny váro­si múze­uma kezel (bra​ti​sla​va​.sk).

A váron római épüle­tek marad­vá­ny­ai talál­ha­tók. Az egy­ik közülük a fel­ső udva­ron talál­ha­tó, az inte­ri­őr kiál­lí­tá­si rés­zé­hez veze­tő bejá­rat előtt. Idé­zem az infor­má­ci­ós táb­lá­ról szár­ma­zó infor­má­ci­ó­kat, ame­ly­ek ezen marad­vá­ny­ok mel­lett talál­ha­tók. ​„A 30-​as évek­ben, egy 1945-​ös II. világ­há­bo­rús bom­bá­zás során fel­fe­dez­ték. Megál­la­pí­tot­ták, hogy az épület négy hely­i­ség­ből áll, ame­ly­ek közül az egy­ik déli irá­ny­ba orien­tált apsi­dá­val zárul. Az épí­tés­ze­ti tech­ni­ka alap­ján a 3. szá­zad­ra datál­ha­tó, a Seve­ran dinasz­tia ural­ma ide­jé­re, a követ­ke­ző áta­la­kí­tás­sal, ame­ly­et Valen­tia­nus I. ural­ko­dá­sa alatt haj­tot­tak vég­re (364 – 375)”. Az épüle­tet civil tele­pülés rés­ze­ként lehet­ne jel­le­mez­ni (Devín infor­má­ci­ós táb­la). Az 1921 – 22-​es évek­ben a vár­ke­gy­etem kele­ti rés­zén talál­ták meg és később azo­no­sí­tot­ták a 10 – 11. szá­zad­ra datál­ha­tó nagy­mor­vai tem­plo­mot (apsi​da​.sk).

A Nyugati-​Kárpátok az afri­kai és az euráz­siai lemez ütközé­sé­nek ered­mé­ny­eként kelet­kez­tek. A Kis-​Kárpátok és a Huns­he­i­mi hegy­ek rés­zét képe­zik. A meden­cék­ben foko­za­to­san kia­la­kult a Duna és a Mor­va foly­órends­zer. És éppen a Mor­va és a Duna öss­ze­fo­ly­á­sá­nál talál­ha­tó a Devin vár­há­gá­ja. A Devin vár­há­za egy kie­mel­ke­dő rés­zét képe­zi a hegy­nek, ame­ly­et levá­gott egy hibá­val a Devin kapu­val szem­ben. A Devin vár­há­gai külön nemze­ti ter­més­ze­ti emlék­mű. A vár­há­zi hágó erős és tagolt, majd­nem 70 méte­res magas­ság­ban. Itt talál­ha­tók a belem­ni­te­sek is (Infor­má­ci­ós tábla).

Az egész vár domb egy­ben fon­tos bota­ni­kai hely is, sok védett és ves­zé­ly­ez­te­tett növé­ny­faj előfor­du­lá­sá­val. Pél­dá­ul a követ­ke­zők is nőnek itt: Diant­hus pra­e­cox lum­nit­ze­ri, Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, Arte­mi­sia aus­tria­ca, Gagea pusil­la, Medi­ga­go mons­pe­lia­ca, Sene­cio eru­ci­fo­lis tenu­ifo­lius, Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, Sti­pa capil­la­ta, Papa­ver dubium austro­mo­ra­vi­cum (Infor­má­ci­ós tábla).

A szik­la­fal madár­nak biz­to­sít fész­ke­lé­si fel­té­te­le­ket. A déli mele­gek fon­tos élőhe­ly­et jelen­te­nek különösen a hül­lők és a rova­rok szá­má­ra. A hasa­dé­kok­ban pél­dá­ul fész­kelt a kestrel Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus. Az emlősök­től pél­dá­ul a Iphic­li­des poda­li­rius, a Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, a Saga pedo, a Ceram­byx cer­do (Infor­má­ci­ós tábla).

A hegy lábá­nál fek­vő tele­pülés lakói még a Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén is itt temet­ték el halot­tai­kat. A teme­tő átla­gos élet­ko­ra 32 év volt, 70 – 130 cm mély­ség­ben feküd­tek egy­más mel­lett, néha több réteg­ben is. A 9. szá­zad­ban lerom­bol­ták a nagy­mor­vai tem­plo­mot, hely­é­be a 10. szá­zad­ban egy kápol­na lépett.

Odka­zy

TOP

Všet­ky

Use Facebook to Comment on this Post

Botanické záhrady, Organizmy, Príroda, Rastliny, Živočíchy, Zoologické záhrady

Zoologické a botanické záhrady

skala
Hits: 19652

Kon­tak­ty na zoolo­gic­ké záh­ra­dy, zoopar­ky, safa­ri, bota­nic­ké záh­ra­dy, arbo­ré­ta a iné podob­né inšti­tú­cie. Sú samoz­rej­me zo Slo­ven­ska, z Čes­ka, a z iné­ho sveta.

Con­tacts for zoos, wild­li­fe parks, safa­ris, bota­ni­cal gar­dens, arbo­re­tums, and simi­lar ins­ti­tu­ti­ons are avai­lab­le from Slo­va­kia, the Czech Repub­lic, and around the world.

Slo­ven­sko

Use Facebook to Comment on this Post

Cicavce, Organizmy, Príroda, Vtáky, Živočíchy, Zoologické záhrady

ZOO Bratislava

skala
Hits: 3515

Zoolo­gic­ká záh­ra­da sa nachá­dza v Mlyn­skej doli­ne. Mimo­cho­dom neďa­le­ko od Bota­nic­kej záh­ra­dy.

ZOO má cel­ko­vú roz­lo­hu 96 hek­tá­rov, expo­zič­ná časť 35 hek­tá­rov. Súčas­ťou je okrem iné­ho sú pavi­ló­ny šeliem, pri­má­tov, výbe­hy noso­rož­cov, ken­gúr, zebier, žiráf, anti­lop, hro­ší­kov, prí­rod­né jaze­rá pla­me­nia­kov a peli­ká­nov (zoob​ra​ti​sla​va​.sk). Z výstav­bou zoolo­gic­kej záh­ra­dy sa zača­lo v roku 1959. Uva­žo­va­lo sa od nej od roku 1948. V rokoch 1981 – 85 priš­lo k lik­vi­dá­cii dvoch tre­tín zo záh­ra­dy kvô­li výstav­be kana­li­zač­né­ho zbe­ra­ča a diaľ­nič­nej prí­poj­ky. Pri­čom zanik­la tá časť, kto­rá bola pre náv­štev­ní­kov naj­zau­jí­ma­vej­šia. Ďal­ším zása­hom bola výstav­ba diaľ­ni­ce D2 Bra­ti­sla­va Lamačs­ká ces­ta – Sta­ré Grun­ty, kto­rá zača­la v mar­ci 2003. Napriek tomu sa po roku 2000 zoolo­gic­ká záh­ra­da adap­to­va­la a roz­ví­ja­la. Vybu­do­va­li sa rôz­ne nové čas­ti, napr. pavi­lón šeliem, pri­má­tov, Dino­Park. Ku kon­cu roku 2016 dis­po­no­va­la ZOO 174 druh­mi zvie­rat v počte 968 cho­va­ných jedin­cov (zoob​ra​ti​sla​va​.sk).

The Zoolo­gi­cal Gar­den is loca­ted in the Mlyn­ská doli­na, not far from the Bota­ni­cal Garden.

The zoo covers a total area of 96 hec­ta­res, with an exhi­bi­ti­on area of 35 hec­ta­res. It fea­tu­res pavi­li­ons for big cats, pri­ma­tes, enc­lo­su­res for rhi­no­ce­ro­ses, kan­ga­ro­os, zeb­ras, giraf­fes, ante­lo­pes, hip­pos, natu­ral lakes for fla­min­gos and peli­cans (zoob​ra​ti​sla​va​.sk). Cons­truc­ti­on of the zoo began in 1959, alt­hough the idea had been con­si­de­red sin­ce 1948. In the years 1981 – 85, two-​thirds of the zoo were demo­lis­hed for the cons­truc­ti­on of a sewer col­lec­tor and a hig­hway con­nec­ti­on, with the part that was most inte­res­ting for visi­tors being lost. Anot­her inter­ven­ti­on was the cons­truc­ti­on of the D2 hig­hway Bra­ti­sla­va Lamačs­ká ces­ta – Sta­ré Grun­ty, which began in March 2003. Des­pi­te the­se chal­len­ges, the zoo adap­ted and deve­lo­ped after the year 2000. Vari­ous new sec­ti­ons were built, such as the pavi­li­on for big cats, pri­ma­tes, and Dino­Park. By the end of 2016, the zoo hou­sed 174 spe­cies with a total of 968 indi­vi­du­als (zoob​ra​ti​sla​va​.sk).

Odka­zy

Vlky, hyeny, leopar­dy, levy, tigre

Opi­ce, oran­gu­ta­ny, šimpanzy

Hro­chy, noso­rož­ce, žirafy

Vtá­ky

Kone, ovce, pras­ce, zeb­ry a surikaty

Ostat­né

Use Facebook to Comment on this Post