2006-2010, 2007, 2008, 2010, 2011-2015, 2012, 2013, Biotopy, Časová línia, Krajina, Podunajsko, Príroda, Rakúsko, Rieky, Rieky, Slovenská krajina, TOP, Typ krajiny, Zahraničie

Dunaj

skala
Hits: 4687

Dunaj pat­rí ku väč­ším rie­kam na svete.

V rám­ci rie­ky Dunaj sa pri Bra­ti­sla­ve nachá­dza úze­mie európ­ske­ho význa­mu Bra­ti­slav­ské luhy. Pred­sta­vu­je cen­né pozos­tat­ky zacho­va­ných luž­ných lesov pozdĺž Duna­ja na roz­lo­he 668.23 ha. Úze­mie luhov v Bra­ti­sla­ve má za sebou aj boha­tú vojen­skú his­tó­riu. Toto úze­mie, kedy­si zná­me ako súčasť Želez­nej opo­ny v prí­sne strá­že­nom hra­nič­nom páse, dnes nazý­va­me Zele­ným pásom, nakoľ­ko dlho­do­bým obme­dze­ním ľud­ských akti­vít tu dosta­li voľ­ný pries­tor prí­rod­né pro­ce­sy a vytvo­ri­li tak kus hod­not­nej prí­ro­dy. Tak­tiež sa tu nachá­dza­jú uni­kát­ne záso­by kva­lit­nej pit­nej vody, naj­roz­siah­lej­šie v celej stred­nej Euró­pe, a via­ce­ro vod­ných zdro­jov, kto­ré záso­bu­jú hlav­né mes­to a jeho oko­lie (broz​.sk). Luž­né lesy sú pome­nú­va­né ako zamok­re­né pra­le­sy mier­ne­ho pás­ma (Infor­mač­ná tabu­ľa). Úze­mie je pokry­té vŕbovo-​topoľovými a dubovo-​brestovo-​jaseňovými luž­ný­mi les­mi, ale aj pozos­tat­ka­mi lesoste­pí (broz​.sk). 

Nachá­dza­jú sa tu význam­né rast­lin­né spo­lo­čen­stvá sto­ja­tých vôd a vod­ných tokov. Bút­ľa­vé stro­my a popa­da­né kme­ne obý­va množ­stvo živo­čí­chov. Má šesť čas­tí: prí­rod­nú rezer­vá­ciu Slo­van­ský ostrov v mest­skej čas­ti Devín. Je to ostrov obko­le­se­ný rame­nom Duna­ja – Devín­skym rame­nom. Chrá­ne­ný are­ál Sihoť leží na ostro­ve, z jed­nej stra­ny je obko­le­se­ný hlav­ným tokom Duna­ja a z dru­hej Kar­lo­ves­kým rame­nom – posled­ným voľ­ne tečú­cim rame­nom Duna­ja na Slo­ven­sku. Dyna­mi­ka tečú­cej vody tu umož­ňu­je vznik štr­ko­vých lavíc a kol­mých bre­hov, kto­ré pred­sta­vu­jú význam­né hniezd­ne a potrav­né bio­to­py pre via­ce­ré dru­hy vtá­kov. Na úze­mí ostro­va bola v roku 1882 vyko­pa­ná prvá stud­ňa a v roku 1886 spus­te­ná do pre­vádz­ky prvá mest­ská vodá­reň. Ostrov je pre verej­nosť sprí­stup­ne­ný len nie­koľ­ko­krát do roka (broz​.sk).

Chrá­ne­ný are­ál Peč­nian­sky les sa nachá­dza na mies­te býva­lé­ho dunaj­ské­ho ostro­va. Kedy­si tu mali Bra­ti­slav­ča­nia svo­je záh­ra­dy a ovoc­né sady, vo veľ­kom sa tu pes­to­va­li viš­ne, kto­ré posky­to­va­li mate­riál na výro­bu fajok a vychádz­ko­vých pali­čiek pre­slá­ve­ných aj za hra­ni­ca­mi. Nachá­dza sa tu aj malá zem­ná pev­nosť z čias napo­le­ón­skych vojen a nie­koľ­ko žele­zo­be­tó­no­vých bun­krov čes­ko­slo­ven­skej armá­dy. Výni­moč­ný je úsek bre­hu Duna­ja od rakús­kej hra­ni­ce po most Laf­ran­co­ni, kto­rý je neopev­ne­ný, na roz­diel od väč­ši­ny bre­hov Duna­ja na Slo­ven­sku. Chrá­ne­ný are­ál Soví les – leží na pra­vej stra­ne Duna­ja neďa­le­ko Prí­stav­né­ho mos­ta. Prí­rod­ná rezer­vá­cia Sta­rý háj je sta­rý dunaj­ský ostrov obko­le­se­ný rieč­nym rame­nom, v star­ších čas­tiach nado­bud­li poras­ty stro­mov pra­les­ný cha­rak­ter. Chrá­ne­ný are­ál Chor­vát­ske rame­no pred­sta­vu­je naj­za­cho­va­lej­ší úsek býva­lé­ho dunaj­ské­ho rame­na s pri­ľah­lým luž­ným lesom medzi Dol­no­zem­skou ces­tou a dunaj­skou hrá­dzou (broz​.sk).

V 80-​tych rokoch 20. sto­ro­čia dochá­dza­lo na slo­ven­skom úse­ku Duna­ja ku pokle­su hla­di­ny pod­zem­ných vôd, kto­ré spô­so­bo­va­lo naj­mä nad­mer­ná ťaž­ba štr­ku v súvis­los­ti s vod­ný­mi die­la­mi u nás a v Rakús­ku. Násled­kom toho sa zní­ži­la kva­li­ta luž­ných lesov, zača­li vysy­chať a nastal pre­chod ku sucho­mil­nej­ším spo­lo­čen­stvám. Navy­še dochá­dza­lo ku nahrá­dza­niu pôvod­ných dre­vín, nepô­vod­ný­mi rých­lo­ras­tú­ci­mi. Luž­né lesy sú limi­to­va­né vyso­kou hla­di­nou pod­zem­nej vody, mäk­ký lúh dokon­ca peri­odic­ký­mi zápla­va­mi (Infor­mač­ná tabuľa).

V mäk­kom lúhu ras­tú vŕby, napr. Salix fra­gi­lis, S. alba, S. triad­ra, topo­le Popu­lus alba, P. nig­ra, P x canes­cens. V tvrdom lúhu jasň Fra­xi­nus excel­si­or, F. angus­ti­fo­lia, bres­ty Ulmus minor, U. lae­vis, dub Quer­cus robur, Padus avium, Vibur­num lan­ta­na, Swi­da san­gu­inea. V bylin­nom pod­ras­te ras­tie napr. Gal­lium palus­tre, Lysi­ma­chia vul­ga­ris, Ment­ha aqu­ati­ca, Lyth­rum sali­ca­ria, Calys­te­gia sepium, Calt­ha palus­tris, Carex ripa­ria (Infor­mač­ná tabuľa).

Dunaj pat­rí medzi význam­né vtá­čie úze­mia IBA. Množ­stvo dru­hov vtá­kov využí­va rame­ná aj samot­ný tok Duna­ja, počet­ne sa tu zhro­maž­ďu­jú husi, volav­ky, kor­mo­rá­ny, potáp­ky, čaj­ky, labu­te a kači­ce. Hniez­diť by tu moh­li volav­ka Egret­ta gar­zet­ta, orliak mor­ský Helia­e­tus albi­cil­la, haja Mil­vus mig­rans, vod­né vtá­ky Ixob­ry­chus minu­tus, Ster­na hirun­do, Trin­ga tota­nus. Vysky­tu­je sa tu napr. bobor Cas­tor fiber, mlok Tri­tu­rus vul­ga­ris, a T. dob­ro­gi­cus, ros­nič­ka Hyla arbo­rea, žaby Rana arva­lis, R. les­so­nae, R. dal­ma­ti­na, R. klep­ton escu­len­ta, R. ridi­bun­da, Bom­bi­na bom­bi­na, Bufo bufo, B. viri­dis, Pelo­ba­tes fus­cus, užov­ka Natrix natrix, Elap­he lon­gis­si­ma, množ­stvo dru­hov motý­ľov, chro­bá­kov, hmy­zu, neto­pie­rov, rýb a iných živo­čí­chov (Infor­mač­ná tabuľa).

The Danu­be is one of the lar­ger rivers in the world.

Wit­hin the Danu­be River, near Bra­ti­sla­va, lies the ter­ri­to­ry of Euro­pe­an sig­ni­fi­can­ce cal­led Bra­ti­sla­va Flo­odp­lains (Bra­ti­slav­ské luhy). It repre­sents valu­ab­le rem­nants of pre­ser­ved ripa­rian forests along the Danu­be, cove­ring an area of 668.23 hec­ta­res. The flo­odp­lain area in Bra­ti­sla­va has a rich mili­ta­ry his­to­ry, once kno­wn as part of the Iron Cur­tain in a strict­ly guar­ded bor­der zone. Today, it is refer­red to as the Gre­en Belt, as long-​term res­tric­ti­ons on human acti­vi­ties have allo­wed natu­ral pro­ces­ses to take pla­ce, cre­a­ting a pie­ce of valu­ab­le natu­re. The area also holds uni­que resour­ces of high-​quality drin­king water, the most exten­si­ve in Cen­tral Euro­pe, and seve­ral water sour­ces supp­ly­ing the capi­tal and its sur­roun­dings. The flo­odp­lain forests are cha­rac­te­ri­zed as wet­land pri­me­val forests of the tem­pe­ra­te zone.

The­re are sig­ni­fi­cant plant com­mu­ni­ties of stan­ding water and water­cour­ses in the area. Vari­ous ani­mals inha­bit the wil­low tre­es and fal­len trunks. The ter­ri­to­ry con­sists of six parts: the natu­re reser­ve Slo­van­ský ostrov in the Devín dis­trict, Sihoť pro­tec­ted area loca­ted on an island sur­roun­ded by the main flow of the Danu­be, Sta­rý háj natu­ral reser­ve, Peč­nian­sky les pro­tec­ted area, Soví les pro­tec­ted area, and Chor­vát­ske rame­no pro­tec­ted area.

In the 1980s, the­re was a dec­li­ne in the groun­dwa­ter level on the Slo­vak stretch of the Danu­be due to exces­si­ve gra­vel mining rela­ted to water mana­ge­ment works in Slo­va­kia and Aus­tria. This led to a dec­re­a­se in the quali­ty of ripa­rian forests, cau­sing them to dry out and trans­i­ti­on to more xerop­hi­lous com­mu­ni­ties. Addi­ti­onal­ly, the ori­gi­nal tre­es were being repla­ced by non-​native fast-​growing spe­cies. Flo­odp­lain forests are limi­ted by a high groun­dwa­ter level, soft flo­odp­lain even expe­rien­ces peri­odic floods.

The soft flo­odp­lain hosts wil­lo­ws such as Salix fra­gi­lis, S. alba, S. triad­ra, and pop­lars like Popu­lus alba, P. nig­ra, P x canes­cens. In the hard flo­odp­lain, ash tre­es (Fra­xi­nus excel­si­or, F. angus­ti­fo­lia), elms (Ulmus minor, U. lae­vis), oaks (Quer­cus robur), bird cher­ry (Padus avium), guel­der rose (Vibur­num lan­ta­na), and dogwo­od (Swi­da san­gu­inea) thri­ve, among others.

The Danu­be is recog­ni­zed as an Impor­tant Bird Area (IBA). Vari­ous bird spe­cies use the river bran­ches and the Danu­be itself. Gee­se, herons, cor­mo­rants, gre­bes, gulls, swans, and ducks gat­her in sig­ni­fi­cant num­bers. Poten­tial nesting birds inc­lu­de the litt­le egret (Egret­ta gar­zet­ta), white-​tailed eag­le (Helia­e­tus albi­cil­la), red kite (Mil­vus mig­rans), litt­le bit­tern (Ixob­ry­chus minu­tus), com­mon tern (Ster­na hirun­do), and reds­hank (Trin­ga tota­nus). Ani­mals like the Euro­pe­an bea­ver (Cas­tor fiber), newts (Tri­tu­rus vul­ga­ris, T. dob­ro­gi­cus), tree frog (Hyla arbo­rea), vari­ous spe­cies of frogs, toads, sna­kes (Natrix natrix, Elap­he lon­gis­si­ma), nume­rous but­terf­ly spe­cies, beet­les, insects, bats, fish, and other wild­li­fe are pre­sent in the area.

Die Donau gehört zu den größe­ren Flüs­sen der Welt.

Im Rah­men der Donau, in der Nähe von Bra­ti­sla­va, liegt das Gebiet von euro­pä­is­cher Bede­utung namens Bra­ti­sla­va­er Auen (Bra­ti­slav­ské luhy). Es stellt wer­tvol­le Über­res­te erhal­te­ner Auen­wäl­der entlang der Donau auf einer Flä­che von 668,23 Hek­tar dar. Das Auen­land in Bra­ti­sla­va hat eine rei­che Mili­tär­ges­chich­te, einst bekannt als Teil des Eiser­nen Vor­hangs in einer streng bewach­ten Grenz­zo­ne. Heute wird es als Grün­gür­tel bez­e­ich­net, da langf­ris­ti­ge Ein­sch­rän­kun­gen für men­sch­li­che Akti­vi­tä­ten natür­li­chen Pro­zes­sen Raum gege­ben haben und so ein wer­tvol­les Stück Natur ents­tan­den ist. Das Gebiet beher­bergt auch ein­zi­gar­ti­ge Res­sour­cen für hoch­wer­ti­ges Trink­was­ser, das umfan­gre­ichs­te in Mit­te­le­uro­pa, sowie meh­re­re Was­se­rqu­el­len, die die Haupts­tadt und ihre Umge­bung ver­sor­gen. Die Auen­wäl­der wer­den als Feucht­wal­dur­wäl­der der gemä­ßig­ten Zone charakterisiert.

Es gibt bede­uten­de Pflan­zen­ge­me­in­schaf­ten ste­hen­der Gewäs­ser und Was­ser­lä­u­fe in der Gegend. Vers­chie­de­ne Tie­re bewoh­nen die Wei­den­bä­u­me und umge­fal­le­nen Baum­stäm­me. Das Gebiet bes­teht aus sechs Tei­len: dem Naturs­chutz­ge­biet Slo­van­ský ostrov im Stadt­te­il Devín, dem Naturs­chutz­ge­biet Sihoť auf einer von der Haupts­trömung der Donau umge­be­nen Insel, dem Natur­re­ser­vat Sta­rý háj, dem Naturs­chutz­ge­biet Peč­nian­sky les, dem Naturs­chutz­ge­biet Soví les und dem Naturs­chutz­ge­biet Chor­vát­ske rameno.

In den 1980er Jah­ren gab es auf dem slo­wa­kis­chen Abschnitt der Donau einen Rück­gang des Grun­dwas­ser­spie­gels aufg­rund über­mä­ßi­ger Kies­ge­win­nung im Zusam­men­hang mit Was­ser­baup­ro­jek­ten in der Slo­wa­kei und Öster­re­ich. Dies führ­te zu einer Abnah­me der Quali­tät der Auen­wäl­der, die dazu führ­te, dass sie aus­trock­ne­ten und zu xerop­hi­len Geme­in­schaf­ten über­gin­gen. Darüber hinaus wur­den die urs­prün­gli­chen Bäu­me durch nicht hei­mis­che, schnell wach­sen­de Arten ersetzt. Auen­wäl­der sind durch einen hohen Grun­dwas­ser­spie­gel beg­renzt, der wei­che Auen erlebt sogar peri­odis­che Überschwemmungen.

Die wei­che Aue beher­bergt Wei­den wie Salix fra­gi­lis, S. alba, S. triad­ra und Pap­peln wie Popu­lus alba, P. nig­ra, P x canes­cens. In der har­ten Aue gede­i­hen Eschen (Fra­xi­nus excel­si­or, F. angus­ti­fo­lia), Ulmen (Ulmus minor, U. lae­vis), Eichen (Quer­cus robur), Vogel­kirs­che (Padus avium), Schne­e­ball (Vibur­num lan­ta­na) und Har­trie­gel (Swi­da san­gu­inea), unter anderem.

Die Donau ist als Impor­tant Bird Area (IBA) aner­kannt. Vers­chie­de­ne Voge­lar­ten nut­zen die Flus­sar­me und die Donau selbst. Gän­se, Rei­her, Kor­mo­ra­ne, Lap­pen­tau­cher, Möwen, Sch­wä­ne und Enten ver­sam­meln sich in sig­ni­fi­kan­ter Zahl. Mög­li­che Brut­vögel sind der Sei­den­re­i­her (Egret­ta gar­zet­ta), der See­ad­ler (Helia­e­tus albi­cil­la), der Rot­mi­lan (Mil­vus mig­rans), der Zwer­gro­hr­dom­mel (Ixob­ry­chus minu­tus), die Fluss­se­esch­wal­be (Ster­na hirun­do) und der Rots­chen­kel (Trin­ga tota­nus). Tie­re wie der Euro­pä­is­che Biber (Cas­tor fiber), Mol­che (Tri­tu­rus vul­ga­ris, T. dob­ro­gi­cus), Laubf­rosch (Hyla arbo­rea), vers­chie­de­ne Arten von Frös­chen, Kröten, Sch­lan­gen (Natrix natrix, Elap­he lon­gis­si­ma), zahl­re­i­che Sch­met­ter­ling­sar­ten, Käfer, Insek­ten, Fle­der­mä­u­se, Fis­che und ande­re Wild­tie­re sind in der Gegend präsent.

A Duna a világ nagy­obb foly­ói közé tartozik.

A Duna kere­té­ben, Pozso­ny­tól nem mess­ze, a Bra­ti­slav­ské luhy nevű euró­pai jelen­tősé­gű terület talál­ha­tó. Ez egy érté­kes marad­vá­ny­o­kat megőr­ző árté­ri erdőket tar­tal­ma­zó terület a Duna men­tén 668,23 hek­tá­ros terüle­ten. A pozso­nyi árté­ri terület gaz­dag kato­nai tör­té­ne­lem­mel ren­del­ke­zik, egy­kor a Vas­füg­göny rés­ze­ként volt ismert, egy szi­go­rú­an őrzött hatá­röve­zet rés­ze­ként. Ma Zöld övnek hív­ják, mivel a hoss­zú távú embe­ri tevé­ke­ny­sé­gek kor­lá­to­zá­sa lehe­tővé tet­te a ter­més­ze­tes foly­ama­tok­nak a tér­ny­erést, és így érté­kes ter­més­ze­ti terület ala­kult ki. A terület egy­edülál­ló for­rá­so­kat is tar­tal­maz jó minősé­gű ivó­víz, a Közép-​Európában leg­na­gy­obb men­ny­i­ség­ben, vala­mint szá­mos víz­be­fo­ly­ás, ame­ly ellát­ja a fővá­rost és kör­ny­é­két. Az árté­ri erdőket a mér­sé­kelt éghaj­la­ti öve­zet moc­sá­ri erdőjé­nek nevezik.

A terüle­ten jelen­tős álló­ví­zi és víz­fo­ly­á­sok élő növé­ny­közös­sé­gei talál­ha­tók. A füze­sek és a ledőlt törz­sek ott­hont adnak szá­mos állat­nak. A terület hat rész­ből áll: a Slo­van­ský ostrov ter­més­zet­vé­del­mi terület a Deví­ni város­rész­ben, a Sihoť ter­més­zet­vé­del­mi terület, ame­ly­et a Duna fő áram­la­ta és a Kar­lo­ves­ký ága vesz kör­be, a Sta­rý háj ter­més­zet­vé­del­mi terület, a Peč­nian­sky les ter­més­zet­vé­del­mi terület, a Soví les ter­més­zet­vé­del­mi terület és a Chor­vát­ske rame­no ter­més­zet­vé­del­mi terület.

A 80-​as évek­ben a Duna szlo­vá­kiai sza­kas­zán a talaj­vízs­zint csök­ke­né­se volt tapasz­tal­ha­tó a túl­zott kavics­bá­ny­ás­zat miatt, ame­ly az oszt­rá­kors­zá­gi és szlo­vá­kiai vízé­pí­té­si pro­jek­tek­kel volt öss­ze­füg­gés­ben. Ez a foly­amat csök­ken­tet­te az árté­ri erdők minősé­gét, ami szá­ra­zab­bá vált és xero­fit közös­sé­gek­ké ala­kult át. Emel­lett az ere­de­ti fákat nem ősho­nos, gyor­san növő fajok vál­tot­ták fel. Az árté­ri erdőket a magas talaj­vízs­zint kor­lá­toz­za, a lágy ártér akár idős­za­kos ára­dá­sok­nak is kitett.

A lágy árté­ren fűz­fák, pél­dá­ul a Salix fra­gi­lis, S. alba, S. triad­ra, és nyá­rak, pél­dá­ul a Popu­lus alba, P. nig­ra, P x canes­cens, növe­ked­nek. A kemé­ny árté­ren kőris (Fra­xi­nus excel­si­or, F. angus­ti­fo­lia), szil­va (Ulmus minor, U. lae­vis), töl­gy (Quer­cus robur), madárc­se­resz­nye (Padus avium), kőris (Vibur­num lan­ta­na) és haj­nal­ka (Swi­da san­gu­inea) is található.

A Duna az Impor­tant Bird Area (IBA) elne­ve­zést vise­li. Külön­böző madár­fa­jok hasz­nál­ják a foly­óá­ga­kat és magát a Dunát. Lúdak, kóc­sa­gok, kor­mo­rá­nok, búvá­rok, sirá­ly­ok, hat­ty­úk és kac­sák jelen­tős szám­ban gyűl­nek öss­ze. Lehet­sé­ges köl­tőma­da­rak a kis kóc­sag (Egret­ta gar­zet­ta), a fehér­há­tú ten­ge­ri sas (Helia­e­tus albi­cil­la), a vörös kánya (Mil­vus mig­rans), a búbos vöc­sök (Ixob­ry­chus minu­tus), a par­ti csér (Ster­na hirun­do) és a piros­lá­bú szárc­sa (Trin­ga tota­nus). Az álla­tok között sze­re­pel a hód (Cas­tor fiber), a sza­la­man­dra (Tri­tu­rus vul­ga­ris, T. dob­ro­gi­cus), az euró­pai fában­ca (Hyla arbo­rea), a békák külön­böző fajai, a sügér (Rana arva­lis, R. les­so­nae, R. dal­ma­ti­na, R. klep­ton escu­len­ta, R. ridi­bun­da, Bom­bi­na bom­bi­na, Bufo bufo, B. viri­dis), a bar­na sik­ló (Natrix natrix), a sima sik­ló (Elap­he lon­gis­si­ma), szá­mos lep­ke­faj, boga­rak, rova­rok, dene­vé­rek, halak és egy­éb vadvilág.

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2009, 2011-2015, 2015, Časová línia, Hont, Krajina, Slovenská krajina, TOP

Hont

skala
Hits: 2867

Hont je jed­ným z regi­ó­nov Slo­ven­ska, jeho síd­lom boli Šahy. V nie­kto­rých turis­tic­kých pub­li­ká­ciách sa regi­ón nazý­va aj Poip­lie (Wiki­pe­dia). Názov je odvo­de­ný od šľach­tic­ké­ho rodu Hunt – Poznan (slo​vak​re​gi​on​.sk). Do regi­ó­nu Hont pat­rí napr. Ban­ská Štiav­ni­ca, Bzo­vík, Kru­pi­na, Dudin­ce, Bŕh­lov­ce (Wiki­pe­dia). Hra­ni­ce tvo­ri­li Štiav­nic­ké vrchy na seve­re, Hron na zápa­de, rie­ka Krtíš na výcho­de, Dunaj a Ipeľ na juhu (slo​vak​re​gi​on​.sk). Hon­tian­ska župa za Uhor­ska mala 2 633 km2 a sia­hal do dneš­né­ho Maďar­ska. Jej vznik sa datu­je do 11. sto­ro­čia odčle­ne­ním Hon­tian­ske­ho komi­tá­tu od Novoh­rad­ské­ho komi­tá­tu. Kon­com 13. sto­ro­čia sa komi­tát zme­nil na zemian­sku sto­li­cu. V rokoch 1552 až 1682 väč­ši­nu úze­mia Hon­tu obsa­di­li turec­ké voj­ská a pri­po­ji­li ku Novoh­rad­ské­mu san­dža­ku. Ban­ská Štiav­ni­ca bola v roku 1787 dru­hým naj­väč­ším slo­ven­ským mes­tom, mala 18 926 oby­va­te­ľov. Malo­hont bol v roku 1802 pri­po­je­ný ku Geme­ru. V roku 1877 bola ku Hon­tian­skej župe pri­po­je­ná Kru­pi­na. V stre­do­ve­ku sa Hon­tian­ska sto­li­ca deli­la na šty­ri slúž­nov­ské okre­sy: Bátov­ský, Ban­skoš­tiav­nic­ký, Bzo­vic­ký a Malo­hont­ský. Po roku 1802 na juh od Ipľa vytvo­ril Ipeľ­ský okres (Wiki­pe­dia). Cha­rak­te­ris­tic­ký prv­kom Hon­tu je laz­níc­ke osíd­le­nie a pre­tr­vá­va­nie tra­dič­ných ľudo­vých zvyk­los­tí. V nie­kto­rých obciach sa dodnes zacho­va­li tra­dič­né remes­lá – čip­kár­stvo, hrn­čiar­stvo, kováč­stvo (slo​vak​re​gi​on​.sk).

Hont is one of the regi­ons of Slo­va­kia, with its capi­tal being Šahy. In some tou­rist pub­li­ca­ti­ons, the regi­on is also refer­red to as Poip­lie (Wiki­pe­dia). The name is deri­ved from the nob­le Hunt-​Poznan fami­ly (slo​vak​re​gi​on​.sk). The Hont regi­on inc­lu­des pla­ces like Ban­ská Štiav­ni­ca, Bzo­vík, Kru­pi­na, Dudin­ce, and Bŕh­lov­ce (Wiki­pe­dia). Its boun­da­ries are for­med by the Štiav­nic­ké vrchy in the north, the Hron River in the west, the Krtíš River in the east, and the Danu­be and Ipeľ rivers in the south (slo​vak​re​gi​on​.sk).

During the time of the King­dom of Hun­ga­ry, Hont Coun­ty had an area of 2,633 km², exten­ding into present-​day Hun­ga­ry. Its estab­lish­ment dates back to the 11th cen­tu­ry when it sepa­ra­ted from the Novoh­rad Coun­ty. In the late 13th cen­tu­ry, the coun­ty trans­for­med into a nob­le coun­ty. From 1552 to 1682, Tur­kish for­ces occu­pied most of the Hont ter­ri­to­ry and anne­xed it to the Novoh­rad San­jak. In 1787, Ban­ská Štiav­ni­ca was the second-​largest Slo­vak town with 18,926 inha­bi­tants. Malo­hont was anne­xed to Gemer in 1802. In 1877, Kru­pi­na was added to Hont Coun­ty. In the medie­val peri­od, Hont Coun­ty was divi­ded into four ser­vi­le dis­tricts: Bátov­ský, Ban­skoš­tiav­nic­ký, Bzo­vic­ký, and Malo­hont­ský. After 1802, the Ipeľ Dis­trict was cre­a­ted south of the Ipeľ River (Wiki­pe­dia).

A cha­rac­te­ris­tic fea­tu­re of Hont is its spa sett­le­ments and the pre­ser­va­ti­on of tra­di­ti­onal folk cus­toms. In some vil­la­ges, tra­di­ti­onal crafts such as lace making, potte­ry, and blacks­mit­hing are still prac­ti­ced today (slo​vak​re​gi​on​.sk).

Hont Szlo­vá­kia egy­ik régi­ó­ja, köz­pont­ja Šahy. Néhá­ny turisz­ti­kai kiad­vá­ny­ban a régi­ót Poiplie-​nek is neve­zik (Wiki­pe­dia). A név a Hunt-​Poznan nemes csa­lád­tól szár­ma­zik (slo​vak​re​gi​on​.sk). A Hont régió töb­bek között Ban­ská Štiav­ni­ca, Bzo­vík, Kru­pi­na, Dudin­ce és Bŕh­lov­ce terüle­tét fog­lal­ja magá­ban (Wiki­pe­dia). A hatá­ro­kat észa­kon a Štiav­nic­ké vrchy, nyuga­ton a Hron folyó, kele­ten a Krtíš folyó, délen pedig a Dunaj és az Ipeľ foly­ók alkot­ják (slo​vak​re​gi​on​.sk).

A Magy­ar Kirá­ly­ság ide­jén a Hont megye terüle­te 2 633 km² volt, kiter­jed­ve a mai Magy­arors­zág terüle­té­re is. A megye kia­la­ku­lá­sa egés­zen a 11. szá­za­dig nyú­lik viss­za, ami­kor elkülönült a Novoh­rad megy­é­től. A 13. szá­zad végén a megye neme­si megy­é­vé ala­kult át. 1552-​től 1682-​ig a török erők megs­záll­ták a Hont terüle­té­nek nagy rés­zét, és hoz­zá­tol­dot­ták a Novoh­rad szandz­sák­hoz. 1787-​ben Ban­ská Štiav­ni­ca a máso­dik leg­na­gy­obb szlo­vák város volt 18 926 lakos­sal. Malo­hon­tot 1802-​ben csa­tol­ták Gemer­hez. 1877-​ben Kru­pi­na is hoz­zác­sa­tla­ko­zott a Hont megy­é­hez. A közép­kor­ban a Hont megye négy szol­ga­sá­gi kör­zet­re volt oszt­va: Bátov­ský, Ban­skoš­tiav­nic­ký, Bzo­vic­ký és Malo­hont­ský. 1802 után az Ipeľ folyó déli rés­zén Ipeľ kör­ze­tet hoz­tak lét­re (Wiki­pe­dia).

A Hont jel­leg­ze­tes voná­sa a gyógy­für­dő tele­pülé­se­i­nek és a hagy­o­má­ny­os néps­zo­ká­sok megőr­zé­se. Néhá­ny falu­ban ma is gyako­rol­ják a hagy­o­má­ny­os kéz­műves mes­ter­sé­ge­ket, mint a csip­ke­kés­zí­tés, faze­kas­ság és kovács­mes­ter­ség (slo​vak​re​gi​on​.sk).

Nie­kto­ré lokality

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2009, 2010, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2014, Časová línia, Neživé, Stavby, Stavebné prvky, TOP

Okná

skala
Hits: 3085

Okná sú tichý­mi sved­ka­mi času a spro­stred­ko­va­te­lia medzi vnú­tor­ným a von­kaj­ším sve­tom. Majú v našich živo­toch výni­moč­né mies­to. Sú to nie­len fyzic­ké otvo­ry v ste­nách, ale aj este­tic­ké, funkč­né a his­to­ric­ké prv­ky, kto­ré nám posky­tu­jú pohľad na svet a záro­veň nám umož­ňu­jú poznať minu­losť. Dizajn okien a ich umiest­ne­nie tvo­ria jedi­neč­ný cha­rak­ter domu. Okná s rôz­ny­mi tvar­mi a ozdo­ba­mi čas­to odha­ľu­jú archi­tek­to­nic­ké tren­dy ich doby. Záro­veň vytvá­ra­jú pre­po­je­nie medzi exte­ri­é­rom a inte­ri­é­rom, dopl­ňu­júc pries­tor svet­lom a vzdu­chom. Fun­kcia okien pre­sa­hu­je posky­to­va­nie výhľa­du. Sú to zdro­je svet­la, kto­ré ovplyv­ňu­jú naše nála­dy a poci­ty poho­dy. Okná zabez­pe­ču­jú vet­ra­nie a cir­ku­lá­ciu vzdu­chu, vytvá­ra­júc zdra­vé pro­stre­die v inte­ri­é­ri. Moder­né tech­no­ló­gie umož­ňu­jú aj ener­ge­tic­ky efek­tív­ne okná, kto­ré pris­pie­va­jú k udr­ža­teľ­nos­ti domov.

Sta­ro­by­lé okná s mohut­ný­mi dre­ve­ný­mi ráma­mi ale­bo kova­ný­mi mriež­ka­mi nám pre­zrá­dza­jú prí­be­hy minu­los­ti. Ich cha­rak­te­ris­tic­ké rysy a pou­ži­té mate­riá­ly odrá­ža­jú dobo­vé tech­ni­ky a vkus. Pre nie­kto­rých maji­te­ľov domov je výhľad z okna neoce­ni­teľ­ný. Nie­kto­ré okná posky­tu­jú pohľa­dy na prí­ro­du, mest­ské pano­rá­my ale­bo his­to­ric­ké pamiat­ky. Umož­ňu­jú nám sle­do­vať zme­nu roč­ných obdo­bí a sle­do­vať, ako svet oko­lo nás žije a mení sa. S postu­pom tech­no­ló­gií sa menia aj okná. Moder­né oken­né tech­no­ló­gie zahŕňa­jú inte­li­gent­né okná, kto­ré môžu byť ovlá­da­né z mobil­né­ho zariadenia.

Win­do­ws ser­ve as silent wit­nes­ses of time and media­tors bet­we­en our inner sanc­tu­aries and the exter­nal world. They hold a remar­kab­le pla­ce in our lives, trans­cen­ding the­ir role as mere phy­si­cal ope­nings in walls. Win­do­ws embo­dy aest­he­tic, func­ti­onal, and his­to­ri­cal ele­ments, pro­vi­ding us with a view of the world whi­le offe­ring glim­pses into the past. The design and pla­ce­ment of win­do­ws con­tri­bu­te to the uni­que cha­rac­ter of a home. Win­do­ws, with the­ir diver­se sha­pes and deco­ra­ti­ons, often unve­il the archi­tec­tu­ral trends of the­ir res­pec­ti­ve eras. Simul­ta­ne­ous­ly, they estab­lish a con­nec­ti­on bet­we­en the exte­ri­or and inte­ri­or, infu­sing spa­ces with light and air.

Bey­ond pro­vi­ding a pic­tu­re­sque view, the func­ti­on of win­do­ws extends to influ­en­cing our moods and fee­lings of com­fort through the pro­vi­si­on of light. Win­do­ws also play a cru­cial role in ensu­ring ven­ti­la­ti­on and air cir­cu­la­ti­on, cre­a­ting a healt­hy envi­ron­ment wit­hin inte­ri­ors. Modern tech­no­lo­gies have ushe­red in energy-​efficient win­do­ws that con­tri­bu­te to the sus­tai­na­bi­li­ty of homes. Ancient win­do­ws, ador­ned with robust wooden fra­mes or wrought-​iron gril­les, reve­al tales of the past. The­ir dis­tinc­ti­ve fea­tu­res and mate­rials ref­lect the tech­ni­qu­es and tas­tes pre­va­lent in the­ir res­pec­ti­ve his­to­ri­cal peri­ods. For some home­owners, the view from a win­dow is inva­lu­ab­le, offe­ring glim­pses of natu­re, citys­ca­pes, or his­to­ri­cal land­marks. Win­do­ws allow us to wit­ness the chan­ging sea­sons and obser­ve how the world around us lives and evol­ves. As tech­no­lo­gy advan­ces, win­do­ws evol­ve. Modern win­dow tech­no­lo­gies inc­lu­de intel­li­gent win­do­ws that can be con­trol­led from mobi­le devi­ces, adding con­ve­nien­ce and ener­gy effi­cien­cy to homes. In essen­ce, win­do­ws are not just por­tals to the out­si­de world; they are por­tals to his­to­ry, cul­tu­re, and the ever-​changing tapes­try of our surroundings.

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2009, 2010, 2011-2015, 2012, 2013, Časová línia, Krajina, Mestá, Mestá, TOP, Typ krajiny

Uličky

skala
Hits: 1896

Ulič­ky čas­to tvo­ria kúzel­nú atmo­sfé­ru, plnú his­tó­rie, kul­tú­ry. Ulič­ky sú srd­com mes­ta, mies­ta­mi, kde bije pulz jeho his­tó­rie a kul­tú­ry. Bez ohľa­du na to, či slú­žia ako mies­to pre roman­tic­ké pre­chádz­ky, kul­túr­ne zážit­ky ale­bo sú len jed­no­du­cho mies­tom na pre­pra­vu ľudí a tova­ru, ulič­ky majú schop­nosť pri­blí­žiť nám dušu kaž­dé­ho mies­ta. Čas­to sú mies­ta­mi, kde sa his­tó­ria dostá­va do pop­re­dia. Nie­kto­ré ulič­ky slú­žia ako plát­no pre umel­cov. Tak sa stá­va­jú kul­túr­ny­mi kori­dor­mi, kde sa spá­ja tra­dič­né s moder­ným. Ulič­ky nie­ke­dy odvá­dza­jú od hlav­ných ciest a odha­ľu­jú tajom­stvá. Pre­chá­dza­nie tými­to malý­mi ulič­ka­mi ponú­ka­jú mož­nosť obja­vo­vať skry­té záku­tia, vyfo­to­gra­fo­vať maleb­né sce­né­rie a pre­žiť auten­tic­ký záži­tok z mes­ta. Ulič­ky sú nie­ke­dy mies­tom pre miest­nych. Nocou sa ulič­ky pre­me­nia na roman­tic­ké kúty. Osvet­le­né lam­pa­mi vytvá­ra­jú prí­jem­nú atmosféru.

Alle­ys often cre­a­te a magi­cal atmo­sp­he­re, full of his­to­ry and cul­tu­re. They are the heart­be­at of a city, whe­re the pul­se of its his­to­ry and cul­tu­re reso­na­tes. Whet­her ser­ving as a set­ting for roman­tic strolls, cul­tu­ral expe­rien­ces, or sim­ply func­ti­oning as pat­hwa­ys for peop­le and goods, alle­ys have the abi­li­ty to bring us clo­ser to the soul of eve­ry pla­ce. The­se nar­row pat­hwa­ys fre­qu­en­tly take cen­ter sta­ge, reve­a­ling the city­’s his­to­ry. Some alle­ys ser­ve as can­va­ses for artists, trans­for­ming into cul­tu­ral cor­ri­dors whe­re tra­di­ti­on meets moder­ni­ty. Some­ti­mes, alle­ys diver­ge from the main roads, expo­sing sec­rets and hid­den cor­ners. Strol­ling through the­se small lanes offers the oppor­tu­ni­ty to explo­re con­ce­a­led nooks, cap­tu­re pic­tu­re­sque sce­nes, and immer­se one­self in an aut­hen­tic city experience.

Alle­ys are some­ti­mes che­ris­hed by locals, beco­ming pla­ces whe­re the com­mu­ni­ty thri­ves. By night, the­se pat­hwa­ys trans­form into roman­tic havens. Illu­mi­na­ted by char­ming lamps, they cre­a­te a delight­ful atmo­sp­he­re, offe­ring a uni­que per­spec­ti­ve and enhan­cing the allu­re of the city after dark.

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

skala
Hits: 3312

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 1594 – 1605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 1822 – 1869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 13 x 6,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work ​“Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 13 x 6.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post