Značka: mosty

2006, 2006-2010, 2007, 2011-2015, 2012, 2013, Bratislavské, Časová línia, Dokumenty, Krajina, Mestá, Mestá, Noc, Podunajsko, Slovenská krajina, Slovenské, Slovenské, Typ krajiny, V čase

Nočná Bratislava

04/05/202018/03/2024 skala

Odkazy

Nočné kolotoče

TOP

Všetky

Hotel Carlton tvoril akúsi spoľahlivú zábezpeku :-)

Ľudia upierajú pohľady na pódium, kde prebiehal program

Od začiatku Sedlárskej ulice. Vedľa starej Radnice

Drevený Betlehem bol pod vianočným stromom. Chuti vám mohol aj mastný chlieb s cibuľou

Vstupná križovatka na most SNP, vzadu Apollo

Tieto trhy usporiadala mestská časť Staré mesto

Vianočné trhy na nádvorí Mestského múzea - december 2006

Z Bielej ulice na Františkánske námestie

Napravo sídlisko Petržalka, celkom vľavo most Apollo

Tunajšia ponuka bola trochu ľudovejšia a neživá. Cez prechody prúdilo kvantum ľudí

Plocha, na ktorej sa konali vianočné trhy bola dosť veľká

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2007, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, Časová línia, Organizmy, Príroda, TOP, Živočíchy

Bratislavský hrad je významná dominanta Bratislavy, ku ktorej sa viaže aj prvá písomná zmienka o Bratislave v Salzburských análoch z roku 907 v súvislosti s bitkou Bavorov a Maďarov. Hradný kopec bol osídlený už v neskorej dobe kamennej, prvými známymi obyvateľmi boli Kelti (bratislava.sk). Stopy najstaršieho osídlenia pochádzajú spred 4500 rokov, z obdobia eneolitu (bolerázska skupina). Predpokladá sa existencia opevneného sídliska, avšak priame dôkazy sa nenašli. Z halštatského obdobia sa na východnej strane našli stopy príbytkov zahĺbené do skalného podložia – zemnice (wikipedia.sk). Z laténskej doby, z času rozkvetu keltskej civilizácie, sa našli stopy oppida, ako aj keltské mince, biatecy (Štefanovičová, 1975). Z 9 až 11. storočia sa na východnej terase hradu našli opracované kamene, fragmenty nápisov, zvyšky tehál označených kolkami XIV. rímskej légie. Nálezy dokazujú prítomnosť rímskeho etnika na hradnej akropole v období 2. – 3. storočia. Je isté, že to bolo zo strategického hľadiska výnimočné miesto a pre umiestnenie vojenskej posádky (pôvodné stavby boli pravdepodobne súčasťou vojenskej stanice) malo nesmierny význam, najmä v období rímsko-germánskych vojenských kontaktov (napr. markomanských vojen). Na prelome 5. a 6. storočia je v znamení slovanského osídľovania. Od prvej polovice 9. storočia tu bolo opevnené stredisko so zrubovými obydliami, palácom, predrománskou trojloďovou bazilikou, cintorínom a hospodárskymi objektmi. Opevnenie vydržalo do konca 14. storočia, kedy ho nahradili kamenné gotické hradby (wikipedia.sk).

Po štyri storočia prechádzala Dunajom severná hranica Rímskej ríše – Limes Romanus. Slovania tu vybudovali v 9. storočí silnú pevnosť, ktorá sa stala významným centrom Veľkomoravskej ríše (bratislava.sk), cirkvevné aj svetské centrum širšieho územia. Sídlila v ňom kniežacia družina, aj cirkevý hodnostár (wikipedia.sk). Bratislavský hrad je národná kultúrna pamiatka a v súčasnosti slúži jeho prvé poschodie pre reprezentačné účely Slovenskej národnej rady a v ostatných priestoroch sú umiestnené zbierky Slovenského národného múzea – expozície Klenoty dávnej doby a Historické múzeum (bratislava.sk). Dnešné meno hradu vychádza z pomenovania Brezaluspurch, ktoré bolo uvádzané v Soľnohradských letopisoch v roku 907. V roku 1042 sa v Henri-Manni Augiensis Chronicon spomína Brezeburg, v Altaišských análoch v roku 1052 Preslavvaspurch, v roku 1108 Bresburg, z čoho vzniklo dnešné nemecké Pressburg (wikipedia.sk). Všetky tieto názvy majú pôvod s mene Braslav, resp. Preslav. Mohol to byť člen významnej veľmožskej rodiny (Jozef Hlinka, 1982). Nemecký historik Aventinus uvádza Wratisslaburgium, podľa Vratislava, ktorý dal hrad opraviť v roku 805. Iné pomenovanie ja Castrum Bosan, prípadne Bassa, Possen, neskôr Poson, Posonium, čo dalo zrejme vzniknúť maďarskému Pozsony (wikipedia.sk).

Z 13. storočia pochádza Korunná veža. Za vlády Žigmunda Luxemburgského (1387 – 1437) hrad prešiel gotickou prestavbou. Po roku 1526 je sídlom uhorských kráľov. Za Márie Terézie (1740 – 1780) sa hrad premenil na luxusnú barokovú rezidenciu. V roku 1811 vyhorel, s rekonštrukciou sa začalo až v roku 1953. Dnes hrad spravuje Kancelária Národnej rady Slovenskej republiky. Sídli tu Historické a Hudobné múzeum Slovenského národného múzea. Hrad tvoria rôzne časti: Viedenská, Žigmundova, Mikulášska a Leopoldova brána, čestné nádvorie, vyhliadkový bastión, palác, západná terasa, severné hradby, bašta Luginsland, hradná vináreň, juhozápadný bastión, základy veľkomoravskej baziliky z 9. storočia a kostola sv. Spasiteľa z 11. st., cisterna (Zdroj: Informačná tabuľa).

Na nádvorí hradného paláca, rovnako ako na severnej terase areálu našli archeológovia Mestského ústavu ochrany pamiatok zvyšky jedinečných architektúr z obdobia 1. storočia pred Kristom. Súčasťou nálezu boli aj zlaté mince s nápisom Biatec. Historici sa zhodli, že ide o najreprezentatívnejšiu stavbu severne od Álp z neskorolaténskeho obdobia. Na hrade sa teda v minulosti nachádzala akropola jedného z najvýznamnejších keltských hradísk – oppidum v strednej Európe. „Tieto objekty boli stavané rímskou stavebnou technikou a sú unikátnym nálezom nielen z hľadiska svojho veku, ale aj kvality. Zachovali sa v nich pôvodné interiérové omietky a liate dlažby s kamienkovou výzdobou, ktoré na Slovensku nemajú obdobu,” hovorí Štassel (Kráková). Archeologický výskum z roku 2008 mení pohľad na keltskú minulosť Bratislavy, hrad bol sídlom keltského kniežaťa, knieža si volalo remeselníkov z Ríma, ktorí mu upravovali a postavili sídlo podľa rímskych znalostí. Našla sa okrem iného rímska keramika, amfory, zvon, zlatý a strieborný poklad kniežaťa. Unikátom je objav prvej zlatej mince s názvom Nonnos (Danihelová).

Hradný kopec je prvým kopcom Malých Karpát. Bratislavčania, ale aj nebratislavčania chodia radi na Bratislavský hrad. Je odtiaľ celkom pekný výhľad na široké okolie. Časť za hlavnou budovou smerom ku Starému mestu je plná zelene, je tu pomerne veľký a rovinatý priestor, kde sa najmä v lete zdržiava dosť ľudí. Tým, že hrad je v centre, je veľmi ľahko a rýchlo dostupný. Na hrade sa konajú výstavy, v letnom období koncerty, divadelné predstavenia, rôzne spoločenské akcie tu majú svoj začiatok.

Bratislava Castle is a significant landmark in Bratislava, and the first written mention of Bratislava in the Salzburg Annals dates back to 907 in connection with the Battle of Bavorov and the Hungarians. The castle hill was settled in the late Stone Age, with the first known inhabitants being Celts (bratislava.sk). Traces of the oldest settlement date back 4500 years to the Eneolithic period (Boleráz group). Although the existence of a fortified settlement is presumed, direct evidence has not been found. From the Hallstatt period, dwellings dug into the rock substratum, called earthworks, were discovered on the eastern side (wikipedia.sk). From the La Tène period, the time of the Celtic civilization’s flourishing, there are traces of oppida and Celtic coins, biatecs (Štefanovičová, 1975). From the 9^th to the 11^th century, processed stones, fragments of inscriptions, and remains of bricks marked with pegs from the 14^th Roman legion were found on the eastern terrace of the castle. These findings indicate the presence of the Roman ethnicity on the castle acropolis in the 2^nd to 3^rd century. It was undoubtedly an exceptional location from a strategic perspective and had great importance for military garrison placement (the original structures were likely part of a military station), especially during the Roman-Germanic military contacts (e.g., Marcomannic Wars). Slavic settlement marked the turn of the 5^th and 6^th centuries. From the first half of the 9^th century, a fortified center with log houses, a palace, a pre-Romanesque triple-naved basilica, a cemetery, and economic buildings existed here. The fortifications lasted until the end of the 14^th century when they were replaced by stone Gothic walls (wikipedia.sk).

For four centuries, the northern border of the Roman Empire – the Limes Romanus – ran along the Danube. In the 9^th century, the Slavs built a strong fortress here, which became a significant center of the Great Moravian Empire (bratislava.sk), both ecclesiastical and secular, encompassing a broader territory. The princely retinue and ecclesiastical dignitaries resided there (wikipedia.sk). Bratislava Castle is a national cultural monument and currently, its first floor serves for representative purposes of the Slovak National Council, while other spaces house collections of the Slovak National Museum – the Treasures of Ancient Times and the Historical Museum (bratislava.sk). The present name of the castle derives from the name Brezaluspurch, mentioned in the Salzburg Annals in 907. In 1042, Henri-Manni Augiensis Chronicon mentions Brezeburg, in the Altai Annals in 1052, Preslavvaspurch, and in 1108, Bresburg, from which the current German Pressburg (wikipedia.sk) originated. All these names have their origin in the name Braslav or Preslav. It could have been a member of a significant noble family (Jozef Hlinka, 1982). The German historian Aventinus mentions Wratisslaburgium, named after Vratislav, who repaired the castle in 805. Another designation is Castrum Bosan or Bassa, Possen, later Poson, Posonium, probably giving rise to the Hungarian Pozsony (wikipedia.sk).

The Crown Tower dates back to the 13^th century. During the rule of Sigismund of Luxembourg (1387 – 1437), the castle underwent Gothic reconstruction. After 1526, it became the residence of Hungarian kings. Under Maria Theresa (1740 – 1780), the castle transformed into a luxurious Baroque residence. In 1811, it burned down, and reconstruction began only in 1953. Today, the castle is managed by the Office of the National Council of the Slovak Republic. The Historical and Music Museums of the Slovak National Museum are located here. The castle consists of various parts: Vienna, Sigismund, Nicholas, and Leopold Gates, the honorary courtyard, the lookout bastion, the palace, the western terrace, the northern walls, the Luginsland Bastion, the castle winery, the southwest bastion, the foundations of the Great Moravian basilica from the 9^th century, and the Church of St. Savior from the 11^th century, the cistern (Source: Information board).

In the courtyard of the castle palace, as well as on the northern terrace of the area, archaeologists from the City Institute for the Protection of Monuments found remains of unique architecture dating back to the 1^st century BC. The discovery included gold coins with the inscription Biatec. Historians agree that it is the most representative structure north of the Alps from the late La Tène period. The castle apparently housed the acropolis of one of the most significant Celtic fortifications – an oppidum in Central Europe. “These objects were built with Roman construction techniques and are a unique find not only in terms of their age but also their quality. They preserved the original interior plaster and cast slabs with stone decoration, which have no parallel in Slovakia,” says Štassel (Kráková). Archaeological research from 2008 changes the view of Bratislava’s Celtic past; the castle was the seat of a Celtic prince named Braslav, who called upon craftsmen from Rome to modify and build the residence according to Roman knowledge. In addition to Roman ceramics, amphorae, bells, and the gold and silver treasure of the prince, the discovery included the first gold coin named Nonnos (Danihelová).

The castle hill is the first hill of the Little Carpathians. Bratislavans, as well as non-locals, enjoy visiting Bratislava Castle. There is a nice view of the surrounding area from there. The part behind the main building, towards the Old Town, is full of greenery, with a relatively large and flat space where quite a few people gather, especially in the summer. Being in the center, the castle is very easily and quickly accessible. Exhibitions, concerts, theatrical performances, and various social events take place at the castle, and many events have their beginnings here.

Die Bratislava Burg ist eine bedeutende Dominante von Bratislava, und die erste schriftliche Erwähnung von Bratislava stammt aus den Salzburger Annalen von 907 im Zusammenhang mit der Schlacht von Brezalauspurc und den Ungarn. Der Burgberg war bereits in der späten Steinzeit besiedelt, wobei die ersten bekannten Bewohner Kelten waren (bratislava.sk). Die Spuren der ältesten Besiedlung stammen vor etwa 4500 Jahren aus der Eneolith-Zeit (Boleráz-Gruppe). Es wird angenommen, dass es eine befestigte Siedlung gab, aber direkte Beweise wurden nicht gefunden. Aus der Hallstatt-Zeit wurden auf der östlichen Seite Spuren von in den Felsuntergrund gegrabenen Behausungen, sogenannte Erdhütten, entdeckt (wikipedia.sk). Aus der Latène-Zeit, der Blütezeit der keltischen Zivilisation, gibt es Spuren von Oppida sowie keltischen Münzen, den Biatecs (Štefanovičová, 1975). Aus dem 9. bis 11. Jahrhundert wurden auf der östlichen Terrasse der Burg bearbeitete Steine, Fragmente von Inschriften und Überreste von Ziegeln mit Markierungen der XIV. römischen Legion gefunden. Diese Funde belegen die Anwesenheit des römischen Volkes auf der Burgakropolis im 2. bis 3. Jahrhundert. Es ist sicher, dass dies aus strategischer Sicht ein außergewöhnlicher Ort war und für die Platzierung einer Militärbesatzung von unschätzbarem Wert war, insbesondere während der römisch-germanischen Militärkontakte (z. B. Markomannenkriege). Um die Wende vom 5. zum 6. Jahrhundert steht es im Zeichen der slawischen Besiedlung. Ab der ersten Hälfte des 9. Jahrhunderts gab es hier ein befestigtes Zentrum mit Blockhäusern, einem Palast, einer frühromanischen dreischiffigen Basilika, einem Friedhof und landwirtschaftlichen Gebäuden. Die Befestigung hielt bis Ende des 14. Jahrhunderts, als sie durch steinerne gotische Mauern ersetzt wurde (wikipedia.sk).

Vier Jahrhunderte lang bildete die Donau die nördliche Grenze des Römischen Reiches – Limes Romanus. Die Slawen errichteten im 9. Jahrhundert eine starke Festung, die ein bedeutendes Zentrum des Großmährischen Reiches wurde (bratislava.sk), sowohl geistlich als auch weltlich für ein größeres Gebiet. Die fürstliche Familie und der kirchliche Würdenträger (wikipedia.sk) lebten hier. Die Bratislava Burg ist ein nationales Kulturdenkmal und dient heute das erste Stockwerk repräsentativen Zwecken des slowakischen Nationalrats, während die anderen Räume die Sammlungen des Slowakischen Nationalmuseums beherbergen – die Ausstellungen Schätze alter Zeiten und Historisches Museum (bratislava.sk). Der heutige Name der Burg leitet sich von der Bezeichnung Brezaluspurch ab, die 907 in den Salzburger Annalen erwähnt wurde. Im Jahr 1042 wird es in Henri-Manni Augiensis Chronicon als Brezeburg erwähnt, in den Altheus-Analen von 1052 als Preslavvaspurch, im Jahr 1108 als Bresburg, was später zum heutigen deutschen Pressburg wurde (wikipedia.sk). Alle diese Namen haben ihren Ursprung im Namen Braslav oder Preslav. Es könnte ein Mitglied einer bedeutenden Adelsfamilie gewesen sein (Jozef Hlinka, 1982). Der deutsche Historiker Aventinus gibt Wratisslaburgium an, nach Vratislav, der die Burg im Jahr 805 reparieren ließ. Eine andere Bezeichnung ist Castrum Bosan, oder Bassa, Possen, später Poson, Posonium, was wahrscheinlich zur ungarischen Bezeichnung Pozsony führte (wikipedia.sk).

Der Kronenturm stammt aus dem 13. Jahrhundert. Unter der Herrschaft von Sigismund von Luxemburg (1387 – 1437) wurde die Burg gotisch umgebaut. Nach 1526 war es der Sitz der ungarischen Könige. Unter Maria Theresia (1740 – 1780) wurde die Burg in eine luxuriöse barocke Residenz umgewandelt. Im Jahr 1811 brannte es nieder und die Rekonstruktion begann erst 1953. Heute wird die Burg vom Büro des Nationalrates der Slowakischen Republik verwaltet. Hier befinden sich das Historische und das Musikmuseum des Slowakischen Nationalmuseums. Die Burg besteht aus verschiedenen Teilen: Wiener, Sigismunds, Nikolaus’ und Leopolds Tor, der Ehrenhof, dem Aussichtsbastion, dem Palast, der westlichen Terrasse, den nördlichen Mauern, dem Luginsland-Turm, der Burgkellerei, dem südwestlichen Bastion, den Fundamenten der Großmährischen Basilika aus dem 9. Jahrhundert und der Kirche des Heilands aus dem 11. Jahrhundert, dem Wassertank (Quelle: Informationstafel).

Auf dem Hof des Burgpalastes, ebenso wie auf der Nordterrasse des Geländes, fanden Archäologen des Stadtinstituts für Denkmalschutz im Jahr 2008 Überreste einzigartiger Architekturen aus dem 1. Jahrhundert vor Christus. Der Fund enthielt auch goldene Münzen mit der Inschrift Biatec. Historiker sind sich einig, dass es sich um das repräsentativste Gebäude nördlich der Alpen aus der späten La-Tène-Zeit handelt. Die Burg war also in der Vergangenheit die Akropolis einer der wichtigsten keltischen Festungen – dem Oppidum in Mitteleuropa. “Diese Objekte wurden mit römischer Bautechnik gebaut und sind ein einzigartiger Fund, nicht nur in Bezug auf ihr Alter, sondern auch auf ihre Qualität. In ihnen haben sich die ursprünglichen Innenputze und die gegossenen Fliesen mit Steinverzierungen erhalten, die in der Slowakei ihresgleichen suchen”, sagt Štassel (Kráková). Die archäologische Forschung von 2008 ändert den Blick auf die keltische Vergangenheit von Bratislava. Die Burg war der Sitz eines keltischen Fürsten, der Handwerker aus Rom als Gefolge hatte, die ihm die Unterkunft nach römischem Vorbild gestalteten und errichteten. Es wurden unter anderem römische Keramik, Amphoren, Glocken, ein goldener und silberner Schatz des Fürsten gefunden. Einzigartig ist der Fund der ersten goldenen Münze mit dem Namen Nonnos (Danihelová).

Der Burgberg ist der erste Hügel der Kleinen Karpaten. Die Bratislavaer und Nicht-Bratislavaer gehen gerne auf die Bratislava Burg. Von dort aus hat man einen ziemlich schönen Blick auf die weite Umgebung. Der Teil hinter dem Hauptgebäude in Richtung der Altstadt ist voller Grünflächen und bietet einen ziemlich großen und flachen Raum, in dem sich im Sommer ziemlich viele Menschen aufhalten. Da die Burg im Zentrum liegt, ist sie sehr leicht und schnell erreichbar. Auf der Burg finden Ausstellungen statt, im Sommer Konzerte, Theateraufführungen, verschiedene gesellschaftliche Veranstaltungen beginnen hier.

A Bratislavai vár a bratislavai város egyik jelentős dominánsa, és Bratislava első írásos említése a 907-es Bavornál és a magyaroknál vívott csata kapcsán szerepel a szalzburgi évkönyvekben. A várhegy már a késő kőkorszakban is lakott volt, az első ismert lakók a kelták voltak (bratislava.sk). A legrégebbi település nyomai mintegy 4500 évvel ezelőttről, az eneolitikum korszakából (Boleráz-csoport) származnak. Feltehető, hogy erődített település létezett, de közvetlen bizonyítékokat nem találtak. A latén korból keleti oldalán megfigyelhetők a kőzetbe mélyedt kunyhók maradványai (wikipedia.sk). A kelta civilizáció virágkora, a latén korból oppida nyomai és kelta érmék, a Biatecs (Štefanovičová, 1975). A 9. és 11. századból származó dolgozott kőzetek, feliratmaradványok és a XIV. római légió jelzéseivel ellátott téglamaradványokat találtak a vár keleti teraszán. Ezek a leletek a római nép jelenlétét igazolják a vár akropoliszán a 2. és 3. században. Biztos, hogy stratégiai szempontból kivételes hely volt és katonai poszt része lehetett, különösen a római-germán katonai kapcsolatok idején (például a markomann háborúk). Az 5. és a 6. század fordulóján a szlávok letelepedése jellemzi. Az 9. század első felében itt már erődített központ volt faházakkal, palotával, korai román háromhajós bazilikával, temetővel és gazdasági épületekkel. Az erődítmény a 14. század végéig állta meg, amikor kőből készült gót falakkal helyettesítették (wikipedia.sk).

Négy évszázadon keresztül a Duna alkotta a Római Birodalom északi határát – a Limes Romanus‑t. A szlávok az 9. században megerősített erődöt építettek, amely jelentős központtá vált a Nagy-Morva Birodalomnak (bratislava.sk), mind szellemi, mind világi szempontból egy nagyobb terület számára. Itt élt a hercegi család és a keresztény egyház méltóságosa (wikipedia.sk). A bratislavai vár nemzeti kulturális emlék, és jelenleg a Szlovák Nemzeti Tanács első emeletét a Szlovák Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek reprezentatív célokra használja – Az ősi korok kincsei és Történeti múzeum kiállításai (bratislava.sk). A vár mai neve a 907-es Brezalauspurc név alapján származik a szalzburgi évkönyvekből. 1042-ben Henri-Manni Augiensis Chroniconban Brezeburgként említik, 1052-ben az Altheus-análokban Preslavvaspurchként, 1108-ban Bresburgként, ami a mai német Pozsonyt eredményezte (wikipedia.sk). Ezek a nevek mind Braslav vagy Preslav név eredetét jelzik. Valószínűleg egy jelentős nemesi család tagja lehetett (Jozef Hlinka, 1982). A német történész Aventinus Wratisslaburgiumot mond, Vratislav alapján, aki a várat 805-ben javította meg. Más néven Castrum Bosan, vagy Bassa, Possen, később Poson, Posonium, ami valószínűleg a magyar Pozsony elnevezéshez vezetett (wikipedia.sk).

A Korona torony a 13. századból származik. Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt (1387 – 1437) a vár gótikus átalakuláson ment keresztül. 1526 után Magyarország királyainak lakhelye. Mária Terézia (1740 – 1780) idején a vár luxus barokk rezidenciává változott. 1811-ben leégett, a helyreállítás csak 1953-ban kezdődött. A várat jelenleg a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Hivatala kezeli. Itt található a Szlovák Nemzeti Múzeum Kincsei a régi idők és a Történeti múzeum kiállításai. A várat különböző részek alkotják: bécsi, Zsigmond, Mikulás és Lipót kapu, tiszteletbeli udvar, kilátó bástya, palota, nyugati terasz, északi falak, Luginsland bástya, várborozda, délnyugati bástya, a 9. századi nagy-morva bazilika alapjai és a 11. századi Szent Megváltó templom, ciszterna (Forrás: Informačná tabuľa).

A várpalota udvarán, valamint az épületegyüttes északi teraszán a városi műemlékvédelmi intézet régészei egyedülálló 1. századi építészeti maradványokra bukkantak. A lelet részét képezte a Biatec feliratú aranyérmék is. A történészek egyetértenek abban, hogy ez a terület az észak-alföldi későrómai korból származó legrétegesebb építménye. A leletek között eredeti belső vakolatok és kőburkolatok is megmaradtak, amelyeket kődíszekkel díszítettek, és amelyeknek Szlovákiában nincs párja – mondja Štassel (Kráková). Az 2008-as régészeti kutatás megváltoztatja a bratislavai kelta múlt látásmódját, a vár egy kelta fejedelem székhelye volt, aki római kézműveseket hívott maga mellé, hogy azok a római ismeretek alapján kialakítsák és felépítsék a székhelyét. A római kerámia, amforák, harangok, a fejedelem arany- és ezüstkincsei is megtalálhatók. Az egyediségét azonban az első Nonnos nevű arany érmének a felfedezése jelenti (Danihelová).

A várhegy a Kis-Kárpátok első dombja. A bratislavaiak és a nem bratislavaiak szívesen látogatnak a Bratislavai várba. Innen egész szép kilátás nyílik a környező területekre. Az épület főépületétől délre lévő rész teli van zöld területekkel, meglehetősen nagy és sík területtel, ahol nyáron elég sok ember tartózkodik. Mivel a vár a városközpontban található, nagyon könnyen és gyorsan elérhető. A váron kiállítások, nyáron koncertek, színházi előadások, különböző társadalmi események is zajlanak.

Odkazy

Miloš Krekovič – Bratislavský hrad
Jozef Hlinka, 1982: Bratislavská mincovňa, Obzor, Bratislava, s. 17
Tatiana Štefanovičová, 1975: Bratislavský hrad v 9. – 12. storočí. Obzor, Bratislava, s. 13
Dorota Kráková, Lea Lovíšková – Poklad z bratislavského hradu prikrývajú betónom
Pavol Funtál – Najväčším lákadlom mesta je obrátený stôl
Štefan Holčík, Oto Limpus – Vojaci spali nad pušným prachom v baštách
Jana Hutťanová – Príbeh Bratislavského hradu
Jozef Terem – Bratislavský hrad
Jana Danihelová – Bratislavský hrad pozýva do Klenotnice
Štefan Holčík, Oto Limpus – Z vnútromestského parku zostalo torzo
Vladimír Jancura – Bratislavský hrad chceli po ničivom požiari zbúrať
Milada Čechová – Dlažba na hrade by mohla byť rímska
Rekonštrukcia Bratislavského hradu
Igor Janota – Vyobrazenie Bratislavského hradu vo Viedenskej kronike
Ľuboš Vodička, Otakar Brandos
História Bratislavského hradu
Tomáš Šereda
Podhradie
Bratislavský hrad
Archiportal
bratislava.xf.cz
Zamky.sk
Facebook
Wikipedia.sk

Smerom na Bratislavu. Bratislavský hrad napravo

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mlyny, Neživé, Podunajsko, Slovenská krajina, Stavby

Vodný mlyn v Kolárove s dreveným mostom

22/11/201903/04/2024 skala

Vodný mlyn v Kolárove je zrekonštruovaný plávajúci mlyn – lodný mlyn, ktorý kotví na brehu mŕtveho ramena Malého Dunaja (Martin Kiňo, Václav Sulek). Tieto mlyny majú byzantský pôvod s využitím najmä na Balkáne (travelguide.sk). Plávajúce mlyny sa vždy ukotvili v miestach s najsilnejším prúdom, ktorý využívali na pohon mlynských kolies, vďaka čomu neboli závislé od zmien výšky hladiny rieky (krasneslovensko.eu). Mlyn je replikou mlynu z Radvane nad Dunajom (Jiří Výborný). Pôvodný mlyn bol postavený v roku 1920. Podkladom pre terajší mlyn boli dobové fotografie, a najmä verný model bývalého zamestnanca mlyna, Suhaja Lajosa (travelguide.sk). Priamo v mlyne bolo zriadené Múzeum vodného mlynárstva (Martin Kiňo, Václav Sulek). V ňom možno vidieť okrem iného, unikátny stroj na výrobu rybárskych sietí, jeden z prvých na svete (slovakianguide.com). Lodný mlyn je zaradený i medzi národné kultúrne pamiatky. Pôvodný mlyn bol v 60-tych rokoch 20. storočia presunutý do Múzea slovenskej dediny v Martine (Martin Kiňo, Václav Sulek). Dnešný mlyn je mierne upravený, ale je plne funkčný. Areál leží na polostrove, ktorého hranice tvoria toky Malého Dunaja a Váhu z jednej strany a mŕtveho ramena Malého Dunaja zo strany druhej (muzeum.sk).

Od polovice 90-tych rokov v susedstve mlynu vyrastá areál aj pre cykloturistov. Okrem obytnej budovy s krčmou tu vzniklo aj malé múzeum starej poľnohospodárskej techniky a rodinná ekofarma s domácimi zvieratami (Jiří Výborný) – Farma Vodný mlyn – 133046. K areálu patrí aj priestor na stanovanie a ubytovanie v bungalovoch – Kemping Mlyn. Zastrešené javisko poskytuje priestor pre kultúrne podujatia. Nachádzajú sa tu aj dve detské ihriská (novezamky.sk).

K areálu vedie drevený most pre peších s celodrevenou zastrešenou konštrukciou. Svojou dĺžkou 86 metrov sa radí medzi najdlhšie v Európe (muzeum.sk). Bol postavený v roku 1992 podľa výpovedí pamätníkov pôvodného mostu, ktorý zničili ľadové kryhy v polovici 20. storočia. Piliere pôvodného mosta sú v letnom období pri nízkej hladine viditeľné. Nový most bol dvakrát prestavaný v rokoch 1997 a 2000 (novezamky.sk). Most je zo špeciálne napusteného agátového dreva a mal by vydržať približne 150 rokov (Milan Šalko).

The water mill in Kolárovo is a reconstructed floating mill – a boat mill anchored on the bank of the dead arm of the Little Danube (Martin Kiňo, Václav Sulek). These mills have Byzantine origins, mainly utilized in the Balkans (travelguide.sk). Floating mills were always anchored in places with the strongest currents, which they used to drive the mill wheels, making them independent of changes in the river’s water level (krasneslovensko.eu). The mill is a replica of a mill from Radvan nad Dunajom (Jiří Výborný). The original mill was built in 1920, and the current mill is based on period photographs, especially a faithful model created by a former mill employee, Lajos Suhaj (travelguide.sk). The mill itself houses the Museum of Water Milling (Martin Kiňo, Václav Sulek). Among other exhibits, visitors can see a unique machine for making fishing nets, one of the first in the world (slovakianguide.com). The boat mill is also listed among the national cultural monuments. The original mill was relocated to the Museum of Slovak Village in Martin in the 1960s (Martin Kiňo, Václav Sulek). The current mill has undergone slight modifications but remains fully functional. The area is located on a peninsula, bordered by the waters of the Little Danube and Váh rivers on one side and the dead arm of the Little Danube on the other (muzeum.sk).

Since the mid-90s, a complex for cyclists has been developing in the vicinity of the mill. Besides a residential building with a pub, there is also a small museum of old agricultural machinery and a family eco-farm with domestic animals (Jiří Výborný) – Vodný mlyn Farm – 133046. The complex includes a camping area with bungalows – Kemping Mlyn. A covered stage provides space for cultural events, and there are two playgrounds for children (novezamky.sk).

A wooden footbridge with a fully wooden roof structure leads to the area. With a length of 86 meters, it is considered one of the longest in Europe (muzeum.sk). It was built in 1992 according to the testimonies of witnesses to the original bridge, which was destroyed by ice floes in the mid-20th century. The pillars of the original bridge are visible in the summer when the water level is low. The new bridge was rebuilt twice in 1997 and 2000 (novezamky.sk). The bridge is made of specially impregnated agate wood and is expected to last approximately 150 years (Milan Šalko).

A Kolárovoi vízimalom egy felújított úszó malom – hajó malom, amely a Kis-Duna holtágának partján horgonyzik (Martin Kiňo, Václav Sulek). Ezeknek a malomnak a byzantin eredete van, főként a Balkánon használták (travelguide.sk). Az úszó malom mindig azokon a helyeken volt lekötve, ahol a legerősebb áramlatok voltak, amelyeket a malomkerekek meghajtására használtak, így függetlenek voltak a folyó vízszintjének változásaitól (krasneslovensko.eu). A malom egy replika a Radván nad Dunajom található malomról (Jiří Výborný). Az eredeti malomot 1920-ban építették. A jelenlegi malom alapját a korabeli fényképek és a malom egykori alkalmazottjának, Lajos Suhajnak a hű másolata képezi (travelguide.sk). A malomban közvetlenül kialakították a Vízimalmáriumot is (Martin Kiňo, Václav Sulek). Itt látható többek között egy egyedi hálókészítő gép is, az egyik első a világon (slovakianguide.com). A hajó malom szerepel a nemzeti kulturális emlékek között is. Az eredeti malomot az 1960-as években áthelyezték a Martini Szlovák Falu Múzeumába (Martin Kiňo, Václav Sulek). A jelenlegi malom enyhe módosításokon esett át, de teljesen működőképes maradt. A terület egy félszigeten fekszik, az egyik oldalon a Kis-Duna és a Vág folyó vizeivel, a másik oldalon pedig a Kis-Duna holtágával határolva (muzeum.sk).

Az 1990-es évek közepétől kerékpárosok számára is kialakították a malom közelében a komplexumot. Egy lakóépülettel és kocsma részleggel, valamint egy kis múzeummal az öreg mezőgazdasági technikáról és egy családi ökofarmmal háziállatokkal (Jiří Výborný) – Vodný mlyn Farm – 133046. A komplexumhoz tartozik egy kemping terület is bungalókkal – Kemping Mlyn. Egy fedett színpad kulturális események helyszínéül szolgál, és két játszótér is található a gyerekeknek (novezamky.sk).

A területhez egy fa gyaloghíd vezet, teljesen fa tetővel. 86 méteres hosszával az egyik leghosszabb Európában (muzeum.sk) közé tartozik. 1992-ben épült az eredeti híd tanúvallomásai szerint, amelyet az 1950-es évek közepén a jégár miatt elpusztítottak. Az eredeti híd pillérei nyáron alacsony vízállásnál láthatók. Az új hidat kétszer újították fel, 1997-ben és 2000-ben (novezamky.sk). A híd speciálisan impregnált achát faanyagból készült, és várhatóan körülbelül 150 évig tart (Milan Šalko).

Odkazy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

20/11/201907/03/2024 skala

Ostrihom je mesto v Maďarsku, ktoré leží na brehu Dunaja (Peter Kaclík), na úpätí Pilišského pohoria v nadmorskej výške 105 metrov nad morom. Jeho latinské pomenovanie je Strigonium, nemecké Gran, maďarské Esztergom. Žije tu na ploche 100.35 km² 30 928 obyvateľov (Wikipedia). Oproti, na druhom brehu Dunaja sa nachádza mesto Štúrovo. Obe mestá spája most Márie Valérie, ktorý bol obnovený v roku 2001 (Karin Bogschová). Zničili ho Nemci počas vojny v roku 1944 (Wikipedia). Centrum mesta tvoria budovy v barokovom, rokokovom a klasicistickom slohu. Neďaleko od centra sa nachádzajú termálne kúpele (Karin Bogschová).

Kedysi tu žili Kelti, v rímskej dobe tu Rimania mali osadu Salvio Mansio (Wikipedia). V 2. storočí tu stál vojenský tábor Solva. Jeho predmestím bol Anavum – dnešné Štúrovo. Odtiaľto Rimania podnikali výpravy proti Germánom. Zastavil sa tu aj rímsky cisár Marcus Aurelius a napísal tu prvú knihu svojho diela Hovory k sebe samému (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dostali Slovania, ktorý bývalú rímsku pevnosť nazvali Strěgom, podľa funkcie stráženia. Ostrihom bol jedným z hlavných hradísk Nitrianskeho kniežatstva a Veľkej Moravy. Začiatkom 10. storočia sem prišli starí Maďari, mesto sa stáva sídlom veľkokniežaťa Gejzu. Štefan tu bol korunovaný za prvého uhorského kráľa (Wikipedia). Narodil sa tu. Založil arcibiskupstvo a dal postaviť na hradnom vrhu baziliku svätého Štefana na mieste staršieho kostola (Karin Bogschová). V roku mongolského vpádu v roku 1242 bolo nimi dobyté mesto, ale hrad ostal zachovaný. V roku 1543 Ostrihom obsadili Turci a ostrihomský arcibiskup sa takmer na 300 rokov presťahoval do Bratislavy, hoci jeho oficiálne sídlo bolo v Trnave. V Osmanskej ríši bol Ostrihom sídla bega sandžbega – okresu. V rokoch 1594 – 1605 sa viedli o mesto neúspešné boje a mesto bolo takmer úplne zničené. V tomto osmanskom období sa usadilo v Ostrihome veľa Srbov, ktorí sa časom asimilovali. Mesto bolo oslobodené vojskami Jána Sobieskeho a Karola V. Lotrinského v roku 1683. Po porážke Turkov bolo dosídlené najmä Slovákmi, ktorí sa postupne asimilovali (Wikipedia).

V stredoveku zmienky hovoria o siedmych kostoloch na hradnom návrší. Približne na mieste dnešnej baziliky stála katedrála Svätého Vojtecha, bola postavená okolo roku 1010. Pri severnej veži dnešnej baziliky sa nachádzal kostol Svätého Štefana Protomartýra. Ďalším kostolom bola dobová kruhová kaplnka Svätého Štefana. Pozostatky kaplnky svätého Víta boli odhalené iba nedávno. Piatym je hradná kaplnka svätého Vojtecha III. v paláci Arpádovcov. V novoveku bola postavená katedrála Panny Márie a svätého Vojtecha (bazilika-esztergom.hu), ktorá je dominantou Ostrihomu. Postavili ju v rokoch 1822 – 1869 v klasicistickom štýle na mieste stredovekého kostola (bazilika-esztergom.hu), ktorý bo spustošený v roku 1543 (Wikipedia). Bazilika je tretím najväčším kostolom v Európe, rozprestiera sa na ploche 5 660 m² (wellnesstips.sk). Dlhá je 118 metrov, široká 49 metrov, výška kupoly je 71.5 metra. Stĺpy, ktoré podopierajú timpanon sú 57 metrov vysoké. Steny sú hrubé 17 metrov. Oltárny obraz, ktorý sa nachádza v nej je najväčším oltárnym obrazom na svete na jednom plátne. Namaľoval ho Michelangelo Grigoletti (wellnesstips.sk). Je veľký 13 x 6,5 metra (esztergom.hu). Na poschodí baziliky sa nachádza arcibiskupská klenotnica, v ktorej je zbierka stredovekých i novších sakrálnych predmetov, medzi ktorými sa nachádza aj renesančná Kalvária kráľa Mateja (travelguide.sk). Bazilika – katedrála Panny Márie a svätého Vojtecha sa začala stavať na podnet arcibiskupa Alexadra Rudnaya (Wikipedia). Vedľa baziliky sa vchádza do hradného komplexu. Archeológovia v ňom odokryli časť stredovekého kráľovského hradu, ktorý zničili Turci v roku 1543. Najcennejšou časťou hradného komplexu je románska Kráľovská kaplnka s ružičkovým oknom nad vchodom. Jej klenba patrí medzi najstaršie diela v strednej Európe (travelguide.sk). Na sever od stĺpovej siene baziliky sa nachádza socha kráľa svätého Štefana na koni (esztergom.hu).

V roku 1708 sa Ostrihom stáva slobodným kráľovským mestom. Začiatkom 19. storočia sa do mesta vrátil arcibiskup, aj kapitula. Ostrihom bol strediskom arcidiecézy, ktorej územie bolo najmä na Slovensku, preto tu študovalo a pôsobilo veľa slovenských národovcov, napr. Ján Palárik, Andrej Kmeť (Wikipedia). Vedľa baziliky stojí niekdajší Kráľovský palác s Hradným múzeom. So stavbou starých hradieb sa začalo už v 10. storočí (Ľubomír Motyčka). Okrem iného sa v Ostrihome nachádza Kresťanské múzeum, ktoré disponuje bohatými a vzácnymi dielami maliarstva a sochárstva. V Arcibiskupskej knižnici sa nachádza asi 250 000 tlačovín (Karin Bogschová). Medzi osobnosti mesta patrí česká kráľovná, manželka Přemysla Otakara I., Konštancia Uhorská, spisovateľ Valentín Balaša (Bálint Balassa) (Wikipedia).

Ostrihom is a city in Hungary located on the banks of the Danube, at the foothills of the Pilis Mountains, with an elevation of 105 meters above sea level (Peter Kaclík). Its Latin name is Strigonium, German name is Gran, and Hungarian name is Esztergom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inhabitants (Wikipedia). Across the Danube on the opposite bank lies the town of Štúrovo. The two towns are connected by the Mária Valéria Bridge, which was reconstructed in 2001 (Karin Bogschová). The bridge was destroyed by the Germans during the war in 1944 (Wikipedia). The city center features buildings in Baroque, Rococo, and Classical styles. Thermal baths are located near the city center (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inhabited by Celts, and during the Roman era, the Romans established the settlement of Salvio Mansio (Wikipedia). In the 2^nd century, a military camp called Solva stood here, with its suburb Anavum located in present-day Štúrovo. Romans launched expeditions against the Germans from this area, and Roman Emperor Marcus Aurelius even stopped here and wrote the first book of his work “Meditations” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arrived, naming the former Roman fortress Strěgom, signifying its guarding function. Ostrihom became one of the main fortifications of the Principality of Nitra and Great Moravia. In the early 10^th century, the Magyars, ancient Hungarians, settled here, and the city became the residence of Grand Prince Geza. King Stephen I was born here, and he established the archbishopric and built the Basilica of St. Stephen on the site of an older church (Karin Bogschová). During the Mongol invasion in 1242, the city was conquered, but the castle remained intact. In 1543, the Turks occupied Ostrihom, and the archbishop moved to Bratislava for nearly 300 years, even though his official seat was in Trnava. Ostrihom served as the seat of the Ottoman Empire’s Beglerbeg – a district. From 1594 to 1605, unsuccessful battles were fought for the city, and it was nearly completely destroyed. During the Ottoman period, many Serbs settled in Ostrihom, gradually assimilating. The city was liberated by the armies of John III Sobieski and Charles V, Duke of Lorraine, in 1683. After the defeat of the Turks, it was resettled mainly by Slovaks, who assimilated over time (Wikipedia).

Medieval records mention seven churches on the castle hill. Approximately at the location of today’s basilica stood the Cathedral of St. Adalbert, built around 1010. Near the north tower of today’s basilica was the Church of St. Stephen the Protomartyr. Another church was the contemporary circular chapel of St. Stephen. Remains of St. Vitus Chapel were only recently discovered. The fifth is the castle chapel of St. Adalbert III in the Arpadian palace. In modern times, the Cathedral of Our Lady and St. Adalbert (bazilika-esztergom.hu) was built between 1822 and 1869 in a neoclassical style on the site of a medieval church (bazilika-esztergom.hu), which was destroyed in 1543 (Wikipedia). The basilica is the third-largest church in Europe, covering an area of 5,660 m² (wellnesstips.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome’s height is 71.5 meters. The columns supporting the tympanum are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altarpiece inside, the largest single-canvas altarpiece in the world, was painted by Michelangelo Grigoletti (wellnesstips.sk). It measures 13 x 6.5 meters (esztergom.hu). The basilica’s upper floor houses the Archdiocesan Treasury, which contains a collection of medieval and more recent sacred objects, including the Renaissance Calvary of King Matthias (travelguide.sk). The Basilica – Cathedral of Our Lady and St. Adalbert began construction at the urging of Archbishop Alexander Rudnay (Wikipedia). Next to the basilica is the former Royal Palace with the Castle Museum. Archaeologists have uncovered a part of the medieval royal castle, which was destroyed by the Turks in 1543. The most valuable part of the castle complex is the Romanesque Royal Chapel with a rose window above the entrance. Its vault is among the oldest works in Central Europe (travelguide.sk). North of the column hall of the basilica is the statue of King St. Stephen on horseback (esztergom.hu).

In 1708, Ostrihom became a free royal city. In the early 19^th century, the archbishop and chapter returned to the city. Ostrihom became the center of an archdiocese, with its territory mainly in Slovakia, attracting many Slovak nationalists, such as Ján Palárik and Andrej Kmeť (Wikipedia). Next to the basilica stands the former Royal Palace with the Castle Museum. The construction of old walls began in the 10^th century (Ľubomír Motyčka). Besides, Ostrihom is home to the Christian Museum, which possesses rich and rare works of painting and sculpture. The Archdiocesan Library houses around 250,000 prints (Karin Bogschová). Among the city’s notable personalities are the Czech queen and wife of Přemysl Otakar I, Constance of Hungary, and the writer Valentín Balaša (Bálint Balassa) (Wikipedia).

Osztrák város Magyarországon, a Duna partján fekszik (Peter Kaclík), a Pilis-hegység lábánál, tengerszint feletti 105 méter magasságban. Latin neve Strigonium, német neve Gran, magyar neve Esztergom. Lakossága 100,35 km² területen 30 928 fő (Wikipedia). A Dunántúli részen, a Duna másik partján található Štúrovo városa. A városokat a Mária Valéria híd köti össze, amelyet 2001-ben állítottak helyre (Karin Bogschová). A németek lerombolták a hidat a 1944-es háború alatt (Wikipedia). A városközpontban barokk, rokoko és klasszicista stílusú épületek találhatók. A városközponttól nem messze termál fürdők is megtalálhatók (Karin Bogschová).

Régen kelták éltek itt, a római időkben pedig a rómaiaknak volt a Salvio Mansio településük (Wikipedia). A 2. században itt állt a Solva nevű katonai tábor. Annak a városnak a külvárosa volt Anavum, a mai Štúrovo. A római császár, Marcus Aurelius is megállt itt, és itt írta meg Hozzám magamhoz című művének első könyvét (Jan Potůček). Kb. az 500-as évek körül a szlávok érkeztek ide, akik a régi római erődöt Strěgomnak nevezték el, őrzési funkciójuk szerint. Esztergom az Egyesült Fejedelemségek és a Nagy-Morvaország egyik fő erődje volt. A 10. század elején a magyarok is ideérkeztek, a város Géza nagyfejedelem székhelyévé vált. I. István itt lett az első magyar királyként megkoronázva (Wikipedia). Itt született. Létrehozta az érsekséget és az idősebb templom helyén megépítette Szent István bazilikáját (Karin Bogschová). A várost a mongol támadás idején, 1242-ben elfoglalták, de a várat megőrizték. 1543-ban a törökök elfoglalták Esztergomot, és az esztergomi érsek közel 300 évig Pozsonyba költözött, bár hivatalos székhelye Trnava volt. Az Oszmán Birodalomban Esztergom a szandzsábég – körzet székhelye volt. 1594 és 1605 között sikertelen háborúkat vívtak a városért, amely majdnem teljesen elpusztult. Ebben az oszmán időszakban sok szerb telepedett le Esztergomban, akik idővel asszimilálódtak. A várost Ján Sobieski és III. Károly Lorraine csapatai szabadították fel 1683-ban. A törökök legyőzése után főként szlovákok települtek be, akik fokozatosan asszimilálódtak (Wikipedia).

A középkorban hét templomról beszélnek a vári dombon. Kb. a mai bazilika helyén állt Szent Adalbert katedrális, amelyet kb. 1010 körül építettek. A mai bazilika északi tornya mellett állt Szent István Protomártír temploma. Egy másik templom volt a kortárs Szent István körtemploma. Szent Vitus kápolna maradványait csak nemrég fedezték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápolna a palotában. Az újkorban építették meg a Szűz Mária és Szent Vitus katedrálist (bazilika-esztergom.hu), amely Esztergom jellegzetessége. 1822 és 1869 között épült klasszicista stílusban, a középkori templom helyén (bazilika-esztergom.hu), amelyet 1543-ban leromboltak (Wikipedia). A bazilika Európa harmadik legnagyobb temploma, 5,660 m²-en terül el (wellnesstips.sk). Hossza 118 méter, szélessége 49 méter, a kupola magassága 71,5 méter. A timpanon alátámasztására szolgáló oszlopok 57 méter magasak. A falak vastagsága 17 méter. A bazilika emeletén található az érseki kincstár, ahol középkori és újabb szakrális tárgyak gyűjteménye található, köztük Mátyás király reneszánsz kálváriája is (travelguide.sk). Az építését Esztergom érseke, Alexander Rudnay kezdeményezte (Wikipedia). A bazilika mellett a várfalak közé vezet be. Az építészek részben feltárták benne a középkori királyi vár egy részét, amelyet a törökök 1543-ban leromboltak. A várfal komplexum legértékesebb része a román stílusú Királyi Kápolna a bejárat felett lévő rózsakert ablakkal. Keresztény múzeum is található Esztergomban, gazdag és ritka festményekkel és szobrokkal. Az érseki könyvtárban körülbelül 250 000 nyomtatvány található (Karin Bogschová). A város kiemelkedő személyiségei közé tartozik a cseh királyné, I. Přemysl Otakar felesége, Konstancia magyar királyné, valamint a író, Valentín Balaša (Bálint Balassa) (Wikipedia).

1708-ban Esztergom szabad királyi várossá vált. A 19. század elején az érsek és a káptalan is visszatért a városba. Esztergom az érseki központ volt, amelynek területe főként Szlovákiára terjedt ki, ezért itt tanult és tevékenykedett sok szlovák nemzeti ébresztő, például Ján Palárik, Andrej Kmeť (Wikipedia). A bazilika mellett áll a volt Királyi Palota az Vár Múzeummal. A várfalak építését már a 10. században megkezdték (Ľubomír Motyčka). Az esztergomi területen található továbbá a Keresztény Múzeum, amely gazdag és ritka festményekkel és szobrokkal rendelkezik. Az érseki könyvtárban körülbelül 250 000 nyomtatvány található (Karin Bogschová). A város kiemelkedő személyiségei közé tartozik a cseh királyné, I. Přemysl Otakar felesége, Konstancia magyar királyné, valamint a író, Valentín Balaša (Bálint Balassa) (Wikipedia).

Odkazy