2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mlyny, Neživé, Podunajsko, Slovenská krajina, Stavby

Vodný mlyn v Kolárove s dreveným mostom

Hits: 1688

Vod­ný mlyn v Kolá­ro­ve je zre­kon­štru­ova­ný plá­va­jú­ci mlyn – lod­ný mlyn, kto­rý kot­ví na bre­hu mŕt­ve­ho rame­na Malé­ho Duna­ja (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). Tie­to mly­ny majú byzant­ský pôvod s využi­tím naj­mä na Bal­ká­ne (tra​vel​gu​ide​.sk). Plá­va­jú­ce mly­ny sa vždy ukot­vi­li v mies­tach s naj­sil­nej­ším prú­dom, kto­rý využí­va­li na pohon mlyn­ských kolies, vďa­ka čomu nebo­li závis­lé od zmien výš­ky hla­di­ny rie­ky (kras​ne​slo​ven​sko​.eu). Mlyn je repli­kou mly­nu z Rad­va­ne nad Duna­jom (Jiří Výbor­ný). Pôvod­ný mlyn bol posta­ve­ný v roku 1920. Pod­kla­dom pre teraj­ší mlyn boli dobo­vé foto­gra­fie, a naj­mä ver­ný model býva­lé­ho zamest­nan­ca mly­na, Suha­ja Lajo­sa (tra​vel​gu​ide​.sk). Pria­mo v mly­ne bolo zria­de­né Múze­um vod­né­ho mly­nár­stva (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). V ňom mož­no vidieť okrem iné­ho, uni­kát­ny stroj na výro­bu rybár­skych sie­tí, jeden z prvých na sve­te (slo​va​kian​gu​ide​.com). Lod­ný mlyn je zara­de­ný i medzi národ­né kul­túr­ne pamiat­ky. Pôvod­ný mlyn bol v 60-​tych rokoch 20. sto­ro­čia pre­su­nu­tý do Múzea slo­ven­skej dedi­ny v Mar­ti­ne (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). Dneš­ný mlyn je mier­ne upra­ve­ný, ale je plne funkč­ný. Are­ál leží na polo­stro­ve, kto­ré­ho hra­ni­ce tvo­ria toky Malé­ho Duna­ja a Váhu z jed­nej stra­ny a mŕt­ve­ho rame­na Malé­ho Duna­ja zo stra­ny dru­hej (muze​um​.sk).

Od polo­vi­ce 90-​tych rokov v sused­stve mly­nu vyras­tá are­ál aj pre cyk­lo­tu­ris­tov. Okrem obyt­nej budo­vy s krč­mou tu vznik­lo aj malé múze­um sta­rej poľ­no­hos­po­dár­skej tech­ni­ky a rodin­ná eko­far­ma s domá­ci­mi zvie­ra­ta­mi (Jiří Výbor­ný) – Far­ma Vod­ný mlyn – 133046. K are­álu pat­rí aj pries­tor na sta­no­va­nie a uby­to­va­nie v bun­ga­lo­voch – Kem­ping Mlyn. Zastre­še­né javis­ko posky­tu­je pries­tor pre kul­túr­ne podu­ja­tia. Nachá­dza­jú sa tu aj dve det­ské ihris­ká (nove​zam​ky​.sk).

K are­álu vedie dre­ve­ný most pre peších s celo­dre­ve­nou zastre­še­nou kon­štruk­ci­ou. Svo­jou dĺž­kou 86 met­rov sa radí medzi naj­dl­h­šie v Euró­pe (muze​um​.sk). Bol posta­ve­ný v roku 1992 pod­ľa výpo­ve­dí pamät­ní­kov pôvod­né­ho mos­tu, kto­rý zni­či­li ľado­vé kry­hy v polo­vi­ci 20. sto­ro­čia. Pilie­re pôvod­né­ho mos­ta sú v let­nom obdo­bí pri níz­kej hla­di­ne vidi­teľ­né. Nový most bol dva­krát pre­sta­va­ný v rokoch 19972000 (nove​zam​ky​.sk). Most je zo špe­ciál­ne napus­te­né­ho agá­to­vé­ho dre­va a mal by vydr­žať pri­bliž­ne 150 rokov (Milan Šal­ko).


The water mill in Kolá­ro­vo is a recons­truc­ted flo­ating mill – a boat mill ancho­red on the bank of the dead arm of the Litt­le Danu­be (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). The­se mills have Byzan­ti­ne ori­gins, main­ly uti­li­zed in the Bal­kans (tra​vel​gu​ide​.sk). Flo­ating mills were alwa­ys ancho­red in pla­ces with the stron­gest cur­rents, which they used to dri­ve the mill whe­els, making them inde­pen­dent of chan­ges in the rive­r’s water level (kras​ne​slo​ven​sko​.eu). The mill is a repli­ca of a mill from Rad­van nad Duna­jom (Jiří Výbor­ný). The ori­gi­nal mill was built in 1920, and the cur­rent mill is based on peri­od pho­tog­raphs, espe­cial­ly a faith­ful model cre­a­ted by a for­mer mill emplo­y­ee, Lajos Suhaj (tra​vel​gu​ide​.sk). The mill itself hou­ses the Muse­um of Water Mil­ling (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). Among other exhi­bits, visi­tors can see a uni­que machi­ne for making fis­hing nets, one of the first in the world (slo​va​kian​gu​ide​.com). The boat mill is also lis­ted among the nati­onal cul­tu­ral monu­ments. The ori­gi­nal mill was relo­ca­ted to the Muse­um of Slo­vak Vil­la­ge in Mar­tin in the 1960s (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). The cur­rent mill has under­go­ne slight modi­fi­ca­ti­ons but remains ful­ly func­ti­onal. The area is loca­ted on a penin­su­la, bor­de­red by the waters of the Litt­le Danu­be and Váh rivers on one side and the dead arm of the Litt­le Danu­be on the other (muze​um​.sk).

Sin­ce the mid-​90s, a com­plex for cyc­lists has been deve­lo­ping in the vici­ni­ty of the mill. Besi­des a resi­den­tial buil­ding with a pub, the­re is also a small muse­um of old agri­cul­tu­ral machi­ne­ry and a fami­ly eco-​farm with domes­tic ani­mals (Jiří Výbor­ný) – Vod­ný mlyn Farm – 133046. The com­plex inc­lu­des a cam­ping area with bun­ga­lo­ws – Kem­ping Mlyn. A cove­red sta­ge pro­vi­des spa­ce for cul­tu­ral events, and the­re are two pla­yg­rounds for chil­dren (nove​zam​ky​.sk).

A wooden footb­rid­ge with a ful­ly wooden roof struc­tu­re leads to the area. With a length of 86 meters, it is con­si­de­red one of the lon­gest in Euro­pe (muze​um​.sk). It was built in 1992 accor­ding to the tes­ti­mo­nies of wit­nes­ses to the ori­gi­nal brid­ge, which was des­tro­y­ed by ice flo­es in the mid-​20th cen­tu­ry. The pil­lars of the ori­gi­nal brid­ge are visib­le in the sum­mer when the water level is low. The new brid­ge was rebu­ilt twi­ce in 1997 and 2000 (nove​zam​ky​.sk). The brid­ge is made of spe­cial­ly impreg­na­ted aga­te wood and is expec­ted to last app­ro­xi­ma­te­ly 150 years (Milan Šalko).


A Kolá­ro­voi vízi­ma­lom egy felú­jí­tott úszó malom – hajó malom, ame­ly a Kis-​Duna hol­tá­gá­nak part­ján hor­go­ny­zik (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). Ezek­nek a malom­nak a byzan­tin ere­de­te van, főként a Bal­ká­non hasz­nál­ták (tra​vel​gu​ide​.sk). Az úszó malom min­dig azo­kon a hely­eken volt leköt­ve, ahol a lege­rősebb áram­la­tok vol­tak, ame­ly­eket a malom­ke­re­kek meg­haj­tá­sá­ra hasz­nál­tak, így füg­get­le­nek vol­tak a folyó vízs­zint­jé­nek vál­to­zá­sai­tól (kras​ne​slo​ven​sko​.eu). A malom egy repli­ka a Rad­ván nad Duna­jom talál­ha­tó malom­ról (Jiří Výbor­ný). Az ere­de­ti malo­mot 1920-​ban épí­tet­ték. A jelen­le­gi malom alap­ját a kora­be­li fény­ké­pek és a malom egy­ko­ri alkal­ma­zott­já­nak, Lajos Suhaj­nak a hű máso­la­ta képe­zi (tra​vel​gu​ide​.sk). A malom­ban köz­vet­le­nül kia­la­kí­tot­ták a Vízi­mal­má­riu­mot is (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). Itt lát­ha­tó töb­bek között egy egy­edi háló­kés­zí­tő gép is, az egy­ik első a vilá­gon (slo​va​kian​gu​ide​.com). A hajó malom sze­re­pel a nemze­ti kul­tu­rá­lis emlé­kek között is. Az ere­de­ti malo­mot az 1960-​as évek­ben áthe­ly­ez­ték a Mar­ti­ni Szlo­vák Falu Múze­umá­ba (Mar­tin Kiňo, Vác­lav Sulek). A jelen­le­gi malom eny­he módo­sí­tá­so­kon esett át, de tel­je­sen működőké­pes maradt. A terület egy féls­zi­ge­ten feks­zik, az egy­ik olda­lon a Kis-​Duna és a Vág folyó vize­i­vel, a másik olda­lon pedig a Kis-​Duna hol­tá­gá­val hatá­rol­va (muze​um​.sk).

Az 1990-​es évek köze­pé­től kerék­pá­ro­sok szá­má­ra is kia­la­kí­tot­ták a malom köze­lé­ben a kom­ple­xu­mot. Egy lakó­é­pület­tel és kocs­ma rész­leg­gel, vala­mint egy kis múze­um­mal az öreg mezőgaz­da­sá­gi tech­ni­ká­ról és egy csa­lá­di öko­farm­mal háziál­la­tok­kal (Jiří Výbor­ný) – Vod­ný mlyn Farm – 133046. A kom­ple­xum­hoz tar­to­zik egy kem­ping terület is bun­ga­lók­kal – Kem­ping Mlyn. Egy fedett szín­pad kul­tu­rá­lis ese­mé­ny­ek helys­zí­né­ül szol­gál, és két játs­zó­tér is talál­ha­tó a gyere­kek­nek (nove​zam​ky​.sk).

A terület­hez egy fa gyalog­híd vezet, tel­je­sen fa tetővel. 86 méte­res hoss­zá­val az egy­ik leg­hoss­zabb Euró­pá­ban (muze​um​.sk) közé tar­to­zik. 1992-​ben épült az ere­de­ti híd tanú­val­lo­má­sai sze­rint, ame­ly­et az 1950-​es évek köze­pén a jégár miatt elpusz­tí­tot­tak. Az ere­de­ti híd pil­lé­rei nyá­ron alac­so­ny vízál­lás­nál lát­ha­tók. Az új hidat kéts­zer újí­tot­ták fel, 1997-​ben és 2000-​ben (nove​zam​ky​.sk). A híd spe­ciá­li­san impreg­nált achát faa­ny­ag­ból kés­zült, és vár­ha­tó­an körül­be­lül 150 évig tart (Milan Šalko).


Odka­zy

2011-2015, 2013, Časová línia, Horné Považie, Hrady, Krajina, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Zrúcaniny

Lietavský hrad

Hits: 2680

Lie­tav­ský hrad z roku 1241 leží v nad­mor­skej výš­ke 635 met­rov nad morom. Nachá­dza sa asi 10 km od Žili­ny. His­to­ric­ké náz­vy hra­du: Lito­va, Leta­va, Let­ha­wa, Zsol­na­lit­va (Wiki­pe­dia)Je dru­hou naj­väč­šou zrú­ca­ni­nou na Slo­ven­sku (Peter Opal­ka). Pod­ľa sta­rých zázna­mov mal hrad asi 90 miest­nos­tí. Vyzb­ro­je­ný bol 43 dela­mi. Pan­ské obyt­né kom­na­ty boli zaria­de­né s veľ­kým pre­py­chom. Mal aj vlast­nú stud­ňu, hlbo­kú 104 met­rov (aktu​ali​ty​.sk). V 13. sto­ro­čí ho dal posta­viť prav­de­po­dob­ne nie­kto z rodu Bala­šov­cov. Začiat­kom 14. sto­ro­čia zabral hrad Matúš Čák Tren­čian­sky. V roku 1641 majet­ko­vé spo­ry o hrad spô­so­bi­li jeho násled­né chát­ra­nie. V roku 1698 už nebol obý­va­ný. Slú­žil ako archív do roku 1770 (Wiki­pe­dia). Meno Lie­ta­vy sa odvo­dzu­je sa od mena slo­van­skej bohy­ne Liet­vy (Lady) (Leto­pis Mati­ce slo­ven­skej, 1867, p. 50. – Slo­ven­ské pohľa­dy 1884, p. 440). Je to však spor­né. Mená, náz­vy s kon­cov­kou ava“, va“ oby­čaj­ne zna­me­na­jú tečú­cu vodu, rie­ku, väč­ší potok. Jedi­ný väč­ší tok vody v tej­to oblas­ti je Raj­čian­ka (hrad​lie​ta​va​.sk). O aspoň čias­toč­nú saná­ciu a kon­zer­vá­ciu hra­du sa pokú­ša občian­ske zdru­že­nie, kto­ré v roku 2008 zís­ka­lo hrad do vlast­níc­tva (Ladi­slav Kavec­ký). V roku 2009 bol zapí­sa­ný na zoznam najo­hro­ze­nej­ších pamia­tok na sve­te na rok 2010, kto­rý vydá­va ame­ric­ký Sve­to­vý pamiat­ko­vý fond (WMF) (Adam Zelin­ka, wmf​.org). Hrad je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka. Roč­ne na Lie­tav­ský hrad nav­ští­vi oko­lo 30-​tisíc ľudí (Ladi­slav Kavec­ký).


Lie­ta­va Cast­le, dating back to 1241, is situ­ated at an ele­va­ti­on of 635 meters abo­ve sea level, app­ro­xi­ma­te­ly 10 km from Žili­na. The his­to­ri­cal names of the cast­le inc­lu­de Lito­va, Leta­va, Let­ha­wa, and Zsol­na­lit­va (Wiki­pe­dia). It is the second-​largest ruin in Slo­va­kia (Peter Opal­ka). Accor­ding to his­to­ri­cal records, the cast­le ori­gi­nal­ly had around 90 rooms and was armed with 43 can­nons. The lor­d’s resi­den­tial cham­bers were fur­nis­hed with gre­at luxu­ry, and the cast­le even had its own well, rea­ching a depth of 104 meters (aktu​ali​ty​.sk). It is belie­ved that some­one from the Bala­šov­ci fami­ly like­ly built the cast­le in the 13th cen­tu­ry. In the ear­ly 14th cen­tu­ry, Matúš Čák Tren­čian­sky took con­trol of the cast­le. Pro­per­ty dis­pu­tes in 1641 led to the sub­se­qu­ent dete­ri­ora­ti­on of the cast­le. By 1698, it was unin­ha­bi­ted, ser­ving as an archi­ve until 1770 (Wiki­pe­dia). The name Lie­ta­va” is deri­ved from the Sla­vic god­dess Liet­vy (Lady), alt­hough this is dis­pu­ted. Names ending in ava” or va” typi­cal­ly sig­ni­fy flo­wing water, a river, or a lar­ger stre­am. The only sig­ni­fi­cant water­cour­se in the area is Raj­čian­ka (hrad​lie​ta​va​.sk). An asso­cia­ti­on has been attemp­ting par­tial res­to­ra­ti­on and con­ser­va­ti­on sin­ce 2008 when it acqu­ired owners­hip of the cast­le (Ladi­slav Kavec­ký). In 2009, it was lis­ted among the most endan­ge­red monu­ments in the world for 2010 by the World Monu­ments Fund (WMF) (Adam Zelin­ka, wmf​.org). Lie­ta­va Cast­le is a nati­onal cul­tu­ral monu­ment, dra­wing around 30,000 visi­tors annu­al­ly (Ladi­slav Kavecký).


Odka­zy

2011-2015, 2013, Časová línia, Horné Považie, Krajina, Mestá, Mestá, Neživé, Slovenská krajina, Slovenské, Stavby, Typ krajiny, Zámky

Bytča

Hits: 3825

Byt­ča je mes­to na Hor­nom Pova­ží. Nachá­dza sa neďa­le­ko od Žili­ny.

Leží v Byt­čian­skej doli­ne v nad­mor­skej výš­ke 337 met­rov nad morom. Na roz­lo­he 43.17 km2 tu žije 11 320 oby­va­te­ľov. Má tie­to mest­ské čas­ti: Beňov, Hli­ník nad Váhom, Hra­bo­vé, Malá Byt­ča, Mik­šo­vá, Pšur­no­vi­ce, Veľ­ká Byt­ča a osa­dy Jab­lo­ňov­ský majer, Kypú­sy, Šagá­ty, Tom­bo­rov Salaš. V mes­te sa nachá­dza Byt­čian­sky zámok (kaš­tieľ), kto­rý je národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou. Jeho súčas­ťou je rene­šanč­ný Sobáš­ny palác (Wiki­pe­dia). Sobáš­ny palác bol posta­ve­ný v roku 1601 a sta­va­li ho prav­de­po­dob­ne talian­ski maj­stri na pokyn Jura­ja Thur­za. Sva­dob­ná sála má 34.512.5 met­ra. Palác v roku 1647 vyho­rel. Bol síce opra­ve­ný, ale pou­ží­val sa iba ako skla­dy, dre­vá­reň a sýp­ka (byt​ca​.sk). V roku 1856 vyho­rel zno­vu, čo pod­nie­ti­lo sta­veb­né úpra­vy toh­to objek­tu a zme­ny jeho využi­tia (muze​um​.sk). Pop­pe­rov­ci palác vnút­ri cel­kom pre­sta­va­li a v roku 1886 sa z neho sta­la admi­ni­stra­tív­na budo­va okres­né­ho súdu. Palác bol rekon­štru­ova­ný a 23. októb­ra 2009 sláv­nost­ne otvo­re­ný (byt​ca​.sk). Kaš­tieľ vzni­kol vďa­ka Fran­tiš­ko­vi Thur­zo­vi zrej­me v roku 1575. Základ­nú kon­cep­ciu toh­to die­la vytvo­ril Ján Kilian de Syroth z Milá­na (byt​ca​.sk). V Byt­či je aj pomer­ne monu­men­tál­na syna­gó­ga, kto­rá úzko súvi­se­la s veľ­kým počtom židov­ské­ho oby­va­teľ­stva, kto­ré v mes­te žilo naj­mä na kon­ci 18. a na začiat­ku 19. sto­ro­čia. Posta­ve­ná bola v roku 1801, ale jej súčas­ná podo­ba je zo začiat­ku 20. sto­ro­čia (byt​ca​.sk).

Prvá písom­ná zmien­ka o Byt­či je z roku 1234. Asi v roku 1512 sa naro­dil Fran­ti­šek Thur­zo, zakla­da­teľ byt­čian­ko – orav­skej vet­vy Thur­zov­cov. V roku 1555 je Byt­ča súčas­ťou Hri­čov­ské­ho pan­stva. V roku 1601 sa posta­vil Sobáš­ny palác. V roku 1708 obsa­di­lo mes­to nemec­ké cisár­ske voj­sko. V oddie­li v zám­ku slú­žil Juraj Jáno­šík. V rokoch 17081710 pos­ti­hol Byt­ču mor. V roku 1766 zomrel Miku­láš Luká­či vo veku 112 rokov, čim sa stal prav­de­po­dob­ne naj­star­ším oby­va­te­ľom Byt­če v celých jej deji­nách. V roku 18311849 zasiah­la mes­to cho­le­ra. V roku 1858 zeme­tra­se­nie. V roku 1946 doš­lo k pri­po­je­niu Hli­ní­ka nad Hro­nom a Malej Byt­če k Veľ­kej Byt­či (byt​ca​.sk).

Osob­nos­ti mes­ta: bás­nik Samo Cha­lup­ka, bás­nik, pub­li­ci­ta Viliam Paulíny-​Tóth, kňaz a pre­zi­dent voj­no­vé­ho Slo­ven­ské­ho štá­tu Jozef Tiso, lekár Ján Čer­ve­ňan­ský, kto­rý je pova­žo­va­ný za zakla­da­te­ľa moder­nej slo­ven­skej orto­pé­die (Wiki­pe­dia).


Byt­ča is a town in Upper Pova­žie, loca­ted near Žilina.

It lies in the Byt­čian­ska Val­ley at an ele­va­ti­on of 337 meters abo­ve sea level. Cove­ring an area of 43.17 km², the town is home to 11,320 resi­dents. It con­sists of the fol­lo­wing dis­tricts: Beňov, Hli­ník nad Váhom, Hra­bo­vé, Malá Byt­ča, Mik­šo­vá, Pšur­no­vi­ce, Veľ­ká Byt­ča, and sett­le­ments Jab­lo­ňov­ský majer, Kypú­sy, Šagá­ty, Tom­bo­rov Salaš. The town fea­tu­res the Byt­ča Cast­le (cha­te­au), desig­na­ted as a nati­onal cul­tu­ral monu­ment. It inc­lu­des the Renais­san­ce Wed­ding Pala­ce (Wiki­pe­dia). The Wed­ding Pala­ce was built in 1601, pro­bab­ly by Ita­lian mas­ters under the ins­truc­ti­on of Juraj Thur­za. The wed­ding hall mea­su­res 34.512.5 meters. In 1647, the pala­ce suf­fe­red a fire but was only used for sto­ra­ge, a lum­be­ry­ard, and a gra­na­ry (byt​ca​.sk). In 1856, it bur­ned again, promp­ting reno­va­ti­ons and chan­ges in its use (muze​um​.sk). The Pop­per Pala­ce under­went sig­ni­fi­cant inter­nal reno­va­ti­ons and, in 1886, it beca­me the admi­ni­stra­ti­ve buil­ding of the dis­trict court. The pala­ce was recons­truc­ted and offi­cial­ly reope­ned on Octo­ber 23, 2009 (byt​ca​.sk). The cast­le, like­ly estab­lis­hed in 1575 by Fran­ti­šek Thur­zo, was con­ce­i­ved by Ján Kilian de Syroth from Milan (byt​ca​.sk). Byt­ča is also home to a rela­ti­ve­ly monu­men­tal syna­go­gue clo­se­ly con­nec­ted to the lar­ge Jewish popu­la­ti­on in the late 18th and ear­ly 19th cen­tu­ries. Built in 1801, its cur­rent form dates from the ear­ly 20th cen­tu­ry (byt​ca​.sk).

The first writ­ten men­ti­on of Byt­ča dates back to 1234. Around 1512, Fran­ti­šek Thur­zo, the foun­der of the Bytča-​Orava branch of the Thur­zo fami­ly, was born. In 1555, Byt­ča beca­me part of the Hri­čov esta­te. The Wed­ding Pala­ce was cons­truc­ted in 1601. In 1708, the town was occu­pied by Ger­man impe­rial for­ces. Juraj Jáno­šík ser­ved in the cast­le­’s unit. Bet­we­en 1708 and 1710, Byt­ča was struck by a pla­gue. In 1766, Miku­láš Luká­či died at the age of 112, like­ly beco­ming the oldest resi­dent in the his­to­ry of Byt­ča. Cho­le­ra affec­ted the town in 1831 and 1849, fol­lo­wed by an eart­hqu­ake in 1858. In 1946, Hli­ník nad Hro­nom and Malá Byt­ča were anne­xed to Veľ­ká Byt­ča (byt​ca​.sk).

Notab­le per­so­na­li­ties from the town inc­lu­de the poet Samo Cha­lup­ka, poet and pub­li­cist Viliam Paulíny-​Tóth, priest and pre­si­dent of the war­ti­me Slo­vak Sta­te Jozef Tiso, and the phy­si­cian Ján Čer­ve­ňan­ský, con­si­de­red the foun­der of modern Slo­vak ort­ho­pe­dics (Wiki­pe­dia).


Odka­zy

TOP

Všet­ky

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

Hits: 3313

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 15941605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 18221869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 136,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).


Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 136.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).


Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).


Odka­zy

2011-2015, 2013, Časová línia, Horná Nitra, Krajina, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Zámky

Bojnický zámok

Hits: 3370

Boj­nic­ký zámok je posta­ve­ný na tra­ver­tí­no­vej kope nad mes­tom Boj­ni­ce. Prvá písom­ná zmien­ka o ňom je z roku 1113. Bol dre­ve­ným hra­dom, kto­rý bol posta­ve­ný na mies­te star­šie­ho hra­dis­ka. V prie­be­hu 13. sto­ro­čia bol sta­va­ný z kame­ňa ako maje­tok Pozna­nov­cov (boj​ni​ce​cast​le​.sk). His­to­ric­ké náz­vy Boj­nic­ké­ho zám­ku: Bai­moz, Way­mich, Bay­much, Bay­mach (hra​dy​.sk), Boy­nicz, Baj­mocz, Weintz, Baj­móc (hra​dy​-zamky​.sk). Kon­com 13. sto­ro­čia sa Boj­níc zmoc­nil Matúš Čák Tren­čian­sky. V roku 1489 bol maji­te­ľom Matej Kor­vín, do roku 1526 Boj­nic­ký zámok (hrad) obý­va­li Zápoľ­ské­ho voj­ská. Po roku 1527 Tur­zov­ci hrad pre­sta­va­li na rene­sanč­né síd­lo. Z gotic­ké­ho hra­du sa stal rene­sanč­ný zámok. Od roku 1637 pat­ri­lo pan­stvo Pál­fi­ov­com, kto­rí ho pre­sta­va­li do baro­ko­vej podo­by. Do roman­tic­kej podo­by bol pre­sta­va­ný v rokoch 18891910. 9. mája 1950 Boj­nic­ký zámok zasia­hol požiar. Od roku 1970 je zámok národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Medzi naj­výz­nam­nej­šie čas­ti zám­ku pat­rí Boj­nic­ký oltár od Nar­da di Cione, veľ­ký gobe­lín Jozef a jeho bra­tia”, kto­rý bol utka­ný v Bru­se­li začiat­kom 17. sto­ro­čia (muze​um​.sk). Múze­um Boj­ni­ce tu orga­ni­zu­je pra­vi­del­ne napr. Medzi­ná­rod­ný fes­ti­val duchov a stra­ši­diel, Valen­tín­sky víkend, Veľ­ko­noč­né pre­chádz­ky zám­kom, Roz­práv­ko­vý zámok, Rytier­ske dni, Via­no­ce na zám­ku (muze​um​.sk).

Oko­lo zám­ku sa nachá­dza veľ­mi pek­ný park (Peter Kac­lík). Jeho súčas­ťou je lipa krá­ľa Mate­ja, kto­rú pod­ľa poves­ti zasa­dil Matúš Čák Tren­čian­sky v roku, keď zomrel posled­ný kráľ z rodu Arpár­dov­cov Ondrej III., v roku 1301 (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Táto lipa je prav­de­po­dob­ne naj­star­ším stro­mom na Slo­ven­sku (Wiki­pe­dia). Súčas­ťou Boj­nic­ké­ho are­álu je tra­ver­tí­no­vá jas­ky­ňa s prie­me­rom 22 met­rov a výš­kou 6 met­rov. Oby­va­te­lia zám­ku vede­li o jej exis­ten­cii, kto­rá im slú­ži­la ako úkryt a záso­bá­reň vody (boj​ni​ce​cast​le​.sk). V tes­nom sused­stve zámoc­ké­ho par­ku sa nachá­dza zoolo­gic­ká záh­ra­da.


Boj­ni­ce Cast­le is situ­ated on a tra­ver­ti­ne hill abo­ve the town of Boj­ni­ce. The first writ­ten men­ti­on of it dates back to 1113. Ori­gi­nal­ly a wooden for­tress, it was cons­truc­ted on the site of an older hill­fort. During the 13th cen­tu­ry, it was rebu­ilt using sto­ne as the pro­per­ty of the Pozna­nov­ce fami­ly (boj​ni​ce​cast​le​.sk). His­to­ri­cal names of Boj­ni­ce Cast­le inc­lu­de Bai­moz, Way­mich, Bay­much, Bay­mach (hra​dy​.sk), Boy­nicz, Baj­mocz, Weintz, Baj­móc (hra​dy​-zamky​.sk). In the late 13th cen­tu­ry, Boj­ni­ce came under the con­trol of Matúš Čák of Tren­čín. In 1489, it was owned by Matt­hias Cor­vi­nus, and until 1526, the cast­le was occu­pied by the Zápoľ­ský army. After 1527, the Tur­zo fami­ly trans­for­med the cast­le into a Renais­san­ce resi­den­ce. The Got­hic for­tress evol­ved into a Renaissance-​style cast­le. From 1637, it belo­n­ged to the Pál­fy fami­ly, who reno­va­ted it into a Baro­que form. It under­went Romantic-​style reno­va­ti­ons from 1889 to 1910. A fire struck Boj­ni­ce Cast­le on May 9, 1950. Sin­ce 1970, the cast­le has been a nati­onal cul­tu­ral monu­ment (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Among its most sig­ni­fi­cant parts are the Boj­ni­ce Altar by Nar­do di Cione and the lar­ge tapes­try Joseph and His Brot­hers,” woven in Brus­sels in the ear­ly 17th cen­tu­ry (muze​um​.sk). Boj­ni­ce Cast­le orga­ni­zes vari­ous events regu­lar­ly, inc­lu­ding the Inter­na­ti­onal Fes­ti­val of Ghosts and Mons­ters, Valen­ti­ne­’s Wee­kend, Eas­ter Walks at the Cast­le, Fai­ry­ta­le Cast­le, Knight Days, and Chris­tmas at the Cast­le (muze​um​.sk).

The cast­le is sur­roun­ded by a beau­ti­ful park (Peter Kac­lík), fea­tu­ring the Matej­ko Lin­den, which, accor­ding to legend, Matúš Čák of Tren­čín plan­ted in 1301 when the last king of the Árpád dynas­ty, King Andrew III, pas­sed away (boj​ni​ce​cast​le​.sk). This lin­den is like­ly the oldest tree in Slo­va­kia (Wiki­pe­dia). Part of the Boj­ni­ce com­plex is a tra­ver­ti­ne cave with a dia­me­ter of 22 meters and a height of 6 meters. The cast­le resi­dents were awa­re of its exis­ten­ce, using it as a refu­ge and water reser­vo­ir (boj​ni​ce​cast​le​.sk). In clo­se pro­xi­mi­ty to the cast­le park is the Boj­ni­ce Zoo.


Odka­zy

TOP

Všet­ky