Biotopy, Krajina, Les, Malé Karpaty, Organizmy, Príroda, Rastliny, Slovenská krajina, Stromy, Živočíchy

Najzobrazovanejšie malokarpatské fotografie

Hits: 162

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2012, 2015, Časová línia, Devínské Karpaty, Krajina, Malé Karpaty, Slovenská krajina, Záhorie

Železná Studienka

Hits: 3324

Želez­ná Stu­dien­ka (Stud­nič­ka) je hod­not­ná loka­li­ta Bra­ti­sla­vy. Časť prí­ro­dy pri betó­no­vej džun­gli. Nachá­dza sa tu via­ce­ro jazier, rôz­nych zaria­de­ní vhod­ných pre oddych, turis­ti­ku. Všet­ko obklo­pu­je les.

Vo Vydric­kej doli­ne sa už veľ­mi dáv­no usa­di­li mly­ná­ri, kto­rí tu posta­vi­li mly­ny (Brna). Jeden z nich je pre­zen­to­va­ný v inom prís­pev­ku. V roku 1830 tu boli otvo­re­né Fer­di­nan­do­ve kúpe­le (Eisenb­run­del), kto­ré vybu­do­val Jozef Per­ga­me­ny (Brna). Avšak v roku 1844 ich Jakub Palu­gay pre­ro­bil na hotel. Mes­to zača­lo spra­vo­vať loka­li­tu v roku 1894. V roku 1938 sa usku­toč­ni­la roz­siah­la revi­ta­li­zá­cia celé­ho are­álu. Objekt ale v 60-​tych rokoch 20. sto­ro­čia devas­to­val až v roku 1970 budo­vu asa­no­va­li. Úpra­va Vydri­ce v minu­los­ti spô­so­bi­la naru­še­nie spod­ných vôd a pra­meň zani­kol. Súčas­ťou mly­nov boli vod­né nádr­že. Prvá je dato­va­ná už do roku 1761. V roku 1846 boli vybu­do­va­né šty­ri. K ich oži­ve­niu po záni­ku mly­nov priš­lo v roku 1901. Sta­li sa z nich ryb­ní­ky s mož­nos­ťou kúpa­nia, čln­ko­va­nia a v zime kor­ču­ľo­va­nia (Brna).


Želez­ná Stu­dien­ka (Stud­nič­ka) is a valu­ab­le loca­ti­on in Bra­ti­sla­va. It’s a part of natu­re amidst the conc­re­te jun­gle. Here, you can find seve­ral lakes, vari­ous faci­li­ties suitab­le for rela­xa­ti­on, hiking, all sur­roun­ded by forests.

In the Vydri­ca Val­ley, mil­lers sett­led long ago, cons­truc­ting mills (Brna). One of them is pre­sen­ted in anot­her con­tri­bu­ti­on. In 1830, Fer­di­nan­d’s baths (Eisenb­run­del) were ope­ned here, built by Jozef Per­ga­me­ny (Brna). Howe­ver, in 1844, Jakub Palu­gay con­ver­ted them into a hotel. The city began to mana­ge the area in 1894. In 1938, exten­si­ve revi­ta­li­za­ti­on of the enti­re area took pla­ce. Howe­ver, the buil­ding was devas­ta­ted in the 1960s, and it was demo­lis­hed in 1970. Past modi­fi­ca­ti­ons to Vydric­ka led to dis­rup­ti­on of groun­dwa­ter, and the spring disap­pe­a­red. Water reser­vo­irs were part of the mills. The first one dates back to 1761. In 1846, four were built. They were revi­ved after the mills cea­sed in 1901. They beca­me ponds suitab­le for swim­ming, boating, and win­ter ska­ting (Brna).


Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2008, 2009, 2010, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2015, Časová línia, Devínské Karpaty, Krajina, Malé Karpaty, Organizmy, Príroda, Rastliny, Slovenská krajina

Sandberg – svedok minulosti, klenot súčasnosti

Hits: 7950

Sand­berg je súčas­ťou Devín­skej Koby­ly. Mno­hí Bra­ti­slav­ča­nia cho­dia čas­to na Sand­berg. Z Devín­skej Novej Vsi je to naozaj na skok.

Sand­berg je mla­dot­re­ťo­hor­ná pale­on­to­lo­gic­ká loka­li­ta európ­ske­ho význa­mu. Bola odkry­tá lomom na ťaž­bu pies­ku. Tvo­ria ho zvyš­ky tre­ťo­hor­né­ho mora, kto­ré sa rozp­res­tie­ra­lo vo Vie­den­skej pan­ve. Na jur­ské a spod­nok­rie­do­vé vápen­ce spred 160180 mili­ó­nov rokov, boli pri mohut­nom zdvi­hnu­tí mora pre 1416 mili­ón­mi rokov, vodo­rov­ne ulo­že­né pies­ky s vlož­ka­mi štr­ko­pies­kov, pies­kov­ce a brek­cie. V pies­ko­vej ste­ne sú vidi­teľ­né vodo­rov­né lavi­ce odol­nej­šie­ho pies­kov­ca a lito­tam­ni­ové­ho vápen­ca. Na sva­hoch a na úpä­tí sú mohut­né bal­va­ny z pies­kov­ca a lito­tam­ni­ové­ho vápen­ca, kto­ré tu osta­li po posled­nom komo­ro­vom odstre­le. Našlo sa tu oko­lo 300 dru­hov ska­me­ne­lín ulit­ní­kov, las­túr­ni­kov, ježo­viek, hubiek, dier­kav­cov a väč­ších mor­ských a sucho­zem­ských živo­čí­chov. Naj­zná­mej­šie sú nále­zy zubov žra­lo­kov a kost­na­tých rýb, stav­ca veľ­ry­by, pozos­tat­kov koryt­na­čiek, opíc, tule­ňa, noso­rož­ca srs­t­na­té­ho, jas­kyn­né­ho med­ve­ďa a vtá­kov. V súčas­nej fló­re sú zastú­pe­né via­ce­ré ohro­ze­né a chrá­ne­né pies­ko­mil­né dru­hy ako napr. Peuce­da­num are­na­rium, Minu­ar­tia glau­ci­na, Gyp­sop­hi­la pani­cu­la­ta (Infor­mač­ná tabu­ľa). Vek naj­star­ších geolo­gic­kých vrs­tiev je viac ako 100 mili­ó­nov rokov. V obdo­bí tre­ťo­hôr bol Sand­berg strie­da­vo mor­ským dnom, úte­som, či súčas­ťou pobrež­né­ho ostrov­né­ho sys­té­mu (devin​ska​ko​by​la​.sk). 

Kedy­si sa tu ťažil pie­sok, k prí­sta­vu na rie­ke Mora­va sa dopra­vo­val nadzem­nou lanov­kou. V tre­ťo­ho­rách, pred 1416 mili­ón­mi rokov sa na tom­to úze­mí rozp­res­tie­ra­lo more (pano​ra​ma​.sk). Ako už aj názov napo­ve­dá, Sand­berg je tvo­re­ný pies­ka­mi, pies­kov­ca­mi, lito­tam­ni­ovým, luma­che­lo­vý­mi a pies­či­tý­mi vápen­ca­mibrek­cia­mi a pies­či­tý­mi ílov­ca­mi. Z geolo­gic­ké­ho hľa­dis­ka sú tie­to hor­ni­ny usa­de­né len krát­ku dobu, pre­to sú len málo spev­ne­né. Aj vďa­ka tomu je Sand­berg sve­to­zná­ma loka­li­ta neogén­nych ska­me­ne­lín. Našlo sa tu viac ako 300 dru­hov ska­me­ne­lých orga­niz­mov. Napr. las­túr­ni­ky, čer­vy, hub­ky, ustri­ce, ulit­ní­ky, ježov­ky, machov­ky, dier­kav­ce, žra­lo­ky, tule­ne, a samoz­rej­me ryby. Našiel sa tu dokon­ca sta­vec veľ­ry­by Meso­ce­tus hun­ga­ri­cus. Sand­berg bol aj mor­ským dnom 60 met­rov hlbo­ké­ho mora, aj plá­žou, úte­som, či pev­ni­nou. Spla­ve­né sem boli hlav­ne zo sever­ných sva­hov zvyš­ky orga­niz­mov prí­buz­né dneš­ným noso­rož­com, anti­lo­pám, pso­vi­tým šel­mám, mas­to­don­tov a dei­no­te­ri­ov. Význam­né sú nále­zy frag­men­tov opi­ce Pli­opit­he­cus anti­gu­usSiva­pit­he­cus dar­wi­ni, kto­ré sa pokla­da­jú za pred­kov dneš­ných indic­kých gibo­nov. Našli sa tu aj zuby Dry­o­pi­te­ka, kto­rý sa zara­ďu­je ku pred­chod­com dneš­ných ľudo­opov (devin​ska​.sk). Mor­ské orga­niz­my, kto­ré sa tu našli ako fosí­lie pochá­dza­li spred 1416 mili­ó­nov rokov sazp​.sk). Našiel sa tu aj sta­vec chrb­ti­ce tre­ťo­hor­nej veľ­ry­by, kto­rý obja­vi­li deti Albí­na Bru­nov­ské­ho (Vodič­ka). Ohro­mu­jú­ci je nález tak­mer celé­ho pan­cie­ra koryt­nač­ky (pano​ra​ma​.sk).


Sand­berg is part of Devín­ska Koby­la. Many peop­le from Bra­ti­sla­va often visit Sand­berg. It’s real­ly just a sto­ne­’s throw away from Devín­ska Nová Ves.

Sand­berg is a pale­on­to­lo­gi­cal site of Euro­pe­an sig­ni­fi­can­ce from the Mioce­ne peri­od. It was unco­ve­red by a sand quar­ry. It con­sists of rem­nants of the Mioce­ne sea that once cove­red the Vien­na Basin. Sands with inter­ca­la­ti­ons of gra­vel­ly sands, sand­sto­nes, and brec­cias were hori­zon­tal­ly depo­si­ted on Juras­sic and Lower Cre­ta­ce­ous limes­to­nes dating back 160180 mil­li­on years ago, during a mas­si­ve sea uplift 1416 mil­li­on years ago. The sand­sto­ne wall exhi­bits visib­le hori­zon­tal ben­ches of more resis­tant sand­sto­ne and lito­tam­nium limes­to­ne. Mas­si­ve boul­ders of sand­sto­ne and lito­tam­nium limes­to­ne remain on the slo­pes and at the foot of the hill, rem­nants of the last cham­ber blast. Around 300 spe­cies of fos­sils of gas­tro­pods, bival­ves, sea urchins, spon­ges, fora­mi­ni­fe­ra, and lar­ger mari­ne and ter­res­trial ani­mals have been found here. Most famous are the dis­co­ve­ries of shark teeth and bony fish, wha­le ver­teb­ra, remains of turt­les, mon­ke­ys, seals, wool­ly rhi­no­ce­ros, cave bear, and birds. Seve­ral endan­ge­red and pro­tec­ted sand-​loving spe­cies are repre­sen­ted in the cur­rent flo­ra, such as Peuce­da­num are­na­rium, Minu­ar­tia glau­ci­na, and Gyp­sop­hi­la pani­cu­la­ta (Infor­ma­ti­on Board). The oldest geolo­gi­cal lay­ers are over 100 mil­li­on years old. During the Ter­tia­ry peri­od, Sand­berg alter­na­ted bet­we­en a sea bot­tom, a reef, or part of a coas­tal island sys­tem (devin​ska​ko​by​la​.sk).

Sand used to be mined here, tran­s­por­ted to the port on the Mora­va River by an over­he­ad cab­le car. During the Ter­tia­ry peri­od, about 1416 mil­li­on years ago, a sea cove­red this area (pano​ra​ma​.sk). As the name sug­gests, Sand­berg con­sists of sands, sand­sto­nes, lito­tam­nium, luma­chel­la, and san­dy limes­to­nes and brec­cias, as well as san­dy cla­ys­to­nes. From a geolo­gi­cal point of view, the­se rocks were depo­si­ted for a short time, so they are poor­ly con­so­li­da­ted. Thanks to this, Sand­berg is a world-​famous site of Neoge­ne fos­sils. Over 300 spe­cies of fos­si­li­zed orga­nisms have been found here. For exam­ple, bival­ves, worms, spon­ges, oys­ters, gas­tro­pods, sea urchins, mos­ses, fora­mi­ni­fe­ra, sharks, seals, and of cour­se fish. Even the ver­teb­ra of a wha­le, Meso­ce­tus hun­ga­ri­cus, was found here. Sand­berg was also the sea­bed of a sea 60 meters deep, as well as a beach, a reef, or land. Was­hed here were main­ly rem­nants of orga­nisms simi­lar to toda­y­’s rhi­nos, ante­lo­pes, cani­ne pre­da­tors, mas­to­dons, and dei­not­he­riums from the nort­hern slo­pes. Sig­ni­fi­cant are the fin­dings of frag­ments of the mon­key Pli­opit­he­cus anti­gu­us and Siva­pit­he­cus dar­wi­ni, con­si­de­red ances­tors of toda­y­’s Indian gib­bons. Teeth of Dry­o­pit­he­cus, clas­si­fied as pre­de­ces­sors of toda­y­’s apes, have also been found here (devin​ska​.sk). Mari­ne orga­nisms found here as fos­sils dated back 1416 mil­li­on years ago (sazp​.sk). Even the ver­teb­ra of the spi­ne of a Ter­tia­ry wha­le was found here, dis­co­ve­red by the chil­dren of Albín Bru­nov­ský (Vodič­ka). The dis­co­ve­ry of almost the enti­re cara­pa­ce of a turt­le is stun­ning (pano​ra​ma​.sk).


Sand­berg ist Teil von Devín­ska Koby­la. Vie­le Men­schen aus Bra­ti­sla­va besu­chen oft den Sand­berg. Es ist wirk­lich nur einen Kat­zens­prung von Devín­ska Nová Ves entfernt.

Sand­berg ist eine palä­on­to­lo­gis­che Stät­te von euro­pä­is­cher Bede­utung aus dem Miozän. Es wur­de durch einen Sand­ste­inb­ruch fre­i­ge­legt. Es bes­teht aus Über­res­ten des Miozän-​Meeres, das einst das Wie­ner Bec­ken bedec­kte. San­de mit Ein­schich­tun­gen von kie­si­gen San­den, Sand­ste­i­nen und Brek­zien wur­den hori­zon­tal auf Jura­kal­ken und Unterk­re­i­de­kal­ken abge­la­gert, die vor 160 bis 180 Mil­li­onen Jah­ren ents­tan­den sind, wäh­rend vor 14 bis 16 Mil­li­onen Jah­ren ein mas­si­ver Ans­tieg des Mee­res statt­fand. Die Sand­ste­in­wand zeigt sicht­ba­re hori­zon­ta­le Bän­ke aus widers­tands­fä­hi­ge­rem Sand­ste­in und lito­tam­nis­chen Kalks­te­i­nen. An den Hän­gen und am Fuß des Hügels lie­gen mas­si­ve Felsb­roc­ken aus Sand­ste­in und lito­tam­nis­chen Kalks­te­i­nen, Über­res­te des letz­ten Kam­mers­to­ßes. Rund 300 Arten von fos­si­len Schnec­ken, Mus­cheln, See­i­geln, Sch­wäm­men, Fora­mi­ni­fe­ren und größe­ren Meer- und Land­tie­ren wur­den hier gefun­den. Am bekann­tes­ten sind die Fun­de von Hai­zäh­nen und Kno­chen­fis­chen, Walwir­beln, Über­res­ten von Schildk­röten, Affen, Rob­ben, Woll­nas­hör­nern, Höh­len­bä­ren und Vögeln. In der aktu­el­len Flo­ra sind meh­re­re gefä­hr­de­te und ges­chütz­te sand­lie­ben­de Arten ver­tre­ten, wie zum Beis­piel Peuce­da­num are­na­rium, Minu­ar­tia glau­ci­na und Gyp­sop­hi­la pani­cu­la­ta (Infor­ma­ti­onsb­rett). Die ältes­ten geolo­gis­chen Schich­ten sind über 100 Mil­li­onen Jah­re alt. Wäh­rend des Ter­ti­ärs wech­sel­te Sand­berg zwis­chen Mee­res­bo­den, Riff oder Teil eines küs­ten­na­hen Inse­lys­tems (devin​ska​ko​by​la​.sk).

Früher wur­de hier Sand abge­baut und mit einer Seil­bahn zum Hafen an der March tran­s­por­tiert. Wäh­rend des Ter­ti­ärs, vor etwa 14 bis 16 Mil­li­onen Jah­ren, bedec­kte ein Meer die­se Gegend (pano​ra​ma​.sk). Wie der Name schon sagt, bes­teht Sand­berg aus San­den, Sand­ste­i­nen, Lito­tam­nium, Luma­chel­la und san­di­gen Kalks­te­i­nen und Brek­zien sowie san­di­gen Tons­te­i­nen. Aus geolo­gis­cher Sicht wur­den die­se Ges­te­i­ne nur kur­ze Zeit abge­la­gert, daher sind sie sch­lecht kon­so­li­diert. Dank des­sen ist Sand­berg ein welt­be­rühm­ter Fun­dort für neoge­ne Fos­si­lien. Über 300 Arten von vers­te­i­ner­ten Orga­nis­men wur­den hier gefun­den. Zum Beis­piel Mus­cheln, Wür­mer, Sch­wäm­me, Aus­tern, Schnec­ken, See­i­gel, Moos, Fora­mi­ni­fe­ren, Haie, Rob­ben und natür­lich Fis­che. Sogar der Wir­bel eines Wals, Meso­ce­tus hun­ga­ri­cus, wur­de hier gefun­den. Sand­berg war auch der Mee­res­bo­den eines 60 Meter tie­fen Mee­res sowie eines Stran­des, eines Riffs oder eines Lan­des. Hier wur­den haupt­säch­lich Über­res­te von Orga­nis­men, die heute Nashör­nern, Anti­lo­pen, Hun­de­ar­ti­gen Raub­tie­ren, Mas­to­don­ten und Dei­not­he­rien ähneln, von den Nord­hän­gen gesch­wemmt. Bede­utend sind die Fun­de von Frag­men­ten des Affen Pli­opit­he­cus anti­gu­us und Siva­pit­he­cus dar­wi­ni, die als Vor­fah­ren der heuti­gen indis­chen Gib­bons gel­ten. Auch Zäh­ne von Dry­o­pit­he­cus, der als Vor­lä­u­fer der heuti­gen Men­sche­naf­fen gilt, wur­den hier gefun­den (devin​ska​.sk). Mari­ne Orga­nis­men, die hier als Fos­si­lien gefun­den wur­den, stam­men aus einer Zeit vor 1416 Mil­li­onen Jah­ren (sazp​.sk). Sogar der Wir­bel der Wir­bel­sä­u­le eines Ter­ti­är­wals wur­de hier gefun­den, ent­dec­kt von den Kin­dern Albín Bru­nov­skýs (Vodič­ka). Die Ent­dec­kung fast des gesam­ten Pan­zers einer Schildk­röte ist bee­in­druc­kend (pano​ra​ma​.sk).


A Sand­berg a Devín­ska Koby­ly rés­ze. Sok bra­ti­sla­vai gyak­ran láto­gat­ja a Sand­ber­get. Való­ban csak egy rövid ugrás Devín­ska Nová Vsi-től.

A Sand­berg egy euró­pai jelen­tősé­gű pale­on­to­ló­giai lelőhe­ly a miocén­ből. Egy homok­bá­nya fel­tá­rá­sá­nak kös­zön­he­tően került fels­zín­re. Az emlí­tett homok­ban a vörösmárvány- és lito­tam­nium mész­kők­ben talál­ha­tó, vala­mint a vörösmárvány- és lito­tam­nium mész­kők­ben talál­ha­tó, 14 – 16 mil­lió évvel eze­lőtt, a ten­ger emel­ke­dé­se­kor lera­kó­dott, vízs­zin­tes réte­gek talál­ha­tók. A homok­fal­ban lát­ha­tók a tar­tós homok­kő és lito­tam­nium mész­kő vízs­zin­tes réte­gei. Az olda­la­kon és a lába­kon mass­zív homokkő- és lito­tam­nium mész­kő hatal­mas tömb­jei talál­ha­tók, ame­ly­ek ott marad­tak az utol­só kama­ra­tüze­lés után. Kb. 300 kagy­ló, kagy­ló, ten­ge­ri sün­ge­rek, szi­vac­sok, lyukak­kak és nagy­obb ten­ge­ri és szá­raz­föl­di álla­tok marad­vá­ny­ai kerül­tek elő. A legi­smer­tebb lele­tek a cápa­fo­gak és a cson­tos halak, a bál­nac­son­tok, a tek­nős marad­vá­ny­ok, az maj­mok, a fókák, a szőrös orrs­zar­vú­ak, a bar­lan­gi med­vék és a mada­rak marad­vá­ny­ai. Az aktu­ális növé­ny­vi­lág­ban több ves­zé­ly­ez­te­tett és védett homok­ked­ve­lő faj is meg­ta­lál­ha­tó, mint pél­dá­ul a Peuce­da­num are­na­rium, a Minu­ar­tia glau­ci­na és a Gyp­sop­hi­la pani­cu­la­ta (Infor­má­ci­ós táb­la). A leg­ré­geb­bi geoló­giai réte­gek több mint 100 mil­lió éve­sek. A har­ma­di­dős­zak­ban a Sand­berg ten­ger­fe­né­ken, záto­ny­ban vagy part­köze­li szi­get­rends­zer rés­ze­ként vál­tot­ták egy­mást (devin​ska​ko​by​la​.sk).

Régeb­ben homo­kot bány­ász­tak itt, és egy fels­zí­ni kötél­va­sút­tal szál­lí­tot­ták a Már­hoz. A har­ma­di­dős­zak­ban, kb. 14 – 16 mil­lió évvel eze­lőtt egy ten­ger borí­tot­ta ezt a terüle­tet (pano​ra​ma​.sk). Aho­gy a neve is sugall­ja, a Sand­berg homo­kok­ból, homok­kők­ből, lito­tam­nium­ból, luma­chel­ből és homo­kos mész­kövek­ből és brek­ciák­ból és homo­kos agy­ag­kőből áll. Geoló­giai szem­pont­ból ezek a kőze­tek csak rövid ide­ig let­tek lerak­va, ezért kevés­sé sta­bi­lak. Ennek kös­zön­he­tően a Sand­berg világ­hí­rű a neogén kori foss­zí­liák szem­pont­já­ból. Itt több mint 300 faj­tát talál­tak meg­köve­se­dett szer­ve­ze­tek. Pél­dá­ul kagy­ló­kat, fér­ge­ket, szi­vac­so­kat, kagy­ló­kat, csi­gá­kat, ten­ge­ri sünöket, mohá­kat, lyukak­ka­kat, cápá­kat, fóká­kat és ter­més­ze­te­sen hala­kat. Még egy bál­nac­sont, a Meso­ce­tus hun­ga­ri­cus csi­go­ly­á­ja is itt került elő. A Sand­berg egy 60 méter mély ten­ger ten­ger­fe­ne­ké­nek, part­já­nak, záto­ny­á­nak vagy szá­raz­föld­jé­nek is szá­mí­tott. Ide főleg észa­ki lej­tők­ről szál­lí­tot­ták a ma is élő rino­cé­ros­zok­hoz, anti­lo­pok­hoz, kuty­afé­lék­hez, mas­to­do­nok­hoz és dei­not­he­riu­mok­hoz hason­ló marad­vá­ny­o­kat. Jelen­tős a Pliop

ithe­cus anti­gu­us és a Siva­pit­he­cus dar­wi­ni maj­mok marad­vá­ny­ai­nak fel­fe­de­zé­se, ame­ly­eket az indiai gib­bon­sok őse­i­nek tekin­te­nek. Itt talál­tak Dry­o­pit­he­cus foga­kat is, ame­ly­eket az embe­ri maj­mok őse­i­nek tar­ta­nak (devin​ska​.sk). A ten­ge­ri szer­ve­ze­tek, ame­ly­eket itt foss­zí­lia­ként talál­tak, kb. 14 – 16 mil­lió évvel eze­lőtt kelet­kez­tek (sazp​.sk). Itt talál­ták meg a har­ma­di­dős­za­ki bál­na gerin­cét is, ame­ly­et Albín Bru­nov­ský gyer­me­kei fedez­tek fel (Vodič­ka). Leny­űgöző a tek­nős pán­cé­lá­nak majd­nem tel­jes fel­fe­de­zé­se is (pano​ra​ma​.sk).


Odka­zy:

Sand­berg

Fló­ra na Sandbergu

Fau­na na Sandbergu

Use Facebook to Comment on this Post

2006, 2006-2010, 2008, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2015, Časová línia, Devínské Karpaty, Hrady, Krajina, Malé Karpaty, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Záhorie, Zrúcaniny

Hrad Devín

Hits: 4808

Zná­me zrú­ca­ni­ny hra­du Devín, ležia­ce na skal­nom bra­le nad súto­kom Mora­vyDuna­ja, pat­ria k význam­ným pamät­ní­kom slo­ven­skej minu­los­ti (bra​ti​sla​va​.sk). Za vlá­dy Tra­já­na a Valen­tia­na I. bola na Deví­ne pred­su­nu­tá rím­ska stráž­na sta­ni­ca. Opev­ne­nie vybu­do­va­la rím­ska posád­ka a bolo súčas­ťou hra­nič­né­ho obran­né­ho sys­té­mu Rím­skej ríše – Limes roma­nus (devin​.sk). Na hrad­nej výši­ne exis­to­va­la význam­ná kelt­ská osa­da už od začiat­ku posled­né­ho sto­ro­čia pred n.l.. (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Mimo­riad­ne význam­ná stra­te­gic­ká polo­ha, zná­ma už Kel­tomRima­nom, bola prí­či­nou aj k zalo­že­niu mohut­né­ho slo­van­ské­ho hra­dis­ka na hrad­nom návrší, kto­ré sa roku 864 prvý raz písom­ne uvá­dza pod menom Dowi­na (bra​ti​sla​va​.sk), čo zna­me­ná deva, diev­ča (devin​.sk). Naj­star­šie sto­py po Slo­va­noch pochá­dza­jú 8. sto­ro­čia, vysky­tu­jú sa ne celej plo­che cen­trál­ne­ho hra­dis­ka, z čoho si mož­no utvo­riť pred­sta­vu o inten­zív­nej síd­lis­ko­vej zástav­by. Dodnes sa zacho­va­li zvyš­ky zem­né­ho valu na sever­nej stra­ne hra­dis­ka, kto­rý bol vybu­do­va­ný už v rím­skej dobe. Slo­va­nia ho spev­ni­li dre­ve­nou pali­sá­dou (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

V 9. sto­ro­čí tu síd­lil Moj­mír, Ras­ti­slav aj Svä­top­luk, kto­rý tu v roku 871 pora­zil Nemcov (kas​tiel​.org). Z leto­pi­sov vyplý­va, že na Deví­ne sa opev­ni­lo veľ­ko­mo­rav­ské­ho knie­ža Ras­ti­slav, kto­rý hľa­dal úto­čis­ko pred výcho­dof­ran­ským krá­ľom Ľudo­ví­tom Nemcom (i15​.cz). V obdo­bí Veľ­ko­mo­rav­skej ríše to bol naj­výz­nam­nej­ší pohra­nič­ný hrad (bra​ti​sla​va​.sk). Toto roz­siah­le hra­dis­ko, chrá­ne­né od Duna­ja vyso­kým bra­lom a od seve­ro­vý­cho­du prie­ko­pa­mi a zem­ný­mi val­mi, bolo v obdo­bí Veľ­kej Mora­vy jed­nou z naj­dô­le­ži­tej­ších pev­nos­tí pro­ti expan­zii Fran­skej ríše (bra​ti​sla​va​.sk). Po roku 892 bol Devín jed­ným z dôle­ži­tých bodov reťa­ze obran­ných hra­dísk pro­ti úto­kom sta­rých Maďa­rov z potis­kých oblas­tí (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Po záni­ku Veľ­kej Mora­vy nado­bu­dol Devín stra­te­gic­ký význam v 13. sto­ro­čí, v obdo­bí rakúsko-​uhorských bojov o Devín­sku brá­nu. Na hrad­nom kop­ci vzni­kol men­ší kamen­ný pohra­nič­ný stráž­ny hrad (wiki­pe­dia sk). V roku 1272 ovlá­dol hrad Pře­mysl Ota­kar, kto­rý zví­ťa­zil nad uhor­ským krá­ľom Šte­fa­nom (kas​tiel​.org).

K roz­siah­lej­šej výstav­be potom priš­lo až v roku 1460, keď sa sta­li vlast­ník­mi hra­du gró­fi zo Svä­té­ho Jura a Pezin­ka. Hor­ný hrad pre­sta­vo­va­li a iné úpra­vy v dôsled­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva vyko­na­li Bát­ho­ry­ov­ci, kto­rí boli maji­teľ­mi v rokoch 15271606. Posled­né opev­ňo­va­cie prá­ce sa via­žu rov­na­ko ku Tur­kom a ku Pál­fy­ov­com v dru­hej polo­vi­ci 17. sto­ro­čia. Po záni­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva sa Devín začal v 18. sto­ro­čí roz­pa­dá­vať, k čomu pris­pel (wiki­pe­dia sk) v máji 1809 Napo­le­on, kto­rý obsa­dil Vie­deň a v júni vyho­dil hrad do povet­ria. Odvte­dy je v ruinách. Jeho slá­vu oži­vil v roku 1836 Ľudo­vít Štúr, pre kto­ré­ho bol Devín sym­bo­lom slo­van­skej vzá­jom­nos­ti a národ­né­ho uve­do­me­nia (sazp​.sk). Od čias slo­ven­ské­ho národ­né­ho hnu­tia, po štú­rov­ských vychádz­kach na hrad­né zrú­ca­ni­ny, sa Devín stal pre svo­ju veľ­ko­mo­rav­skú tra­dí­ciu sym­bo­lom nie­len dáv­nej slo­van­skej slá­vy, ale aj sym­bo­lom slo­van­skej druž­by a pria­teľ­stva medzi národ­mi. Zrú­ca­ni­na hra­du Devín je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka a spra­vu­je ju mest­ské múze­um v Bra­ti­sla­ve (bra​ti​sla​va​.sk).

Na hra­de sa nachá­dza­jú pozos­tat­ky rím­skej stav­by. Jed­na z nich sa nachá­dza na hor­nom nádvo­rí, pred vstu­pom do expo­zič­nej inte­ri­é­ro­vej čas­ti. Citu­jem z infor­mač­nej tabu­le, kto­rá sa nachá­dza pri tých­to pozos­tat­koch. Obja­vi­li ju počas arche­olo­gic­ké­ho výsku­mu v 30. rokoch 20. sto­ro­čia. Pod­stat­ná časť nále­zov bola zni­če­ná počas II. sve­to­vej voj­ny. Zis­ti­lo sa, že stav­ba pozos­tá­va zo šty­roch miest­nos­tí, z kto­rých jed­na je zakon­če­ná apsi­dou orien­to­va­nou na juh. Na zákla­de sta­veb­nej tech­ni­ky sa môže dato­vať do 3. sto­ro­čia – obdo­bie vlá­dy dynas­tie Seve­rov­cov, s nasle­du­jú­cou pre­stav­bou, kto­rá sa moh­la rea­li­zo­vať za vlá­dy cisá­ra Valen­ti­niá­na I. (364375).” Budo­vu mož­no cha­rak­te­ri­zo­vať ako súčasť civil­nej usad­los­ti (Infor­mač­ná tabu­ľa na Deví­ne). V rokoch 19211922 vo východ­nej čas­ti hra­dis­ka obja­vi­li a neskôr iden­ti­fi­ko­va­li veľ­ko­mo­rav­ský kos­tol dato­va­ný do 1011. sto­ro­čia (apsi​da​.sk).

Západ­né Kar­pa­ty vznik­li v dôsled­ku kolí­zie afric­kej a eurá­zij­skej plat­ne. Malé Kar­pa­ty a Hunds­he­im­ské vrchy sú ich súčas­ťou. V kot­li­nách sa postup­ne vytvo­ril rieč­ny sys­tém Duna­ja a Mora­vy. A prá­ve nad súto­kom spo­mí­na­ných riek sa nachá­dza bra­lo Devín­ske­ho hra­du. Pred­sta­vu­je vyz­dvi­hnu­tú časť poho­ria uťa­tú zlo­mom voči pokles­nu­tej Devín­skej brá­ne. Devín­ska hrad­ná ska­la je národ­nou prí­rod­nou pamiat­kou. Hrad­né bra­lo je mohut­né a čle­ni­té, dosa­hu­je výš­ku tak­mer 70 met­rov. Vysky­tu­jú sa tu na ska­le belem­ni­ty (Infor­mač­ná tabuľa).

Celý hrad­ný kopec je význam­ný aj ako bota­nic­ká loka­li­ta s výsky­tom mno­hých chrá­ne­ných a ohro­ze­ných dru­hov rast­lín. Vege­tá­ciu hrad­né­ho vrchu po stá­ro­čia ovplyv­ňo­val člo­vek. Ras­tie tu napr. Diant­hus pra­e­cox lum­nit­ze­ri, Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, Arte­mi­sia aus­tria­ca, Gagea pusil­la, Medi­ga­go mons­pe­lia­ca, Sene­cio eru­ci­fo­lis tenu­ifo­lius, Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, Sti­pa capil­la­ta, Papa­ver dubium austro­mo­ra­vi­cum (Infor­mač­ná tabu­ľa)

Skal­ná ste­na posky­tu­je hniezd­ne pod­mien­ky pre vtác­tvo. Tep­lé juž­né sva­hy sú význam­ným bio­to­pom naj­mä pre pla­zy a hmyz. V puk­li­nách hniez­dia napr.: sokol Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus. Z hmy­zu vid­lo­chvost Iphic­li­des poda­li­rius, jasoň Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo, fúzač Ceram­byx cer­do (Infor­mač­ná tabuľa).

Oby­va­te­lia osa­dy v dol­nej čas­ti hra­dis­ka pocho­vá­va­li svo­jich mŕt­vych na tom­to mies­te ešte v čase Veľ­kej Mora­vy. Prie­mer­ný vek pocho­va­ných je 32 rokov, leža­li v hĺb­ka 70130 cm tes­ne jeden ved­ľa dru­hé­ho, mies­ta­mi i vo via­ce­rých vrstvách nad sebou. Zanik­nu­tý kos­tol z 9. sto­ro­čia nahra­di­la v 10. sto­ro­čí kaplnka.


The famous ruins of Devin Cast­le, per­ched on a roc­ky cliff abo­ve the con­flu­en­ce of the Mora­va and Danu­be rivers, are among the sig­ni­fi­cant land­marks of Slo­vak his­to­ry (bra​ti​sla​va​.sk). During the rule of Tra­jan and Valen­ti­nian I, a Roman guard sta­ti­on was sta­ti­oned at Devin. The for­ti­fi­ca­ti­ons were built by a Roman gar­ri­son and were part of the Roman Empi­re­’s bor­der defen­se sys­tem – Limes roma­nus (devin​.sk). At the hill­top, the­re was a sig­ni­fi­cant Cel­tic sett­le­ment from the begin­ning of the last cen­tu­ry BC (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). The excep­ti­onal­ly stra­te­gic loca­ti­on, kno­wn to both Celts and Romans, led to the estab­lish­ment of a mas­si­ve Sla­vic for­tress on the hill, first men­ti­oned in wri­ting in 864 under the name Dowi­na, mea­ning a girl (devin​.sk). The oldest tra­ces of Slavs date back to the 8th cen­tu­ry, cove­ring the enti­re cen­tral for­tress area, pro­vi­ding insight into inten­si­ve sett­le­ment pat­terns. Rem­nants of an eart­hen wall on the nort­hern side, built in Roman times, rein­for­ced by Slavs with a wooden pali­sa­de, are still visib­le today (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

In the 9th cen­tu­ry, Devin was the resi­den­ce of Moj­mír, Ras­ti­slav, and Svä­top­luk, who defe­a­ted the Ger­mans here in 871 (kas​tiel​.org). Accor­ding to chro­nic­les, the Gre­at Mora­vian prin­ce Ras­ti­slav for­ti­fied Devin, see­king refu­ge from the East Fran­kish king Lou­is the Ger­man (i15​.cz). During the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin was the most sig­ni­fi­cant bor­der for­tress (bra​ti​sla​va​.sk). In the peri­od after 892, Devin beca­me one of the impor­tant points in the chain of defen­si­ve for­tres­ses against attacks by the old Hun­ga­rians from the are­as bey­ond the river (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). After the dec­li­ne of the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin gai­ned stra­te­gic impor­tan­ce in the 13th cen­tu­ry during the Austrian-​Hungarian strugg­les for the Devin Gate. A smal­ler sto­ne bor­der guard cast­le was built on the cast­le hill during this time (wiki­pe­dia sk). In 1272, Pře­mysl Ota­kar cap­tu­red the cast­le, defe­a­ting Hun­ga­rian King Step­hen (kas​tiel​.org).

More exten­si­ve cons­truc­ti­on occur­red in 1460 when the counts of Svä­tý Jur and Pezi­nok beca­me the owners of the cast­le. The upper cast­le was recons­truc­ted, and other modi­fi­ca­ti­ons were made due to the thre­at of the Turks by the Bát­ho­ry fami­ly, who owned it from 1527 to 1606. The last for­ti­fi­ca­ti­on works were asso­cia­ted with the Turks and the Pál­fy fami­ly in the second half of the 17th cen­tu­ry. After the dec­li­ne of the Tur­kish thre­at, Devin began to decay in the 18th cen­tu­ry, and in May 1809, Napo­le­on, who occu­pied Vien­na, blew up the cast­le in June. Sin­ce then, it has been in ruins. Its glo­ry was revi­ved in 1836 by Ľudo­vít Štúr, for whom Devin sym­bo­li­zed Sla­vic soli­da­ri­ty and nati­onal awa­re­ness (sazp​.sk). Sin­ce the times of the Slo­vak nati­onal move­ment and Štú­r’s walks to the cast­le ruins, Devin has beco­me a sym­bol not only of ancient Sla­vic glo­ry but also of Sla­vic friends­hip and cama­ra­de­rie among nati­ons. The ruins of Devin Cast­le are a nati­onal cul­tu­ral monu­ment mana­ged by the City Muse­um in Bra­ti­sla­va (bra​ti​sla​va​.sk).

On the cast­le grounds, the­re are rem­nants of a Roman struc­tu­re. One of them is loca­ted in the upper cour­ty­ard, in front of the entran­ce to the inte­ri­or exhi­bi­ti­on sec­ti­on. Quoting from an infor­ma­ti­on board near the­se rem­nants: It was dis­co­ve­red during archa­e­olo­gi­cal rese­arch in the 1930s. A sub­stan­tial part of the fin­dings was des­tro­y­ed during World War II. It was found that the struc­tu­re con­sists of four rooms, one of which is ter­mi­na­ted by an apse orien­ted to the south. Based on cons­truc­ti­on tech­ni­qu­es, it can be dated to the 3rd cen­tu­ry – the peri­od of the Seve­ran dynas­ty, with sub­se­qu­ent modi­fi­ca­ti­ons that could have been car­ried out during the rule of Empe­ror Valen­ti­nian I. (364375).” The buil­ding can be cha­rac­te­ri­zed as part of a civi­lian sett­le­ment (Infor­ma­ti­on board at Devin). In 1921 – 1922, in the eas­tern part of the for­tress, archa­e­olo­gists dis­co­ve­red and later iden­ti­fied a Gre­at Mora­vian church dating from the 10th-​11th cen­tu­ry (apsi​da​.sk).

The Wes­tern Car­pat­hians for­med due to the col­li­si­on of the Afri­can and Eura­sian pla­tes. The Small Car­pat­hians and Hain­burg Moun­tains are part of this struc­tu­re. The Danu­be and Mora­va river sys­tems gra­du­al­ly deve­lo­ped in the basins. The Devin Gate is situ­ated abo­ve the con­flu­en­ce of the­se rivers, repre­sen­ting an ele­va­ted part of the moun­tain sepa­ra­ted by a fault from the sub­si­ded Devin Gate. The Devin Cast­le cliff is a nati­onal natu­ral monu­ment, and the cast­le hill is also a sig­ni­fi­cant bota­ni­cal site with many pro­tec­ted and endan­ge­red plant spe­cies. The enti­re cast­le hill is essen­tial for bird nesting con­di­ti­ons. The warm sout­hern slo­pes are cru­cial habi­tats, espe­cial­ly for repti­les and insects. Spe­cies like the fal­con Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus, swal­lo­wtail Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo, and lon­ghorn Ceram­byx cer­do nest in the cre­vi­ces of the rock (Infor­ma­ti­on board at Devin). In the lower part of the for­tress, inha­bi­tants buried the­ir dead in the Gre­at Mora­vian era. The ave­ra­ge age of the buried is 32 years, and they were buried at a depth of 70 – 130 cm, clo­se­ly next to each other, some­ti­mes in seve­ral lay­ers abo­ve each other. The extinct church from the 9th cen­tu­ry was repla­ced by a cha­pel in the 10th century.


Die berühm­ten Ruinen von Sch­loss Devin, hoch oben auf einem Fel­sen über der Mün­dung der Mora­va und der Donau, gehören zu den bede­uten­den Denk­mä­lern der slo­wa­kis­chen Ges­chich­te (bra​ti​sla​va​.sk). Wäh­rend der Herrs­chaft von Tra­jan und Valen­ti­nian I. befand sich auf Devin eine römis­che Wach­sta­ti­on. Die Befes­ti­gun­gen wur­den von einer römis­chen Gar­ni­son errich­tet und waren Teil des Grenz­ver­te­i­di­gungs­sys­tems des Römis­chen Rei­ches – Limes Roma­nus (devin​.sk). Auf dem Hügel gab es eine bede­uten­de kel­tis­che Sied­lung seit Beginn des letz­ten vorch­rist­li­chen Jahr­hun­derts (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Die außer­ge­wöhn­lich stra­te­gis­che Lage, bekannt sowohl bei Kel­ten als auch bei Römern, führ­te zur Errich­tung einer mas­si­ven sla­wis­chen Fes­tung auf dem Hügel, die ers­tmals 864 unter dem Namen Dowi­na, was Mäd­chen bede­utet (devin​.sk), sch­rift­lich erwähnt wur­de. Die ältes­ten Spu­ren der Sla­wen stam­men aus dem 8. Jahr­hun­dert und ers­trec­ken sich über das gesam­te zen­tra­le Fes­tungs­ge­län­de, was Einb­lick in inten­si­ve Sied­lungs­mus­ter ermög­licht. Res­te einer Erd­mau­er auf der Nord­se­i­te, die in römis­cher Zeit gebaut und von den Sla­wen mit einem höl­zer­nen Pali­sa­den­wall vers­tär­kt wur­de, sind heute noch sicht­bar (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Im 9. Jahr­hun­dert war Devin der Wohn­sitz von Moj­mír, Ras­ti­slav und Svä­top­luk, die hier 871 die Deuts­chen besieg­ten (kas​tiel​.org). Laut Chro­ni­ken befes­tig­te der Gro­ßmäh­ris­che Fürst Ras­ti­slav Devin und such­te Schutz vor dem ostf­rän­kis­chen König Ludwig dem Deuts­chen (i15​.cz). Wäh­rend des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches war Devin die bede­utend­ste Grenz­fes­te (bra​ti​sla​va​.sk). In der Zeit nach 892 wur­de Devin einer der wich­ti­gen Punk­te in der Ket­te von Ver­te­i­di­gungs­fes­tun­gen gegen Angrif­fe der alten Ungarn aus den Gebie­ten jen­se­its des Flus­ses (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Nach dem Nie­der­gang des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches erlang­te Devin im 13. Jahr­hun­dert wäh­rend der österreichisch-​ungarischen Kämp­fe um das Devin-​Tor stra­te­gis­che Bede­utung. In die­ser Zeit wur­de auf dem Burg­berg eine kle­i­ne­re ste­i­ner­ne Gren­zwäch­ter­burg errich­tet (wiki­pe­dia sk). Im Jahr 1272 ero­ber­te Pře­mysl Ota­kar die Burg und besieg­te den unga­ris­chen König Step­han (kas​tiel​.org).

Umfan­gre­i­che­re Bau­ar­be­i­ten erfolg­ten 1460, als die Gra­fen von Svä­tý Jur und Pezi­nok die Besit­zer der Burg wur­den. Die Ober­burg wur­de rekons­tru­iert, und ande­re Ände­run­gen wur­den aufg­rund der Bed­ro­hung durch die Tür­ken von der Fami­lie Bát­ho­ry vor­ge­nom­men, die sie von 1527 bis 1606 besaß. Die letz­ten Befes­ti­gung­sar­be­i­ten wur­den mit den Tür­ken und der Fami­lie Pál­fy in der zwe­i­ten Hälf­te des 17. Jahr­hun­derts in Ver­bin­dung geb­racht. Nach dem Rück­gang der tür­kis­chen Bed­ro­hung begann Devin im 18. Jahr­hun­dert zu ver­fal­len, und im Mai 1809 spreng­te Napo­le­on, der Wien besetzt hat­te, die Burg im Juni. Seit­dem liegt sie in Ruinen. Ihre Glo­rie wur­de 1836 von Ľudo­vít Štúr wie­der­be­lebt, für den Devin ein Sym­bol der sla­wis­chen Soli­da­ri­tät und nati­ona­len Bewusst­se­ins war (sazp​.sk). Seit den Zei­ten der slo­wa­kis­chen Nati­onal­be­we­gung und der Spa­zier­gän­ge von Štúr zu den Bur­güber­res­ten ist Devin zu einem Sym­bol nicht nur des alten sla­wis­chen Ruhms, son­dern auch der sla­wis­chen Fre­unds­chaft und Kame­rads­chaft zwis­chen den Völ­kern gewor­den. Die Ruinen von Sch­loss Devin sind ein nati­ona­les Kul­tur­denk­mal, das vom Stadt­mu­se­um in Bra­ti­sla­va ver­wal­tet wird (bra​ti​sla​va​.sk).

Auf dem Burg­hügel befin­den sich Über­res­te einer römis­chen Struk­tur. Eine von ihnen befin­det sich im obe­ren Hof, vor dem Ein­gang zum Innen­be­re­ich der Auss­tel­lung. Ich zitie­re von einer Infor­ma­ti­ons­ta­fel in der Nähe die­ser Über­res­te: Sie wur­de wäh­rend archä­o­lo­gis­cher Fors­chun­gen in den 1930er Jah­ren ent­dec­kt. Ein wesen­tli­cher Teil der Fun­de wur­de wäh­rend des Zwe­i­ten Weltk­riegs zers­tört. Es stell­te sich heraus, dass die Struk­tur aus vier Räu­men bes­teht, von denen einer mit einer Apsis nach Süden abgesch­los­sen ist. Basie­rend auf der Bau­tech­nik kann sie auf das 3. Jahr­hun­dert datiert wer­den – die Zeit der Herrs­chaft der Dynas­tie der Seve­rer, mit nach­fol­gen­den Modi­fi­ka­ti­onen, die wäh­rend der Herrs­chaft von Kai­ser Valen­ti­nian I. (364375) durch­ge­fü­hrt wor­den sein könn­ten.” Das Gebä­u­de kann als Teil einer zivi­len Sied­lung cha­rak­te­ri­siert wer­den (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). In den Jah­ren 1921 – 1922 wur­de im öst­li­chen Teil der Fes­tung ein gro­ßmäh­ris­ches Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 10. – 11. Jahr­hun­dert ent­dec­kt und spä­ter iden­ti­fi­ziert (apsi​da​.sk).

Die Wes­tkar­pa­ten ents­tan­den aufg­rund der Kol­li­si­on der afri­ka­nis­chen und eura­sis­chen Plat­ten. Die Kle­i­nen Kar­pa­ten und die Hain­bur­ger Ber­ge sind Teil die­ser Struk­tur. In den Bec­ken bil­de­te sich all­mäh­lich das Fluss­sys­tem der Donau und der Mora­va. Das Devin-​Tor liegt genau über der Mün­dung die­ser Flüs­se und reprä­sen­tiert einen erhöh­ten Teil des Gebir­ges, der durch einen Bruch vom gesun­ke­nen Devin-​Tor get­rennt ist. Die Devin-​Burgklippe ist ein nati­ona­les Natur­denk­mal, und der Burg­berg ist auch ein bede­uten­der bota­nis­cher Ort mit vie­len ges­chütz­ten und gefä­hr­de­ten Pflan­ze­nar­ten. Der gesam­te Burg­berg ist für Vogel­nist­be­din­gun­gen von Bede­utung. Die war­men Süd­hän­ge sind vor allem für Repti­lien und Insek­ten wich­ti­ge Lebens­rä­u­me. Arten wie der Fal­ke Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus, Sch­wal­ben­sch­wanz Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo und Hirsch­kä­fer Ceram­byx cer­do nis­ten in den Spal­ten des Fel­sens (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). Im unte­ren Teil der Fes­tung beg­ru­ben die Bewoh­ner ihre Toten noch wäh­rend der Gro­ßmäh­ris­chen Ära. Das durchb­ro­che­ne Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 9. Jahr­hun­dert wur­de im 10. Jahr­hun­dert durch eine Kapel­le ersetzt.


Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Különösen fon­tos stra­té­giai hely­ze­tét, ame­ly már ismert volt a kel­ták és a rómaiak előtt, a slo­vák terület ostro­má­nak kös­zön­het­te. Devín várán egy hatal­mas szlo­vák várat ala­pí­tot­tak, ame­ly­et elős­zör 864-​ben írtak le Dowi­na néven (bra​ti​sla​va​.sk), ami azt jelen­ti, lány (devin​.sk). A leg­ré­geb­bi nyo­mok a szlá­vok­ról a 8. szá­zad­ból szár­ma­znak, és az egész várat érin­tik, ami alap­ján elkép­zel­het­jük az inten­zív tele­pülé­si beé­pí­tés­ről. Az észa­ki olda­lon még ma is fenn­ma­radt a római kor­ból szár­ma­zó föld­sánc marad­vá­nya, ame­ly­et a szlá­vok fa kerí­tés­sel erősí­tet­tek meg (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

A 9. szá­zad­ban Moj­mír, Ras­ti­slav és Svä­top­luk szék­he­lye volt, aki 871-​ben a néme­tek elle­ni győze­lem­mel vég­ződött (kas​tiel​.org). Az írá­sok­ból az derül ki, hogy Ras­ti­slav, a nagy­mor­vai feje­de­lem, mege­rősí­tet­te Devínt, ami­kor mene­dé­ket kere­sett a kele­ti Frank kirá­ly, Ludwig német elől (i15​.cz). A Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén ez volt a leg­fon­to­sabb hatá­rőr­ző vár (bra​ti​sla​va​.sk). Ebben az idős­zak­ban a Devín hegyi várá­rok volt az egy­ik leg­fon­to­sabb erődít­mé­ny a Frank Biro­da­lom ter­jesz­ke­dé­se ellen (bra​ti​sla​va​.sk). 892 után Devín az egy­ik fon­tos pont­ja volt a védel­mi erődök lán­cá­nak a régi magy­ar terüle­tek táma­dá­sai ellen (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). A Nagy-​Morva Biro­da­lom buká­sa után Devín a 13. szá­zad­ban nyer­te el stra­té­giai jelen­tősé­gét, az osztrák-​magyar har­cok ide­jén a Devín kapu­já­ért. A hegyi vár­ból egy kisebb kőha­tá­rál­lo­más ala­kult ki a 13. szá­zad végén, a Bát­ho­ry csa­lád épí­tet­te át a török ves­zé­ly miatt, akik a várat 1527 és 1606 között bir­to­kol­ták. Az utol­só erődí­té­si mun­kák azon­ban a török ves­zé­ly és a 17. szá­zad máso­dik felé­nek Pál­fy­ok­hoz kapc­so­lód­nak. A török ves­zé­ly megs­zűné­sét köve­tően a 18. szá­zad­ban kez­dett szé­tes­ni a Devín, amit (wiki­pe­dia sk) 1809 máju­sá­ban Napó­le­on oko­zott, aki elfog­lal­ta Béc­set és június­ban fel­rob­ban­tot­ta a várat. Azó­ta romok­ban hever. Dic­sősé­gét 1836-​ban Žudo­vít Štúr élesz­tet­te fel, aki szá­má­ra a Devín a szláv kölc­sönöses­ség és a nemze­ti öntu­dat szim­bó­lu­ma volt (sazp​.sk). A szlo­vák nemze­ti moz­ga­lom ide­jén, a hegyi romok­ra tett séta után a Devín a régi szláv dic­sőség nem csak a nemzet szim­bó­lu­ma lett, hanem a szláv barát­ság és a népek közöt­ti barát­ság jel­ké­pe is. A Devín rom­ja nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék­mű, ame­ly­et Pozso­ny váro­si múze­uma kezel (bra​ti​sla​va​.sk).

A váron római épüle­tek marad­vá­ny­ai talál­ha­tók. Az egy­ik közülük a fel­ső udva­ron talál­ha­tó, az inte­ri­őr kiál­lí­tá­si rés­zé­hez veze­tő bejá­rat előtt. Idé­zem az infor­má­ci­ós táb­lá­ról szár­ma­zó infor­má­ci­ó­kat, ame­ly­ek ezen marad­vá­ny­ok mel­lett talál­ha­tók. A 30-​as évek­ben, egy 1945-​ös II. világ­há­bo­rús bom­bá­zás során fel­fe­dez­ték. Megál­la­pí­tot­ták, hogy az épület négy hely­i­ség­ből áll, ame­ly­ek közül az egy­ik déli irá­ny­ba orien­tált apsi­dá­val zárul. Az épí­tés­ze­ti tech­ni­ka alap­ján a 3. szá­zad­ra datál­ha­tó, a Seve­ran dinasz­tia ural­ma ide­jé­re, a követ­ke­ző áta­la­kí­tás­sal, ame­ly­et Valen­tia­nus I. ural­ko­dá­sa alatt haj­tot­tak vég­re (364 – 375)”. Az épüle­tet civil tele­pülés rés­ze­ként lehet­ne jel­le­mez­ni (Devín infor­má­ci­ós táb­la). Az 1921 – 22-​es évek­ben a vár­ke­gy­etem kele­ti rés­zén talál­ták meg és később azo­no­sí­tot­ták a 10 – 11. szá­zad­ra datál­ha­tó nagy­mor­vai tem­plo­mot (apsi​da​.sk).

A Nyugati-​Kárpátok az afri­kai és az euráz­siai lemez ütközé­sé­nek ered­mé­ny­eként kelet­kez­tek. A Kis-​Kárpátok és a Huns­he­i­mi hegy­ek rés­zét képe­zik. A meden­cék­ben foko­za­to­san kia­la­kult a Duna és a Mor­va foly­órends­zer. És éppen a Mor­va és a Duna öss­ze­fo­ly­á­sá­nál talál­ha­tó a Devin vár­há­gá­ja. A Devin vár­há­za egy kie­mel­ke­dő rés­zét képe­zi a hegy­nek, ame­ly­et levá­gott egy hibá­val a Devin kapu­val szem­ben. A Devin vár­há­gai külön nemze­ti ter­més­ze­ti emlék­mű. A vár­há­zi hágó erős és tagolt, majd­nem 70 méte­res magas­ság­ban. Itt talál­ha­tók a belem­ni­te­sek is (Infor­má­ci­ós tábla).

Az egész vár domb egy­ben fon­tos bota­ni­kai hely is, sok védett és ves­zé­ly­ez­te­tett növé­ny­faj előfor­du­lá­sá­val. Pél­dá­ul a követ­ke­zők is nőnek itt: Diant­hus pra­e­cox lum­nit­ze­ri, Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, Arte­mi­sia aus­tria­ca, Gagea pusil­la, Medi­ga­go mons­pe­lia­ca, Sene­cio eru­ci­fo­lis tenu­ifo­lius, Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, Sti­pa capil­la­ta, Papa­ver dubium austro­mo­ra­vi­cum (Infor­má­ci­ós tábla).

A szik­la­fal madár­nak biz­to­sít fész­ke­lé­si fel­té­te­le­ket. A déli mele­gek fon­tos élőhe­ly­et jelen­te­nek különösen a hül­lők és a rova­rok szá­má­ra. A hasa­dé­kok­ban pél­dá­ul fész­kelt a kestrel Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus. Az emlősök­től pél­dá­ul a Iphic­li­des poda­li­rius, a Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, a Saga pedo, a Ceram­byx cer­do (Infor­má­ci­ós tábla).

A hegy lábá­nál fek­vő tele­pülés lakói még a Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén is itt temet­ték el halot­tai­kat. A teme­tő átla­gos élet­ko­ra 32 év volt, 70 – 130 cm mély­ség­ben feküd­tek egy­más mel­lett, néha több réteg­ben is. A 9. szá­zad­ban lerom­bol­ták a nagy­mor­vai tem­plo­mot, hely­é­be a 10. szá­zad­ban egy kápol­na lépett.


Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2008, 2010, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2014, Časová línia, Krajina, Malé Karpaty, Slovenská krajina, TOP

Malé Karpaty

Hits: 3436

V rám­ci poho­ria Malých Kar­pát bola v roku 1976 vyhlá­se­ná Chrá­ne­ná kra­jin­ná oblasť Malé Kar­pa­ty. Rozp­res­tie­ra sa na 65 504 hek­tá­roch, od ľavé­ho bre­hu Duna­ja až po Nové Mes­to nad Váhom s dĺž­kou 100 kilo­met­rov. Súčas­ťou je via­ce­ro kra­sov, v kto­rých sa nachá­dza via­ce­ro jas­kýň: Borin­ský, Pla­vec­ký, Dob­ro­vod­ský a Čach­tic­ký (stu​pa​va​.sk).

Malé Kar­pa­ty je poho­rie na západ­nom Slo­ven­sku, tiah­ne sa z juho­vý­cho­du na seve­ro­zá­pad a odde­ľu­je Záhor­skú níži­nu od cen­trál­nych a východ­ných čas­tí kra­ji­ny. Na jeho úpä­tí a sva­hoch náj­de­me množ­stvo turis­tic­kých chod­ní­kov, cyk­lot­rás a prí­le­ži­tos­tí na aktív­ny oddych. Malé Kar­pa­ty sa vyzna­ču­jú pes­trým reli­é­fom, kde sa strie­da­jú zales­ne­né kop­ce, lúky a skal­na­té úse­ky. Ich roz­ma­ni­tý cha­rak­ter posky­tu­je úto­čis­ko množ­stvu rast­lín a živo­čí­chov. Boha­tá bio­di­ver­zi­ta poho­ria zahŕňa vzác­ne dru­hy rast­lín a živo­čí­chov. Okrem prí­rod­nej krá­sy nesie Malé Kar­pa­ty aj boha­tú his­tó­riu a kul­túr­ne dedič­stvo. Nachá­dza­jú sa tu zrú­ca­ni­ny, hra­dy, kaš­tie­le a pev­nos­ti. Malé Kar­pa­ty sú tiež zná­me vinár­skou tra­dí­ci­ou. Vini­ce na ich juž­ných sva­hoch pro­du­ku­jú vyni­ka­jú­ce vína, a náv­štev­ní­ci môžu ochut­nať vína v tra­dič­ných vinár­ňach a pivniciach.


In 1976, the Pro­tec­ted Lands­ca­pe Area of Malé Kar­pa­ty (Litt­le Car­pat­hians) was estab­lis­hed wit­hin the Malé Kar­pa­ty moun­tain ran­ge. Cove­ring an area of 65,504 hec­ta­res, it stret­ches from the left bank of the Danu­be River to Nové Mes­to nad Váhom, span­ning a length of 100 kilo­me­ters. The area is ador­ned with seve­ral karsts, hou­sing notab­le caves such as Borin­ský, Pla­vec­ký, Dob­ro­vod­ský, and Čachtický.

Malé Kar­pa­ty is a moun­tain ran­ge in wes­tern Slo­va­kia, exten­ding from the sout­he­ast to the nort­hwest, ser­ving as a natu­ral boun­da­ry bet­we­en the Záho­rie Lowland and the cen­tral and eas­tern parts of the coun­try. Along its foot­hills and slo­pes, nume­rous hiking trails, cyc­ling rou­tes, and oppor­tu­ni­ties for acti­ve rec­re­a­ti­on await ent­hu­siasts. The ran­ge is cha­rac­te­ri­zed by diver­se ter­rain, fea­tu­ring wooded hills, mea­do­ws, and roc­ky sec­ti­ons. This varied lands­ca­pe pro­vi­des a habi­tat for a mul­ti­tu­de of plants and ani­mals, sho­wca­sing rich bio­di­ver­si­ty with rare species.

Bey­ond its natu­ral beau­ty, Malé Kar­pa­ty bears a rich his­to­ry and cul­tu­ral heri­ta­ge. The regi­on is dot­ted with ruins, cast­les, man­si­ons, and for­tres­ses. Addi­ti­onal­ly, Malé Kar­pa­ty is reno­wned for its wine­ma­king tra­di­ti­on. Vine­y­ards on the sout­hern slo­pes of the moun­tains pro­du­ce excel­lent wines, invi­ting visi­tors to savor the local vin­ta­ges in tra­di­ti­onal wine cellars.

The estab­lish­ment of the Pro­tec­ted Lands­ca­pe Area emp­ha­si­zes the com­mit­ment to pre­ser­ving the uni­que natu­ral and cul­tu­ral fea­tu­res of Malé Kar­pa­ty. Whet­her explo­ring his­to­ri­cal land­marks, embar­king on out­do­or adven­tu­res, or enjo­y­ing the local wines, Malé Kar­pa­ty offers a mul­ti­fa­ce­ted expe­rien­ce that cap­ti­va­tes both locals and visi­tors alike.


Use Facebook to Comment on this Post