2006-2010, 2009, 2010, 2011-2015, 2012, 2013, Časová línia, Neživé, Stavby, TOP

Staré domy

skala
Hits: 2146

Sta­ré domy sú živý­mi sved­ka­mi minu­los­ti, nesú so sebou boha­tú his­tó­riu a cha­rak­ter, kto­rý odli­šu­je ich archi­tek­tú­ru od moder­ných štruk­túr. Tie­to his­to­ric­ké obyd­lia majú svo­je jedi­neč­né prí­be­hy, kto­ré zrkad­lia dobu, v kto­rej boli posta­ve­né, a v mno­hých prí­pa­doch, aj ľudí, kto­rí v nich žili. Roz­ma­ni­tosť ich dizaj­nu, kon­štruk­cie a štý­lu robí sta­ré domy fas­ci­nu­jú­ci­mi mies­ta­mi na pre­skú­ma­nie. Sta­ré domy čas­to vyža­du­jú údrž­bu a reno­vá­ciu. Ich sta­ré kon­štruk­cie môžu byť náchyl­né na opot­re­be­nie. Na dru­hej stra­ne, táto sta­rost­li­vosť môže pris­pieť k zacho­va­niu his­to­ric­ké­ho a kul­túr­ne­ho dedič­stva pre budú­ce gene­rá­cie. Sta­ré domy majú svo­je mies­to aj v súčas­nos­ti. Mno­hí ľudia si vybe­ra­jú bývať v sta­rých domoch, pre­to­že hľa­da­jú jedi­neč­ný a auten­tic­ký život­ný štýl. Oce­ňu­jú ich cha­rak­ter, štýl a his­tó­riu, kto­ré moder­né stav­by nie­ke­dy nemô­žu ponúk­nuť. Cel­ko­vo mož­no pove­dať, že sta­ré domy sú viac než len obyd­lia. Sú to mies­ta, kto­ré nesú naše minu­lé deji­ny a prí­be­hy. Ich zacho­va­nie a obno­va sú dôle­ži­té pre udr­ža­nie náš­ho kul­túr­ne­ho dedič­stva a pre­po­je­nie s pred­chá­dza­jú­ci­mi generáciami.

Jed­ným z význam­ných aspek­tov sta­rých domov je ich archi­tek­tú­ra. Sta­ro­ve­ké domy môžu byť posta­ve­né z rôz­nych mate­riá­lov, ako sú teh­ly, kameň, dre­vo. Ich štruk­tú­ry čas­to odrá­ža­jú dobo­vé sta­veb­né tech­ni­ky a tra­dič­né miest­ne remes­lá. Kaž­dý detail, od oken­ných rámov po vstup­né dve­re, môže hovo­riť prí­beh o dobe, keď boli posta­ve­né. Nie­kto­ré sta­ré domy dis­po­nu­jú pamät­ný­mi tabu­ľa­mi, výraz­ný­mi detail­mi ale­bo iné prv­ky, kto­ré odka­zu­jú na minu­lé obdo­bia. Ďal­ším zau­jí­ma­vým prv­kom sta­rých domov sú ich inte­ri­é­ry. Výš­ka stro­pov, okras­né detai­ly, klen­by a krby môžu vytvá­rať oso­bit­nú atmo­sfé­ru, kto­rá sa líši od moder­ných obyt­ných pries­to­rov. Mno­hé sta­ré domy majú ori­gi­nál­ne dre­ve­né pod­la­hy, okná a dve­re, kto­ré pri­dá­va­jú auten­ti­ci­tu a šarm.

Old hou­ses stand as living wit­nes­ses to the past, car­ry­ing with them rich his­to­ries and cha­rac­ter that sets the­ir archi­tec­tu­re apart from modern struc­tu­res. The­se his­to­ric dwel­lings have uni­que sto­ries that ref­lect the era in which they were built and, in many cases, the peop­le who lived wit­hin the­ir walls. The diver­si­ty in the­ir design, cons­truc­ti­on, and sty­le makes old hou­ses fas­ci­na­ting pla­ces to explo­re. One sig­ni­fi­cant aspect of old hou­ses is the­ir archi­tec­tu­re. Ancient homes can be cons­truc­ted from vari­ous mate­rials such as bricks, sto­nes, or wood. The­ir struc­tu­res often ref­lect the buil­ding tech­ni­qu­es of the time and tra­di­ti­onal local crafts­mans­hip. Eve­ry detail, from win­dow fra­mes to entran­ce doors, can tell a tale about the era in which they were erec­ted. In addi­ti­on to the­ir archi­tec­tu­re, old hou­ses often bear his­to­ri­cal mar­kers. The­se can be memo­rial pla­qu­es, dis­tinc­ti­ve details, or other ele­ments that refer to bygo­ne peri­ods. The­se homes can also be part of heri­ta­ge and cul­tu­ral lega­cy, repre­sen­ting cru­cial pie­ces of local history.

Anot­her intri­gu­ing aspect of old hou­ses lies in the­ir inte­ri­ors. Cei­ling heights, orna­men­tal details, vaults, and firep­la­ces can cre­a­te a uni­que atmo­sp­he­re that dif­fers from modern living spa­ces. Many old hou­ses boast ori­gi­nal wooden flo­ors, win­do­ws, and doors, adding aut­hen­ti­ci­ty and charm. Howe­ver, it’s essen­tial to note that old hou­ses often requ­ire main­te­nan­ce and reno­va­ti­on. The­ir aged cons­truc­ti­ons may be sus­cep­tib­le to wear and tear. On the flip side, this care con­tri­bu­tes to pre­ser­ving his­to­ri­cal and cul­tu­ral heri­ta­ge for futu­re generations.

Old hou­ses have the­ir pla­ce in the pre­sent as well. Many peop­le cho­ose to live in old hou­ses, see­king a uni­que and aut­hen­tic lifes­ty­le. They app­re­cia­te the cha­rac­ter, sty­le, and his­to­ry that some modern struc­tu­res might not offer.

In conc­lu­si­on, old hou­ses are more than just dwel­lings; they are pla­ces that car­ry our past his­to­ries and sto­ries. The­ir pre­ser­va­ti­on and res­to­ra­ti­on are cru­cial for main­tai­ning our cul­tu­ral heri­ta­ge and con­nec­ting with pre­ce­ding generations.

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2012, Časová línia, Hrady, Krajina, Neživé, Orava, Slovenská krajina, Stavby, Zrúcaniny

Oravský hrad

skala
Hits: 2929

Orav­ský hrad sa nachá­dza na str­mom vápen­co­vom bra­le nad obcou Orav­ský Podzá­mok, 112 met­rov na rie­kou Ora­va. Je národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou. Vzni­kol v 13-​om sto­ro­čí na mies­te star­šie­ho osíd­le­nia prav­de­po­dob­ne z doby oko­lo pre­lo­mu leto­poč­tov. Prvá zmien­ka je z roku 1267 (muze​um​.sk). His­to­ri­ci pred­po­kla­da­jú že ho zača­li sta­vať po v páde Tatá­rov na naše úze­mie roku 1241 (ora​va​-lip​tov​.sk). Iné náz­vy: Orav­ský zámok, cas­trum Arwa, cas­trum Arua (Zuza­na Bre­zá­ko­vá). Mal via­ce­ro maji­te­ľov, okrem iné­ho Matú­ša Čáka Tren­čian­ske­ho, Mate­ja Kor­ví­na. V rokoch 1556 – 1621 Tur­zov­ci hrad pre­sta­va­li a opev­ni­li (Wiki­pe­dia). V roku 1800 vyho­rel. Obno­vi­li ho Pál­fy­ov­ci a napo­sle­dy bol význam­ne obno­ve­ný v rokoch 1953 – 1968 (muze​um​.sk). V pries­to­roch hra­du je expo­zí­cie Orav­ské­ho múzea. Na hra­de sa nakrú­cal Upír Nos­fe­ra­tu z roku 1922, fil­my Kráľ droz­dia bra­da, Soko­liar Tomáš (Wiki­pe­dia), Adam Šan­ga­la, Lás­ka na vlás­ku (pla​net​slo​va​kia​.sk). Stud­ňu na stred­nom hra­de dal vyhĺbiť Fran­ti­šek Tur­zo v 16. sto­ro­čí, bol hlbo­ká 90 met­rov (Pla­ček, Bóna). Počas celé­ho roka sa na hra­de kona­jú rôz­ne podu­ja­tia, napr. roz­prá­va­nie poves­tí a legiend o Orav­skom hra­de či Soko­liar­sky deň (Ľubo­mír Motyč­ka).

Ora­va Cast­le is situ­ated on a ste­ep limes­to­ne cliff abo­ve the vil­la­ge of Orav­ský Podzá­mok, 112 meters abo­ve the Ora­va River. It is a nati­onal cul­tu­ral monu­ment, having ori­gi­na­ted in the 13th cen­tu­ry on the site of an older sett­le­ment, like­ly dating back to the turn of the mil­len­nia. The first men­ti­on of the cast­le is from the year 1267 (muze​um​.sk). His­to­rians spe­cu­la­te that its cons­truc­ti­on began fol­lo­wing the inva­si­on of the Tatars into our ter­ri­to­ry in 1241 (ora​va​-lip​tov​.sk). Other names for the cast­le inc­lu­de Ora­va Cast­le, cas­trum Arwa, cas­trum Arua (Zuza­na Bre­zá­ko­vá). It had seve­ral owners, inc­lu­ding Matúš Čák of Tren­čín and Matt­hias Cor­vi­nus. Bet­we­en 1556 and 1621, the Thur­zos recons­truc­ted and for­ti­fied the cast­le (Wiki­pe­dia). In 1800, it was rava­ged by fire, but the Pál­fys res­to­red it, with sig­ni­fi­cant reno­va­ti­ons taking pla­ce from 1953 to 1968 (muze​um​.sk). The cast­le hou­ses exhi­bi­ti­ons from the Ora­va Muse­um. Notab­ly, the cast­le ser­ved as a fil­ming loca­ti­on for the 1922 film Nos­fe­ra­tu, as well as movies like Kráľ droz­dia bra­da, Soko­liar Tomáš (Wiki­pe­dia), Adam Šan­ga­la, and Lás­ka na vlás­ku (pla​net​slo​va​kia​.sk). The well on the cen­tral cour­ty­ard, rea­ching a depth of 90 meters, was exca­va­ted by Fran­ti­šek Tur­zo in the 16th cen­tu­ry (Pla­ček, Bóna). Throug­hout the year, vari­ous events take pla­ce at the cast­le, inc­lu­ding sto­ry­tel­ling ses­si­ons about legends and tales of Ora­va Cast­le and Fal­con­ry Day (Ľubo­mír Motyčka).

Zamek Ora­ws­ki znaj­du­je się na stro­mym kli­fie z wapie­nia ponad wsią Orav­ský Podzá­mok, 112 met­rów nad rze­ką Ora­wa. Jest to naro­do­we dzie­dzict­wo kul­tu­ro­we. Zbu­do­wa­ny został w XIII wie­ku na miejs­cu wcze­śniejs­ze­go osied­la, pra­wdo­po­dob­nie z okre­su prze­ło­mu tysi­ąc­le­ci. Pier­ws­ze wzmian­ki o zamku pocho­dzą z roku 1267 (muze​um​.sk). His­to­ry­cy spe­ku­lu­ją, że jego budo­wę roz­poc­zęto po najaz­dach Tata­rów na nasze tery­to­rium w 1241 roku (ora​va​-lip​tov​.sk). Inne nazwy zamku to Zamek Ora­ws­ki, cas­trum Arwa, cas­trum Arua (Zuza­na Bre­zá­ko­vá). Miał wie­lu wła­ści­cie­li, w tym Matú­ša Čáka z Tren­čí­na i Macie­ja Kor­wi­na. W latach 1556 – 1621 Thur­zo­wie prze­bu­do­wa­li i umoc­ni­li zamek (Wiki­pe­dia). W 1800 roku ule­gł poża­ro­wi. Odbu­do­wa­li go Pál­fy­o­wie, a ostat­nie znac­zące pra­ce reno­wa­cyj­ne przep­ro­wa­dzo­no w latach 1953 – 1968 (muze​um​.sk). Zamek mie­ści eks­po­zyc­je Muze­um Ora­ws­kie­go. Zamek był miejs­cem kręce­nia fil­mu Nos­fe­ra­tu z 1922 roku, a także fil­mów takich jak Kráľ droz­dia bra­da, Soko­liar Tomáš (Wiki­pe­dia), Adam Šan­ga­la i Lás­ka na vlás­ku (pla​net​slo​va​kia​.sk). Stud­nię na dzie­dzi­ńcu głó­wnym o głębo­ko­ści 90 met­rów wyko­pał Fran­ti­šek Tur­zo w XVI wie­ku (Pla­ček, Bóna). Przez cały rok w zamku odby­wa­ją się różne wydar­ze­nia, w tym opo­wie­ści o legen­dach i his­to­riach zamku Ora­ws­kie­go czy Dzień Sokol­nict­wa (Ľubo­mír Motyčka).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2007, 2008, 2010, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2014, Časová línia, Hrady, Krajina, Malé Karpaty, Mestá, Neživé, Pezinské Karpaty, Slovenská krajina, Slovenské, Stavby

Bratislavský hrad

skala
Hits: 4015

Bra­ti­slav­ský hrad je význam­ná domi­nan­ta Bra­ti­sla­vy, ku kto­rej sa via­že aj prvá písom­ná zmien­ka o Bra­ti­sla­ve v Salz­bur­ských aná­loch z roku 907 v súvis­los­ti s bit­kou Bavo­rov a Maďa­rov. Hrad­ný kopec bol osíd­le­ný už v nesko­rej dobe kamen­nej, prvý­mi zná­my­mi oby­va­teľ­mi boli Kel­ti (bra​ti​sla​va​.sk). Sto­py naj­star­šie­ho osíd­le­nia pochá­dza­jú spred 4500 rokov, z obdo­bia ene­oli­tu (bole­ráz­ska sku­pi­na). Pred­po­kla­dá sa exis­ten­cia opev­ne­né­ho síd­lis­ka, avšak pria­me dôka­zy sa nenaš­li. Z halš­tat­ské­ho obdo­bia sa na východ­nej stra­ne našli sto­py prí­byt­kov zahĺbe­né do skal­né­ho pod­lo­žia – zem­ni­ce (wiki​pe​dia​.sk). Z latén­skej doby, z času roz­kve­tu kelt­skej civi­li­zá­cie, sa našli sto­py oppi­da, ako aj kelt­ské min­ce, bia­te­cy (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). Z 9 až 11. sto­ro­čia sa na východ­nej tera­se hra­du našli opra­co­va­né kame­ne, frag­men­ty nápi­sov, zvyš­ky tehál ozna­če­ných kol­ka­mi XIV. rím­skej légie. Nále­zy doka­zu­jú prí­tom­nosť rím­ske­ho etni­ka na hrad­nej akro­po­le v obdo­bí 2. – 3. sto­ro­čia. Je isté, že to bolo zo stra­te­gic­ké­ho hľa­dis­ka výni­moč­né mies­to a pre umiest­ne­nie vojen­skej posád­ky (pôvod­né stav­by boli prav­de­po­dob­ne súčas­ťou vojen­skej sta­ni­ce) malo nesmier­ny význam, naj­mä v obdo­bí rímsko-​germánskych vojen­ských kon­tak­tov (napr. mar­ko­man­ských vojen). Na pre­lo­me 5. a 6. sto­ro­čia je v zna­me­ní slo­van­ské­ho osíd­ľo­va­nia. Od prvej polo­vi­ce 9. sto­ro­čia tu bolo opev­ne­né stre­dis­ko so zru­bo­vý­mi obyd­lia­mi, palá­com, pred­ro­mán­skou troj­lo­ďo­vou bazi­li­kou, cin­to­rí­nom a hos­po­dár­sky­mi objekt­mi. Opev­ne­nie vydr­ža­lo do kon­ca 14. sto­ro­čia, kedy ho nahra­di­li kamen­né gotic­ké hrad­by (wiki​pe​dia​.sk).

Po šty­ri sto­ro­čia pre­chá­dza­la Duna­jom sever­ná hra­ni­ca Rím­skej ríše – Limes Roma­nus. Slo­va­nia tu vybu­do­va­li v 9. sto­ro­čí sil­nú pev­nosť, kto­rá sa sta­la význam­ným cen­trom Veľ­ko­mo­rav­skej ríše (bra​ti​sla​va​.sk), cir­kvev­né aj svet­ské cen­trum šir­šie­ho úze­mia. Síd­li­la v ňom knie­ža­cia dru­ži­na, aj cir­ke­vý hod­nos­tár (wiki​pe​dia​.sk). Bra­ti­slav­ský hrad je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka a v súčas­nos­ti slú­ži jeho prvé poscho­die pre repre­zen­tač­né úče­ly Slo­ven­skej národ­nej rady a v ostat­ných pries­to­roch sú umiest­ne­né zbier­ky Slo­ven­ské­ho národ­né­ho múzea – expo­zí­cie Kle­no­ty dáv­nej doby a His­to­ric­ké múze­um (bra​ti​sla​va​.sk). Dneš­né meno hra­du vychá­dza z pome­no­va­nia Bre­za­lus­purch, kto­ré bolo uvá­dza­né v Soľ­noh­rad­ských leto­pi­soch v roku 907. V roku 1042 sa v Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con spo­mí­na Bre­ze­burg, v Altaiš­ských aná­loch v roku 1052 Pre­slav­vas­purch, v roku 1108 Bres­burg, z čoho vznik­lo dneš­né nemec­ké Pre­ss­burg (wiki​pe​dia​.sk). Všet­ky tie­to náz­vy majú pôvod s mene Bra­slav, resp. Pre­slav. Mohol to byť člen význam­nej veľ­mož­skej rodi­ny (Jozef Hlin­ka, 1982). Nemec­ký his­to­rik Aven­ti­nus uvá­dza Wra­tiss­la­bur­gium, pod­ľa Vra­ti­sla­va, kto­rý dal hrad opra­viť v roku 805. Iné pome­no­va­nie ja Cas­trum Bosan, prí­pad­ne Bas­sa, Possen, neskôr Poson, Poso­nium, čo dalo zrej­me vznik­núť maďar­ské­mu Pozso­ny (wiki​pe​dia​.sk).

Z 13. sto­ro­čia pochá­dza Korun­ná veža. Za vlá­dy Žig­mun­da Luxem­bur­gs­ké­ho (1387 – 1437) hrad pre­šiel gotic­kou pre­stav­bou. Po roku 1526 je síd­lom uhor­ských krá­ľov. Za Márie Teré­zie (1740 – 1780) sa hrad pre­me­nil na luxus­nú baro­ko­vú rezi­den­ciu. V roku 1811 vyho­rel, s rekon­štruk­ci­ou sa zača­lo až v roku 1953. Dnes hrad spra­vu­je Kan­ce­lá­ria Národ­nej rady Slo­ven­skej repub­li­ky. Síd­li tu His­to­ric­ké a Hudob­né múze­um Slo­ven­ské­ho národ­né­ho múzea. Hrad tvo­ria rôz­ne čas­ti: Vie­den­ská, Žig­mun­do­va, Miku­láš­ska a Leopol­do­va brá­na, čest­né nádvo­rie, vyhliad­ko­vý bas­ti­ón, palác, západ­ná tera­sa, sever­né hrad­by, baš­ta Lugins­land, hrad­ná viná­reň, juho­zá­pad­ný bas­ti­ón, zákla­dy veľ­ko­mo­rav­skej bazi­li­ky z 9. sto­ro­čia a kos­to­la sv. Spa­si­te­ľa z 11. st., cis­ter­na (Zdroj: Infor­mač­ná tabuľa).

Na nádvo­rí hrad­né­ho palá­ca, rov­na­ko ako na sever­nej tera­se are­álu našli arche­oló­go­via Mest­ské­ho ústa­vu ochra­ny pamia­tok zvyš­ky jedi­neč­ných archi­tek­túr z obdo­bia 1. sto­ro­čia pred Kris­tom. Súčas­ťou nále­zu boli aj zla­té min­ce s nápi­som Bia­tec. His­to­ri­ci sa zhod­li, že ide o naj­rep­re­zen­ta­tív­nej­šiu stav­bu sever­ne od Álp z nesko­ro­la­tén­ske­ho obdo­bia. Na hra­de sa teda v minu­los­ti nachá­dza­la akro­po­la jed­né­ho z naj­výz­nam­nej­ších kelt­ských hra­dísk – oppi­dum v stred­nej Euró­pe. ​„Tie­to objek­ty boli sta­va­né rím­skou sta­veb­nou tech­ni­kou a sú uni­kát­nym nále­zom nie­len z hľa­dis­ka svoj­ho veku, ale aj kva­li­ty. Zacho­va­li sa v nich pôvod­né inte­ri­é­ro­vé omiet­ky a lia­te dlaž­by s kamien­ko­vou výzdo­bou, kto­ré na Slo­ven­sku nema­jú obdo­bu,” hovo­rí Štas­sel (Krá­ko­vá). Arche­olo­gic­ký výskum z roku 2008 mení pohľad na kelt­skú minu­losť Bra­ti­sla­vy, hrad bol síd­lom kelt­ské­ho knie­ža­ťa, knie­ža si vola­lo reme­sel­ní­kov z Ríma, kto­rí mu upra­vo­va­li a posta­vi­li síd­lo pod­ľa rím­skych zna­los­tí. Našla sa okrem iné­ho rím­ska kera­mi­ka, amfo­ry, zvon, zla­tý a strie­bor­ný poklad knie­ža­ťa. Uni­ká­tom je objav prvej zla­tej min­ce s náz­vom Non­nos (Dani­he­lo­vá). 

Hrad­ný kopec je prvým kop­com Malých Kar­pát. Bra­ti­slav­ča­nia, ale aj neb­ra­ti­slav­ča­nia cho­dia radi na Bra­ti­slav­ský hrad. Je odtiaľ cel­kom pek­ný výhľad na širo­ké oko­lie. Časť za hlav­nou budo­vou sme­rom ku Sta­ré­mu mes­tu je plná zele­ne, je tu pomer­ne veľ­ký a rovi­na­tý pries­tor, kde sa naj­mä v lete zdr­žia­va dosť ľudí. Tým, že hrad je v cen­tre, je veľ­mi ľah­ko a rých­lo dostup­ný. Na hra­de sa kona­jú výsta­vy, v let­nom obdo­bí kon­cer­ty, diva­del­né pred­sta­ve­nia, rôz­ne spo­lo­čen­ské akcie tu majú svoj začiatok.

Bra­ti­sla­va Cast­le is a sig­ni­fi­cant land­mark in Bra­ti­sla­va, and the first writ­ten men­ti­on of Bra­ti­sla­va in the Salz­burg Annals dates back to 907 in con­nec­ti­on with the Batt­le of Bavo­rov and the Hun­ga­rians. The cast­le hill was sett­led in the late Sto­ne Age, with the first kno­wn inha­bi­tants being Celts (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ces of the oldest sett­le­ment date back 4500 years to the Ene­olit­hic peri­od (Bole­ráz group). Alt­hough the exis­ten­ce of a for­ti­fied sett­le­ment is pre­su­med, direct evi­den­ce has not been found. From the Halls­tatt peri­od, dwel­lings dug into the rock sub­stra­tum, cal­led eart­hworks, were dis­co­ve­red on the eas­tern side (wiki​pe​dia​.sk). From the La Tène peri­od, the time of the Cel­tic civi­li­za­ti­on’s flou­ris­hing, the­re are tra­ces of oppi­da and Cel­tic coins, bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). From the 9th to the 11th cen­tu­ry, pro­ces­sed sto­nes, frag­ments of insc­rip­ti­ons, and remains of bricks mar­ked with pegs from the 14th Roman legi­on were found on the eas­tern ter­ra­ce of the cast­le. The­se fin­dings indi­ca­te the pre­sen­ce of the Roman eth­ni­ci­ty on the cast­le acro­po­lis in the 2nd to 3rd cen­tu­ry. It was undoub­ted­ly an excep­ti­onal loca­ti­on from a stra­te­gic per­spec­ti­ve and had gre­at impor­tan­ce for mili­ta­ry gar­ri­son pla­ce­ment (the ori­gi­nal struc­tu­res were like­ly part of a mili­ta­ry sta­ti­on), espe­cial­ly during the Roman-​Germanic mili­ta­ry con­tacts (e.g., Mar­co­man­nic Wars). Sla­vic sett­le­ment mar­ked the turn of the 5th and 6th cen­tu­ries. From the first half of the 9th cen­tu­ry, a for­ti­fied cen­ter with log hou­ses, a pala­ce, a pre-​Romanesque triple-​naved basi­li­ca, a ceme­te­ry, and eco­no­mic buil­dings exis­ted here. The for­ti­fi­ca­ti­ons las­ted until the end of the 14th cen­tu­ry when they were repla­ced by sto­ne Got­hic walls (wiki​pe​dia​.sk).

For four cen­tu­ries, the nort­hern bor­der of the Roman Empi­re – the Limes Roma­nus – ran along the Danu­be. In the 9th cen­tu­ry, the Slavs built a strong for­tress here, which beca­me a sig­ni­fi­cant cen­ter of the Gre­at Mora­vian Empi­re (bra​ti​sla​va​.sk), both ecc­le­sias­ti­cal and secu­lar, encom­pas­sing a bro­ader ter­ri­to­ry. The prin­ce­ly reti­nue and ecc­le­sias­ti­cal dig­ni­ta­ries resi­ded the­re (wiki​pe​dia​.sk). Bra­ti­sla­va Cast­le is a nati­onal cul­tu­ral monu­ment and cur­ren­tly, its first flo­or ser­ves for repre­sen­ta­ti­ve pur­po­ses of the Slo­vak Nati­onal Coun­cil, whi­le other spa­ces hou­se col­lec­ti­ons of the Slo­vak Nati­onal Muse­um – the Tre­a­su­res of Ancient Times and the His­to­ri­cal Muse­um (bra​ti​sla​va​.sk). The pre­sent name of the cast­le deri­ves from the name Bre­za­lus­purch, men­ti­oned in the Salz­burg Annals in 907. In 1042, Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con men­ti­ons Bre­ze­burg, in the Altai Annals in 1052, Pre­slav­vas­purch, and in 1108, Bres­burg, from which the cur­rent Ger­man Pre­ss­burg (wiki​pe​dia​.sk) ori­gi­na­ted. All the­se names have the­ir ori­gin in the name Bra­slav or Pre­slav. It could have been a mem­ber of a sig­ni­fi­cant nob­le fami­ly (Jozef Hlin­ka, 1982). The Ger­man his­to­rian Aven­ti­nus men­ti­ons Wra­tiss­la­bur­gium, named after Vra­ti­slav, who repai­red the cast­le in 805. Anot­her desig­na­ti­on is Cas­trum Bosan or Bas­sa, Possen, later Poson, Poso­nium, pro­bab­ly giving rise to the Hun­ga­rian Pozso­ny (wiki​pe​dia​.sk).

The Cro­wn Tower dates back to the 13th cen­tu­ry. During the rule of Sigis­mund of Luxem­bourg (1387 – 1437), the cast­le under­went Got­hic recons­truc­ti­on. After 1526, it beca­me the resi­den­ce of Hun­ga­rian kings. Under Maria The­re­sa (1740 – 1780), the cast­le trans­for­med into a luxu­ri­ous Baro­que resi­den­ce. In 1811, it bur­ned down, and recons­truc­ti­on began only in 1953. Today, the cast­le is mana­ged by the Offi­ce of the Nati­onal Coun­cil of the Slo­vak Repub­lic. The His­to­ri­cal and Music Muse­ums of the Slo­vak Nati­onal Muse­um are loca­ted here. The cast­le con­sists of vari­ous parts: Vien­na, Sigis­mund, Nicho­las, and Leopold Gates, the hono­ra­ry cour­ty­ard, the lookout bas­ti­on, the pala­ce, the wes­tern ter­ra­ce, the nort­hern walls, the Lugins­land Bas­ti­on, the cast­le wine­ry, the sout­hwest bas­ti­on, the foun­da­ti­ons of the Gre­at Mora­vian basi­li­ca from the 9th cen­tu­ry, and the Church of St. Savi­or from the 11th cen­tu­ry, the cis­tern (Sour­ce: Infor­ma­ti­on board).

In the cour­ty­ard of the cast­le pala­ce, as well as on the nort­hern ter­ra­ce of the area, archa­e­olo­gists from the City Ins­ti­tu­te for the Pro­tec­ti­on of Monu­ments found remains of uni­que archi­tec­tu­re dating back to the 1st cen­tu­ry BC. The dis­co­ve­ry inc­lu­ded gold coins with the insc­rip­ti­on Bia­tec. His­to­rians agree that it is the most repre­sen­ta­ti­ve struc­tu­re north of the Alps from the late La Tène peri­od. The cast­le appa­ren­tly hou­sed the acro­po­lis of one of the most sig­ni­fi­cant Cel­tic for­ti­fi­ca­ti­ons – an oppi­dum in Cen­tral Euro­pe. ​“The­se objects were built with Roman cons­truc­ti­on tech­ni­qu­es and are a uni­que find not only in terms of the­ir age but also the­ir quali­ty. They pre­ser­ved the ori­gi­nal inte­ri­or plas­ter and cast slabs with sto­ne deco­ra­ti­on, which have no paral­lel in Slo­va­kia,” says Štas­sel (Krá­ko­vá). Archa­e­olo­gi­cal rese­arch from 2008 chan­ges the view of Bra­ti­sla­va­’s Cel­tic past; the cast­le was the seat of a Cel­tic prin­ce named Bra­slav, who cal­led upon crafts­men from Rome to modi­fy and build the resi­den­ce accor­ding to Roman kno­wled­ge. In addi­ti­on to Roman cera­mics, amp­ho­rae, bells, and the gold and sil­ver tre­a­su­re of the prin­ce, the dis­co­ve­ry inc­lu­ded the first gold coin named Non­nos (Dani­he­lo­vá).

The cast­le hill is the first hill of the Litt­le Car­pat­hians. Bra­ti­sla­vans, as well as non-​locals, enjoy visi­ting Bra­ti­sla­va Cast­le. The­re is a nice view of the sur­roun­ding area from the­re. The part behind the main buil­ding, towards the Old Town, is full of gre­e­ne­ry, with a rela­ti­ve­ly lar­ge and flat spa­ce whe­re quite a few peop­le gat­her, espe­cial­ly in the sum­mer. Being in the cen­ter, the cast­le is very easi­ly and quick­ly acces­sib­le. Exhi­bi­ti­ons, con­certs, the­at­ri­cal per­for­man­ces, and vari­ous social events take pla­ce at the cast­le, and many events have the­ir begin­nings here.

Die Bra­ti­sla­va Burg ist eine bede­uten­de Domi­nan­te von Bra­ti­sla­va, und die ers­te sch­rift­li­che Erwäh­nung von Bra­ti­sla­va stammt aus den Salz­bur­ger Anna­len von 907 im Zusam­men­hang mit der Sch­lacht von Bre­za­laus­purc und den Ungarn. Der Burg­berg war bere­its in der spä­ten Ste­in­ze­it besie­delt, wobei die ers­ten bekann­ten Bewoh­ner Kel­ten waren (bra​ti​sla​va​.sk). Die Spu­ren der ältes­ten Besied­lung stam­men vor etwa 4500 Jah­ren aus der Eneolith-​Zeit (Boleráz-​Gruppe). Es wird ange­nom­men, dass es eine befes­tig­te Sied­lung gab, aber direk­te Bewe­i­se wur­den nicht gefun­den. Aus der Hallstatt-​Zeit wur­den auf der öst­li­chen Sei­te Spu­ren von in den Fel­sun­ter­grund geg­ra­be­nen Behau­sun­gen, soge­nann­te Erd­hüt­ten, ent­dec­kt (wiki​pe​dia​.sk). Aus der Latène-​Zeit, der Blüte­ze­it der kel­tis­chen Zivi­li­sa­ti­on, gibt es Spu­ren von Oppi­da sowie kel­tis­chen Mün­zen, den Bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). Aus dem 9. bis 11. Jahr­hun­dert wur­den auf der öst­li­chen Ter­ras­se der Burg bear­be­i­te­te Ste­i­ne, Frag­men­te von Insch­rif­ten und Über­res­te von Zie­geln mit Mar­kie­run­gen der XIV. römis­chen Legi­on gefun­den. Die­se Fun­de bele­gen die Anwe­sen­he­it des römis­chen Vol­kes auf der Bur­gak­ro­po­lis im 2. bis 3. Jahr­hun­dert. Es ist sicher, dass dies aus stra­te­gis­cher Sicht ein außer­ge­wöhn­li­cher Ort war und für die Plat­zie­rung einer Mili­tär­be­sat­zung von unschätz­ba­rem Wert war, ins­be­son­de­re wäh­rend der römisch-​germanischen Mili­tär­kon­tak­te (z. B. Mar­ko­man­nen­krie­ge). Um die Wen­de vom 5. zum 6. Jahr­hun­dert steht es im Zei­chen der sla­wis­chen Besied­lung. Ab der ers­ten Hälf­te des 9. Jahr­hun­derts gab es hier ein befes­tig­tes Zen­trum mit Block­hä­u­sern, einem Palast, einer frü­hro­ma­nis­chen dre­is­chif­fi­gen Basi­li­ka, einem Fried­hof und lan­dwirts­chaft­li­chen Gebä­u­den. Die Befes­ti­gung hielt bis Ende des 14. Jahr­hun­derts, als sie durch ste­i­ner­ne gotis­che Mau­ern ersetzt wur­de (wiki​pe​dia​.sk).

Vier Jahr­hun­der­te lang bil­de­te die Donau die nörd­li­che Gren­ze des Römis­chen Rei­ches – Limes Roma­nus. Die Sla­wen errich­te­ten im 9. Jahr­hun­dert eine star­ke Fes­tung, die ein bede­uten­des Zen­trum des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches wur­de (bra​ti​sla​va​.sk), sowohl geist­lich als auch welt­lich für ein größe­res Gebiet. Die fürst­li­che Fami­lie und der kirch­li­che Wür­den­trä­ger (wiki​pe​dia​.sk) leb­ten hier. Die Bra­ti­sla­va Burg ist ein nati­ona­les Kul­tur­denk­mal und dient heute das ers­te Stock­werk reprä­sen­ta­ti­ven Zwec­ken des slo­wa­kis­chen Nati­onal­rats, wäh­rend die ande­ren Räu­me die Samm­lun­gen des Slo­wa­kis­chen Nati­onal­mu­se­ums beher­ber­gen – die Auss­tel­lun­gen Schät­ze alter Zei­ten und His­to­ris­ches Muse­um (bra​ti​sla​va​.sk). Der heuti­ge Name der Burg lei­tet sich von der Bez­e­ich­nung Bre­za­lus­purch ab, die 907 in den Salz­bur­ger Anna­len erwähnt wur­de. Im Jahr 1042 wird es in Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con als Bre­ze­burg erwähnt, in den Altheus-​Analen von 1052 als Pre­slav­vas­purch, im Jahr 1108 als Bres­burg, was spä­ter zum heuti­gen deuts­chen Pre­ss­burg wur­de (wiki​pe​dia​.sk). Alle die­se Namen haben ihren Urs­prung im Namen Bra­slav oder Pre­slav. Es könn­te ein Mitg­lied einer bede­uten­den Adels­fa­mi­lie gewe­sen sein (Jozef Hlin­ka, 1982). Der deuts­che His­to­ri­ker Aven­ti­nus gibt Wra­tiss­la­bur­gium an, nach Vra­ti­slav, der die Burg im Jahr 805 repa­rie­ren ließ. Eine ande­re Bez­e­ich­nung ist Cas­trum Bosan, oder Bas­sa, Possen, spä­ter Poson, Poso­nium, was wahrs­che­in­lich zur unga­ris­chen Bez­e­ich­nung Pozso­ny führ­te (wiki​pe​dia​.sk).

Der Kro­nen­turm stammt aus dem 13. Jahr­hun­dert. Unter der Herrs­chaft von Sigis­mund von Luxem­burg (1387 – 1437) wur­de die Burg gotisch umge­baut. Nach 1526 war es der Sitz der unga­ris­chen Köni­ge. Unter Maria The­re­sia (1740 – 1780) wur­de die Burg in eine luxu­ri­öse baroc­ke Resi­denz umge­wan­delt. Im Jahr 1811 brann­te es nie­der und die Rekons­truk­ti­on begann erst 1953. Heute wird die Burg vom Büro des Nati­onal­ra­tes der Slo­wa­kis­chen Repub­lik ver­wal­tet. Hier befin­den sich das His­to­ris­che und das Musik­mu­se­um des Slo­wa­kis­chen Nati­onal­mu­se­ums. Die Burg bes­teht aus vers­chie­de­nen Tei­len: Wie­ner, Sigis­munds, Niko­laus’ und Leopolds Tor, der Ehren­hof, dem Aus­sichts­bas­ti­on, dem Palast, der west­li­chen Ter­ras­se, den nörd­li­chen Mau­ern, dem Luginsland-​Turm, der Burg­kel­le­rei, dem südwest­li­chen Bas­ti­on, den Fun­da­men­ten der Gro­ßmäh­ris­chen Basi­li­ka aus dem 9. Jahr­hun­dert und der Kir­che des Hei­lands aus dem 11. Jahr­hun­dert, dem Was­ser­tank (Quel­le: Informationstafel).

Auf dem Hof des Burg­pa­las­tes, eben­so wie auf der Nord­ter­ras­se des Gelän­des, fan­den Archä­o­lo­gen des Stad­tins­ti­tuts für Denk­mals­chutz im Jahr 2008 Über­res­te ein­zi­gar­ti­ger Archi­tek­tu­ren aus dem 1. Jahr­hun­dert vor Chris­tus. Der Fund ent­hielt auch gol­de­ne Mün­zen mit der Insch­rift Bia­tec. His­to­ri­ker sind sich einig, dass es sich um das reprä­sen­ta­tivs­te Gebä­u­de nörd­lich der Alpen aus der spä­ten La-​Tène-​Zeit han­delt. Die Burg war also in der Ver­gan­gen­he­it die Akro­po­lis einer der wich­tigs­ten kel­tis­chen Fes­tun­gen – dem Oppi­dum in Mit­te­le­uro­pa. ​“Die­se Objek­te wur­den mit römis­cher Bau­tech­nik gebaut und sind ein ein­zi­gar­ti­ger Fund, nicht nur in Bez­ug auf ihr Alter, son­dern auch auf ihre Quali­tät. In ihnen haben sich die urs­prün­gli­chen Innen­put­ze und die gegos­se­nen Flie­sen mit Ste­in­ver­zie­run­gen erhal­ten, die in der Slo­wa­kei ihresg­le­i­chen suchen”, sagt Štas­sel (Krá­ko­vá). Die archä­o­lo­gis­che Fors­chung von 2008 ändert den Blick auf die kel­tis­che Ver­gan­gen­he­it von Bra­ti­sla­va. Die Burg war der Sitz eines kel­tis­chen Fürs­ten, der Han­dwer­ker aus Rom als Gefol­ge hat­te, die ihm die Unter­kunft nach römis­chem Vor­bild ges­tal­te­ten und errich­te­ten. Es wur­den unter ande­rem römis­che Kera­mik, Amp­ho­ren, Gloc­ken, ein gol­de­ner und sil­ber­ner Schatz des Fürs­ten gefun­den. Ein­zi­gar­tig ist der Fund der ers­ten gol­de­nen Mün­ze mit dem Namen Non­nos (Dani­he­lo­vá).

Der Burg­berg ist der ers­te Hügel der Kle­i­nen Kar­pa­ten. Die Bra­ti­sla­va­er und Nicht-​Bratislavaer gehen ger­ne auf die Bra­ti­sla­va Burg. Von dort aus hat man einen ziem­lich schönen Blick auf die wei­te Umge­bung. Der Teil hin­ter dem Haupt­ge­bä­u­de in Rich­tung der Alts­tadt ist vol­ler Grün­flä­chen und bie­tet einen ziem­lich gro­ßen und fla­chen Raum, in dem sich im Som­mer ziem­lich vie­le Men­schen auf­hal­ten. Da die Burg im Zen­trum liegt, ist sie sehr leicht und schnell erre­ich­bar. Auf der Burg fin­den Auss­tel­lun­gen statt, im Som­mer Kon­zer­te, The­a­te­rauf­füh­run­gen, vers­chie­de­ne gesells­chaft­li­che Verans­tal­tun­gen begin­nen hier.

A Bra­ti­sla­vai vár a bra­ti­sla­vai város egy­ik jelen­tős domi­nán­sa, és Bra­ti­sla­va első írá­sos emlí­té­se a 907-​es Bavor­nál és a magy­arok­nál vívott csa­ta kapc­sán sze­re­pel a szalz­bur­gi évköny­vek­ben. A vár­he­gy már a késő kőkors­zak­ban is lakott volt, az első ismert lakók a kel­ták vol­tak (bra​ti​sla​va​.sk). A leg­ré­geb­bi tele­pülés nyo­mai min­te­gy 4500 évvel eze­lőtt­ről, az ene­oli­ti­kum kors­za­ká­ból (Boleráz-​csoport) szár­ma­znak. Fel­te­he­tő, hogy erődí­tett tele­pülés léte­zett, de köz­vet­len bizo­ny­í­té­ko­kat nem talál­tak. A latén kor­ból kele­ti olda­lán meg­fi­gy­el­he­tők a kőzet­be mély­edt kuny­hók marad­vá­ny­ai (wiki​pe​dia​.sk). A kel­ta civi­li­zá­ció virág­ko­ra, a latén kor­ból oppi­da nyo­mai és kel­ta érmék, a Bia­tecs (Šte­fa­no­vi­čo­vá, 1975). A 9. és 11. szá­zad­ból szár­ma­zó dol­go­zott kőze­tek, feli­rat­ma­rad­vá­ny­ok és a XIV. római légió jel­zé­se­i­vel ellá­tott tég­la­ma­rad­vá­ny­o­kat talál­tak a vár kele­ti teras­zán. Ezek a lele­tek a római nép jelen­lé­tét iga­zol­ják a vár akro­po­lis­zán a 2. és 3. szá­zad­ban. Biz­tos, hogy stra­té­giai szem­pont­ból kivé­te­les hely volt és kato­nai poszt rés­ze lehe­tett, különösen a római-​germán kato­nai kapc­so­la­tok ide­jén (pél­dá­ul a mar­ko­mann hábo­rúk). Az 5. és a 6. szá­zad for­du­ló­ján a szlá­vok lete­le­pe­dé­se jel­lem­zi. Az 9. szá­zad első felé­ben itt már erődí­tett köz­pont volt fahá­zak­kal, palo­tá­val, korai román három­ha­jós bazi­li­ká­val, teme­tővel és gaz­da­sá­gi épüle­tek­kel. Az erődít­mé­ny a 14. szá­zad végé­ig áll­ta meg, ami­kor kőből kés­zült gót falak­kal hely­et­te­sí­tet­ték (wiki​pe​dia​.sk).

Négy évs­zá­za­don keresz­tül a Duna alkot­ta a Római Biro­da­lom észa­ki hatá­rát – a Limes Romanus‑t. A szlá­vok az 9. szá­zad­ban mege­rősí­tett erődöt épí­tet­tek, ame­ly jelen­tős köz­pont­tá vált a Nagy-​Morva Biro­da­lom­nak (bra​ti​sla​va​.sk), mind szel­le­mi, mind vilá­gi szem­pont­ból egy nagy­obb terület szá­má­ra. Itt élt a her­ce­gi csa­lád és a keresz­té­ny egy­ház mél­tó­sá­go­sa (wiki​pe​dia​.sk). A bra­ti­sla­vai vár nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék, és jelen­leg a Szlo­vák Nemze­ti Tanács első eme­le­tét a Szlo­vák Nemze­ti Múze­um gyűj­te­mé­ny­ei­nek repre­zen­ta­tív célok­ra hasz­nál­ja – Az ősi korok kinc­sei és Tör­té­ne­ti múze­um kiál­lí­tá­sai (bra​ti​sla​va​.sk). A vár mai neve a 907-​es Bre­za­laus­purc név alap­ján szár­ma­zik a szalz­bur­gi évköny­vek­ből. 1042-​ben Henri-​Manni Augien­sis Chro­ni­con­ban Bre­ze­burg­ként emlí­tik, 1052-​ben az Altheus-​análokban Pre­slav­vas­purch­ként, 1108-​ban Bres­burg­ként, ami a mai német Pozso­nyt ered­mé­ny­ez­te (wiki​pe​dia​.sk). Ezek a nevek mind Bra­slav vagy Pre­slav név ere­de­tét jel­zik. Valós­zí­nűleg egy jelen­tős neme­si csa­lád tag­ja lehe­tett (Jozef Hlin­ka, 1982). A német tör­té­nész Aven­ti­nus Wra­tiss­la­bur­giu­mot mond, Vra­ti­slav alap­ján, aki a várat 805-​ben javí­tot­ta meg. Más néven Cas­trum Bosan, vagy Bas­sa, Possen, később Poson, Poso­nium, ami valós­zí­nűleg a magy­ar Pozso­ny elne­ve­zés­hez veze­tett (wiki​pe​dia​.sk).

A Koro­na toro­ny a 13. szá­zad­ból szár­ma­zik. Luxem­bur­gi Zsig­mond ural­ko­dá­sa alatt (1387 – 1437) a vár góti­kus áta­la­ku­lá­son ment keresz­tül. 1526 után Magy­arors­zág kirá­ly­ai­nak lak­he­lye. Mária Teré­zia (1740 – 1780) ide­jén a vár luxus barokk rezi­den­ciá­vá vál­to­zott. 1811-​ben leé­gett, a hely­re­ál­lí­tás csak 1953-​ban kez­dődött. A várat jelen­leg a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Nemze­ti Tanác­sá­nak Hiva­ta­la keze­li. Itt talál­ha­tó a Szlo­vák Nemze­ti Múze­um Kinc­sei a régi idők és a Tör­té­ne­ti múze­um kiál­lí­tá­sai. A várat külön­böző rés­zek alkot­ják: béc­si, Zsig­mond, Miku­lás és Lipót kapu, tisz­te­let­be­li udvar, kilá­tó bás­tya, palo­ta, nyuga­ti terasz, észa­ki falak, Lugins­land bás­tya, vár­bo­roz­da, dél­ny­uga­ti bás­tya, a 9. szá­za­di nagy-​morva bazi­li­ka alap­jai és a 11. szá­za­di Szent Meg­vál­tó tem­plom, cisz­ter­na (For­rás: Infor­mač­ná tabuľa).

A vár­pa­lo­ta udva­rán, vala­mint az épüle­te­gy­üt­tes észa­ki teras­zán a váro­si műem­lék­vé­del­mi inté­zet régés­zei egy­edülál­ló 1. szá­za­di épí­tés­ze­ti marad­vá­ny­ok­ra buk­kan­tak. A lelet rés­zét képez­te a Bia­tec feli­ra­tú ara­ny­ér­mék is. A tör­té­nés­zek egy­etér­te­nek abban, hogy ez a terület az észak-​alföldi későró­mai kor­ból szár­ma­zó leg­ré­te­ge­sebb épít­mé­nye. A lele­tek között ere­de­ti bel­ső vako­la­tok és kőbur­ko­la­tok is meg­ma­rad­tak, ame­ly­eket kődís­zek­kel dís­zí­tet­tek, és ame­ly­ek­nek Szlo­vá­kiá­ban nincs pár­ja – mond­ja Štas­sel (Krá­ko­vá). Az 2008-​as régés­ze­ti kuta­tás meg­vál­toz­tat­ja a bra­ti­sla­vai kel­ta múlt látás­mód­ját, a vár egy kel­ta feje­de­lem szék­he­lye volt, aki római kéz­műve­se­ket hívott maga mel­lé, hogy azok a római isme­re­tek alap­ján kia­la­kít­sák és felé­pít­sék a szék­he­ly­ét. A római kerá­mia, amfo­rák, haran­gok, a feje­de­lem arany- és ezüs­tkinc­sei is meg­ta­lál­ha­tók. Az egy­edi­sé­gét azon­ban az első Non­nos nevű ara­ny érmé­nek a fel­fe­de­zé­se jelen­ti (Dani­he­lo­vá).

A vár­he­gy a Kis-​Kárpátok első domb­ja. A bra­ti­sla­vaiak és a nem bra­ti­sla­vaiak szí­ve­sen láto­gat­nak a Bra­ti­sla­vai vár­ba. Innen egész szép kilá­tás nyí­lik a kör­ny­ező terüle­tek­re. Az épület főé­püle­té­től dél­re lévő rész teli van zöld terüle­tek­kel, meg­le­he­tősen nagy és sík terület­tel, ahol nyá­ron elég sok ember tar­tóz­ko­dik. Mivel a vár a város­köz­pont­ban talál­ha­tó, nagy­on kön­ny­en és gyor­san elér­he­tő. A váron kiál­lí­tá­sok, nyá­ron kon­cer­tek, szín­há­zi előa­dá­sok, külön­böző tár­sa­dal­mi ese­mé­ny­ek is zajlanak.

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

skala
Hits: 3323

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 1594 – 1605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 1822 – 1869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 13 x 6,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work ​“Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 13 x 6.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Horná Nitra, Krajina, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Zámky

Bojnický zámok

skala
Hits: 3377

Boj­nic­ký zámok je posta­ve­ný na tra­ver­tí­no­vej kope nad mes­tom Boj­ni­ce. Prvá písom­ná zmien­ka o ňom je z roku 1113. Bol dre­ve­ným hra­dom, kto­rý bol posta­ve­ný na mies­te star­šie­ho hra­dis­ka. V prie­be­hu 13. sto­ro­čia bol sta­va­ný z kame­ňa ako maje­tok Pozna­nov­cov (boj​ni​ce​cast​le​.sk). His­to­ric­ké náz­vy Boj­nic­ké­ho zám­ku: Bai­moz, Way­mich, Bay­much, Bay­mach (hra​dy​.sk), Boy­nicz, Baj­mocz, Weintz, Baj­móc (hra​dy​-zamky​.sk). Kon­com 13. sto­ro­čia sa Boj­níc zmoc­nil Matúš Čák Tren­čian­sky. V roku 1489 bol maji­te­ľom Matej Kor­vín, do roku 1526 Boj­nic­ký zámok (hrad) obý­va­li Zápoľ­ské­ho voj­ská. Po roku 1527 Tur­zov­ci hrad pre­sta­va­li na rene­sanč­né síd­lo. Z gotic­ké­ho hra­du sa stal rene­sanč­ný zámok. Od roku 1637 pat­ri­lo pan­stvo Pál­fi­ov­com, kto­rí ho pre­sta­va­li do baro­ko­vej podo­by. Do roman­tic­kej podo­by bol pre­sta­va­ný v rokoch 1889 – 1910. 9. mája 1950 Boj­nic­ký zámok zasia­hol požiar. Od roku 1970 je zámok národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Medzi naj­výz­nam­nej­šie čas­ti zám­ku pat­rí Boj­nic­ký oltár od Nar­da di Cione, veľ­ký gobe­lín ​„Jozef a jeho bra­tia”, kto­rý bol utka­ný v Bru­se­li začiat­kom 17. sto­ro­čia (muze​um​.sk). Múze­um Boj­ni­ce tu orga­ni­zu­je pra­vi­del­ne napr. Medzi­ná­rod­ný fes­ti­val duchov a stra­ši­diel, Valen­tín­sky víkend, Veľ­ko­noč­né pre­chádz­ky zám­kom, Roz­práv­ko­vý zámok, Rytier­ske dni, Via­no­ce na zám­ku (muze​um​.sk).

Oko­lo zám­ku sa nachá­dza veľ­mi pek­ný park (Peter Kac­lík). Jeho súčas­ťou je lipa krá­ľa Mate­ja, kto­rú pod­ľa poves­ti zasa­dil Matúš Čák Tren­čian­sky v roku, keď zomrel posled­ný kráľ z rodu Arpár­dov­cov Ondrej III., v roku 1301 (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Táto lipa je prav­de­po­dob­ne naj­star­ším stro­mom na Slo­ven­sku (Wiki­pe­dia). Súčas­ťou Boj­nic­ké­ho are­álu je tra­ver­tí­no­vá jas­ky­ňa s prie­me­rom 22 met­rov a výš­kou 6 met­rov. Oby­va­te­lia zám­ku vede­li o jej exis­ten­cii, kto­rá im slú­ži­la ako úkryt a záso­bá­reň vody (boj​ni​ce​cast​le​.sk). V tes­nom sused­stve zámoc­ké­ho par­ku sa nachá­dza zoolo­gic­ká záh­ra­da.

Boj­ni­ce Cast­le is situ­ated on a tra­ver­ti­ne hill abo­ve the town of Boj­ni­ce. The first writ­ten men­ti­on of it dates back to 1113. Ori­gi­nal­ly a wooden for­tress, it was cons­truc­ted on the site of an older hill­fort. During the 13th cen­tu­ry, it was rebu­ilt using sto­ne as the pro­per­ty of the Pozna­nov­ce fami­ly (boj​ni​ce​cast​le​.sk). His­to­ri­cal names of Boj­ni­ce Cast­le inc­lu­de Bai­moz, Way­mich, Bay­much, Bay­mach (hra​dy​.sk), Boy­nicz, Baj­mocz, Weintz, Baj­móc (hra​dy​-zamky​.sk). In the late 13th cen­tu­ry, Boj­ni­ce came under the con­trol of Matúš Čák of Tren­čín. In 1489, it was owned by Matt­hias Cor­vi­nus, and until 1526, the cast­le was occu­pied by the Zápoľ­ský army. After 1527, the Tur­zo fami­ly trans­for­med the cast­le into a Renais­san­ce resi­den­ce. The Got­hic for­tress evol­ved into a Renaissance-​style cast­le. From 1637, it belo­n­ged to the Pál­fy fami­ly, who reno­va­ted it into a Baro­que form. It under­went Romantic-​style reno­va­ti­ons from 1889 to 1910. A fire struck Boj­ni­ce Cast­le on May 9, 1950. Sin­ce 1970, the cast­le has been a nati­onal cul­tu­ral monu­ment (boj​ni​ce​cast​le​.sk). Among its most sig­ni­fi­cant parts are the Boj­ni­ce Altar by Nar­do di Cione and the lar­ge tapes­try ​“Joseph and His Brot­hers,” woven in Brus­sels in the ear­ly 17th cen­tu­ry (muze​um​.sk). Boj­ni­ce Cast­le orga­ni­zes vari­ous events regu­lar­ly, inc­lu­ding the Inter­na­ti­onal Fes­ti­val of Ghosts and Mons­ters, Valen­ti­ne­’s Wee­kend, Eas­ter Walks at the Cast­le, Fai­ry­ta­le Cast­le, Knight Days, and Chris­tmas at the Cast­le (muze​um​.sk).

The cast­le is sur­roun­ded by a beau­ti­ful park (Peter Kac­lík), fea­tu­ring the Matej­ko Lin­den, which, accor­ding to legend, Matúš Čák of Tren­čín plan­ted in 1301 when the last king of the Árpád dynas­ty, King Andrew III, pas­sed away (boj​ni​ce​cast​le​.sk). This lin­den is like­ly the oldest tree in Slo­va­kia (Wiki­pe­dia). Part of the Boj­ni­ce com­plex is a tra­ver­ti­ne cave with a dia­me­ter of 22 meters and a height of 6 meters. The cast­le resi­dents were awa­re of its exis­ten­ce, using it as a refu­ge and water reser­vo­ir (boj​ni​ce​cast​le​.sk). In clo­se pro­xi­mi­ty to the cast­le park is the Boj­ni­ce Zoo.

Odka­zy

TOP

Všet­ky

Use Facebook to Comment on this Post