2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

skala
Hits: 3313

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 1594 – 1605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 1822 – 1869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 13 x 6,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work ​“Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 13 x 6.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mestá, Mestá, Podunajsko, Slovenská krajina, Typ krajiny

Štúrovo – mesto tolerancie

skala
Hits: 2005

Kúpeľ­né mes­to Štú­ro­vo leží na ľavom Duna­ja, tam kde sa začí­na rie­ka ohý­bať (stu​ro​vo​.sk), na juho­vý­chod­nom cípe Podu­naj­skej níži­ny, na roz­hra­ní zlo­mov Hron­skej a Ipeľ­skej spra­šo­vej tabu­le. Pat­rí do naj­tep­lej­šej oblas­ti Slo­ven­ska (stu​ro​vo​.sk). Obklo­pe­né Ková­čov­ský­mi kop­ca­mi. Pri mes­te sa Hron vlie­va do Duna­ja. Je naj­juž­nej­ším mes­tom Slo­ven­ska (stu​ro​vo​.sk). Žije tu viac ako 10 000 oby­va­te­ľov (Wiki​pe​dia​.sk). Ter­mál­ne kúpa­lis­ko Vadaš má kapa­ci­tu 10 000 náv­štev­ní­kov. Jeho roz­lo­ha je 36 hek­tá­rov (stu​ro​vo​.sk). V roku 1949 bol pri Duna­ji zre­a­li­zo­va­ný vrt v hĺb­ke 140 met­rov, kto­rý obja­vil pra­meň ter­mál­nej vody s tep­lo­tou 30°C. Násled­ne sa zača­lo s budo­va­ním ter­mál­ne­ho kúpa­lis­ka. V roku 1973 bol obja­ve­ný ďal­ší zdroj ter­mál­nej vody v hĺb­ke 130 met­rov s tep­lo­tou 39.7°c a výdat­nos­ťou 70 l/​s, kto­rý sa stal zdro­jom Vada­ša (Wiki​pe​dia​.sk).

Mes­to je zná­me svo­jou tole­ran­ci­ou. Celé stá­ro­čia tu pokoj­ne spo­lu­na­ží­va­jú rôz­ne národ­nos­ti a nábo­žen­stvá (stu​ro​vo​.sk). V rím­skom obdo­bí sa na mies­te mes­ta nachá­dza­la stráž­na sta­ni­ca Ana­vum. Mes­to vznik­lo prav­de­po­dob­ne z osád Nána a Kakath (stu​ro​vo​.sk). Prí­chod maďar­ských kme­ňov sa datu­je na rok 896. Pod­ma­ni­li si pra­vý breh Duna­ja s dovte­dy slo­van­ským hra­dom Stri­goň, dneš­ným Ostri­ho­mom (Wiki​pe​dia​.sk). Letoh­rá­dok Kakath­vár dal v 10. sto­ro­čí vybu­do­vať syn maďar­ské­ho kme­ňo­vé­ho náčel­ní­ka Arpá­da. Osa­da Kakath bola opev­ne­ná, pre­to sa pou­ží­val názov Pár­ká­ny, Par­kan (stu​ro​vo​.sk). Prvá písom­ná zmien­ka o osa­de Kakat je z roku 1075 (stu​ro​vo​.sk), je spo­je­ná s vybu­do­va­ním rím­skej vojen­skej koló­nie Sal­va Man­sio na mies­te dneš­né­ho Ostri­ho­mu. V mar­ci 1241 roz­vrá­ti­li mes­to tatár­ske hor­dy Batu­chá­na. V prie­be­hu 16. – 17. sto­ro­čia bol pre mes­te zau­ží­va­ný názov aj Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern a Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

V máji až júni 1946 sa 1600 obča­nov maďar­skej národ­nos­ti pod­ro­bu­je reslo­va­ki­zá­cii v náde­ji, že sa ich bez­práv­ny vzťah zme­ní. V decem­bri 1947 až do feb­ru­ára 1948 pre­bie­ha vysíd­ľo­va­nie maďar­ských rodín na Sude­ty, naj­mä do Žat­ca. Cel­ko­vo bolo vysíd­le­ných 217 osôb. Mož­nosť bez­trest­né­ho návra­tu sa im poskyt­la po 28 mesia­coch, v prie­be­hu mar­ca 1949. V roku 1965 mes­to zaži­lo povo­deň. 25 domov bolo zrú­te­ných, 40 sil­ne poško­de­ných. Pri obno­ve účin­ne pomá­ha­lo mes­to Most, na pamiat­ku kto­ré­ho je pome­no­va­ná Mos­to­vá uli­ca. 17. novem­bra 1991 sa usku­toč­ni­lo refe­ren­dum na pri­na­vrá­te­nia náz­vu mes­ta Par­kan. 87 % z 57 % zúčast­ne­ných bolo za, avšak vlá­da odmiet­la vyho­vieť (Jozef Sla­bák).

The spa town of Štú­ro­vo is loca­ted on the left bank of the Danu­be, whe­re the river begins to bend (stu​ro​vo​.sk), in the sout­he­as­tern tip of the Podu­naj­ská níži­na, at the junc­ti­on of the Hron­ská and Ipeľ­ská spra­šo­vá tabu­le faults. It belo­ngs to the war­mest regi­on of Slo­va­kia (stu​ro​vo​.sk). Sur­roun­ded by the Ková­čov­ské kop­ce. The Hron River flo­ws into the Danu­be near the town. It is the sout­hern­most town in Slo­va­kia (stu​ro​vo​.sk). More than 10,000 peop­le live here (Wiki​pe​dia​.sk). The ther­mal bath Vadaš has a capa­ci­ty of 10,000 visi­tors. Its area is 36 hec­ta­res (stu​ro​vo​.sk). In 1949, a well was dril­led by the Danu­be at a depth of 140 meters, dis­co­ve­ring a ther­mal spring with a tem­pe­ra­tu­re of 30°C. Sub­se­qu­en­tly, the cons­truc­ti­on of the ther­mal bath began. In 1973, anot­her ther­mal water sour­ce was dis­co­ve­red at a depth of 130 meters with a tem­pe­ra­tu­re of 39.7°C and a yield of 70 l/​s, which beca­me the sour­ce of Vadaš (Wiki​pe​dia​.sk).

The town is kno­wn for its tole­ran­ce. Dif­fe­rent nati­ona­li­ties and reli­gi­ons have pea­ce­ful­ly coexis­ted here for cen­tu­ries (stu​ro​vo​.sk). In Roman times, a guard sta­ti­on cal­led Ana­vum was loca­ted at the site of the town. The town pro­bab­ly ori­gi­na­ted from the sett­le­ments of Nána and Kakath (stu​ro​vo​.sk). The arri­val of Hun­ga­rian tri­bes dates back to 896. They conqu­e­red the right bank of the Danu­be with the Sla­vic cast­le of Stri­goň, toda­y­’s Ostri­hom (Wiki​pe​dia​.sk). Kakath­vár Cast­le was built in the 10th cen­tu­ry by the son of the Hun­ga­rian tri­bal chief Arpád. The for­ti­fied sett­le­ment of Kakath was com­mon­ly cal­led Pár­ká­ny, Par­kan (stu​ro​vo​.sk). The first writ­ten men­ti­on of the sett­le­ment Kakat is from 1075 (stu​ro​vo​.sk), asso­cia­ted with the cons­truc­ti­on of the Roman mili­ta­ry colo­ny Sal­va Man­sio at the site of toda­y­’s Ostri­hom. In March 1241, the city was devas­ta­ted by the Tatar hor­des of Batu Khan. During the 16th-​17th cen­tu­ries, the town was also kno­wn as Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern, and Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

In May to June 1946, 1600 citi­zens of Hun­ga­rian nati­ona­li­ty under­went reslo­va­ki­za­ti­on in the hope that the­ir unjust situ­ati­on would chan­ge. From Decem­ber 1947 to Feb­ru­ary 1948, the depor­ta­ti­on of Hun­ga­rian fami­lies to the Sude­ten­land, espe­cial­ly to Žatec, took pla­ce. A total of 217 peop­le were disp­la­ced. The oppor­tu­ni­ty for unpu­nis­hed return was gran­ted to them after 28 months, in March 1949. In 1965, the town expe­rien­ced a flo­od. 25 hou­ses were demo­lis­hed, and 40 were seve­re­ly dama­ged. Most acti­ve­ly hel­ped in the recons­truc­ti­on, and in its memo­ry, Mos­to­vá Stre­et is named. On Novem­ber 17, 1991, a refe­ren­dum was held to res­to­re the name of the town to Par­kan. 87% of 57% of par­ti­ci­pants were in favor, but the govern­ment refu­sed to com­ply (Jozef Slabák).

A Štú­ro­vo üdülővá­ros a Dunaj bal part­ján feks­zik, ahol a folyó elkez­di haj­la­ni (stu​ro​vo​.sk), a Podu­naj­ská níži­na dél­ke­le­ti csücs­ké­ben, a Hron­ská és Ipeľ­ská spra­šo­vá tabu­le törés­vo­na­lá­nak hatá­rán. Szlo­vá­kia leg­me­le­gebb terüle­té­hez tar­to­zik (stu​ro​vo​.sk). A Ková­čov­ské kop­ce által körül­vé­ve. A Hron folyó a város­hoz közel ömlik a Duná­ba. Ez Szlo­vá­kia leg­dé­libb váro­sa (stu​ro​vo​.sk). Több mint 10 000 lako­sa van (Wiki​pe​dia​.sk). A Vadaš ter­mál­für­dő 10 000 láto­ga­tó befo­ga­dá­sá­ra alkal­mas. Terüle­te 36 hek­tár (stu​ro​vo​.sk). 1949-​ben, a Duná­nál egy 140 méter mély kuta­tás során egy 30°C‑os hőmér­sék­le­tű ter­mál­víz­for­rás fede­zé­se tör­tént. Ezt köve­tően elkez­dődött a ter­mál­für­dő épí­té­se. 1973-​ban egy másik ter­mál­víz­for­rást talál­tak 130 méter mély­ség­ben, 39,7°C‑os hőmér­sék­let­tel és 70 l/​s ter­me­lés­sel, ame­ly a Vadaš for­rá­sá­vá vált (Wiki​pe​dia​.sk).

A várost tole­ran­ciá­já­ról isme­rik. Évs­zá­za­dok óta külön­böző nemze­ti­sé­gek és val­lá­sok béké­sen egy­ütt élnek itt (stu​ro​vo​.sk). A város hely­én a római idők­ben egy Ana­vum nevű őrs­zo­ba állt. A város valós­zí­nűleg Nána és Kakath tele­pülé­sek­ből szár­ma­zik (stu​ro​vo​.sk). A magy­ar törz­sek érke­zé­se 896-​ra tehe­tő. Bir­tok­ba vet­ték a Dunaj jobb part­ját a Stri­goň, a mai Ostri­hom szláv várá­val (Wiki​pe​dia​.sk). A Kakath­vár kas­té­lyt a 10. szá­zad­ban Arpád magy­ar törzs­főnök fia épí­tet­te. A Kakath tele­pülés erődí­tett volt, ezért hasz­nál­ták a Pár­ká­ny, Par­kan nevet (stu​ro​vo​.sk). Az első írá­sos emlí­tés a Kakat tele­pülés­ről 1075-​ből szár­ma­zik (stu​ro​vo​.sk), a mai Ostri­hom hely­én a Sal­va Man­sio római kato­nai gyar­ma­tá­nak épí­té­sé­vel kapc­so­la­tos. 1241 már­ciu­sá­ban a várost Bátu kán tatár had­já­ra­tá­nak csa­pá­sai érték. A 16 – 17. szá­zad foly­amán a várost más néven is emle­get­ték, mint Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern és Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

1946 máju­sá­tól júniu­sá­ig 1600 magy­ar nemze­ti­sé­gű állam­pol­gár került resz­lo­va­ki­zá­ci­ó­nak alá, remél­ve, hogy igaz­ság­ta­lan hely­ze­tük meg­vál­to­zik. 1947 decem­be­ré­től 1948 feb­ru­ár­já­ig magy­ar csa­lá­dok kiu­ta­sí­tá­sa Sudé­ták­ba, különösen Žatec­be tör­tént. Öss­ze­sen 217 embert tele­pí­tet­tek ki. Az bün­tet­len viss­za­té­rés lehe­tősé­gét 28 hónap­pal később, 1949 már­ciu­sá­ban biz­to­sí­tot­ták szá­muk­ra. 1965-​ben a város árvíz súj­tot­ta. 25 ház öss­ze­om­lott, 40 erősen meg­sé­rült. Az újjá­é­pí­tés­ben haté­ko­ny­an segí­tett a Most váro­sa, emlé­ké­re a Mos­to­vá utca nevet vise­li. 1991. novem­ber 17-​én néps­za­va­zás tör­tént a város nevé­nek viss­za­ál­lí­tá­sá­ról Par­kan név­re. A részt­ve­vők 57%-ának 87%-a támo­gat­ta, de a kor­má­ny nem haj­lan­dó volt enged­ni (Jozef Slabák).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2005, 2006-2010, 2009, 2010, 2011-2015, 2012, 2013, Časová línia, Do roku 2005, Kostoly, Neživé, Stavby, TOP

Najkrajšie kostoly

skala
Hits: 1805

Use Facebook to Comment on this Post

2006, 2006-2010, 2009, 2011-2015, 2013, Časová línia, Neživé, Stavby, Stavebné prvky, TOP

Steny

skala
Hits: 2028

Ste­ny sú základ­ným sta­veb­ným prv­kov väč­ši­ny sta­vieb, ich úlo­hou je poskyt­núť opo­ru a odde­liť pries­tor. Naj­čas­tej­šie sa pri nich pou­ží­va teh­la, betón a dre­vo. Kľú­čo­vé sú pre izo­lá­ciu budov, pre ochra­nu pred von­kaj­ší­mi vplyv­mi. Na nie­kto­rých ste­nách sa rea­li­zu­je ume­nie stre­et art a gra­fit­ti. Tak sa zo stien môžu stať pôso­bi­vé ume­lec­ké die­la a sú vyjad­re­ním myš­lie­nok a názo­rov. Ste­ny sú aj kľú­čo­vý prvok pre dizajn, archi­tek­tú­ru. Far­ba, tex­tú­ra a mate­riál tvo­ria špe­ci­fic­kú atmo­sfé­ru. Otvo­re­né ste­ny sú dnes moder­né a pris­pie­va­jú ku otvo­re­nos­ti a vzduš­nos­ti priestoru.

Walls are fun­da­men­tal buil­ding ele­ments in most struc­tu­res, desig­ned to pro­vi­de sup­port and sepa­ra­te spa­ces. Com­mon­ly used mate­rials for walls inc­lu­de brick, conc­re­te, and wood. They play a cru­cial role in insu­la­ting buil­dings and pro­tec­ting them from exter­nal influ­en­ces. Some walls ser­ve as can­va­ses for stre­et art and graf­fi­ti, trans­for­ming them into impres­si­ve artis­tic works expres­sing vari­ous thoughts and opi­ni­ons. Walls also play a key role in design and archi­tec­tu­re, whe­re color, tex­tu­re, and mate­rial cre­a­te a dis­tinc­ti­ve atmo­sp­he­re. Open walls have beco­me a modern trend, con­tri­bu­ting to open­ness and airi­ness in inte­ri­or spaces.

Use Facebook to Comment on this Post