Gemer, Kaštiely, Krajina, Ľudská príroda, Neživé, Parky, Príroda, Slovenská krajina, Stavby

Betliarsky kaštieľ – gemerská perla

skala
Hits: 2850

Kaš­tieľ v Bet­lia­ri sa nachá­dza neďa­le­ko Rož­ňa­vy. Posta­vi­li ho na zákla­doch star­šie­ho rene­sanč­né­ho kaš­tie­ľa Bebe­kov­cov na začiat­ku 18. sto­ro­čia (Wiki­pe­dia). Bet­liar bol súčas­ťou Brzo­tín­ske­ho pan­stva, kto­ré v stre­do­ve­ku vlast­ni­li Bebe­kov­ci. Na mies­te dneš­né­ho kaš­tie­ľa je prav­de­po­dob­ne dali posta­viť malý vod­ný hrá­dok. Avšak v roku 1566 muse­li Hor­né Uhor­sko opus­tiť. Správ­com už cisár­ske­ho majet­ku bol v roku 1578 Peter I. András­sy. András­sy­ov­ci zastá­va­li fun­kciu hrad­ných kapi­tá­nov 400 rokov (bet​liar​.eu). András­sy­ov­ský kaš­tieľ v Bet­lia­ri je jedi­ným kaš­tie­ľom na Slo­ven­sku, kto­rý sa po roku 1945 zacho­val so svo­jím pôvod­ným zaria­de­ním a zbier­ka­mi (snm​.sk). Posled­ní čle­no­via bet­liar­skej vet­vy András­sy­ov­cov opus­ti­li svo­je majet­ky v roku 1944. Čias­toč­né sta­veb­né úpra­vy a obno­va objek­tov boli vyko­ná­va­né v rokoch 1982 – 1986. V roku 1985 bol celý are­ál kaš­tie­ľa aj par­kom vyhlá­se­ný za národ­nú kul­túr­nu pamiat­ku (snm​.sk). Roz­siah­la rekon­štruk­cia kaš­tie­ľa bola ukon­če­ná v roku 1994 (snm​.sk). Jed­nou z naj­väč­ších pozo­ru­hod­nos­tí kaš­tie­ľa je ústred­ná kniž­ni­ca, kto­rú zalo­žil Leopold András­sy. Ucho­vá­va vyše 14-​tisíc zväz­kov (slo​va​kia​.tra​vel). Najv­zác­nej­ší­mi sú prvo­tla­če, kto­rých je päť. Naj­star­šia z roku 1486 a bola vyda­ná v Benát­kach. Kniž­ni­ca má tak­mer tre­ti­nu zbie­rok už aj v digi­tál­nej podo­be (obec​bet​liar​.sk).

Ku kaš­tie­ľu pat­rí park s roz­lo­hou 57 hek­tá­rov, bol zalo­že­ný v rokoch 1792 – 1795 záh­rad­ní­kom Hen­ri­chom Neb­bie­nom vďa­ka ini­cia­tí­ve Leopol­da András­sy­ho. Od roku 1978 je zara­de­ný do zozna­mu ume­lec­ky a kul­túr­ne hod­not­ných par­kov sve­ta UNESCO. Od roku 1985 je národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou (snm​.sk). V par­ku je uni­kát­ny ume­lý vod­ný sys­tém, kto­rý pozos­tá­va zo sústa­vy ume­lých vod­ných rigol­če­kov odvá­dza­jú­cich vodu z Bet­liar­ske­ho poto­ka do troch jazier, troch fon­tán a tzv. Veľ­ké­ho vodo­pá­du, naj­väč­šie­ho svoj­ho dru­hu na Slo­ven­sku (snm​.sk). V par­ku je pri ryb­ní­ku zve­ri­nec v podo­be stre­do­ve­ké­ho hra­du s vežič­kou, kde András­sy­ov­ci cho­va­li med­ve­ďa hne­dé­ho, líš­ku, vlka a rysa. Nachá­dza sa tu slo­bo­do­mu­rár­sky a čín­sky pavi­lón, japon­ský most či Her­me­so­va stud­ňa, pri vstup­nej brá­ne sa nachá­dza kla­si­cis­tic­ká rotun­da z kon­ca 18. sto­ro­čia (snm​.sk). Nachá­dza sa tu rím­sky vodo­pád, navr­hnu­tý v roku 1823 Jose­fom Berg­man­nom. Je 9 met­rov vyso­ký a je naj­vyš­ším ume­lým vodo­pá­dom na Slo­ven­sku (Deni­sa Bal­lo­vá). V par­ku sú stá­le zvyš­ky pras­ta­ré­ho tiso­vé­ho lesa (Wiki­pe­dia).

The Bet­liar Cast­le is loca­ted near Rož­ňa­va. It was built on the foun­da­ti­ons of an older Renais­san­ce cast­le of the Bebek fami­ly at the begin­ning of the 18th cen­tu­ry (Wiki­pe­dia). Bet­liar was part of the Brzo­tín esta­te, owned by the Bebek fami­ly in the Midd­le Ages. It is like­ly that a small water cast­le was built at the site of the cur­rent cast­le. Howe­ver, in 1566, they had to lea­ve Upper Hun­ga­ry. The impe­rial pro­per­ty was admi­nis­te­red by Peter I. András­sy in 1578. The András­sy fami­ly held the posi­ti­on of cast­le cap­tains for 400 years (bet​liar​.eu). The András­sy Cast­le in Bet­liar is the only cast­le in Slo­va­kia that has pre­ser­ved its ori­gi­nal fur­nis­hings and col­lec­ti­ons sin­ce 1945 (snm​.sk). The last mem­bers of the Bet­liar branch of the András­sy fami­ly left the­ir pro­per­ties in 1944. Par­tial cons­truc­ti­on modi­fi­ca­ti­ons and reno­va­ti­ons were car­ried out bet­we­en 1982 and 1986. In 1985, the enti­re cast­le com­plex, inc­lu­ding the park, was dec­la­red a nati­onal cul­tu­ral monu­ment (snm​.sk). Exten­si­ve recons­truc­ti­on of the cast­le was com­ple­ted in 1994 (snm​.sk). One of the most notab­le fea­tu­res of the cast­le is the cen­tral lib­ra­ry foun­ded by Leopold András­sy, hou­sing over 14,000 volu­mes (slo​va​kia​.tra​vel). The most valu­ab­le items are first edi­ti­ons, of which the­re are five. The oldest dates back to 1486 and was issu­ed in Veni­ce. The lib­ra­ry has near­ly a third of its col­lec­ti­ons alre­a­dy in digi­tal form (obec​bet​liar​.sk).

A Bet­lia­ri kas­té­ly Rož­ňa­vá­tól nem mess­ze talál­ha­tó. Az épüle­tet a Bebek csa­lád renes­zánsz kas­té­ly­á­nak alap­jai­ra épí­tet­ték a 18. szá­zad ele­jén (Wiki­pe­dia). Bet­liar rés­ze volt a Brzotín‑i bir­tok­nak, mely­et közép­kor­ban a Bebek csa­lád bir­to­kolt. Valós­zí­nű, hogy a jelen­le­gi kas­té­ly hely­én egy kis vízi vár állt. Azon­ban 1566-​ban el kel­lett hagy­niuk Felső-​Magyaro. Az ingat­lant 1578-​ban már I. Péter András­sy kezel­te. Az András­sy csa­lád 400 évig töl­töt­te be a várc­sás­zá­ri tiszt­sé­get (bet​liar​.eu). A Bet­lia­ri kas­té­ly az egy­et­len szlo­vák kas­té­ly, ame­ly megőriz­te ere­de­ti bútor­za­tát és gyűj­te­mé­ny­eit 1945 óta (snm​.sk). Az András­sy csa­lád bet­lia­ri ágá­nak utol­só tag­jai 1944-​ben hagy­ták el tulaj­do­nai­kat. Az épüle­tek rész­le­ges áta­la­kí­tá­sait és felú­jí­tá­sait 1982 és 1986 között végez­ték. 1985-​ben az egész kas­té­ly­kert­tel egy­ütt nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék­ké nyil­vá­ní­tot­ták (snm​.sk). A kas­té­ly szé­les­körű hely­re­ál­lí­tá­sa 1994-​ben feje­ződött be (snm​.sk). A kas­té­ly egy­ik leg­je­len­tősebb rés­ze Leopold András­sy által ala­pí­tott köz­pon­ti könyv­tár, ame­ly több mint 14 000 köte­tet tar­tal­maz (slo​va​kia​.tra​vel). A legér­té­ke­sebb dara­bok az első kia­dá­sok, ame­ly­ek­ből öt darab talál­ha­tó. A leg­ré­geb­bi 1486-​ból szár­ma­zik és Velen­cé­ben jelent meg. A könyv­tár köte­te­i­nek közel har­ma­da már digi­tá­lis for­má­ban is elér­he­tő (obec​bet​liar​.sk).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

Gemer, Krajina, Polia, Slovenská krajina, Typ krajiny

Krásnohorské Podhradie

skala
Hits: 2306

Krás­no­hor­ské Pod­hra­die leží v Rož­ňav­skej kot­li­ne, v doli­ne poto­ka Pača v nad­mor­skej výš­ke 369 met­rov nad morom (obeck​ras​no​hor​ske​podh​ra​die​.sk). Na plo­che 23.2 km2 tu žije 2 660 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Krás­no­hor­ské Pod­hra­die spo­lu s Pačou, Krás­no­hor­skou Dlhou Lúkou a Jovi­ca­mi a hra­dom Krás­na Hôr­ka boli v roku 1243 majet­kom zva­nom Ple­ši­vec. Na mies­te dneš­né­ho hra­du stá­lo opev­ne­nie. V polo­vi­ci 13. sto­ro­čia tu úze­mie osíd­ľo­va­li Maďa­ri. Pre nimi tu boli Slo­va­nia. His­to­ric­ké náz­vy obce: Karaz­na­hur­ka, Cras­na­hor, Craz­na­hor­ka, Craz­na­hur­ka, Crah­ny­hor­ka, Krás­no­hor­ské Pod­hra­dí. Maďar­ský názov Krasz­na­hor­ka­vá­ral­ja. Oby­va­te­lia sa živi­li baníc­tvom (obeck​ras​no​hor​ske​podh​ra​die​.sk), tkáč­stvom, gar­biar­stvom, kožuš­níc­tvom, pas­tier­stvom (retep​.sk), v 19. sto­ro­čí poľ­no­hos­po­dár­stvom (obeck​ras​no​hor​ske​podh​ra​die​.sk). Začiat­kom 15. sto­ro­čia bola obec mýt­nou sta­ni­cou (retep​.sk). V roku 1773 mala obec 280 oby­va­te­ľov aj vďa­ka moru, kto­rý vyhu­bil tak­mer 90 % oby­va­teľ­stva. V roku 1785 tu už žilo 876 oby­va­te­ľov (obeck​ras​no​hor​ske​podh​ra​die​.sk).

Krás­no­hor­ské Pod­hra­die is situ­ated in the Rož­ňa­va Basin, in the val­ley of the Pača stre­am at an ele­va­ti­on of 369 meters abo­ve sea level ([source](obeckrasnohorskepodhradie.sk)). Cove­ring an area of 23.2 km², the vil­la­ge is home to 2,660 resi­dents ([Wikipedia](https://en.wikipedia.org/wiki/Kr%C3%A1snohorsk%C3%A9_Podhradie)). In 1243, Krás­no­hor­ské Pod­hra­die, along with Pača, Krás­no­hor­ská Dlhá Lúka, Jovi­ce, and Krás­na Hôr­ka Cast­le, was part of an esta­te kno­wn as Ple­ši­vec. The site of the cur­rent cast­le ori­gi­nal­ly had for­ti­fi­ca­ti­ons. In the mid-​13th cen­tu­ry, the ter­ri­to­ry was sett­led by Hun­ga­rians, pre­ce­ded by Slavs. His­to­ri­cal names of the vil­la­ge inc­lu­de Karaz­na­hur­ka, Cras­na­hor, Craz­na­hor­ka, Craz­na­hur­ka, Crah­ny­hor­ka, and Krás­no­hor­ské Pod­hra­die. The Hun­ga­rian name is Krasz­na­hor­ka­vá­ral­ja. The resi­dents were enga­ged in mining, wea­ving, tan­ning, fur­rie­r’s tra­de, and pas­to­ra­lism. In the 19th cen­tu­ry, agri­cul­tu­re beca­me pre­do­mi­nant ([source](obeckrasnohorskepodhradie.sk), [retep.sk](http://www.retep.sk/okolie/krasnohorskepodhradie/).

Krás­no­hor­ské Pod­hra­die a Rož­ňa­vai meden­cé­ben talál­ha­tó, a Pača-​patak völ­gy­é­ben, ten­gers­zint felet­ti magas­sá­ga 369 méter ([forrás](obeckrasnohorskepodhradie.sk)). A 23,2 km² terüle­tű falu­ban 2 660 lakos él ([Wikipedia](https://en.wikipedia.org/wiki/Kr%C3%A1snohorsk%C3%A9_Podhradie)). 1243-​ban Krás­no­hor­ské Pod­hra­die, Pača, Krás­no­hor­ská Dlhá Lúka, Jovi­ce és a Krás­na Hôr­ka vára egy­üt­te­sen a Ple­ši­vec nevű bir­tok rés­ze volt. A jelen­le­gi vár hely­én ere­de­ti­leg erődít­mé­ny­ek áll­tak. A 13. szá­zad köze­pén a terüle­tet magy­arok tele­pí­tet­ték be, előt­tük szlá­vok éltek itt. A falu tör­té­nel­mi nevei közé tar­to­zik a Karaz­na­hur­ka, Cras­na­hor, Craz­na­hor­ka, Craz­na­hur­ka, Crah­ny­hor­ka és a Krás­no­hor­ské Pod­hra­die. A magy­ar neve Krasz­na­hor­ka­vá­ral­ja. A lako­sok bány­ász­ko­dás­sal, szövés­zel, bőr­gy­ár­tás­sal, szőr­me­i­par­ral és állat­te­ny­ész­tés­sel fog­lal­koz­tak. A 19. szá­zad­ban a mezőgaz­da­ság vált domi­náns­sá ([forrás](obeckrasnohorskepodhradie.sk), [retep.sk](http://www.retep.sk/okolie/krasnohorskepodhradie/)).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

Gemer, Krajina, Slovenská krajina

Slavec

skala
Hits: 2609

Obec Sla­vec vznik­la v 13. sto­ro­čí osa­mos­tat­ne­ním z Brzo­tí­na. Prvá písom­ná zmien­ka je z roku 1243. His­to­ric­ké náz­vy obce: Zalouch­ha­za, Zava­lya, Sza­ló­ka, Sza­lócz, Salo­vec. Ku obci sa via­žu via­ce­ré arche­olo­gic­ké nále­zis­ká: Maš­taľ­ná jas­ky­ňa, jas­kyn­né síd­lo z mlad­šej doby kamen­nej, doby bron­zo­vej a star­šej doby želez­nej. A jas­ky­ňa Ľud­mi­la, jas­kyn­né síd­lis­ko z mlad­šej doby kamen­nej, star­šej doby želez­nej a zo stre­do­ve­ku. V Gom­ba­se­ku síd­lis­ko zalo­že­né začiat­kom 14. sto­ro­čia. Obec má miest­ne čas­ti: Vido­vá a osa­dy Gom­ba­sek a Hámor. V 16. – 17. sto­ro­čí bola obec vysta­ve­ná turec­kým nájaz­dom a dran­co­va­niu cisár­skych voj­sk. V 19. sto­ro­čí tu bol hámor Rima­mu­rán­skej spo­loč­nos­ti a vo Vido­vej vznik­la huta a elek­trá­reň. V minu­los­ti sa oby­va­te­lia zaobe­ra­li pre­važ­ne poľ­no­hos­po­dár­stvom, pas­tier­stvom, pále­ním váp­na a hut­níc­tvom. Oby­va­te­lia už v stre­do­ve­ku páli­li uhlie pre žele­ziar­ske pod­ni­ky (sla​vec​.sk).

Obec Sla­vec sa nachá­dza v stre­de Národ­né­ho par­ku Slo­ven­ský kras (sla​vec​.sk), v nad­mor­skej výš­ke 232 met­rov nad morom (Wiki­pe­dia). Roz­lo­ha obce je 17.53 km2 (sla​vec​.sk). Žije tu 463 oby­va­te­ľov. Naj­výz­nam­nej­šou pamiat­kou je are­ál zanik­nu­té­ho gotic­ké­ho kláš­to­ra Pau­lí­nov zo 14. sto­ro­čia v čas­ti Gom­ba­sek (Wiki­pe­dia). Gom­ba­sec­ká jas­ky­ňa, kto­rá je súčas­ťou sve­to­vé­ho dedič­stva UNESCO sa nachá­dza v kata­stri obce. Vysky­tu­je sa tu kva­lit­ný vápe­nec, kame­ňo­lom Gom­ba­sek na sva­hu Ple­ši­vec­kej pla­ni­ny fun­gu­je od roku 1906. Je však prav­da, že znač­ne zni­žu­je este­tic­kú hod­no­tu kra­ji­ny. Ras­tú tu naj­mä tep­lo­mil­né dru­hy rast­lín, kto­ré sú veľ­mi nároč­né na tep­lo (sla​vec​.sk).

The vil­la­ge of Sla­vec ori­gi­na­ted in the 13th cen­tu­ry through its inde­pen­den­ce from Brzo­tín. The first writ­ten men­ti­on is from 1243. His­to­ri­cal names of the vil­la­ge inc­lu­de Zalouch­ha­za, Zava­lya, Sza­ló­ka, Sza­lócz, Salo­vec. The regi­on is asso­cia­ted with seve­ral archa­e­olo­gi­cal sites: Maš­taľ­ná Cave, a cave sett­le­ment from the Neolit­hic, Bron­ze Age, and Iron Age. And the cave Ľud­mi­la, a cave sett­le­ment from the Neolit­hic, Iron Age, and the medie­val peri­od. In Gom­ba­sek, a sett­le­ment was foun­ded at the begin­ning of the 14th cen­tu­ry. The vil­la­ge has local parts: Vido­vá, and the ham­lets of Gom­ba­sek and Hámor. In the 16th-​17th cen­tu­ries, the vil­la­ge faced attacks from the Otto­man Empi­re and pil­la­ging by impe­rial for­ces. In the 19th cen­tu­ry, the­re was a ham­mer mill of the Rima­mu­ráňs­ka Com­pa­ny and a smel­ter and power plant in Vido­vá. His­to­ri­cal­ly, resi­dents were main­ly enga­ged in agri­cul­tu­re, her­ding, lime bur­ning, and metal­lur­gy. In medie­val times, resi­dents pro­du­ced coal for iron­works (sla​vec​.sk).

The vil­la­ge of Sla­vec is loca­ted in the cen­ter of the Slo­vak Karst Nati­onal Park, at an ele­va­ti­on of 232 meters abo­ve sea level (Wiki­pe­dia). The area of the vil­la­ge is 17.53 km² (sla​vec​.sk). It is home to 463 inha­bi­tants. The most sig­ni­fi­cant land­mark is the com­plex of the extinct Got­hic Pau­li­ne monas­te­ry from the 14th cen­tu­ry in the part of Gom­ba­sek (Wiki­pe­dia). The Gom­ba­sec­ká Cave, which is part of the UNESCO World Heri­ta­ge, is loca­ted in the vil­la­ge­’s cadas­tre. Quali­ty limes­to­ne is found here, and the Gom­ba­sek quar­ry on the slo­pe of Ple­ši­vec­ká Pla­ni­na has been in ope­ra­ti­on sin­ce 1906. Howe­ver, it sig­ni­fi­can­tly dimi­nis­hes the aest­he­tic value of the lands­ca­pe. Warm-​loving plant spe­cies, high­ly deman­ding of warmth, pri­ma­ri­ly grow in this area (sla​vec​.sk).

A Sla­vec a 13. szá­zad­ban jött lét­re, mint önál­ló tele­pülés a Brzo­tín­ból való kivá­lá­sá­val. Az első írá­sos emlí­tés 1243-​ból szár­ma­zik. A tele­pülés tör­té­nel­mi nevei közé tar­to­zik a Zalouch­ha­za, Zava­lya, Sza­ló­ka, Sza­lócz, Salo­vec. A terület szá­mos régés­ze­ti lelőhe­ly­hez kapc­so­ló­dik: a Maštaľná-​barlang, ahol a neoli­ti­kum, a bronz­kor és a vaskor marad­vá­ny­ai talál­ha­tók. És a Ľudmila-​barlang, ahol a neoli­ti­kum, a vaskor és a közép­kor marad­vá­ny­ai lát­ha­tók. Gom­ba­sek­ben egy tele­pülést az 14. szá­zad ele­jén ala­pí­tot­tak. A falu helyi rés­zek­ből áll: Vido­vá és a Gom­ba­sek és Hámor tele­pülé­sek. A 16. és 17. szá­zad­ban a falut az Osz­mán Biro­da­lom táma­dá­sai­nak és a csás­zá­ri erők fosz­to­ga­tá­sá­nak volt kité­ve. A 19. szá­zad­ban volt egy hámor a Rima­mu­ráňs­ka Tár­sa­ság­tól, és a Vido­vá­ban kohás­zat és erőmű is lét­re­jött. Tör­té­nel­mi­leg a lako­sok főként mezőgaz­da­ság­gal, állat­te­ny­ész­tés­sel, més­zé­ge­tés­sel és fémi­par­ral fog­lal­koz­tak. A közép­kor­ban a lako­sok vasi­pa­ri üze­mek szá­má­ra szé­nét ter­mel­ték (sla​vec​.sk).

A Sla­vec falu köz­pon­ti elhe­ly­ez­ke­dé­sű a Szlo­vák Karszt Nemze­ti Park­ban, ten­gers­zint felet­ti magas­sá­ga 232 méter (Wiki­pe­dia). A falu terüle­te 17,53 km² (sla​vec​.sk). Itt él 463 lakos. A leg­je­len­tősebb lát­ni­va­ló a kihalt góti­kus pál­ma­fa kolos­tor kom­ple­xu­ma a Gom­ba­sek rés­zén (Wiki­pe­dia). A Gombasecká-​barlang, ame­ly a UNESCO Vilá­görök­ség rés­ze, a falu kata­strá­lis terüle­tén talál­ha­tó. Itt minősé­gi mész­kő talál­ha­tó, és a Ple­ši­vec­ká Pla­ni­na lej­tőjén lévő Gom­ba­sek kőfej­tő 1906 óta működik. Azon­ban szá­mot­te­vően csök­ken­ti a táj esz­té­ti­kai érté­két. Az itt élő növé­ny­fa­jok főként meleg­ked­ve­lők és nagy meleg­sé­get igé­ny­el­nek (sla​vec​.sk).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

Gemer, Krajina, Slovenská krajina

Úhorná

skala
Hits: 2371

Obec vznik­la na zákla­de valas­ké­ho prá­va (uhor​na​.sk), v juž­nej čas­ti Volov­ských vrchov vo výš­ke 713 met­rov nad morom (Wiki­pe­dia). His­to­ric­ké náz­vy obce: Oha­ry, Ohor, Uhor­na, Dénes (spiss​ka​no​va​ves​.eu). Oby­va­te­lia sa živi­li cho­vom oviec, pále­ním dre­ve­né­ho uhlia, povoz­níc­tvom, prá­cou v lese a v baniach a tkáč­stvom (uhor​na​.sk). Prvá písom­ná zmien­ka je z roku 1383 (uhor​na​.sk). V obci sa zacho­va­lo množ­stvo sta­rých zru­bo­vých domov s kon­ca 19. sto­ro­čia a zo začiat­ku 20. sto­ro­čia (ketu​rist​.sk). V 19. sto­ro­čí ťaž­ké život­né pod­mien­ky a krí­za baní v Smol­ní­ku pod­nie­ti­li vysťa­ho­va­nie sa čas­ti miest­nych obča­nov do iných prie­my­sel­ných obcí Spi­ša. V roku 1828 mala obec 75 domov a 552 oby­va­te­ľov (spiss​ka​no​va​ves​.eu). Nad obcou sa nachá­dza Kapl­n­ka Snež­nej Pan­ny Márie, kde sa kaž­do­roč­ne 5. augus­ta koná púť. Pri kapl­n­ke vyte­ká pra­meň vody, kto­rý je pova­žo­va­ný veria­ci­mi za lie­či­vý. Pod obcou je vod­ná nádrž Úhor­ná, kto­ré bolo vysta­va­né za úče­lom záso­bo­va­nia vodou baní v sused­nej obci Smol­ník (Wiki­pe­dia). Nádrž nesie názov Jaze­ro mie­ru, bola posta­ve­ná v roku 1768, pou­ží­va­la sa aj na pohon čer­pa­diel pod Spit­zen­ber­gom, kam sa voda z kaná­la pri­vá­dza­la potru­bím dlhým osem kilo­met­rov (retep​.sk). Dnes sa Úhor­ná stá­va cha­lu­pár­skou obcou, naj­mä počas víken­dov a škol­ských práz­dnin. Na hrá­dzu sa cho­dia ľudia v lete kúpať (ketu​rist​.sk). Dnes tu žije na plo­che 8.83 km2 140 oby­va­te­ľov (uhor​na​.sk)

The vil­la­ge was estab­lis­hed based on Wal­la­chian law (uhor​na​.sk) in the sout­hern part of the Volov­ské Vrchy at an alti­tu­de of 713 meters abo­ve sea level (Wiki­pe­dia). His­to­ri­cal names of the vil­la­ge inc­lu­de Oha­ry, Ohor, Uhor­na, Dénes (spiss​ka​no​va​ves​.eu). The resi­dents were enga­ged in she­ep far­ming, wood char­co­al bur­ning, car­ting, fores­try, mining, and wea­ving (uhor​na​.sk). The first writ­ten men­ti­on dates back to 1383 (uhor​na​.sk). The vil­la­ge pre­ser­ves many old log hou­ses from the late 19th and ear­ly 20th cen­tu­ries (ketu​rist​.sk). In the 19th cen­tu­ry, dif­fi­cult living con­di­ti­ons and the cri­sis of mines in Smol­ník promp­ted some locals to mig­ra­te to other indus­trial towns in Spiš. In 1828, the vil­la­ge had 75 hou­ses and 552 inha­bi­tants (spiss​ka​no​va​ves​.eu). Abo­ve the vil­la­ge is the Cha­pel of Our Lady of the Sno­ws, whe­re an annu­al pilg­ri­ma­ge takes pla­ce on August 5th. A spring of water, con­si­de­red by belie­vers to be hea­ling, flo­ws near the cha­pel. Below the vil­la­ge is the Úhor­ná reser­vo­ir, built to supp­ly water to the mines in the neigh­bo­ring vil­la­ge of Smol­ník (Wiki­pe­dia). The reser­vo­ir is named ​“Jaze­ro mie­ru” (Lake of Pea­ce) and was built in 1768; it was also used to power pumps under Spit­zen­berg, whe­re water was brought through an eight-​kilometer-​long pipe­li­ne (retep​.sk). Today, Úhor­ná beco­mes a cot­ta­ge vil­la­ge, espe­cial­ly during wee­kends and scho­ol holi­da­ys. Peop­le come to swim on the dam in the sum­mer (ketu​rist​.sk). Cur­ren­tly, 140 inha­bi­tants live on an area of 8.83 km² (uhor​na​.sk).

A falu vala­kói jog alap­ján ala­kult ki (uhor​na​.sk) a Volov­ské Vrchy déli rés­zén, ten­gers­zint felet­ti 713 méte­res magas­ság­ban (Wiki­pe­dia). A falu tör­té­nel­mi nevei közé tar­to­zik az Oha­ry, Ohor, Uhor­na, Dénes (spiss​ka​no​va​ves​.eu). A lako­sok juhás­zat­tal, favá­gás­sal, szén­kés­zí­tés­sel, szál­lí­tás­sal, erdész­ke­dés­sel, bány­ás­zat­tal és szövé­si mun­ká­val fog­lal­koz­tak (uhor​na​.sk). Az első írá­sos emlí­tés 1383-​ra datá­ló­dik (uhor​na​.sk). A falu szá­mos régi geren­da­há­zat őriz a 19. szá­zad végé­ről és a 20. szá­zad ele­jé­ről (ketu​rist​.sk). A 19. szá­zad­ban a nehe­zen élhe­tő körül­mé­ny­ek és a Smolník‑i bány­ák vál­sá­ga miatt néhá­ny hely­be­li Spiš más ipa­ri váro­sai­ba köl­tözött. 1828-​ban a falu­ban 75 ház és 552 lakos volt (spiss​ka​no​va​ves​.eu). A falu felett talál­ha­tó a Hóleány-​kápolna, ahol min­den év augusz­tus 5‑én tar­ta­nak búc­sút. A kápol­na mel­lett egy for­rás talál­ha­tó, amit a hívők gyógy­í­tó­nak tar­ta­nak. A falu alatt van az Úhor­ná víz­tá­ro­zó, ame­ly­et a szoms­zé­dos Smol­ník bány­á­i­nak víz­zel való ellá­tá­sá­ra épí­tet­tek (Wiki­pe­dia). A táro­zót ​“Jaze­ro mie­ru” néven isme­rik, 1768-​ban épült, és a Spit­zen­berg alatt lévő szi­vat­ty­úk működ­te­té­sé­re is szol­gált, aho­va a vizet egy nyolc kilo­mé­ter hoss­zú csőve­ze­té­ken keresz­tül vezet­ték (retep​.sk). Ma az Úhor­ná üdülőfa­lu­vá válik, különösen hét­vé­gé­ken és isko­lai szüne­tek­ben. Az embe­rek nyá­ron a gát mel­lett füröd­ni jár­nak (ketu​rist​.sk). Jelen­leg 140 lakos él 8,83 km² terüle­ten (uhor​na​.sk).

Das Dorf ents­tand auf der Grund­la­ge des Wal­la­chis­chen Rechts (uhor​na​.sk) im süd­li­chen Teil der Volov­ské Vrchy auf einer Höhe von 713 Metern über dem Mee­ress­pie­gel (Wiki­pe­dia). His­to­ris­che Namen des Dor­fes sind Oha­ry, Ohor, Uhor­na, Dénes (spiss​ka​no​va​ves​.eu). Die Bewoh­ner waren in Schaf­zucht, Holz­koh­le­hers­tel­lung, Fuhr­we­sen, Forst­wirts­chaft, Berg­bau und Webe­rei tätig (uhor​na​.sk). Die ers­te sch­rift­li­che Erwäh­nung stammt aus dem Jahr 1383 (uhor​na​.sk). Das Dorf bewa­hrt vie­le alte Block­hä­u­ser aus dem spä­ten 19. und frühen 20. Jahr­hun­dert (ketu​rist​.sk). Im 19. Jahr­hun­dert führ­ten sch­wie­ri­ge Lebens­be­din­gun­gen und die Kri­se der Ber­gwer­ke in Smol­ník dazu, dass eini­ge Ein­he­i­mis­che in ande­re Indus­tries­täd­te in der Regi­on Spiš umzo­gen. 1828 hat­te das Dorf 75 Häu­ser und 552 Ein­woh­ner (spiss​ka​no​va​ves​.eu). Über dem Dorf steht die Kapel­le Unse­rer Lie­ben Frau vom Schnee, in der am 5. August all­jähr­lich eine Wall­fa­hrt statt­fin­det. Neben der Kapel­le befin­det sich eine Quel­le, die von Glä­u­bi­gen als hei­lend bet­rach­tet wird. Unter­halb des Dor­fes liegt der Stau­see Úhor­ná, der zur Was­ser­ver­sor­gung der Ber­gwer­ke im benach­bar­ten Dorf Smol­ník erbaut wur­de (Wiki­pe­dia). Der Stau­see trägt den Namen ​“Jaze­ro mie­ru” (See des Frie­dens) und wur­de 1768 gebaut; er wur­de auch zur Stro­mer­ze­ugung für Pum­pen unter Spit­zen­berg genutzt, wohin das Was­ser durch eine acht Kilo­me­ter lan­ge Lei­tung gele­i­tet wur­de (retep​.sk). Heut­zu­ta­ge wird Úhor­ná wäh­rend Woche­nen­den und Schul­fe­rien zu einem Ferien­dorf, wo die Leute im Som­mer zum Sch­wim­men an den Damm kom­men (ketu​rist​.sk). Der­ze­it leben 140 Ein­woh­ner auf einer Flä­che von 8,83 km² (uhor​na​.sk).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

Gemer, Krajina, Slovenská krajina

Rakovnica

skala
Hits: 2089

Rakov­ni­ca leží na Geme­ri, v okre­se Rož­ňa­va, v nad­mor­skej výš­ke 358 met­rov nad morom. Na roz­lo­he 7.09 km2 tu žije 583 oby­va­te­ľov. Prvá písom­ná zmien­ka o obci je z roku 1327 (Wiki­pe­dia). Vznik­la v brzo­tín­skom cho­tá­ri v dru­hej polo­vi­ci 13. sto­ro­čia vďa­ka baníc­tvu. Avšak jej oby­va­te­lia boli uhlia­ri. Od 16. sto­ro­čia sa časť obce živi­la pas­tier­stvom a neskôr povoz­níc­tvom (retep​.sk). V obci sa nachá­dza román­sky kos­to­lík zasvä­te­ný svä­tej Márii Mag­da­lé­ne z prvej polo­vi­ce 13. sto­ro­čia sto­ja­ci v lesoch nad obcou (Wiki­pe­dia).

Rakov­ni­ca is situ­ated in the Gemer regi­on, in the Rož­ňa­va dis­trict, at an ele­va­ti­on of 358 meters abo­ve sea level. With an area of 7.09 km², the vil­la­ge is home to 583 resi­dents. The first writ­ten men­ti­on of the vil­la­ge dates back to 1327 (Wiki­pe­dia). It ori­gi­na­ted in the Brzo­tín mining dis­trict in the second half of the 13th cen­tu­ry due to mining acti­vi­ties. Howe­ver, its inha­bi­tants were pri­ma­ri­ly coal miners. From the 16th cen­tu­ry onwards, a part of the vil­la­ge made a living through shep­her­ding, later trans­i­ti­oning to car­ting (retep​.sk). The vil­la­ge is home to a Roma­ne­sque church dedi­ca­ted to Saint Mary Mag­da­le­ne, dating back to the first half of the 13th cen­tu­ry, loca­ted in the forests abo­ve the vil­la­ge (Wiki­pe­dia).

Rakov­ni­ca a Gemer régi­ó­ban talál­ha­tó, Rož­ňa­va kerület­ben, ten­gers­zint felet­ti magas­sá­ga 358 méter. 7,09 km² terüle­tén 583 lakos él. Az első írá­sos emlí­tés a falu­ról 1327-​ből szár­ma­zik (Wiki­pe­dia). A máso­dik felé­ben, a bány­ás­zat­nak kös­zön­he­tően, a Brzo­tín bány­ás­za­ti terüle­tén kelet­ke­zett. Azon­ban lakói főként szén­bá­ny­ás­zok vol­tak. A 16. szá­zad­tól kezdve a falu egy rés­ze juhás­zat­tal fog­lal­ko­zott, később pedig sze­kér­haj­tás­sal (retep​.sk). A falu egy román stí­lu­sú tem­plom­nak is ott­hont ad, mely­et Szent Mária Mag­dol­ná­nak szen­tel­tek, és a 13. szá­zad első felé­ből szár­ma­zik. A tem­plom az erdők felett talál­ha­tó a falu­ban (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post