84  /​100
Hits: 4085

je význam­ná domi­nan­ta Bra­ti­sla­vy, ku kto­rej sa via­že aj prvá písom­ná zmien­ka o Bra­ti­sla­ve v Salz­bur­ských aná­loch z roku 907 v súvis­los­ti s bit­kou Bavo­rov a Maďa­rov. Hrad­ný kopec bol osíd­le­ný už v nesko­rej dobe kamen­nej, prvý­mi zná­my­mi oby­va­teľ­mi boli  (bra​ti​sla​va​.sk). naj­star­šie­ho osíd­le­nia pochá­dza­jú spred 4500 rokov, z obdo­bia ene­oli­tu (bole­ráz­ska sku­pi­na). Pred­po­kla­dá sa opev­ne­né­ho síd­lis­ka, avšak pria­me dôka­zy sa nenaš­li. Z halš­tat­ské­ho obdo­bia sa na východ­nej stra­ne našli sto­py prí­byt­kov zahĺbe­né do skal­né­ho pod­lo­žia –  (wiki​pe​dia​.sk). Z latén­skej doby, z času roz­kve­tu kelt­skej civi­li­zá­cie, sa našli sto­py oppi­da, ako aj kelt­ské min­ce, bia­te­cy (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). Z 911. sto­ro­čia sa na východ­nej tera­se hra­du našli opra­co­va­né , frag­men­ty nápi­sov, zvyš­ky tehál ozna­če­ných kol­ka­mi XIV. rím­skej légie. Nále­zy doka­zu­jú prí­tom­nosť rím­ske­ho etni­ka na hrad­nej akro­po­le v obdo­bí 2. – 3. sto­ro­čia. Je isté, že to bolo zo stra­te­gic­ké­ho hľa­dis­ka výni­moč­né mies­to a pre umiest­ne­nie vojen­skej posád­ky (pôvod­né boli prav­de­po­dob­ne súťou vojen­skej sta­ni­ce) malo nesmier­ny význam, naj­mä v obdo­bí rímsko-​germánskych vojen­ských kon­tak­tov (napr. mar­ko­man­ských vojen). Na pre­lo­me 5. a 6. sto­ro­čia je v zna­me­ní slo­van­ské­ho osíd­ľo­va­nia. Od prvej polo­vi­ce 9. sto­ro­čia tu bolo opev­ne­né stre­dis­ko so zru­bo­vý­mi obyd­lia­mi, palá­com, pred­ro­mán­skou troj­lo­ďo­vou bazi­li­kou, cin­to­rí­nom a hos­po­dár­sky­mi objekt­mi. Opev­ne­nie vydr­ža­lo do kon­ca 14. sto­ro­čia, kedy ho nahra­di­li kamen­né gotic­ké  (wiki​pe​dia​.sk).

Po šty­ri sto­ro­čia pre­chá­dza­la Duna­jom sever­ná . tu vybu­do­va­li v 9. sto­ro­čí sil­nú pev­nosť, kto­rá sa sta­la význam­ným cen­trom Veľ­ko­mo­rav­skej ríše (bra​ti​sla​va​.sk), cir­kvev­né aj svet­ské cen­trum šir­šie­ho úze­mia. Síd­li­la v ňom knie­ža­cia dru­ži­na, aj cir­ke­vý hod­nos­tár (wiki​pe​dia​.sk). Bra­ti­slav­ský hrad je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka a v súčas­nos­ti slú­ži jeho prvé poscho­die pre repre­zen­tač­né úče­ly Slo­ven­skej národ­nej rady a v ostat­ných pries­to­roch sú umiest­ne­né zbier­ky Slo­ven­ské­ho národ­né­ho múzea – Kle­no­ty dáv­nej doby a (bra​ti​sla​va​.sk). Dneš­né meno hra­du vychá­dza z pome­no­va­nia Bre­za­lus­purch, kto­ré bolo uvá­dza­né v Soľ­noh­rad­ských leto­pi­soch v roku 907. V roku 1042 sa v Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con spo­mí­na , v Altaiš­ských aná­loch v roku 1052 , v roku 1108 Bres­burg, z čoho vznik­lo dneš­né nemec­ké (wiki​pe​dia​.sk). Všet­ky tie­to náz­vy majú pôvod s mene , resp. Pre­slav. Mohol to byť člen význam­nej veľ­mož­skej (Jozef Hlin­ka, 1982). Nemec­ký his­to­rik Aven­ti­nus uvá­dza , pod­ľa Vra­ti­sla­va, kto­rý dal hrad opra­viť v roku 805. Iné pome­no­va­nie ja , prí­pad­ne Bas­sa, , neskôr Poson, , čo dalo zrej­me vznik­núť maďar­ské­mu (wiki​pe​dia​.sk).

Z 13. sto­ro­čia pochá­dza . Za vlá­dy Žig­mun­da Luxem­bur­gs­ké­ho (13871437) hrad pre­šiel gotic­kou pre­stav­bou. Po roku 1526 je síd­lom uhor­ských krá­ľov. Za Márie Teré­zie (17401780) sa hrad pre­me­nil na luxus­nú baro­ko­vú rezi­den­ciu. V roku 1811 vyho­rel, s rekon­štruk­ci­ou sa zača­lo až v roku 1953. Dnes hrad spra­vu­je Kan­ce­lá­ria Národ­nej rady Slo­ven­skej repub­li­ky. Síd­li tu His­to­ric­ké a Hudob­né múze­um Slo­ven­ské­ho národ­né­ho múzea. Hrad tvo­ria rôz­ne čas­ti: Vie­den­ská, Žig­mun­do­va, Miku­láš­ska a Leopol­do­va brá­na, čest­né nádvo­rie, vyhliad­ko­vý bas­ti­ón, palác, západ­ná tera­sa, sever­né hrad­by, , viná­reň, juho­zá­pad­ný bas­ti­ón, zákla­dy veľ­ko­mo­rav­skej bazi­li­ky z 9. sto­ro­čia a kos­to­la sv. Spa­si­te­ľa z 11. st., cis­ter­na (Zdroj: Infor­mač­ná tabuľa).

Na nádvo­rí hrad­né­ho palá­ca, rov­na­ko ako na sever­nej tera­se are­álu našli arche­oló­go­via Mest­ské­ho ústa­vu pamia­tok zvyš­ky jedi­neč­ných archi­tek­túr z obdo­bia 1. sto­ro­čia pred Kris­tom. Súčas­ťou nále­zu boli aj s nápi­som . His­to­ri­ci sa zhod­li, že ide o naj­rep­re­zen­ta­tív­nej­šiu stav­bu sever­ne od Álp z nesko­ro­la­tén­ske­ho obdo­bia. Na hra­de sa teda v minu­los­ti nachá­dza­la jed­né­ho z naj­výz­nam­nej­ších kelt­ských hra­dísk v stred­nej Euró­pe. Tie­to objek­ty boli sta­va­né rím­skou sta­veb­nou tech­ni­kou a sú uni­kát­nym nále­zom nie­len z hľa­dis­ka svoj­ho veku, ale aj kva­li­ty. Zacho­va­li sa v nich pôvod­né inte­ri­é­ro­vé omiet­ky a lia­te dlaž­by s kamien­ko­vou výzdo­bou, kto­ré na Slo­ven­sku nema­jú obdo­bu,” hovo­rí Štas­sel (Krá­ko­vá). Arche­olo­gic­ký z roku 2008 mení pohľad na kelt­skú Bra­ti­sla­vy, hrad bol síd­lom kelt­ské­ho knie­ža­ťa, knie­ža si vola­lo reme­sel­ní­kov z Ríma, kto­rí mu upra­vo­va­li a posta­vi­li síd­lo pod­ľa rím­skych zna­los­tí. Našla sa okrem iné­ho rím­ska , amfo­ry, zvon, zla­tý a strie­bor­ný poklad knie­ža­ťa. Uni­ká­tom je objav prvej zla­tej min­ce s náz­vom (Dani­he­lo­vá). 

Hrad­ný kopec je prvým kop­com Malých Kar­pát. Bra­ti­slav­ča­nia, ale aj neb­ra­ti­slav­ča­nia cho­dia radi na Bra­ti­slav­ský hrad. Je odtiaľ cel­kom pek­ný výhľad na širo­ké oko­lie. Časť za hlav­nou budo­vou sme­rom ku Sta­ré­mu mes­tu je plná zele­ne, je tu pomer­ne veľ­ký a rovi­na­tý , kde sa naj­mä v lete zdr­žia­va dosť ľudí. Tým, že hrad je v cen­tre, je veľ­mi ľah­ko a rých­lo dostup­ný. Na hra­de sa kona­jú výsta­vy, v let­nom obdo­bí , , rôz­ne spo­lo­čen­ské akcie tu majú svoj začiatok.


Cast­le is a sig­ni­fi­cant land­mark in Bra­ti­sla­va, and the writ­ten men­ti­on of Bra­ti­sla­va in the Annals dates back to 907 in con­nec­ti­on with the Batt­le of Bavo­rov and the Hun­ga­rians. The cast­le hill was sett­led in the late Sto­ne Age, with the first kno­wn inha­bi­tants being Celts (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ces of the oldest sett­le­ment date back 4500 years to the Ene­olit­hic peri­od (Bole­ráz group). Alt­hough the exis­ten­ce of a for­ti­fied sett­le­ment is pre­su­med, direct evi­den­ce has not been found. From the Halls­tatt peri­od, dwel­lings dug into the rock sub­stra­tum, cal­led eart­hworks, were dis­co­ve­red on the eas­tern side (wiki​pe​dia​.sk). From the La Tène peri­od, the time of the Cel­tic civi­li­za­ti­on’s flou­ris­hing, the­re are tra­ces of oppi­da and Cel­tic coins, bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). From the 9th to the 11th cen­tu­ry, pro­ces­sed sto­nes, frag­ments of insc­rip­ti­ons, and remains of bricks mar­ked with pegs from the 14th Roman legi­on were found on the eas­tern ter­ra­ce of the cast­le. The­se fin­dings indi­ca­te the pre­sen­ce of the Roman eth­ni­ci­ty on the cast­le acro­po­lis in the 2nd to 3rd cen­tu­ry. It was undoub­ted­ly an excep­ti­onal loca­ti­on from a stra­te­gic per­spec­ti­ve and had gre­at impor­tan­ce for mili­ta­ry gar­ri­son pla­ce­ment (the ori­gi­nal struc­tu­res were like­ly part of a mili­ta­ry sta­ti­on), espe­cial­ly during the Roman-​Germanic mili­ta­ry con­tacts (e.g., Mar­co­man­nic Wars). Sla­vic sett­le­ment mar­ked the turn of the 5th and 6th cen­tu­ries. From the first half of the 9th cen­tu­ry, a for­ti­fied cen­ter with log hou­ses, a pala­ce, a pre-​Romanesque triple-​naved basi­li­ca, a ceme­te­ry, and eco­no­mic buil­dings exis­ted here. The for­ti­fi­ca­ti­ons las­ted until the end of the 14th cen­tu­ry when they were repla­ced by sto­ne Got­hic walls (wiki​pe​dia​.sk).

For four cen­tu­ries, the nort­hern bor­der of the Roman Empi­re – the Limes Roma­nus – ran along the Danu­be. In the 9th cen­tu­ry, the Slavs built a strong for­tress here, which beca­me a sig­ni­fi­cant cen­ter of the Gre­at Mora­vian Empi­re (bra​ti​sla​va​.sk), both ecc­le­sias­ti­cal and secu­lar, encom­pas­sing a bro­ader ter­ri­to­ry. The prin­ce­ly reti­nue and ecc­le­sias­ti­cal dig­ni­ta­ries resi­ded the­re (wiki​pe​dia​.sk). Bra­ti­sla­va Cast­le is a nati­onal cul­tu­ral monu­ment and cur­ren­tly, its first flo­or ser­ves for repre­sen­ta­ti­ve pur­po­ses of the Slo­vak Nati­onal Coun­cil, whi­le other spa­ces hou­se col­lec­ti­ons of the Slo­vak Nati­onal Muse­um – the Tre­a­su­res of Ancient Times and the His­to­ri­cal Muse­um (bra​ti​sla​va​.sk). The pre­sent name of the cast­le deri­ves from the name Bre­za­lus­purch, men­ti­oned in the Salz­burg Annals in 907. In 1042, Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con men­ti­ons Bre­ze­burg, in the Altai Annals in 1052, Pre­slav­vas­purch, and in 1108, Bres­burg, from which the cur­rent Ger­man Pre­ss­burg (wiki​pe​dia​.sk) ori­gi­na­ted. All the­se names have the­ir ori­gin in the name Bra­slav or Pre­slav. It could have been a mem­ber of a sig­ni­fi­cant nob­le fami­ly (Jozef Hlin­ka, 1982). The Ger­man his­to­rian Aven­ti­nus men­ti­ons Wra­tiss­la­bur­gium, named after , who repai­red the cast­le in 805. Anot­her desig­na­ti­on is Cas­trum or Bas­sa, Possen, later Poson, Poso­nium, pro­bab­ly giving rise to the Hun­ga­rian Pozso­ny (wiki​pe​dia​.sk).

The Cro­wn Tower dates back to the 13th cen­tu­ry. During the rule of Sigis­mund of Luxem­bourg (13871437), the cast­le under­went Got­hic recons­truc­ti­on. After 1526, it beca­me the resi­den­ce of Hun­ga­rian kings. Under Maria The­re­sa (17401780), the cast­le trans­for­med into a luxu­ri­ous Baro­que resi­den­ce. In 1811, it bur­ned down, and recons­truc­ti­on began only in 1953. Today, the cast­le is mana­ged by the Offi­ce of the Nati­onal Coun­cil of the Slo­vak Repub­lic. The His­to­ri­cal and Music Muse­ums of the Slo­vak Nati­onal Muse­um are loca­ted here. The cast­le con­sists of vari­ous parts: , Sigis­mund, Nicho­las, and Leopold Gates, the hono­ra­ry cour­ty­ard, the lookout bas­ti­on, the pala­ce, the wes­tern ter­ra­ce, the nort­hern walls, the Lugins­land Bas­ti­on, the cast­le wine­ry, the sout­hwest bas­ti­on, the foun­da­ti­ons of the Gre­at Mora­vian basi­li­ca from the 9th cen­tu­ry, and the Church of St. Savi­or from the 11th cen­tu­ry, the cis­tern (Sour­ce: Infor­ma­ti­on board).

In the cour­ty­ard of the cast­le pala­ce, as well as on the nort­hern ter­ra­ce of the area, archa­e­olo­gists from the City Ins­ti­tu­te for the Pro­tec­ti­on of Monu­ments found remains of uni­que archi­tec­tu­re dating back to the 1st cen­tu­ry BC. The dis­co­ve­ry inc­lu­ded gold coins with the insc­rip­ti­on Bia­tec. His­to­rians agree that it is the most repre­sen­ta­ti­ve struc­tu­re north of the Alps from the late La Tène peri­od. The cast­le appa­ren­tly hou­sed the acro­po­lis of one of the most sig­ni­fi­cant Cel­tic for­ti­fi­ca­ti­ons – an oppi­dum in Cen­tral . The­se objects were built with Roman cons­truc­ti­on tech­ni­qu­es and are a uni­que find not only in terms of the­ir age but also the­ir quali­ty. They pre­ser­ved the ori­gi­nal inte­ri­or plas­ter and cast slabs with sto­ne deco­ra­ti­on, which have no paral­lel in Slo­va­kia,” says Štas­sel (Krá­ko­vá). Archa­e­olo­gi­cal rese­arch from 2008 chan­ges the view of Bra­ti­sla­va­’s Cel­tic past; the cast­le was the seat of a Cel­tic prin­ce named Bra­slav, who cal­led upon crafts­men from Rome to modi­fy and build the resi­den­ce accor­ding to Roman kno­wled­ge. In addi­ti­on to Roman cera­mics, amp­ho­rae, bells, and the gold and sil­ver tre­a­su­re of the prin­ce, the dis­co­ve­ry inc­lu­ded the first gold coin named Non­nos (Dani­he­lo­vá).

The cast­le hill is the first hill of the Litt­le Car­pat­hians. Bra­ti­sla­vans, as well as non-​locals, enjoy visi­ting Bra­ti­sla­va Cast­le. The­re is a nice view of the sur­roun­ding area from the­re. The part behind the main buil­ding, towards the Old Town, is full of gre­e­ne­ry, with a rela­ti­ve­ly lar­ge and flat spa­ce whe­re quite a few peop­le gat­her, espe­cial­ly in the sum­mer. Being in the cen­ter, the cast­le is very easi­ly and quick­ly acces­sib­le. Exhi­bi­ti­ons, con­certs, the­at­ri­cal per­for­man­ces, and vari­ous social events take pla­ce at the cast­le, and many events have the­ir begin­nings here.


Die Bra­ti­sla­va Burg ist eine bede­uten­de Domi­nan­te von Bra­ti­sla­va, und die ers­te sch­rift­li­che Erwäh­nung von Bra­ti­sla­va stammt aus den Salz­bur­ger Anna­len von 907 im Zusam­men­hang mit der Sch­lacht von Bre­za­laus­purc und den Ungarn. Der Burg­berg war bere­its in der spä­ten Ste­in­ze­it besie­delt, wobei die ers­ten bekann­ten Bewoh­ner Kel­ten waren (bra​ti​sla​va​.sk). Die Spu­ren der ältes­ten Besied­lung stam­men vor etwa 4500 Jah­ren aus der Eneolith-​Zeit (Boleráz-​Gruppe). Es wird ange­nom­men, dass es eine befes­tig­te Sied­lung gab, aber direk­te Bewe­i­se wur­den nicht gefun­den. Aus der Hallstatt-​Zeit wur­den auf der öst­li­chen Sei­te Spu­ren von in den Fel­sun­ter­grund geg­ra­be­nen Behau­sun­gen, soge­nann­te Erd­hüt­ten, ent­dec­kt (wiki​pe​dia​.sk). Aus der Latène-​Zeit, der Blüte­ze­it der kel­tis­chen Zivi­li­sa­ti­on, gibt es Spu­ren von Oppi­da sowie kel­tis­chen Mün­zen, den Bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). Aus dem 9. bis 11. Jahr­hun­dert wur­den auf der öst­li­chen Ter­ras­se der Burg bear­be­i­te­te Ste­i­ne, Frag­men­te von Insch­rif­ten und Über­res­te von Zie­geln mit Mar­kie­run­gen der XIV. römis­chen Legi­on gefun­den. Die­se Fun­de bele­gen die Anwe­sen­he­it des römis­chen Vol­kes auf der Bur­gak­ro­po­lis im 2. bis 3. Jahr­hun­dert. Es ist sicher, dass dies aus stra­te­gis­cher Sicht ein außer­ge­wöhn­li­cher Ort war und für die Plat­zie­rung einer Mili­tär­be­sat­zung von unschätz­ba­rem Wert war, ins­be­son­de­re wäh­rend der römisch-​germanischen Mili­tär­kon­tak­te (z. B. Mar­ko­man­nen­krie­ge). Um die Wen­de vom 5. zum 6. Jahr­hun­dert steht es im Zei­chen der sla­wis­chen Besied­lung. Ab der ers­ten Hälf­te des 9. Jahr­hun­derts gab es hier ein befes­tig­tes Zen­trum mit Block­hä­u­sern, einem Palast, einer frü­hro­ma­nis­chen dre­is­chif­fi­gen Basi­li­ka, einem Fried­hof und lan­dwirts­chaft­li­chen Gebä­u­den. Die Befes­ti­gung hielt bis Ende des 14. Jahr­hun­derts, als sie durch ste­i­ner­ne gotis­che Mau­ern ersetzt wur­de (wiki​pe​dia​.sk).

Vier Jahr­hun­der­te lang bil­de­te die Donau die nörd­li­che Gren­ze des Römis­chen Rei­ches – Limes Roma­nus. Die Sla­wen errich­te­ten im 9. Jahr­hun­dert eine star­ke Fes­tung, die ein bede­uten­des Zen­trum des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches wur­de (bra​ti​sla​va​.sk), sowohl geist­lich als auch welt­lich für ein größe­res Gebiet. Die fürst­li­che Fami­lie und der kirch­li­che Wür­den­trä­ger (wiki​pe​dia​.sk) leb­ten hier. Die Bra­ti­sla­va Burg ist ein nati­ona­les Kul­tur­denk­mal und dient heute das ers­te Stock­werk reprä­sen­ta­ti­ven Zwec­ken des slo­wa­kis­chen Nati­onal­rats, wäh­rend die ande­ren Räu­me die Samm­lun­gen des Slo­wa­kis­chen Nati­onal­mu­se­ums beher­ber­gen – die Auss­tel­lun­gen Schät­ze alter Zei­ten und His­to­ris­ches Muse­um (bra​ti​sla​va​.sk). Der heuti­ge Name der Burg lei­tet sich von der Bez­e­ich­nung Bre­za­lus­purch ab, die 907 in den Salz­bur­ger Anna­len erwähnt wur­de. Im Jahr 1042 wird es in Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con als Bre­ze­burg erwähnt, in den Altheus-​Analen von 1052 als Pre­slav­vas­purch, im Jahr 1108 als Bres­burg, was spä­ter zum heuti­gen deuts­chen Pre­ss­burg wur­de (wiki​pe​dia​.sk). Alle die­se Namen haben ihren Urs­prung im Namen Bra­slav oder Pre­slav. Es könn­te ein Mitg­lied einer bede­uten­den Adels­fa­mi­lie gewe­sen sein (Jozef Hlin­ka, 1982). Der deuts­che His­to­ri­ker Aven­ti­nus gibt Wra­tiss­la­bur­gium an, nach Vra­ti­slav, der die Burg im Jahr 805 repa­rie­ren ließ. Eine ande­re Bez­e­ich­nung ist Cas­trum Bosan, oder Bas­sa, Possen, spä­ter Poson, Poso­nium, was wahrs­che­in­lich zur unga­ris­chen Bez­e­ich­nung Pozso­ny führ­te (wiki​pe​dia​.sk).

Der Kro­nen­turm stammt aus dem 13. Jahr­hun­dert. Unter der Herrs­chaft von Sigis­mund von Luxem­burg (13871437) wur­de die Burg gotisch umge­baut. Nach 1526 war es der Sitz der unga­ris­chen Köni­ge. Unter Maria The­re­sia (17401780) wur­de die Burg in eine luxu­ri­öse baroc­ke Resi­denz umge­wan­delt. Im Jahr 1811 brann­te es nie­der und die Rekons­truk­ti­on begann erst 1953. Heute wird die Burg vom Büro des Nati­onal­ra­tes der Slo­wa­kis­chen Repub­lik ver­wal­tet. Hier befin­den sich das His­to­ris­che und das Musik­mu­se­um des Slo­wa­kis­chen Nati­onal­mu­se­ums. Die Burg bes­teht aus vers­chie­de­nen Tei­len: Wie­ner, Sigis­munds, Niko­laus’ und Leopolds Tor, der Ehren­hof, dem Aus­sichts­bas­ti­on, dem Palast, der west­li­chen Ter­ras­se, den nörd­li­chen Mau­ern, dem Luginsland-​Turm, der Burg­kel­le­rei, dem südwest­li­chen Bas­ti­on, den Fun­da­men­ten der Gro­ßmäh­ris­chen Basi­li­ka aus dem 9. Jahr­hun­dert und der Kir­che des Hei­lands aus dem 11. Jahr­hun­dert, dem Was­ser­tank (Quel­le: Informationstafel).

Auf dem Hof des Burg­pa­las­tes, eben­so wie auf der Nord­ter­ras­se des Gelän­des, fan­den Archä­o­lo­gen des Stad­tins­ti­tuts für Denk­mals­chutz im Jahr 2008 Über­res­te ein­zi­gar­ti­ger Archi­tek­tu­ren aus dem 1. Jahr­hun­dert vor Chris­tus. Der Fund ent­hielt auch gol­de­ne Mün­zen mit der Insch­rift Bia­tec. His­to­ri­ker sind sich einig, dass es sich um das reprä­sen­ta­tivs­te Gebä­u­de nörd­lich der Alpen aus der spä­ten La-​Tène-​Zeit han­delt. Die Burg war also in der Ver­gan­gen­he­it die Akro­po­lis einer der wich­tigs­ten kel­tis­chen Fes­tun­gen – dem Oppi­dum in Mit­te­le­uro­pa. Die­se Objek­te wur­den mit römis­cher Bau­tech­nik gebaut und sind ein ein­zi­gar­ti­ger Fund, nicht nur in Bez­ug auf ihr Alter, son­dern auch auf ihre Quali­tät. In ihnen haben sich die urs­prün­gli­chen Innen­put­ze und die gegos­se­nen Flie­sen mit Ste­in­ver­zie­run­gen erhal­ten, die in der Slo­wa­kei ihresg­le­i­chen suchen”, sagt Štas­sel (Krá­ko­vá). Die archä­o­lo­gis­che Fors­chung von 2008 ändert den Blick auf die kel­tis­che Ver­gan­gen­he­it von Bra­ti­sla­va. Die Burg war der Sitz eines kel­tis­chen Fürs­ten, der Han­dwer­ker aus Rom als Gefol­ge hat­te, die ihm die Unter­kunft nach römis­chem Vor­bild ges­tal­te­ten und errich­te­ten. Es wur­den unter ande­rem römis­che Kera­mik, Amp­ho­ren, Gloc­ken, ein gol­de­ner und sil­ber­ner Schatz des Fürs­ten gefun­den. Ein­zi­gar­tig ist der Fund der ers­ten gol­de­nen Mün­ze mit dem Namen Non­nos (Dani­he­lo­vá).

Der Burg­berg ist der ers­te Hügel der Kle­i­nen Kar­pa­ten. Die Bra­ti­sla­va­er und Nicht-​Bratislavaer gehen ger­ne auf die Bra­ti­sla­va Burg. Von dort aus hat man einen ziem­lich schönen Blick auf die wei­te Umge­bung. Der Teil hin­ter dem Haupt­ge­bä­u­de in Rich­tung der Alts­tadt ist vol­ler Grün­flä­chen und bie­tet einen ziem­lich gro­ßen und fla­chen Raum, in dem sich im Som­mer ziem­lich vie­le Men­schen auf­hal­ten. Da die Burg im Zen­trum liegt, ist sie sehr leicht und schnell erre­ich­bar. Auf der Burg fin­den Auss­tel­lun­gen statt, im Som­mer Kon­zer­te, The­a­te­rauf­füh­run­gen, vers­chie­de­ne gesells­chaft­li­che Verans­tal­tun­gen begin­nen hier.


A Bra­ti­sla­vai vár a bra­ti­sla­vai város egy­ik jelen­tős domi­nán­sa, és Bra­ti­sla­va első írá­sos emlí­té­se a 907-​es Bavor­nál és a magy­arok­nál vívott csa­ta kapc­sán sze­re­pel a szalz­bur­gi évköny­vek­ben. A vár­he­gy már a késő kőkors­zak­ban is lakott volt, az első ismert lakók a kel­ták vol­tak (bra​ti​sla​va​.sk). A leg­ré­geb­bi tele­pülés nyo­mai min­te­gy 4500 évvel eze­lőtt­ről, az ene­oli­ti­kum kors­za­ká­ból (Boleráz-​csoport) szár­ma­znak. Fel­te­he­tő, hogy erődí­tett tele­pülés léte­zett, de köz­vet­len bizo­ny­í­té­ko­kat nem talál­tak. A latén kor­ból kele­ti olda­lán meg­fi­gy­el­he­tők a kőzet­be mély­edt kuny­hók marad­vá­ny­ai (wiki​pe​dia​.sk). A kel­ta civi­li­zá­ció virág­ko­ra, a latén kor­ból oppi­da nyo­mai és kel­ta érmék, a Bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). A 9. és 11. szá­zad­ból szár­ma­zó dol­go­zott kőze­tek, feli­rat­ma­rad­vá­ny­ok és a XIV. római légió jel­zé­se­i­vel ellá­tott tég­la­ma­rad­vá­ny­o­kat talál­tak a vár kele­ti teras­zán. Ezek a lele­tek a római nép jelen­lé­tét iga­zol­ják a vár akro­po­lis­zán a 2. és 3. szá­zad­ban. Biz­tos, hogy stra­té­giai szem­pont­ból kivé­te­les hely volt és kato­nai poszt rés­ze lehe­tett, különösen a római-​germán kato­nai kapc­so­la­tok ide­jén (pél­dá­ul a mar­ko­mann hábo­rúk). Az 5. és a 6. szá­zad for­du­ló­ján a szlá­vok lete­le­pe­dé­se jel­lem­zi. Az 9. szá­zad első felé­ben itt már erődí­tett köz­pont volt fahá­zak­kal, palo­tá­val, korai román három­ha­jós bazi­li­ká­val, teme­tővel és gaz­da­sá­gi épüle­tek­kel. Az erődít­mé­ny a 14. szá­zad végé­ig áll­ta meg, ami­kor kőből kés­zült gót falak­kal hely­et­te­sí­tet­ték (wiki​pe​dia​.sk).

Négy évs­zá­za­don keresz­tül a Duna alkot­ta a Római Biro­da­lom észa­ki hatá­rát – a Limes Romanus‑t. A szlá­vok az 9. szá­zad­ban mege­rősí­tett erődöt épí­tet­tek, ame­ly jelen­tős köz­pont­tá vált a Nagy-​Morva Biro­da­lom­nak (bra​ti​sla​va​.sk), mind szel­le­mi, mind vilá­gi szem­pont­ból egy nagy­obb terület szá­má­ra. Itt élt a her­ce­gi csa­lád és a keresz­té­ny egy­ház mél­tó­sá­go­sa (wiki​pe​dia​.sk). A bra­ti­sla­vai vár nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék, és jelen­leg a Szlo­vák Nemze­ti Tanács első eme­le­tét a Szlo­vák Nemze­ti Múze­um gyűj­te­mé­ny­ei­nek repre­zen­ta­tív célok­ra hasz­nál­ja – Az ősi korok kinc­sei és Tör­té­ne­ti múze­um kiál­lí­tá­sai (bra​ti​sla​va​.sk). A vár mai neve a 907-​es Bre­za­laus­purc név alap­ján szár­ma­zik a szalz­bur­gi évköny­vek­ből. 1042-​ben Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con­ban Bre­ze­burg­ként emlí­tik, 1052-​ben az Altheus-​análokban Pre­slav­vas­purch­ként, 1108-​ban Bres­burg­ként, ami a mai német Pozso­nyt ered­mé­ny­ez­te (wiki​pe​dia​.sk). Ezek a nevek mind Bra­slav vagy Pre­slav név ere­de­tét jel­zik. Valós­zí­nűleg egy jelen­tős neme­si csa­lád tag­ja lehe­tett (Jozef Hlin­ka, 1982). A német tör­té­nész Aven­ti­nus Wra­tiss­la­bur­giu­mot mond, Vra­ti­slav alap­ján, aki a várat 805-​ben javí­tot­ta meg. Más néven Cas­trum Bosan, vagy Bas­sa, Possen, később Poson, Poso­nium, ami valós­zí­nűleg a magy­ar Pozso­ny elne­ve­zés­hez veze­tett (wiki​pe​dia​.sk).

A Koro­na toro­ny a 13. szá­zad­ból szár­ma­zik. Luxem­bur­gi Zsig­mond ural­ko­dá­sa alatt (13871437) a vár góti­kus áta­la­ku­lá­son ment keresz­tül. 1526 után Magy­arors­zág kirá­ly­ai­nak lak­he­lye. (17401780) ide­jén a vár barokk rezi­den­ciá­vá vál­to­zott. 1811-​ben leé­gett, a hely­re­ál­lí­tás csak 1953-​ban kez­dődött. A várat jelen­leg a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Nemze­ti Tanác­sá­nak Hiva­ta­la keze­li. Itt talál­ha­tó a Szlo­vák Nemze­ti Múze­um Kinc­sei a régi idők és a Tör­té­ne­ti múze­um kiál­lí­tá­sai. A várat külön­böző rés­zek alkot­ják: béc­si, Zsig­mond, Miku­lás és Lipót kapu, tisz­te­let­be­li udvar, kilá­tó bás­tya, palo­ta, nyuga­ti terasz, észa­ki falak, Lugins­land bás­tya, vár­bo­roz­da, dél­ny­uga­ti bás­tya, a 9. szá­za­di nagy-​morva bazi­li­ka alap­jai és a 11. szá­za­di Szent Meg­vál­tó tem­plom, cisz­ter­na (For­rás: Infor­mač­ná tabuľa).

A vár­pa­lo­ta udva­rán, vala­mint az épüle­te­gy­üt­tes észa­ki teras­zán a váro­si műem­lék­vé­del­mi inté­zet régés­zei egy­edülál­ló 1. szá­za­di épí­tés­ze­ti marad­vá­ny­ok­ra buk­kan­tak. A lelet rés­zét képez­te a Bia­tec feli­ra­tú ara­ny­ér­mék is. A tör­té­nés­zek egy­etér­te­nek abban, hogy ez a terület az észak-​alföldi későró­mai kor­ból szár­ma­zó leg­ré­te­ge­sebb épít­mé­nye. A lele­tek között ere­de­ti bel­ső vako­la­tok és kőbur­ko­la­tok is meg­ma­rad­tak, ame­ly­eket kődís­zek­kel dís­zí­tet­tek, és ame­ly­ek­nek Szlo­vá­kiá­ban nincs pár­ja – mond­ja Štas­sel (Krá­ko­vá). Az 2008-​as régés­ze­ti kuta­tás meg­vál­toz­tat­ja a bra­ti­sla­vai kel­ta múlt látás­mód­ját, a vár egy kel­ta feje­de­lem szék­he­lye volt, aki római kéz­műve­se­ket hívott maga mel­lé, hogy azok a római isme­re­tek alap­ján kia­la­kít­sák és felé­pít­sék a szék­he­ly­ét. A római kerá­mia, amfo­rák, haran­gok, a feje­de­lem arany- és ezüs­tkinc­sei is meg­ta­lál­ha­tók. Az egy­edi­sé­gét azon­ban az első Non­nos nevű ara­ny érmé­nek a fel­fe­de­zé­se jelen­ti (Dani­he­lo­vá).

A vár­he­gy a Kis-​Kárpátok első domb­ja. A bra­ti­sla­vaiak és a nem bra­ti­sla­vaiak szí­ve­sen láto­gat­nak a Bra­ti­sla­vai vár­ba. Innen egész szép kilá­tás nyí­lik a kör­ny­ező terüle­tek­re. Az épület főé­püle­té­től dél­re lévő rész teli van zöld terüle­tek­kel, meg­le­he­tősen nagy és sík terület­tel, ahol nyá­ron elég sok ember tar­tóz­ko­dik. Mivel a vár a város­köz­pont­ban talál­ha­tó, nagy­on kön­ny­en és gyor­san elér­he­tő. A váron kiál­lí­tá­sok, nyá­ron kon­cer­tek, szín­há­zi előa­dá­sok, külön­böző tár­sa­dal­mi ese­mé­ny­ek is zajlanak.


Odka­zy

TOP

Všet­ky

Use Facebook to Comment on this Post