2006, 2006-2010, 2009, 2010, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2014, Časová línia, Dolné Považie, Krajina, Mestá, Mestá, Noc, Piešťanské reportáže, Považské, Reportáže, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Vianoce v Piešťanoch

Hits: 5488

Via­no­ce v Pieš­ťa­noch, kto­ré sú zná­me svo­ji­mi lie­či­vý­mi ter­mál­ny­mi pra­meň­mi, vytvá­ra­jú špe­ci­fic­kú atmo­sfé­ru počas sviat­kov. Cen­trum mes­ta sa pre­me­ní na malý via­noč­ný trh s ruč­ne vyro­be­ný­mi dar­ček­mi, via­noč­ný­mi ozdo­ba­mi a tra­dič­ným jed­lom. Ľudia sa tu stre­tá­va­jú, aby si vychut­na­li via­noč­nú atmo­sfé­ru a poroz­prá­va­li sa. Uli­ce a námes­tia sú ozdo­be­né via­noč­ným osvet­le­ním, kona­jú sa rôz­ne via­noč­né kon­cer­ty, hudob­né a kul­túr­ne podu­ja­tia, via­noč­né pred­sta­ve­nia. V kos­to­loch pre­bie­ha­jú via­noč­né boho­služ­by, pol­noč­né omše. Tra­dič­né via­noč­né jed­lá, ako kapust­ni­ca, medov­ní­ky a kapor sa obja­vu­jú na sto­loch rodín počas sviat­kov. Večer sa roz­dá­va­jú dar­če­ky, rodi­ny majú spo­loč­né stret­nu­tie, prí­pad­ne aj s priateľmi.


Chris­tmas in Pieš­ťa­ny, kno­wn for its hea­ling ther­mal springs, cre­a­tes a spe­ci­fic atmo­sp­he­re during the holi­da­ys. The city cen­ter trans­forms into a small Chris­tmas mar­ket with hand­ma­de gifts, Chris­tmas deco­ra­ti­ons, and tra­di­ti­onal food. Peop­le gat­her here to enjoy the Chris­tmas atmo­sp­he­re and enga­ge in con­ver­sa­ti­ons. Stre­ets and squ­ares are ador­ned with Chris­tmas lights, vari­ous Chris­tmas con­certs, musi­cal and cul­tu­ral events, and Chris­tmas per­for­man­ces take pla­ce. Chur­ches host Chris­tmas ser­vi­ces and mid­night mas­ses. Tra­di­ti­onal Chris­tmas dis­hes such as kapust­ni­ca, gin­gerb­re­ad, and carp appe­ar on fami­ly tab­les during the holi­da­ys. In the eve­ning, gifts are exchan­ged, fami­lies come toget­her for a sha­red celeb­ra­ti­on, possib­ly with friends as well.



TOP

Všet­ky

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Horná Nitra, Krajina, Mestá, Mestá, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Bojnice

Hits: 3255

Boj­ni­ce ležia na juho­vý­chod­nom úpä­tí Malej Magu­ry, na okra­ji Hor­no­nit­rian­skej kot­li­ny, v nad­mor­skej výš­ke 291 met­rov nad morom. Na roz­lo­he tak­mer 20 km2 tu žije 4 922 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Boj­ni­ce sú aj v zahra­ni­čí zná­mou pale­on­to­lo­gic­kou loka­li­tou a pat­ria medzi loka­li­ty z naj­star­ším pale­oli­tic­kým osíd­le­ním na Slo­ven­sku. Prví ľudia sa tu usa­di­li už asi pred 100 000 rok­mi. Zrej­me už ľud púchov­skej kul­tú­ry na hrad­nej kope posta­vil hra­dis­ko, kto­ré si neskôr pris­pô­so­bi­li Slo­va­nia. Našla sa tu po nich kera­mi­ka, želez­né pred­me­ty, ale dolo­že­né je aj dech­tár­stvo. Zo stráž­nej osa­dy sa v polo­vi­ci 9. sto­ro­čia Boj­ni­ce sta­li hrad­ným špán­stvom (boj​ni​ce​.sk). Prvá písom­ná zmien­ka o Boj­ni­ciach pochá­dza z roku 1113 (Wiki­pe­dia). His­to­ric­ké náz­vy Boj­níc: Mal­moz, Boy­much, Bay­much, Bay­mach, Boy­nic­ze (infor​ma​cie​boj​ni​ce​.sk).

Výsa­dy mes­ta zís­ka­li v roku 1366. Boj­ni­ce boli v rokoch 16131823 jed­nou z poš­to­vých sta­níc. Koná­va­li sa tu trhy so soľou, žele­zom, dra­hý­mi kov­mi, šaf­ra­nom. Prvý cech tu vytvo­ri­li šev­ci v roku 1653. Pôso­bi­li tu murá­ri, čiž­má­ri, kraj­čí­ri, tká­či, far­bia­ri, kožuš­ní­ci, deb­ná­ri a iní. Do roku 1872 boli cen­trom hor­nej Nit­ry a okres­ným mes­tom (boj​ni​ce​.sk). Boj­ni­ce sa v novo­do­bých deji­nách sta­li kúpeľ­ným mes­tom a význam­ným turis­tic­kým cen­trom. Tep­lé pra­me­ne sa spo­mí­na­jú v doku­men­toch z 13. sto­ro­čia. V roku 1918 voj­sko kúpe­le opus­ti­lo a pone­cha­lo v zde­vas­to­va­nom sta­ve. Rekon­štruk­cii brá­nil spor o dedič­stvo po gró­fo­vi Jáno­vi Pál­fym, kto­rý sa skon­čil až v roku 1938 (Wiki­pe­dia). Kúpe­le Boj­ni­ce sú zame­ra­né na lieč­bu cho­rôb pohy­bo­vé­ho ústro­jen­stva a ner­vo­vých cho­rôb. V Boj­ni­ciach sa nachá­dza kúpa­lis­ko Čaj­ka, Mine­ra­lo­gic­ké a baníc­ke múze­um Jaku­ba Dre­ven­ná­ka a Múze­um pra­ve­ku Slo­ven­ska – Pre­pošt­ská jas­ky­ňa, kos­tol svä­té­ho Mar­ti­na, kapl­n­ka svä­té­ho Jána Nepo­muc­ké­ho (K. Cson­gá­ro­vá, Ani­ta Bog­da­no­vi­čo­vá). Osob­nos­ti mes­ta: tenis­ta Milo­slav Mečíř, humo­ris­ti Andrej Kraus, Juraj Mok­rý, tenis­t­ka Karin Hab­šu­do­vá, hoke­jis­ta Andrej Seke­ra, fut­ba­lis­ta Juraj Kuc­ka (Wiki­pe­dia).


Boj­ni­ce are situ­ated at the sout­he­as­tern foot­hills of the Litt­le Car­pat­hians, on the edge of the Upper Nit­ra Basin, at an ele­va­ti­on of 291 meters abo­ve sea level. With an area of near­ly 20 km², the town is home to 4,922 resi­dents (Wiki­pe­dia). Boj­ni­ce is inter­na­ti­onal­ly reno­wned as a pale­on­to­lo­gi­cal site and is among the loca­ti­ons with the oldest Pale­olit­hic sett­le­ments in Slo­va­kia. The first humans sett­led here app­ro­xi­ma­te­ly 100,000 years ago. It is belie­ved that peop­le from the Púchov cul­tu­re cons­truc­ted a hill­fort on the cast­le hill, later adap­ted by the Slavs. Archa­e­olo­gi­cal fin­dings inc­lu­de potte­ry, iron arti­facts, and evi­den­ce of tar pro­duc­ti­on. Boj­ni­ce beca­me a cast­le domain in the mid-​9th cen­tu­ry from the watch­ful sett­le­ment (boj​ni​ce​.sk). The first writ­ten men­ti­on of Boj­ni­ce dates back to 1113 (Wiki­pe­dia). His­to­ri­cal names for Boj­ni­ce inc­lu­de Mal­moz, Boy­much, Bay­much, Bay­mach, and Boy­nic­ze (infor​ma​cie​boj​ni​ce​.sk).

Boj­ni­ce acqu­ired town pri­vi­le­ges in 1366. From 1613 to 1823, Boj­ni­ce ser­ved as one of the postal sta­ti­ons. The town hos­ted mar­kets fea­tu­ring salt, iron, pre­ci­ous metals, and saff­ron. The first guild, for­med by cobb­lers, emer­ged in 1653. Other tra­des pre­sent inc­lu­ded masons, cobb­lers, tai­lors, wea­vers, dyers, fur­riers, coopers, and more. Until 1872, Boj­ni­ce ser­ved as the cen­ter of Upper Nit­ra and the dis­trict town (boj​ni​ce​.sk). In modern his­to­ry, Boj­ni­ce evol­ved into a spa town and a sig­ni­fi­cant tou­rist des­ti­na­ti­on. Warm springs are docu­men­ted in records from the 13th cen­tu­ry. The mili­ta­ry vaca­ted the spa in 1918, lea­ving it in a dila­pi­da­ted sta­te. Recons­truc­ti­on was hin­de­red by a dis­pu­te over the inhe­ri­tan­ce of Count Ján Pálf­fy, final­ly resol­ved in 1938 (Wiki­pe­dia). Boj­ni­ce Spa focu­ses on tre­a­ting mus­cu­los­ke­le­tal and ner­vous sys­tem disor­ders. Boj­ni­ce fea­tu­res the Čaj­ka swim­ming pool, the Mine­ra­lo­gi­cal and Mining Muse­um of Jakub Dre­ven­nák, the Muse­um of Pre­his­to­ry of Slo­va­kia – Pre­pošt­ská Cave, the Church of St. Mar­tin, and the cha­pel of St. John Nepo­muk (K. Cson­gá­ro­vá, Ani­ta Bog­da­no­vi­čo­vá). Notab­le per­so­na­li­ties from the town inc­lu­de ten­nis pla­y­er Milo­slav Mečíř, humo­rists Andrej Kraus and Juraj Mok­rý, ten­nis pla­y­er Karin Hab­šu­do­vá, hoc­key pla­y­er Andrej Seke­ra, and foot­bal­ler Juraj Kuc­ka (Wiki­pe­dia).


Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Győr – starobylé, živé, slobodné a kráľovské mesto

Hits: 3551

Győr sa nachá­dza seve­ro­zá­pa­de Maďar­ska. Slo­ven­ský názov pre Győr je Ráb, nemec­ký Raab, latinc­ký Arre­bo­na. Je vzdia­le­ný 65 km od Bra­ti­sla­vy a 10 km od slo­ven­ských hra­níc. Je žup­ným mes­tom župy Győr-​Moson-​Sopron. Mes­to malo do polo­vi­ce 19. sto­ro­čia pre­važ­ne nemec­kých oby­va­te­ľov. Od roku 1009 je síd­lom Ráb­skej die­cé­zy (Wiki­pe­dia). Na 174.62 km2 tu žije tak­mer 130 000 oby­va­te­ľov. K náras­tu počtu oby­va­te­ľov doš­lo naj­mä po skon­če­ní 2. sve­to­vej voj­ny do roku 1980. Leží v nad­mor­skej výš­ke 108 met­rov nad morom (Wiki­pe­dia ENG).

Je to sta­ro­by­lé živé mes­to. Nachá­dza sa tu veľ­ké množ­stvo ume­lec­kých pamia­tok, ich počtom sa radí na dru­hé mies­to v Maďar­sku. Ale je aj fes­ti­va­lo­vým mes­tom, Sta­ré mes­to je lau­re­átom európ­skej ceny ochra­ny pamia­tok. Cez mes­to tečú tri rie­ky (gyor​.hu). Naj­star­šiu časť mes­ta pred­sta­vu­je Kapi­tul­ný vrch (Káptalan-​domb), kde sto­jí bis­kup­ská kated­rá­la – bazi­li­ka, kto­rá má román­ske zákla­dy z 11. sto­ro­čia (Ale­na Ilčí­ko­vá). V gotic­kej kapl­n­ke svä­té­ho Ladi­sla­va sa nachá­dza vrchol­né die­lo uhor­ské­ho stre­do­ve­ké­ho zlat­níc­ke­ho ume­nia, pozlá­te­ná strie­bor­ná hel­ma svä­té­ho Ladi­sla­va (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sú aj kúpe­le s lie­či­vou ter­mál­nou vodou (Richard Šedý).

Prvé osíd­le­nie na mies­te dneš­né­ho Győru je z pra­ve­ku. Osíd­le­né bolo aj v dobe rím­skej. Prvé písom­né dokla­dy sú z obdo­bia Kel­tov, kto­rí mes­to pome­no­va­li Arra­bo­na. V 6. sto­ro­čí úze­mie osíd­li­li Slo­va­nia (aktu​al​ne​.cz). Neskôr Lon­go­bar­di a Ava­ri, kto­rí tu vybu­do­va­li kru­ho­vú pev­nosť gyuru, z čoho je odvo­de­ný názov mes­ta Győr. Úze­mie bol v rokoch 880894 súčas­ťou Veľ­ko­mo­rav­skej ríše (Richard Šedý). Slo­va­nov v 9. a 10. sto­ro­čí napad­li Maďa­ri (aktu​al​ne​.cz). Maďa­ri opra­vi­li opus­te­nú rím­sku pev­nosť (Richard Šedý). V 13. sto­ro­čí mes­to napad­li Mon­go­li (aktu​al​ne​.cz) a v roku 1271 čes­ké voj­ská Pře­mys­la Ota­ka­ra II. (Wiki­pe­dia). V 16. sto­ro­čí mes­to pred Tur­ka­mi spá­lil miest­ny vojen­ský veli­teľ Kris­tóf Lam­bert (aktu​al​ne​.cz). Z tej­to doby je turec­ký názov pre mes­to Janik Kala – spá­le­né mes­to (Wiki­pe­dia). Po oslo­bo­de­ní bolo mes­to zno­vu vybu­do­va­né pomo­cou talian­skych archi­tek­tov v rene­sanč­nom a baro­ko­vom štý­le. V roku 1743 zís­ka­lo šta­tút slo­bod­né­ho krá­ľov­ské­ho mes­ta. Rast mes­ta však zasta­vi­li napo­le­on­ské voj­ny. Počas 2. sve­to­vej voj­ny sem boli depor­to­va­ní maďar­skí židia (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sa vyrá­ba­li loko­mo­tí­vy a iná tech­ni­ka. Neskôr sa výro­ba pre­su­nu­la ďalej od mes­ta. Avšak, od roku 1994 v mes­te síd­li poboč­ka Audi AG, ktorá tu pre­vádz­ku­je tová­reň, vyrá­ba­jú sa tu špor­to­vé vozid­lá a množ­stvo typov ben­zí­no­vých moto­rov. V mar­ci 1945 bol, počas 2. sve­to­vej voj­ny, Győr tri dni bom­bar­do­va­ný spo­je­nec­ký­mi lie­tad­la­mi, čím zo 6 000 budov v mes­te zosta­lo iba asi 200 budov, ako­by zázra­kom prá­ve v his­to­ric­kom cen­tre mes­ta (Wiki­pe­dia).


Győr is loca­ted in nort­hwes­tern Hun­ga­ry. The Slo­vak name for Győr is Ráb, Ger­man Raab, Latin Arre­bo­na. It is 65 km away from Bra­ti­sla­va and 10 km from the Slo­vak bor­ders. It is the coun­ty seat of Győr-​Moson-​Sopron Coun­ty. Until the mid-​19th cen­tu­ry, the city had a pre­do­mi­nan­tly Ger­man popu­la­ti­on. Sin­ce 1009, it has been the seat of the Dioce­se of Győr (Wiki­pe­dia). Almost 130,000 peop­le live on 174.62 km². The popu­la­ti­on inc­re­a­sed main­ly after the end of World War II until 1980. It is situ­ated at an ele­va­ti­on of 108 meters abo­ve sea level (Wiki­pe­dia ENG).

Győr is an ancient vib­rant city with nume­rous artis­tic monu­ments, ran­king second in Hun­ga­ry by the­ir num­ber. It is also a fes­ti­val city, and the Old Town is the lau­re­a­te of the Euro­pe­an Heri­ta­ge Pro­tec­ti­on Award. Three rivers flow through the city (gyor​.hu). The oldest part of the city is repre­sen­ted by Capi­tu­la­ry Hill (Káptalan-​domb), whe­re the bis­ho­p’s cat­hed­ral stands – a basi­li­ca with Roma­ne­sque foun­da­ti­ons from the 11th cen­tu­ry (Ale­na Ilčí­ko­vá). In the Got­hic cha­pel of St. Ladis­laus, the­re is a mas­ter­pie­ce of Hun­ga­rian medie­val golds­mith art, the gil­ded sil­ver hel­met of St. Ladis­laus (aktu​al​ne​.cz). The­re are also ther­mal baths with hea­ling ther­mal water in the city (Richard Šedý).

The first sett­le­ment on the site of present-​day Győr dates back to pre­his­to­ric times. It was inha­bi­ted during the Roman era. The first writ­ten records are from the Cel­tic peri­od when the city was named Arra­bo­na. In the 6th cen­tu­ry, the ter­ri­to­ry was sett­led by Slavs (aktu​al​ne​.cz). Later, Lom­bards and Avars, who built a cir­cu­lar for­tress cal­led gyuru, giving the city its name Győr. The area was part of the Gre­at Mora­vian Empi­re from 880 to 894 (Richard Šedý). Hun­ga­rians attac­ked the Slavs in the 9th and 10th cen­tu­ries (aktu​al​ne​.cz). The Hun­ga­rians repai­red the aban­do­ned Roman for­tress (Richard Šedý). In the 13th cen­tu­ry, the city was attac­ked by the Mon­gols (aktu​al​ne​.cz), and in 1271 by the Czech armies of Pře­mysl Ota­kar II. (Wiki­pe­dia). In the 16th cen­tu­ry, the city was bur­ned by the local mili­ta­ry com­man­der Kris­tóf Lam­bert to pre­vent the Turks (aktu​al​ne​.cz). From this time comes the Tur­kish name for the city Janik Kala – the burnt city (Wiki­pe­dia). After libe­ra­ti­on, the city was rebu­ilt by Ita­lian archi­tects in the Renais­san­ce and Baro­que sty­les. In 1743, it gai­ned the sta­tus of a free roy­al city. Howe­ver, the city­’s gro­wth was hal­ted by the Napo­le­onic Wars. During World War II, Hun­ga­rian Jews were depor­ted from here (aktu​al​ne​.cz). The city used to manu­fac­tu­re loco­mo­ti­ves and other machi­ne­ry. Later, pro­duc­ti­on moved away from the city. Howe­ver, sin­ce 1994, a branch of Audi AG has been based in the city, ope­ra­ting a fac­to­ry pro­du­cing sports vehic­les and vari­ous types of gaso­li­ne engi­nes. In March 1945, during World War II, Győr was bom­bed by Allied airc­raft for three days, redu­cing the city­’s 6,000 buil­dings to about 200, mira­cu­lous­ly pre­ser­ving the his­to­ri­cal cen­ter (Wiki­pe­dia).


Győr észak­ny­uga­ti rés­zén talál­ha­tó Magy­arors­zá­gon. A szlo­vák neve Győr­nek Ráb, a német Raab, a latin Arre­bo­na. 65 km-​re van Pozso­ny­tól és 10 km-​re a szlo­vák határ­tól. Győr-​Moson-​Sopron megye szék­he­lye. A város köze­pé­ig, a 19. szá­zad köze­pé­ig főként német lako­sok éltek itt. 1009 óta a Győri egy­ház­me­gye szék­he­lye (Wiki­pé­dia). Majd­nem 130 000 ember él 174,62 km²-​en. A lakos­ság főként a máso­dik világ­há­bo­rú után, 1980-​ig növe­ke­dett. A ten­gers­zint felet­ti magas­ság 108 méter (Wiki­pe­dia ENG).

Győr ősi, vib­rá­ló város, szá­mos művés­ze­ti emlék­kel, ame­ly a máso­dik hely­et fog­lal­ja el Magy­arors­zá­gon. Emel­lett fesz­ti­vál­vá­ros is, az Óvá­ros pedig az euró­pai örök­ség­vé­del­mi díj nyer­te­se. Három folyó áram­lik a váro­son keresz­tül (gyor​.hu). A város leg­ré­geb­bi rés­zét a Káptalan-​domb (Káptalan-​domb) képe­zi, ahol az érse­ki szé­ke­se­gy­ház áll – egy bazi­li­ka, ame­ly­nek a 11. szá­zad­ból szár­ma­zó román alap­jai van­nak (Ale­na Ilčí­ko­vá). A Szent László-​gótikus kápol­ná­ban talál­ha­tó a magy­ar közép­ko­ri ara­ny­o­zott ezüst Szent Lász­ló sisak­já­nak csúc­sa (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyógy­í­tó ter­mál­víz­zel ren­del­ke­ző für­dők is van­nak (Richard Šedý).

Az első tele­pülés a mai Győr hely­én a pre­hisz­to­ri­kus kor­ból szár­ma­zik. A római idők­ben is lakott terület volt. Az első írá­sos emlé­kek a kel­ta idős­zak­ból szár­ma­znak, ami­kor a várost Arra­bo­ná­nak nevez­ték. A 6. szá­zad­ban a terüle­tet a szlá­vok tele­pí­tet­ték be (aktu​al​ne​.cz). Később lon­go­bár­dok és ava­rok, akik egy kör ala­kú erődöt, a gyurut épí­tet­tek, innen szár­ma­zik a város neve Győr. A terület 880 és 894 között rés­ze volt a Nagy Mor­va Biro­da­lom­nak (Richard Šedý). A magy­arok meg­tá­mad­ták a szlá­vo­kat a 9. és 10. szá­zad­ban (aktu​al​ne​.cz). A magy­arok hely­re­ál­lí­tot­ták az elha­gy­ott római erődöt (Richard Šedý). A várost a 13. szá­zad­ban mon­go­lok támad­ták (aktu​al​ne​.cz

), és 1271-​ben a cseh Pře­mysl Ota­kar II. had­se­re­ge (Wiki­pe­dia). A 16. szá­zad­ban a várost Kris­tóf Lam­bert helyi kato­nai parancs­nok elé­get­te, hogy mega­ka­dá­ly­oz­za a törököket (aktu​al​ne​.cz). Ebből az időből szár­ma­zik a város török neve Janik Kala – a leé­gett város (Wiki­pe­dia). A fels­za­ba­du­lás után az olasz épí­tés­zek által a renes­zánsz és barokk stí­lus­ban újjá­é­pí­tet­ték a várost. 1743-​ban elny­er­te a sza­bad kirá­lyi város stá­tus­zát. A város növe­ke­dé­sét azon­ban a napó­le­oni hábo­rúk állí­tot­ták meg. A máso­dik világ­há­bo­rú alatt innen depor­tál­ták a magy­ar zsi­dó­kat (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyár­tot­tak moz­do­ny­o­kat és más gépe­ket. Később a ter­me­lés távo­labb került a város­tól. Azon­ban 1994 óta az Audi AG egy­ik rész­le­ge van a város­ban, ahol sport­jár­művek és külön­fé­le típu­sú ben­zin­mo­to­rok kés­zül­nek. 1945 már­ciu­sá­ban, a máso­dik világ­há­bo­rú alatt, Győröt három napig bom­báz­ták az szövet­sé­ges repülőgé­pek, ami 6000 épület­ből csak min­te­gy 200 épüle­tet hagy­ott meg, mint­ha cso­da tör­tént vol­na, éppen a tör­té­nel­mi város­köz­pont­ban (Wiki­pe­dia).


Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2007, 2008, 2010, 2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mestá, Mestá, Podunajsko, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Petržalka – mestská časť Bratislavy

Hits: 2872

Petr­žal­ka je mest­skou čas­ťou Bra­ti­sla­vy, na pra­vom bre­hu rie­ky Dunaj v nad­mor­skej výš­ke 131 met­rov nad morom. Má naj­vyš­ší počet oby­va­te­ľov zo všet­kých mest­ských čas­tí. Jej roz­lo­ha je nece­lých 29 km2. Pôvod­ne to bola vidiec­ka obec pri Bra­ti­sla­ve s náz­vom Enge­rau - úzka niva z nemči­ny. V roku 1866 tu žilo v 103 domoch 594 oby­va­te­ľov. V roku 192010 tisíc. Pred 1. sve­to­vou voj­nou aj pred rokom 1945 tu žili naj­mä Nemci. Prvý krát bola Petr­žal­ka spo­je­ná s Bra­ti­sla­vou bola v roku 1891 želez­nič­ným mos­tom (Wiki­pe­dia).

Dnes jej cha­rak­ter urču­jú naj­mä pane­lo­vé obyt­né domy. Avšak nachá­dza­jú sa tu aj dve prí­rod­né jaze­rá – Malý a Veľ­ký Draž­diak a kanál Chor­vát­ske rame­no a naj­star­ší verej­ný park v stred­nej Euró­pe – Sad Jan­ka Krá­ľa. Petr­žal­ka je roz­de­le­ná na síd­lis­ká ale­bo miest­ne čas­ti: Dvo­ry, Lúky, Háje, Ovsiš­te, Janí­kov dvor, Kop­ča­ny, Zrkad­lo­vý háj, Sta­rý háj, Kapi­tul­ský dvor. Nachá­dza sa tu via­ce­ro kul­túr­nych zaria­de­ní: Domy kul­tú­ry Ovsiš­te, Zrkad­lo­vý háj, Lúky, divad­lo Aré­na. Význam­né je výsta­vis­ko Inche­ba Expo, Eko­no­mic­ká uni­ver­zi­ta v Bra­ti­sla­ve a City Uni­ver­si­ty (Wiki­pe­dia).


Petr­žal­ka is a dis­trict of Bra­ti­sla­va, situ­ated on the right bank of the Danu­be River at an ele­va­ti­on of 131 meters abo­ve sea level. It has the hig­hest popu­la­ti­on among all city dis­tricts, cove­ring an area of just under 29 km². Ori­gi­nal­ly, it was a rural vil­la­ge near Bra­ti­sla­va cal­led Enge­rau – nar­row flo­odp­lain” in Ger­man. In 1866, 594 inha­bi­tants lived in 103 hou­ses, and by 1920, the popu­la­ti­on had gro­wn to 10,000. Befo­re both World War I and in 1945, Ger­mans pre­do­mi­nan­tly inha­bi­ted Petr­žal­ka. The first con­nec­ti­on bet­we­en Petr­žal­ka and Bra­ti­sla­va was estab­lis­hed in 1891 with a rai­lway brid­ge (Wiki­pe­dia).

Today, its cha­rac­ter is pri­ma­ri­ly defi­ned by panel resi­den­tial buil­dings. Howe­ver, two natu­ral lakes – Malý and Veľ­ký Draž­diak – and the Chor­vát­ske rame­no canal can be found here, along with the oldest pub­lic park in Cen­tral Euro­pe – Sad Jan­ka Krá­ľa. Petr­žal­ka is divi­ded into neigh­bor­ho­ods or local parts: Dvo­ry, Lúky, Háje, Ovsiš­te, Janí­kov dvor, Kop­ča­ny, Zrkad­lo­vý háj, Sta­rý háj, and Kapi­tul­ský dvor. Vari­ous cul­tu­ral faci­li­ties are loca­ted in Petr­žal­ka, inc­lu­ding com­mu­ni­ty cen­ters in Ovsiš­te, Zrkad­lo­vý háj, Lúky, and the Are­na The­at­re. Note­wort­hy estab­lish­ments inc­lu­de the Inche­ba Expo exhi­bi­ti­on grounds, the Uni­ver­si­ty of Eco­no­mics in Bra­ti­sla­va, and City Uni­ver­si­ty (Wiki­pe­dia).


Petr­žal­ka ist ein Stadt­te­il von Bra­ti­sla­va, am rech­ten Ufer der Donau auf einer Höhe von 131 Metern über dem Mee­ress­pie­gel gele­gen. Es hat die höchs­te Bevöl­ke­rungs­zahl unter allen Stadt­te­i­len und ers­trec­kt sich über eine Flä­che von knapp 29 km². Urs­prün­glich war es ein länd­li­ches Dorf in der Nähe von Bra­ti­sla­va mit dem Namen Enge­rau – enge Aue” auf Deutsch. Im Jahr 1866 leb­ten hier in 103 Häu­sern 594 Ein­woh­ner, und bis 1920 war die Bevöl­ke­rung auf 10.000 ange­wach­sen. Vor dem Ers­ten Weltk­rieg und auch vor dem Jahr 1945 leb­ten hier haupt­säch­lich Deuts­che. Die ers­te Ver­bin­dung zwis­chen Petr­žal­ka und Bra­ti­sla­va wur­de 1891 mit einer Eisen­bahnb­rüc­ke her­ges­tellt (Wiki­pe­dia).

Heut­zu­ta­ge wird der Cha­rak­ter vor allem von Plat­ten­wohn­bau­ten bes­timmt. Es gibt jedoch auch zwei natür­li­che Seen – Malý und Veľ­ký Draž­diak – sowie den Kanal Chor­vát­ske rame­no und den ältes­ten öffen­tli­chen Park in Mit­te­le­uro­pa – den Sad Jan­ka Krá­ľa. Petr­žal­ka ist in Stadt­vier­tel oder loka­le Tei­le unter­te­ilt: Dvo­ry, Lúky, Háje, Ovsiš­te, Janí­kov dvor, Kop­ča­ny, Zrkad­lo­vý háj, Sta­rý háj und Kapi­tul­ský dvor. Vers­chie­de­ne kul­tu­rel­le Ein­rich­tun­gen befin­den sich in Petr­žal­ka, darun­ter Kul­tur­hä­u­ser in Ovsiš­te, Zrkad­lo­vý háj, Lúky und das Arena-​Theater. Bede­uten­de Ein­rich­tun­gen sind das Auss­tel­lungs­ge­län­de Inche­ba Expo, die Wirts­chaft­su­ni­ver­si­tät Bra­ti­sla­va und die City Uni­ver­si­ty (Wiki­pe­dia).


Petr­žal­ka Bra­ti­sla­va egy­ik kerüle­te, a Duna jobb part­ján talál­ha­tó, ten­gers­zint felet­ti magas­sá­ga 131 méter. A leg­na­gy­obb lakos­sá­gú kerület, terüle­te alig 29 négy­zet­ki­lo­mé­ter. Ere­de­ti­leg egy Bra­ti­sla­va köze­lé­ben lévő falu volt Enge­rau néven, ami­nek német jelen­té­se kes­ke­ny árte­rület”. 1866-​ban 594 lakos élt 103 ház­ban, és 1920-​ra a lakos­ság már elér­te a 10 ezret. Az első világ­há­bo­rú előtt és 1945 előtt is főként néme­tek lak­ták Petr­žal­kát. Petr­žal­ka elős­zör 1891-​ben kapc­so­ló­dott öss­ze Bra­ti­sla­vá­val egy vasú­ti híd­dal (Wiki­pe­dia).

A mai napig főként pane­lé­püle­tek jel­lem­zik. Azon­ban két ter­més­ze­tes tó is meg­ta­lál­ha­tó itt – a Malý és Veľ­ký Draž­diak -, vala­mint a Chor­vát­ske rame­no csa­tor­na és Közép-​Európa leg­ré­geb­bi nyil­vá­nos park­ja – a Sad Jan­ka Krá­ľa. Petr­žal­ka külön­böző város­rés­zek­re vagy helyi rés­zek­re van oszt­va, mint pél­dá­ul: Dvo­ry, Lúky, Háje, Ovsiš­te, Janí­kov dvor, Kop­ča­ny, Zrkad­lo­vý háj, Sta­rý háj és Kapi­tul­ský dvor. Több kul­tu­rá­lis léte­sít­mé­ny is talál­ha­tó Petr­žal­ká­ban, mint pél­dá­ul az Ovsiš­te, Zrkad­lo­vý háj, Lúky kul­tu­rá­lis házak és az Aré­na Szín­ház. Jelen­tős léte­sít­mé­ny­ek közé tar­to­zik az Inche­ba Expo kiál­lí­tá­si terület, a Pozso­nyi Gaz­da­sá­gi Egy­etem és a City Uni­ver­si­ty (Wiki­pe­dia).


Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011, 2011-2015, 2012, Časová línia, Kostoly, Krajina, Mestá, Mestá, Neživé, Podunajsko, Slovenská krajina, Slovenské, Stavby, Typ krajiny

Lamač – mestská časť Bratislavy

Hits: 2349

V Lama­či sa nachá­dza Kapl­n­ka svä­tej Rozá­lie zo 17. sto­ro­čia. Posta­vi­li ju v rokoch 16801682 z vďač­nos­ti, že sa skon­čil mor z rokov 16781679 (Wiki­pe­dia). Mno­hí meš­ťa­nia vte­dy utiek­li do Rakús­ka a na Mora­vu. Iní sa usa­dzo­va­li v pro­vi­zór­nych domoch v blíz­kych lesoch a vinoh­ra­doch, nie­kto­rí býva­li dokon­ca na lodiach spus­te­ných na Dunaj. Počas tej­to epi­dé­mie v zomre­lo v samot­nej Bra­ti­sla­ve viac ako 12 000 ľudí. Obchod­ný život tak­mer zani­kol, ľudia trpe­li hla­dom, lebo pre nepretr­ži­té daž­de nedoz­re­la úro­da (lamac​.sk). Kapl­n­ka je zasvä­te­ná svä­tej Rozá­lii, pat­rón­ke – ochran­ky­ni pro­ti moru. Za celý ten čas boli nut­né len drob­né opra­vy a výme­nu krí­ža, do kto­ré­ho začiat­kom 20. sto­ro­čia udrel blesk. 4. sep­tem­ber je dňom sviat­ku svä­tej Rozá­lie, vte­dy sa tu koná­va­li celé sto­ro­čia púte až do 2. sve­to­vej voj­ny, v prie­be­hu kto­rej tej­to zvyk zani­kol. V súčas­nos­ti sa v ten­to deň kona­jú hody a slú­ži sláv­nost­ná omša (Wiki­pe­dia). Objekt je vyhlá­se­ný za národ­nú kul­túr­nu pamiat­ku bol objekt 23. októb­ra 1963 (pamiat​ky​.sk).


In Lamač, the­re is the Cha­pel of Saint Rosa­lia from the 17th cen­tu­ry. It was built bet­we­en 1680 and 1682 out of gra­ti­tu­de for the end of the pla­gue from 1678 to 1679 (Wiki­pe­dia). Many citi­zens fled to Aus­tria and Mora­via during that time. Others sett­led in makes­hift hou­ses in near­by forests and vine­y­ards, and some even lived on boats laun­ched on the Danu­be. More than 12,000 peop­le died in Bra­ti­sla­va alo­ne during this epi­de­mic. Tra­de almost disap­pe­a­red, and peop­le suf­fe­red from hun­ger due to the unri­pe har­vest cau­sed by con­ti­nu­ous rains (lamac​.sk). The cha­pel is dedi­ca­ted to Saint Rosa­lia, the pat­ro­ness against the pla­gue. Throug­hout the years, only minor repairs and the repla­ce­ment of the cross, struck by light­ning in the ear­ly 20th cen­tu­ry, were neces­sa­ry. Sep­tem­ber 4th is the feast day of Saint Rosa­lia, and pilg­ri­ma­ges were held here for cen­tu­ries until World War II, during which this tra­di­ti­on cea­sed. Cur­ren­tly, fes­ti­vi­ties and a solemn mass take pla­ce on this day (Wiki­pe­dia). The object was dec­la­red a nati­onal cul­tu­ral monu­ment on Octo­ber 23, 1963 (pamiat​ky​.sk).


Use Facebook to Comment on this Post