Značka: Srbsko

My, Fer­di­nand XXX, s božou milos­ťou zvo­le­ný za rím­ske­ho cisá­ra a nave­ky vekov vlast­ník ríše, kráľ Nemec­ka, Rakúsko-​Uhorska, Chor­vát­ska, Ráv­ska, Srb­ska, Galí­cie, Lodo­mer­ska, Rumun­ska, Bul­har­ska, atď, arci­voj­vo­da Rakús­ka, Bur­gund­ska, Bra­bant­ska, Šta­jer­ska, Koru­tán­ska, Krian­ska, sídel­ný gróf Mora­vy, voj­vo­da Luxem­bur­ska, Dol­né­ho a Hor­né­ho Sliez­ska, Würt­tem­ber­gu a Fec­ku, knie­ža Šváb­ska, gróf habs­bur­ský, gróf Tirol­ska, Pfir­tu, Kibur­gu a Gor­cu, kra­jin­ný gróf Alsas­ka, sídel­ný gróf Svä­tej rím­skej ríše náro­da nemec­ké­ho, ana­sum Bur­gund­ska ako aj oboch Lužíc, pánov sídel­né­ho grófs­tva Slo­vin­ska, prí­sta­vov Nas a Pal­ma, odpo­rú­ča­me dať do pamä­te tu prí­tom­ným a dole pod­pí­sa­ným, kto­rí toto dajú do pove­do­mia šir­šej verej­nos­ti, a čo je aj nevý­slov­ná a poní­že­ná žia­dosť našich ver­ní­kov, z dôvo­du sku­toč­ne pozor­nej a pre­mys­le­nej ver­nos­ti a ver­ných slu­žieb náš­ho Johan­ne­sa Fasch­ka, sľu­bu­júc to isté svä­tej koru­ne našej Uhor­skej ríši, a tým vzdia­le­nej vlas­ti našej.

A pre­to sa odvo­lá­va­me na zvyk našich mŕt­vych pred­chod­cov, uhor­ských panov­ní­kov, v súvis­los­ti s krá­ľov­skou milos­ťou a dob­ro­ti­vos­ťou tým, kto­rí ver­ne slú­ži­li nám a kres­ťan­ské­mu štá­tu, a kto­rí sa usi­lo­va­li o svo­ju česť, tou­to lis­ti­nou ich deťom a nasle­dov­ní­kom zais­tiť na zákla­de našej krá­ľov­skej prá­vo­mo­ci a našej milos­ti prá­va im z hľa­dis­ka ich meš­tiac­ke­ho sta­vu prislúchajúce.

Johan­nes Fasch­ko a pro­stred­níc­tvom neho jeho žena Bar­ba­ra a ich syno­via David a Matt­hias, Johan­nes a Jakob a jeho pokrv­ný brat Georg zo ženou Hele­nou a ich syno­via Jakob, Georg a Johan­nes ako aj Jakob, dru­hý brat a podob­ne jeho man­žel­ka Dorot­hea, aj brat Andre­as sa pri­jí­ma­jú do kru­hu a do počtu hod­no­ver­ných, nespo­chyb­ni­teľ­ných šľach­ti­cov náš­ho uhor­ské­ho krá­ľov­stva a jemu pri­slú­cha­jú­cich čas­tí. Kaž­dý z nich má prá­vo teraz i v budúc­nos­ti dis­po­no­vať všet­ký­mi pri­slú­cha­jú­ci­mi prá­va­mi, milos­ťa­mi, pri­vi­lé­gia­mi, výsa­da­mi, slo­bo­da­mi, oslo­bo­de­ním napr. pla­te­nia daní., z čoho majú úprim­nú radosť aj ostat­ní hod­no­ver­ní, pra­ví, sta­rí a nespo­chyb­ni­teľ­ní šľach­ti­ci náš­ho uve­de­né­ho uhor­ské­ho krá­ľov­stva a jeho častí.

Súčas­ne ude­ľu­je­me tomu isté­mu Johan­ne­so­vi Fasch­ko­vi a pro­stred­níc­tvom neho už uve­de­ným oso­bám ako aj ich nasle­dov­ní­kom a dedi­čom oboch pohla­ví na dôkaz našej milos­ti a dob­ro­ty a súčas­ne aj ako sym­bol sku­toč­nej a nespo­chyb­ni­teľ­nej šľach­ty ten­to erb: štít poz­dvi­hnu­tý ako­by k boju s pod­kla­dom na zele­nom poli, na kto­rom je zná­zor­ne­ný muž obrá­te­ný vpra­vo a sym­bo­li­zu­je múd­rosť s klo­bú­kom na hla­ve, ode­tý do oble­če­nia v uni­ver­zál­nych far­bách, s dlh­šou bra­dou a vykrú­te­ný­mi fúz­mi, s ľavou rukou chrá­nia­cou si spod­nú časť lona, v pra­vej ruke stís­ka­jú­ci sme­rom nadol horia­cu fak­ľu. Okrem toho je mož­no na ští­te vidieť zamre­žo­va­nú vojen­skú hel­mu, ver­ne zobra­ze­né­ho bocia­na s krkom vzpria­me­ným do výš­ky a vztý­če­ným telom, s otvo­re­ným zobá­kom, pra­vou nohou sto­ja­ci na zla­tej koru­ne a ľavou v polo­he pozo­ru sym­bo­li­zu­júc poho­to­vosť a obo­zret­nosť. Na vrcho­le hel­my sú umiest­ne­né stuž­ky a stu­hy, mod­ré a hne­dé, bie­le a čer­ve­né, na okra­ji rozs­trap­ka­né, celý štít este­tic­ky ozdo­bu­jú­ce. Všet­ko je zobra­ze­né v súla­de so základ­ný­mi prin­cíp­mi našej spoločnosti.

Ďalej sme sa pri plnom vedo­mí roz­hod­li a súhla­sí­me s tým, že už meno­va­ní od teraz a na veky vekov budú môcť pou­ží­vať ten­to erb a insíg­nie pod­ľa zvy­kov krá­ľov­skej Uhor­skej monar­chie i jej pri­ľah­lých čas­tí s rov­na­kou váž­nos­ťou a úctou, čo pla­tí aj pre uve­de­né a z toho vyplý­va­jú­ce prá­va, milos­ti, slo­bo­dy a výsa­dy pod­ľa sta­rých zvy­kov. Muž môže ten­to erb a insíg­nie pou­ží­vať pri rôz­nych zápa­soch, spo­roch, hrách, v zaja­tí, pri due­loch, v tur­na­joch, v súbo­joch i vo voj­nách, pri všet­kých ostat­ných pod­ne­toch vojen­ské­ho ale­bo šľach­tic­ké­ho cha­rak­te­ru: na peča­tiach, na plach­tách, na vlaj­kách, na záves­ných kober­coch, na pokro­voch, na prs­te­ňoch, na zásta­vách, na medai­ló­ne, na sta­ne, na dome a na hro­be, teda pri rôz­nych pro­ce­soch a činnostiach.

Oča­ká­va­me, že ten­to erb bude nose­ný a uctie­va­ný všet­ký­mi tu meno­va­ný­mi nezá­vis­le od ich povo­la­nia, hod­nos­ti, posta­ve­nia, cti a pre­stí­že ako uctie­va­ný sym­bol sku­toč­nej a po dlhé roky váže­nej šľach­ty. Je im umož­ne­né nosiť ten­to erb na veky vekov, poží­vať jeho prá­va a tešiť sa z toho, že aj ich nasle­dov­ní­ci a potom­ci majú túto česť.

Áno, toto dáva­me všet­kým na zná­mosť i pro­stred­níc­tvom tu meno­va­ných. Ako potvr­de­nie toho­to pred­kla­dá­me my, kráľ Uhor­ska, erbo­vú lis­ti­nu s našou peča­ťou, kto­rú pou­ží­va­me, so všet­ký­mi výsad­ný­mi prá­va­mi, s milos­ťou a dob­ro­den­nos­ťou našou poda­ro­va­né a veno­va­né, kto­ré pri­slú­cha­jú pou­ží­va­te­ľo­vi Johan­ne­so­vi Fasch­ko­vi a pro­stred­níc­tvom neho už meno­va­ným oso­bám, jeho potom­kom oboch pohla­ví, teraz žijú­cim ako aj ich nasledovníkom.

Dané devia­te­ho dňa v mesia­ci feb­ru­ár roku pána 1651 náš­ho pano­va­nia v našich kra­ji­nách rukou náš­ho ver­né­ho a vyso­ko váže­né­ho cti­hod­né­ho Geor­ga Sze­lep­he­niu­sa, vyso­ko­po­čest­né­ho bis­ku­pa von Neut­ra, pre túto oblasť pove­re­né­ho a zod­po­ved­né­ho gró­fa, našich stá­lych rad­cov, náš­ho kanc­lé­ra zod­po­ved­né­ho pre krá­ľov­stvo Uhor­ska pri dvo­re náš­ho mes­ta Vie­deň, náš­ho mes­ta v Rakúsku.

Úctu skla­dá­me vyso­ko­vá­že­ným a cti­hod­ným pánom v Kris­ta, páno­vi Geor­go­vi Lip­pa­y­o­vi z Lom­bard­ska, z cir­kev­nej pro­vin­cie Ari­go­le­na, Joha­no­vi The­leg­dy­mu z kres­ťan­skej zjed­no­te­nej cir­kvi Bachien a Cae­cen, sídel­né­mu bis­ku­po­vi, už meno­va­né­mu Geor­go­vi Sze­lep­he­ni­ovi, meno­va­né­mu bis­ku­po­vi von Neut­ro­vi … (pokra­ču­je dlhý výpis) a všet­kým ostat­ným, kto­rí sa podie­ľa­jú na sprá­va grófs­tviev náš­ho kráľovstva.

We, Fer­di­nand XXX, by the gra­ce of God elec­ted as the Roman Empe­ror, eter­nal ruler of the realm, King of Ger­ma­ny, Austria-​Hungary, Cro­atia, Sla­vo­nia, Ser­bia, Gali­cia, Lodo­me­ria, Roma­nia, Bul­ga­ria, etc., Arch­du­ke of Aus­tria, Bur­gun­dy, Bra­bant, Sty­ria, Carint­hia, Car­ni­ola, here­di­ta­ry Count of Mora­via, Duke of Luxem­bourg, Lower and Upper Sile­sia, Würt­tem­berg, and Feck, Prin­ce of Swa­bia, Count of Habs­burg, Count of Tyrol, Pfirt, Kiburg, and Görz, Landg­ra­ve of Alsa­ce, here­di­ta­ry Count of the Holy Roman Empi­re of the Ger­man Nati­on, also of both Lusa­tias, lords of the here­di­ta­ry coun­ty of Slo­ve­nia, lords of Nas and Pal­ma har­bors, recom­mend to the memo­ry of tho­se pre­sent and the under­sig­ned, who will make this kno­wn to the wider pub­lic, and which is also an uns­pe­a­kab­le and hum­ble requ­est of our faith­ful, due to the­ir tru­ly atten­ti­ve and thought­ful loy­al­ty and faith­ful ser­vi­ces of our Johan­nes Fasch­ko, pro­mi­sing the same to the holy cro­wn of our Hun­ga­rian Empi­re and to the dis­tant land of ours.

The­re­fo­re, we appe­al to the cus­tom of our dece­a­sed pre­de­ces­sors, Hun­ga­rian rulers, in con­nec­ti­on with roy­al gra­ce and kind­ness to tho­se who faith­ful­ly ser­ved us and the Chris­tian sta­te, by this docu­ment secu­ring to the­ir chil­dren and suc­ces­sors, based on our roy­al aut­ho­ri­ty and our gra­ce, the rights belo­n­ging to them from the per­spec­ti­ve of the­ir nob­le status.

Johan­nes Fasch­ko and through him his wife Bar­ba­ra and the­ir sons David and Matt­hias, Johan­nes and Jakob, and his blo­od brot­her Georg with his wife Hele­na and the­ir sons Jakob, Georg, and Johan­nes, as well as Jakob, the second brot­her, and like­wi­se his wife Dorot­hea, and brot­her Andre­as, are accep­ted into the circ­le and the num­ber of trust­wort­hy, unde­niab­le nob­les of our Hun­ga­rian king­dom and its parts. Each of them has the right now and in the futu­re to exer­ci­se all the cor­res­pon­ding rights, gra­ces, pri­vi­le­ges, fre­e­doms, exemp­ti­ons from tax pay­ment, from which all other trust­wort­hy, true, old, and unde­niab­le nob­les of our afo­re­men­ti­oned Hun­ga­rian king­dom and its parts deri­ve sin­ce­re joy.

At the same time, we grant to the same Johan­nes Fasch­ko and through him to the afo­re­men­ti­oned per­sons, as well as to the­ir suc­ces­sors and heirs of both sexes, as pro­of of our gra­ce and kind­ness and at the same time as a sym­bol of true and unde­niab­le nobi­li­ty, this coat of arms: a shield rai­sed as if to fight with a backg­round on a gre­en field, on which a man tur­ned to the right is depic­ted, sym­bo­li­zing wis­dom with a hat on his head, dres­sed in clot­hing in uni­ver­sal colors, with a lon­ger beard and twis­ted mus­ta­ches, with his left hand pro­tec­ting the lower part of the robe, squ­e­e­zing a bur­ning torch down­wards in his right hand. In addi­ti­on, a mes­hed mili­ta­ry hel­met is visib­le on the shield, a faith­ful­ly depic­ted stork with its neck rai­sed to the height and its body rai­sed, with an open beak, stan­ding on a gol­den cro­wn with its right foot, sym­bo­li­zing rea­di­ness and vigi­lan­ce. Rib­bons and rib­bons, blue and bro­wn, whi­te and red, fra­y­ed at the edges, are also aest­he­ti­cal­ly deco­ra­ting the enti­re shield. Eve­ryt­hing is depic­ted in accor­dan­ce with the basic prin­cip­les of our society.

Furt­her­mo­re, we have deci­ded and agre­ed, in full awa­re­ness, that the afo­re­men­ti­oned indi­vi­du­als will be able to use this coat of arms and insig­nia from now on and for all eter­ni­ty with the same seri­ous­ness and res­pect as app­lies to the men­ti­oned and resul­ting rights, gra­ces, fre­e­doms, and pri­vi­le­ges accor­ding to old cus­toms. The man can use this coat of arms and insig­nia in vari­ous batt­les, dis­pu­tes, games, in cap­ti­vi­ty, in duels, in tour­na­ments, in duels, and in wars, in all other events of a mili­ta­ry or nob­le natu­re: on seals, on she­ets, on flags, on han­ging car­pets, on ban­ners, on medals, on tents, on hou­ses, and on gra­ves, that is, in vari­ous pro­ces­ses and activities.

We expect that this coat of arms will be worn and reve­red by all tho­se men­ti­oned here, regard­less of the­ir pro­fes­si­on, rank, posi­ti­on, honor, and pre­sti­ge, as a reve­red sym­bol of true and for many years este­e­med nobi­li­ty. They are allo­wed to use this coat of arms for all eter­ni­ty, enjoy its rights, and be ple­a­sed that even the­ir fol­lo­wers and des­cen­dants have this honor.

Yes, we make this kno­wn to all through tho­se men­ti­oned here. As pro­of of this, we pre­sent the coat of arms cer­ti­fi­ca­te with our seal, which we use, with all the exc­lu­si­ve rights, with the gra­ce and good­ness gran­ted and dedi­ca­ted to the user Johan­nes Fasch­ko and through him to the afo­re­men­ti­oned per­sons, his des­cen­dants of both sexes, now living as well as the­ir successors.

Given on the ninth day of Feb­ru­ary in the year of our Lord 1651 of our reign in our lands, by the hand of our faith­ful and high­ly este­e­med hono­rab­le Geor­ge Sze­lep­he­nius, the high bis­hop of Neut­ra, entrus­ted and res­pon­sib­le count of our per­ma­nent coun­cils, our chan­cel­lor res­pon­sib­le for the king­dom of Hun­ga­ry at the court of our city Vien­na, our city in Austria.

We pay tri­bu­te to the vene­rab­le and hono­rab­le lords in Christ, Mr. Georg Lip­pay from Lom­bar­dy, from the ecc­le­sias­ti­cal pro­vin­ce of Ari­go­le­na, Johan The­leg­dy from the Chris­tian Uni­ted Church of Bachien and Cae­cen, the sea­ted bis­hop, the afo­re­men­ti­oned Georg Sze­lep­he­nius, the afo­re­men­ti­oned bis­hop of Neut­ra… (con­ti­nu­es with a long list) and all others who are invol­ved in the admi­ni­stra­ti­on of our king­do­m’s counties.

Ich, Fer­di­nand XXX, von Got­tes Gna­den zum römis­chen Kai­ser gewä­hlt und ewi­ger Besit­zer des Rei­ches, König von Deutsch­land, Österreich-​Ungarn, Kro­atien, Rava, Ser­bien, Gali­zien, Lodo­me­rien, Rumä­nien, Bul­ga­rien usw., Erz­her­zog von Öster­re­ich, Bur­gund, Bra­bant, Ste­ier­mark, Kärn­ten, Krain, resi­die­ren­der Graf von Mäh­ren, Her­zog von Luxem­burg, Nieder- und Obersch­le­sien, Würt­tem­berg und Feck, Fürst von Sch­wa­ben, Graf von Habs­burg, Graf von Tirol, Pfirt, Kiburg und Gorz, Land­graf von Elsass, resi­die­ren­der Graf des Hei­li­gen Römis­chen Rei­ches Deuts­cher Nati­on, sowie Herr von Bur­gund und bei­den Lau­sit­zen, emp­feh­len es denen, die hier anwe­send und unter­ze­ich­net sind, in das Gedächt­nis zu rufen und bekannt zu machen, was auch eine unauss­prech­li­che und demüti­ge Bit­te unse­rer tre­uen Anhän­ger ist, aufg­rund ihrer wirk­lich auf­merk­sa­men und über­leg­ten Tre­ue und Diens­te unse­res Johan­nes Fasch­ko, denen sie das­sel­be gege­nüber der hei­li­gen Kro­ne unse­res unga­ris­chen Rei­ches ver­s­pre­chen und somit auch gege­nüber unse­rer fer­nen Heimat.

Des­halb appel­lie­ren wir an den Brauch unse­rer vers­tor­be­nen Vor­fah­ren, der unga­ris­chen Herrs­cher, im Zusam­men­hang mit der könig­li­chen Gna­de und Güte denen gege­nüber, die uns und dem christ­li­chen Sta­at treu gedient und sich um ihre Ehre bemüht haben, und mit die­sem Doku­ment möch­ten wir ihren Kin­dern und Nach­kom­men aufg­rund unse­rer könig­li­chen Auto­ri­tät und Gna­de die ihnen gemäß ihrem ade­li­gen Stand zus­te­hen­den Rech­te sichern.

Johan­nes Fasch­ko und durch ihn sei­ne Frau Bar­ba­ra und ihre Söh­ne David und Matt­hias, Johan­nes und Jakob sowie sein Blutsb­ru­der Georg mit sei­ner Frau Hele­na und ihre Söh­ne Jakob, Georg und Johan­nes, eben­so Jakob, der zwe­i­te Bru­der, und auch sei­ne Frau Dorot­hea, und der Bru­der Andre­as wer­den in den Kre­is und die Zahl der glaub­wür­di­gen und unbes­tre­it­ba­ren Adli­gen unse­res König­re­ichs Ungarn und sei­ner Tei­le auf­ge­nom­men. Jeder von ihnen hat jetzt und in Zukunft das Recht, über alle zuge­höri­gen Rech­te, Gna­den, Pri­vi­le­gien, Vor­rech­te, Fre­i­he­i­ten, Bef­re­iun­gen, z.B. von der Ste­uerpf­licht, zu ver­fügen, worüber sich auch die ande­ren glaub­wür­di­gen, ech­ten, alten und unbes­tre­it­ba­ren Adli­gen unse­res genann­ten König­re­ichs Ungarn und sei­ner Tei­le auf­rich­tig freuen.

Gle­i­ch­ze­i­tig gewäh­ren wir dem genann­ten Johan­nes Fasch­ko und durch ihn den genann­ten Per­so­nen sowie ihren Nach­kom­men und Erben bei­der­lei Gesch­lechts als Bewe­is unse­rer Gna­de und Güte und gle­i­ch­ze­i­tig als Sym­bol des ech­ten und unbes­tre­it­ba­ren Adels die­ses Wap­pen: Ein Schild, als ob zum Kampf erho­ben, auf grünem Grund, auf dem ein nach rechts gewand­ter Mann dar­ges­tellt ist, der Weis­he­it sym­bo­li­siert, mit einem Hut auf dem Kopf, gek­le­i­det in Kle­i­dung in uni­ver­sel­len Far­ben, mit einem län­ge­ren Bart und ged­reh­ten Schnurr­bär­ten, mit der lin­ken Hand, die den unte­ren Teil des Roc­kes schützt, und in der rech­ten Hand eine nach unten bren­nen­de Fac­kel drüc­kt. Außer­dem ist auf dem Schild ein gegit­ter­ter Mili­tär­helm zu sehen, ein treu dar­ges­tell­ter Storch mit auf­rech­tem Hals und auf­ge­rich­te­tem Kör­per, mit geöff­ne­tem Schna­bel, mit dem rech­ten Fuß auf einer gol­de­nen Kro­ne ste­hend und mit dem lin­ken in Bere­its­chaft und Auf­merk­sam­ke­it, alles nach den Grundp­rin­zi­pien unse­rer Gesells­chaft äst­he­tisch verziert.

Wei­ter­hin haben wir uns im vol­len Bewusst­se­in ents­chie­den und stim­men zu, dass die Genann­ten von nun an und für alle Ewig­ke­it die­ses Wap­pen und die­se Insig­nien gemäß den Brä­u­chen der könig­li­chen unga­ris­chen Monar­chie und ihrer angren­zen­den Tei­le mit der­sel­ben Ernst­haf­tig­ke­it und Ehr­furcht ver­wen­den dür­fen, was auch für die genann­ten und sich daraus erge­ben­den Rech­te, Gna­den, Fre­i­he­i­ten und Vor­rech­te gemäß den alten Brä­u­chen gilt. Der Mann kann die­ses Wap­pen und die­se Insig­nien bei vers­chie­de­nen Kämp­fen, Stre­i­tig­ke­i­ten, Spie­len, Gefan­gen­schaft, Duel­len, Tur­nie­ren, Kämp­fen und Krie­gen ver­wen­den, sowie bei allen ande­ren Anläs­sen mili­tä­ris­chen oder adli­gen Cha­rak­ters: auf Sie­geln, Fah­nen, Flag­gen, hän­gen­den Tep­pi­chen, Dec­ken, Flag­gen, Medail­lons, Zel­ten, Häu­sern und Grä­bern, also bei vers­chie­de­nen Pro­zes­sen und Aktivitäten.

Wir erwar­ten, dass die­ses Wap­pen von allen Genann­ten get­ra­gen und vere­hrt wird, unab­hän­gig von ihrem Beruf, Rang, Stand, Ehre und Pre­sti­ge, als vere­hr­tes Sym­bol des ech­ten und seit lan­gem geach­te­ten Adels. Es ist ihnen ges­tat­tet, die­ses Wap­pen für alle Ewig­ke­it zu tra­gen, sei­ne Rech­te zu genie­ßen und sich darüber zu fre­uen, dass auch ihre Nach­kom­men und Erben die­se Ehre haben.

Ja, dies geben wir allen durch die Genann­ten bekannt. Als Bes­tä­ti­gung des­sen legen wir, der König von Ungarn, unser Wap­pen mit unse­rem Sie­gel vor, das wir mit allen beson­de­ren Rech­ten, Gna­den und Gütern ver­wen­den, die dem Benut­zer Johan­nes Fasch­ko und den genann­ten Per­so­nen durch unse­re Gna­de gewä­hrt und ges­chenkt wur­den, die dem Benut­zer Johan­nes Fasch­ko und den genann­ten Per­so­nen, sei­nen Nach­kom­men bei­der­lei Gesch­lechts, jetzt Leben­den sowie ihren Nach­kom­men gehören.

Gege­ben am neun­ten Tag des Monats Feb­ru­ar im Jahr unse­res Herrn 1651, unter unse­rer Herrs­chaft, von der Hand unse­res tre­uen und hoch­ges­chätz­ten Georg Sze­lep­he­nius, des ehren­wer­ten Bis­chofs von Neut­ra, beauft­ragt und verant­wort­lich für die­se Regi­on, unse­res stän­di­gen Bera­ters, unse­res Kanz­lers, verant­wort­lich für das König­re­ich Ungarn am Hof unse­rer Stadt Wien, unse­rer Stadt in Österreich.

Wir brin­gen unse­re Hochach­tung gege­nüber den vere­hr­ten und ehren­wer­ten Her­ren in Chris­tus dar, Herrn Georg Lip­pay von Lom­bar­dien, aus der Kir­chenp­ro­vinz Ari­go­le, Johann The­leg­dy von der Christ­li­chen Vere­i­nig­ten Kir­che von Bachien und Cae­cen, resi­die­ren­der Bis­chof, dem genann­ten Georg Sze­lep­he­nius, dem genann­ten Bis­chof von Neut­ra… (setzt sich mit einer lan­gen Lis­te fort) und allen ande­ren, die zur Ver­wal­tung der Grafs­chaf­ten unse­res König­re­ichs beitragen.

Ja, Fer­di­nand XXX, z Bożej łas­ki wyb­ra­ny na cesar­za rzym­skie­go i wiecz­ny wła­ści­ciel Rzes­zy, król Nie­miec, Austro-​Węgier, Chor­wac­ji, Rawy, Ser­bii, Galic­ji, Lodo­me­rii, Rumu­nii, Bułga­rii itd., arcyk­si­ążę Aus­trii, Bur­gun­dii, Bra­banc­ji, Sty­rii, Karyn­tii, Krai­ny, rezy­du­jący hra­bia Moraw, ksi­ążę Luk­sem­bur­ga, Dol­ne­go i Gór­ne­go Śląs­ka, Wir­tem­ber­gii i Fec­ku, ksi­ążę Szwa­bii, hra­bia Habs­bur­ga, hra­bia Tyro­lu, Pfir­tu, Kibur­gu i Gor­ca, land­graf Alzac­ji, rezy­du­jący hra­bia Świ­ęte­go Cesarst­wa Rzym­skie­go Naro­du Nie­miec­kie­go, pan Bur­gun­dii i obu Łużyc, zale­ca­my tym, któr­zy są obec­ni i pod­pi­sa­ni, by przy­pom­nie­li i ogło­si­li to, co jest nie­wy­sła­wial­ną i pokor­ną pro­śbą naszych wier­nych zwo­len­ni­ków, z powo­du ich napra­wdę trosk­li­wej i prze­my­śla­nej wier­no­ści i słu­żby nasze­mu Johan­no­wi Fasch­ko, któr­zy przy­si­ęga­ją to samo wobec świ­ętej koro­ny nasze­go węgier­skie­go kró­lest­wa, a także naszej odle­głej ojczyzny.

Dla­te­go odwo­łu­je­my się do zwyc­za­ju naszych zma­rłych przod­ków, węgier­skich wład­ców, w zwi­ąz­ku z kró­le­ws­ką łas­ką i życz­li­wo­ścią wobec tych, któr­zy nam wier­nie słu­ży­li i troszc­zy­li się o swą cze­ść, a tym doku­men­tem chce­my zape­wnić ich dzie­ci­om i potom­kom, zgod­nie z naszą kró­le­ws­ką wła­dzą i łas­ką, pra­wa przy­słu­gu­jące im z rac­ji ich szla­chet­ne­go statusu.

Johan­nes Fasch­ko i przez nie­go jego żona Bar­ba­ra i ich syno­wie David i Matt­hias, Johan­nes i Jakob, a także jego brat ciotecz­ny Georg z żoną Hele­ną i ich syno­wie Jakob, Georg i Johan­nes, oraz Jakob, dru­gi brat, a także jego żona Dorot­hea, i brat Andre­as zosta­ją przy­jęci do gro­na i licz­by god­nych, nie­po­dwa­żal­nych szlach­ci­ców nasze­go węgier­skie­go kró­lest­wa i jego części. Każdy z nich ma teraz i w przys­zło­ści pra­wo dys­po­no­wać wszys­tki­mi zwi­ąza­nych pra­wa­mi, łas­ka­mi, przy­wi­le­ja­mi, upra­wnie­nia­mi, swo­bo­da­mi, zwol­nie­niem np. od pła­ce­nia podat­ków, z cze­go z rado­ścią cies­zą się inni god­ni, pra­wdzi­wi, star­zy i nie­po­dwa­żal­ni szlach­ci­ce nasze­go wspom­nia­ne­go węgier­skie­go kró­lest­wa i jego części.

Jed­noc­ze­śnie nada­je­my temu same­mu Johan­ne­so­wi Fasch­ko­wi i przez nie­go wspom­nia­nym oso­bom, a także ich potom­kom i dzie­dzi­com obu płci, na dowód naszej łas­ki i życz­li­wo­ści, a jed­noc­ze­śnie jako sym­bol pra­wdzi­wej i nie­po­dwa­żal­nej szlach­ty, ten herb: tarc­za pod­nie­si­ona jak do wal­ki, na zie­lo­nym polu, na któ­rej przed­sta­wi­ony jest mężc­zyz­na zwró­co­ny w pra­wo, sym­bo­li­zu­jący mąd­ro­ść, z kape­lus­zem na gło­wie, ubra­ny w ubra­nie w uni­wer­sal­nych kolo­rach, z dłu­żs­zą bro­dą i skręco­ny­mi wąsa­mi, z lewą ręką chro­ni­ący dol­ną część sza­ty, a w pra­wej ręce ścis­ka­jący w dół pło­nącą pochod­nię. Ponad­to na tarc­zy widać kra­to­wni­co­wy hełm woj­sko­wy, wier­nie przed­sta­wi­one­go bocia­na z unie­si­oną ku gór­ze szy­ją i pros­tym cia­łem, z otwar­tym dzi­obem, z pra­wą nogą sto­jącą na zło­tej koro­nie, a lewą w pozyc­ji goto­wo­ści i czuj­no­ści. Na szc­zy­cie hełmu umieszc­zo­ne są wstążki i wstęgi, nie­bies­kie i brązo­we, bia­łe i czer­wo­ne, na brze­gu str­zępias­te, ozda­bia­jące całą tarc­zę w spo­sób este­tycz­ny. Wszys­tko to jest przed­sta­wi­one zgod­nie z pod­sta­wo­wy­mi zasa­da­mi nasze­go społeczeństwa.

Ponad­to, w pełni świa­do­mie posta­no­wi­li­śmy i zga­dza­my się na to, że Wspom­nia­ni od tej pory i na zaws­ze będą mog­li uży­wać tego her­bu i insyg­ni­ów zgod­nie z zwyc­za­ja­mi kró­le­ws­kiej węgier­skiej monar­chii i jej sąsied­nich części z tą samą powa­gą i sza­cun­kiem, co dotyc­zy również wspom­nia­nych i z tego wyni­ka­jących praw, łask, wol­no­ści i przy­wi­le­jów zgod­nie ze sta­ry­mi zwyc­za­ja­mi. Mężc­zyz­na może uży­wać tego her­bu i insyg­ni­ów podc­zas różnych walk, spo­rów, gier, w nie­wo­li, poje­dyn­ków, tur­nie­jów, walk i wojen, a także przy wszys­tkich innych okaz­jach o cha­rak­ter­ze woj­sko­wym lub szla­chec­kim: na piec­zęciach, fla­gach, sztan­da­rach, dywa­nach wis­zących, kołd­rach, fla­gach, meda­li­onach, nami­otach, domach i gro­bach, czy­li podc­zas różnych pro­ce­sów i działań.

Ocze­ku­je­my, że ten herb będzie nos­zo­ny i czc­zo­ny przez wszys­tkich wspom­nia­nych, nie­za­le­żnie od ich zawo­du, ran­gi, pozyc­ji, hono­ru i pre­sti­żu, jako czc­zo­ny sym­bol pra­wdzi­wej i od dawna sza­no­wa­nej szlach­ty. Mogą oni nosić ten herb na zaws­ze, kor­zys­tać z jego praw i cies­zyć się z tego, że także ich potom­ko­wie i dzie­dzi­ce mają ten zaszczyt.

Tak, to ogłas­za­my wszys­tkim przez Wspom­nia­nych. Jako potwier­dze­nie tego przed­sta­wia­my my, król Węgier, doku­ment her­bo­wy z naszym piec­zęcią, któ­rą uży­wa­my, ze wszys­tki­mi szc­ze­gól­ny­mi pra­wa­mi, łas­ka­mi i dob­rem, któ­re zosta­ły nada­ne i obdar­zo­ne użyt­ko­wni­ko­wi Johan­ne­so­wi Fasch­ko­wi i wspom­nia­nym oso­bom, któ­re przy­słu­gu­ją użyt­ko­wni­ko­wi Johan­ne­so­wi Fasch­ko­wi i wspom­nia­nym oso­bom, jego żyjącym obe­cnie potom­kom oraz ich następcom.

Dane dzie­wi­ąte­go dnia mie­si­ąca lute­go w roku nasze­go Pana 1651, podc­zas naszych rządów, z ręki nasze­go wier­ne­go i sza­no­wa­ne­go Geor­ga Sze­lep­he­niu­sa, wyso­ko ceni­one­go bis­ku­pa Nit­re, odpo­wie­dzial­ne­go za tę oko­li­cę, nasze­go sta­łe­go dorad­cy, nasze­go kanc­ler­za odpo­wie­dzial­ne­go za Kró­lest­wo Węgier na dwor­ze nasze­go mias­ta Wied­nia, nasze­go mias­ta w Austrii.

Zło­żo­ne z sza­cun­kiem dla sza­no­wnych i sza­no­wnych panów w Chrys­tu­sie, pana Geor­ga Lip­pa­ya z Lom­bar­dii, z pro­winc­ji kościel­nej Ari­go­la, Jana The­leg­dy z Chr­ze­ści­ja­ńs­kie­go Kości­oła Zjed­noc­zo­ne­go Bachien i Cae­cen, rezy­du­jące­go bis­ku­pa, wspom­nia­ne­go Geor­ga Sze­lep­he­niu­sa, wspom­nia­ne­go bis­ku­pa Nit­re… (kon­ty­nu­uje się dłu­ga lis­ta) i wszys­tkich innych, któr­zy przyc­zy­nia­ją się do zarządza­nia hrab­st­wa­mi nasze­go Królestwa.

My, Fer­di­nand XXX, Isten kegy­el­mé­ből kije­lölt római csás­zár és örök­ké­va­ló­an az ors­zá­gok ura, Néme­tors­zág, Ausztria-​Magyarország, Hor­vá­tors­zág, Rába, Szer­bia, Galí­cia, Lodo­me­ria, Romá­nia, Bul­gá­ria, stb. kirá­lya, Auszt­ria főher­ce­ge, Bur­gun­dia, Bra­bant, Stá­je­rors­zág, Káro­lyi, Kraj­na, Mor­va­ors­zág rezi­dens gróf­ja, Luxem­bur­gi her­ceg, Alsó- és Felső-​Szilézia her­ce­ge, Würt­tem­berg és Feke­te her­ce­ge, Sváb her­ceg, Habs­burg gróf, Tirol gróf­ja, Pfirt, Kiburg és Gori­ca gróf­ja, Elzász rezi­dens gróf­ja, a Német-​Római Biro­da­lom egy­esült nép rezi­dens gróf­ja, Bur­gun­dia és mind­két Luzic­zi ura, Szlo­vé­nia rezi­dens gróf­ja, Nas és Pal­ma kikötők úrno­ka, java­sol­juk min­da­zok­nak, akik jelen van­nak és alá­ír­ták ezt, hogy tegy­ék köz­zé az őszin­te híve­ink szé­le­sebb köré­ben, és amit az iga­zán hűsé­ges köve­tőink nevé­ben alá­za­tos kérés­ként meg­fo­gal­ma­zunk, azért, hogy meg­fe­le­lő figy­el­met és hálás szol­gá­la­to­kat biz­to­sít­sa­nak Johan­nes Fasch­kó­nak, esküvel ígér­ve ugy­anezt a mi Magy­ar Kirá­ly­sá­gunk szent koro­ná­já­nak, és ezen keresz­té­ny állam távo­li hazájának.

Ezért hivat­ko­zunk elhu­nyt előde­ink, a magy­ar ural­ko­dók szo­ká­sai­ra a kirá­lyi kegy­elem és jóin­du­lat kapc­sán azok iránt, akik hűsé­ge­sen szol­gál­tak nekünk és a keresz­té­ny állam­nak, és akik bec­süle­tüket pró­bál­ták megőriz­ni. Ezzel a okle­vél­lel kíván­juk biz­to­sí­ta­ni az ő gyere­ke­i­ket és utó­dai­kat azok­ban a jogok­ban, ame­ly­ek nekik az értel­mi­ség állá­sá­ból faka­dó­an járnak.

Johan­nes Fasch­ko, és álta­la fele­sé­ge, Bar­ba­ra, vala­mint fiú­ik, David és Matt­hias, Johan­nes és Jakab, és vér sze­rin­ti tes­tvé­re, Georg, fele­sé­gé­vel Hele­ná­val, és fiaik­kal, Jakab­bal, Georg­gal és Johan­ná­val, vala­mint Jakab, a máso­dik tes­tvér, fele­sé­gé­vel Dorot­he­ával, és tes­tvé­re, Andre­as is, mind beke­rül­nek a mi Magy­ar Kirá­ly­sá­gunk és az ehhez tar­to­zó terüle­tek hűsé­ges és vitat­ha­tat­lan neme­sek köré­be. Min­de­gy­i­kük­nek joga van most és a jövőben is az öss­zes jog, kegy­elem, kivált­ság, előjog, sza­bad­ság, adó­men­tes­ség stb. felet­ti ren­del­ke­zés­hez, ami az örömét okoz­za a töb­bi tisz­tes­sé­ges, igaz, régi és vitat­ha­tat­lan nemes­nek a mi emlí­tett Magy­ar Kirá­ly­sá­gunk­ban és annak területein.

Ugy­anak­kor megad­juk ugy­anezt Johan­nes Fasch­kó­nak, és álta­la az emlí­tett sze­mé­ly­ek­nek, vala­mint az ő utó­daik­nak és örököse­ik­nek mind­két nemben, mie­lőtt a mi kegy­es­sé­günk és jósá­gunk szim­bó­lu­ma­ként hasz­nál­nák ezt a címe­rét: pajzs, mint­ha harc­ba indul­na, zöld mezőn, ame­ly­en egy jobb­ra for­du­ló ember lát­ha­tó, a bölc­ses­sé­get szim­bo­li­zál­va, kalap­ban, egy­ete­mes szí­nek­ben öltöz­ve, hoss­zú sza­kál­lal és gön­dör bajs­zok­kal, bal kéz­zel védi az alsó rés­zét, a jobb kezé­ben pedig lefe­lé irá­ny­uló égő fák­ly­át tart. Ezen­kí­vül a pajz­son lát­ha­tó egy rác­sos kato­nai sisak, egy­ene­sen álló góly­á­val, a törz­sét fel­fe­lé tar­tva és kiny­i­tott csőré­vel, jobb lábá­val ara­ny­ko­ro­nán áll­va, bal lábá­val meg­fi­gy­elő álla­pot­ban, ame­ly a kés­zült­sé­get és az óva­tos­sá­got szim­bo­li­zál­ja. A sisak tete­jén kék és bar­na, fehér és piros, szé­le­sebb sza­la­gok és sza­la­gok talál­ha­tók, szag­ga­tott szé­le­ken, ame­ly­ek az egész pajzst esz­té­ti­kai­lag dís­zí­tik. Min­den meg­je­le­nik a mi tár­sa­dal­munk ala­pel­ve­i­vel összhangban.

Továb­bá tel­jes tuda­tá­ban dön­töt­tünk és egy­etér­tünk azzal, hogy a fent emlí­tet­tek mos­tan­tól kezdve és min­dörök­ké hasz­nál­hat­ják ezt a címert és jel­vé­nyt az osztrák-​magyar kirá­ly­ság szo­ká­sai sze­rint, azo­nos tisz­te­let­tel és tisz­te­let­tel, ame­ly vonat­ko­zik a fent emlí­tett és abból ere­dő jogok­ra, kegy­el­mek­re, sza­bad­sá­gok­ra és kivált­sá­gok­ra, régi szo­ká­sok sze­rint. A fér­fi hasz­nál­hat­ja ezt a címert külön­böző küz­del­mek­ben, viták­ban, játé­kok­ban, fog­ság­ban, pár­ba­jok­ban, tor­ná­kon, har­cok­ban és min­den egy­éb kato­nai vagy nemes jel­le­gű ösz­tön­zőnél: pec­sé­te­ken, lobo­gó­kon, zász­ló­kon, füg­gős­zőny­ege­ken, kato­nai zász­ló­kon, győzel­mi jel­vé­ny­eken, gyűrűken, zász­ló­kon, érmé­ken, sát­ra­kon, háza­kon és síro­kon, tehát külön­fé­le eljá­rá­sok­ban és tevékenységekben.

Vár­juk, hogy ezt a címert min­den emlí­tett sze­mé­ly a fog­lal­ko­zá­suk­tól, rang­juk­tól, állá­suk­tól, bec­süle­tük­től és pre­sz­tíz­sük­től füg­get­le­nül hord­ja és tisz­tel­je, mint a való­di és hoss­zú éve­ken át tisz­telt neme­si szim­bó­lu­mot. Enge­dé­ly­ez­zük nekik, hogy örök­ké visel­hes­sék ezt a címert, élvez­hes­sék a jogai­kat, és örül­hes­se­nek annak, hogy az utó­daik és les­zár­ma­zot­taik is rés­ze­sül­nek ebben a tiszteletben.

Igen, min­dezt köz­zé­tess­zük min­den­ki­nek az emlí­tet­tek köz­ve­tí­té­sé­vel. Ennek iga­zo­lá­sá­ul mi, az osztrák-​magyar kirá­ly, címer­le­vél­lel biz­to­sít­juk, ame­ly­et a mi pec­sé­tünk­kel hite­le­sí­tünk, min­den oly­an kivált­sá­gos jog, kegy­elem és jóin­du­lat alap­ján, ame­ly­eket Johan­nes Fasch­kó­nak és a fent emlí­tett sze­mé­ly­ek­nek adtak és szen­tel­tek meg, aki Johan­nes Fasch­ko és az álta­la emlí­tett sze­mé­ly­ek, mos­ta­ni utó­daik és köve­tőik számára.

Ezt a kilen­ce­dik napon, a 1651. év feb­ru­ár­já­ban a mi ural­ko­dá­sunk ide­jén írtuk alá a mi hűsé­ges és tisz­te­let­tel­jes Georg Sze­lep­he­nius, nit­rói püs­pök keze által, aki ebben a régi­ó­ban fele­lős és fele­lős gróf, az osztrák-​magyar kirá­ly­ság udva­ri tanác­so­sa, az oszt­rá­kors­zá­gi Udva­ri Kan­cel­lá­ria kancellárja.

Tisz­te­let­tel­jes kös­zöne­tün­ket fejez­zük ki Krisz­tus­ban a magasz­tos és tisz­te­let­re­mél­tó urak­nak, Georg Lip­pay úrnak Lom­bar­diá­ból, az Ari­go­le­na egy­há­zi tar­to­má­ny­ból, Johann The­leg­dym úrnak a Bachien és Cae­cen keresz­té­ny egy­sé­ges egy­há­zá­ból, a szék­he­lyi püs­pök­nek, a már emlí­tett Georg Sze­lep­he­nius­nak, az Nit­rai püs­pök­nek … (foly­ta­tó­dik a hoss­zú lis­ta) és min­da­zok­nak, akik részt vesz­nek az osztrák-​magyar kirá­ly­ság gróf­sá­gai­nak irányításában.

Ego, Fer­di­nan­dus XXX, divi­na gra­tia elec­tus ad impe­ra­to­rem Roma­num aeter­nu­sque domi­nus regno­rum, rex Ger­ma­niae, Austriae-​Hungariae, Cro­atiae, Ravae, Ser­viae, Gali­ciae, Lodo­me­riae, Roma­niae, Bul­ga­riae, etc., archi­dux Aus­triae, Bur­gun­diae, Bra­ban­tiae, Sty­riae, Carint­hiae, Car­ni­olae, comes Mora­viae resi­den­tia­rius, dux Luxem­bur­gi, ducum Sile­siae Infe­ri­oris et Supe­ri­oris, Würt­tem­ber­gi et Fec­tiae, prin­ceps Sue­viae, comes Habs­bur­gen­sis, comes Tyro­lis, Pfir­ten­sis, Kibur­gen­sis et Gor­cen­sis, comes Alsa­tiae resi­den­tia­rius, comes Sac­ri Roma­ni Impe­rii gene­ris Ger­ma­ni­ci, domi­nus Bur­gun­diae et ambo­rum Lusa­tiae, domi­nus comi­ta­tus Slo­ve­niae, domi­nus por­tu­um Nas et Pal­mae, rogo omni­bus his pra­e­sen­ti­bus et sub­sc­rip­tis ut hoc notum faciant cete­ris quibus­cu­mque, et quod est indi­cium non dici­bi­le et humi­le pre­ca­tus sum a nos­tris fide­li­bus, prop­ter vere atten­tam et matu­re ex pro­bi­ta­te et fide­li­ta­te ser­vi­tu­tem caris­si­mi nos­tri Johan­nis Fasch­ko, idem sanc­tae coro­nae regni nos­tri Hun­ga­riae et remo­to pat­riae nos­trae vovendo.

Ergo nos appel­la­mus ad morem pra­e­de­ces­so­rum nos­tro­rum mor­tu­orum, regum Hun­ga­riae, cir­ca regium bene­fi­cium et bene­vo­len­tiam eis, qui nobis fide­li­ter ser­vie­runt et sta­tum chris­tia­num et pro eorum hono­re cona­tus sunt, his lit­te­ris eorum libe­ris ac suc­ces­so­ri­bus ad cer­ta iura eorum ex nobi­li­ta­te con­fe­ren­da ex iure nos­tro nobis att­ri­bu­to et gra­tia nobis concedenda.

Johan­nes Fasch­ko et per eum uxor eius Bar­ba­ra et filii eorum David et Matt­hias, Johan­nes et Jaco­bus et ger­ma­nus eius Geor­gius cum uxo­re Hele­na et filii eorum Jaco­bus, Geor­gius et Johan­nes, atque Jaco­bus, alter fra­ter, et simi­li­ter uxor eius Dorot­hea, et fra­ter Andre­as acci­piun­tur in nume­rum et con­tu­ma­ciam fide­lium nobis regni nos­tri Hun­ga­riae per­ti­nen­tium. Unu­squ­isque eorum habet ius nunc et in futu­ro omni iure, gra­tia, pri­vi­le­gio, pra­e­ro­ga­ti­va, liber­ta­te, immu­ni­ta­te, exem­ti­one a tri­bu­to etc. gau­den­di, unde cete­ri nobi­li­ores, pro­bi, anti­qui et indu­bi­ta­bi­les nos­tri regni Hun­ga­riae et par­tium eius­dem exultant.

Simul con­ce­di­mus eidem Johan­ni Fasch­ko et per eum iam nomi­na­tis per­so­nis ac eorum suc­ces­so­ri­bus ac here­di­bus ut nobis gra­tiae et bene­vo­len­tiae nos­trae tes­ti­mo­nium et simul ut veri et indu­bi­ta­bi­les nobi­li­ta­tis sym­bo­lum gerant hoc insig­nem: scu­tum ele­va­tum quasi ad pug­nam super viri­de cam­po, in quo est depi­ca­tus vir dex­tror­sum con­ver­sus sapien­tiam sym­bo­li­zans cum pileo in capi­te, ves­ti­tus ves­ti­bus in uni­ver­sa­li­bus colo­ri­bus, bar­ba lon­gi­ore et capil­li­tio revo­lu­to, sinis­tra manu infe­ri­orem par­tem lorum pro­te­gens, dex­tra tenens fachi­num flam­mi­fe­rum deor­sum spec­tans. Pra­e­te­rea in scu­to vide­a­tur cas­sis mili­ta­ris reti­cu­la­ta, cicog­na bene expres­sa, col­lo erec­to et cor­po­re erec­to, ros­tro aper­to, dex­tro pede stan­te super coro­na aurea et sinis­tro ad obser­van­dum actum exten­so, sig­ni­fi­cans promp­ti­tu­di­nem et cir­cums­pec­ti­onem. In sum­mo gale­ae sunt posi­ta lorum ac tae­niae, cae­ru­le­ae et rufae, albae et rub­rae, iux­ta fim­brias dila­ce­ra­tae, totum scu­tum est aest­he­ti­ce ornans. Omnia fiunt secun­dum fun­da­men­ta socie­ta­tis nostrae.

Pra­e­te­rea ple­no sen­su sta­tu­imus et con­sen­ti­mus ut dic­ti sup­ra abhinc in per­pe­tu­um hunc sig­num et insig­nem possint uti secun­dum con­su­e­tu­di­nes regni Hun­ga­riae et par­tium adiec­to­rum cum eadem reve­ren­tia et hono­re, quod de cae­te­ro potest dici de iuri­bus, gra­ti­is, liber­ta­ti­bus et pra­e­ro­ga­ti­vis inde pro­ve­nien­ti­bus secun­dum anti­qu­as con­su­e­tu­di­nes. Homo potest uti hoc sig­no in vari­is cer­ta­mi­ni­bus, con­tro­ver­si­is, ludis, cap­ti­vi­ta­te, duel­lis, cer­ta­mi­ni­bus et omni­bus ali­is sti­mu­lis mili­ta­ris vel nobi­li­ta­ris, in sigil­lis, vexil­lis, in sig­nis, in pavi­men­tis pen­du­lis, in vexil­lis, in orna­men­tis, in annu­lis, in vexil­lis, in medal­li­oni­bus, in ten­to­rio, in domo et in sepulch­ro, ergo in vari­is iudi­ci­is et actionibus.

Expec­ta­mus ut hoc sig­num ges­tent et vene­ren­tur omnes sup­ra nomi­na­ti, indi­pen­den­ter ab eorum offi­cio, dig­ni­ta­te, sta­tu, hono­re et pra­es­tan­tia, ut sig­num vere et per lon­gos annos hono­ra­ti nobi­li­ta­tis. Per­pe­tu­um eis con­ce­di­tur ut hoc sig­num ges­tent, ius eorum utan­tur et gau­de­ant ut etiam eorum sequ­en­tes et poste­ri habe­ant hoc honore.

Ita, omnes istud notum faci­mus et per sup­ra nomi­na­tos. Ad pro­ba­ti­onem huius rei adhi­be­mus nos, Hun­ga­riae reges, lite­ras nobis sigil­lo nos­tro uten­tes, cum omni­bus iuri­bus pra­e­ro­ga­ti­vis nos­tris, cum gra­tia et boni­ta­te nos­tra per Johan­ni Fasch­ko et per sup­ra nomi­na­tas per­so­nas, eorum utro­que sexu viven­ti­bus tam nunc quam eorum sequ­en­ti­bus col­la­tis et attributis.

Actum die nono men­sis feb­ru­arii anno domi­ni­cae incar­na­ti­onis mil­le­si­mo sexcen­te­si­mo quinqu­age­si­mo pri­mo sub manu fide­lis et val­de hono­ra­bi­lis Geor­gii Sze­lep­he­nius, epis­co­pi Nit­rae, nobis in hac regi­one com­mis­sa­rii et res­pon­sa­lis comi­tis, con­ci­lii nos­tri per­pe­tui, nobis in curia nos­tra Vien­nen­si pro regno Hun­ga­riae can­cil­la­rii res­pon­sa­lis, nos­tra manu.

Hono­rem faci­mus hono­ra­bi­li­bus et reve­ren­dis domi­nis in Chris­to, domi­no Geor­gio Lip­pay ex Lom­bar­dia, ex pro­vin­cia ecc­le­sias­ti­ca Ari­go­le­na, domi­no Joan­ni The­leg­dy de ecc­le­sia chris­tia­na uni­ta Bachien et Cae­cen, epis­co­po resi­den­tia­rio, iam dic­to Geor­gio Sze­lep­he­nio, epis­co­po Nit­rae … (con­ti­nu­atur lon­ga enu­me­ra­tio) et omni­bus ali­is, qui ad admi­ni­stran­dum comi­ta­tus regni nos­tri adsunt.

Use Facebook to Comment on this Post