Krajina, Mestá, Mestá, Podunajsko, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Devín – mestská časť Bratislavy

Hits: 8297

Devín leží pri súto­ku riek Mora­vaDunaj v nad­mor­skej výš­ke 158 met­rov nad morom. Na plo­che 13.98 km2 tu žije 1382 oby­va­te­ľov. Maďar­ský názov pre Devín je Dévé­ny, nemec­ký The­ben. Nachá­dza sa tu zrú­ca­ni­na hra­du Devín, gotic­ký kos­tol svä­té­ho Krí­ža – Pan­ny Márie z dru­hej polo­vi­ce 13. sto­ro­čia a pom­ník pad­lým hrdi­nom I. a II. sve­to­vej voj­ny (Wiki­pe­dia).

Naj­star­šie osíd­le­nie v Deví­ne je zná­me z neoli­tu – prí­chod neoli­tic­kých roľ­ní­kov 5 0003 500 rokov pred n. l. V star­šej dobe želez­nej je zrej­me naj­výz­nam­nej­ším obja­vom nález obil­nej jamy, v kto­rej sa našla v kla­soch pôvod­ne ulo­že­ná v tom čase pes­to­va­ná pše­ni­ca dvoj­zrn­ná – Tri­ti­cum dicoc­cum. V obdo­bí mlad­šej doby želez­nej je úze­mie spä­té s Kel­ta­mi. V obdo­bí 1. – 4. sto­ro­čia bolo úze­mie súčas­ťou opev­ňo­va­cie­ho sys­té­mu Limes Roma­nus, ako jed­no z pred­hra­dí rím­ske­ho Car­nun­ta (sazp​.sk). Kon­com 1. sto­ro­čia pred n. l. sa tu usa­dzo­va­li aj rím­ski obchod­ní­ci (Goláň et al.). Našli sa tu rím­ske min­ce (Richard Miš­ke). V 1. sto­ro­čí tu Rima­nia posta­vi­li stráž­nu sta­ni­cu, síd­li­la tu posád­ka légie z Car­nun­ta. Po jej opus­te­ní v 4. sto­ro­čí sa v nej usa­di­li Slo­va­nia (Goláň et al.). Našli sa tu aj sta­ro­ger­mán­ske urno­vé hro­by (sazp​.sk). Po Ger­má­noch (naj­mä Mar­ko­ma­noch a Kvá­doch) sa našiel sta­ro­ve­ký chlieb. Pod­ľa ana­lý­zy bol pše­nič­no – raž­ný (hra​dis​ka​.sk). Medzi prvé písom­né zmien­ky o Deví­ne pat­ri lis­ti­na z roku 1237 pod náz­vom Vil­la The­byn. Mes­teč­ko bolo pod­da­né Devín­ske­mu hra­du. V roku 1568 zís­ka­lo od cisá­ra Maxi­mi­liá­na osa­mos­tat­ne­nie a pri­vi­lé­gia. V 16. sto­ro­čí bolo význam­ným trho­vým mies­tom, exis­to­va­li tu via­ce­ré cechy: lod­ní­kov, rybá­rov, hrn­čia­rov, obuv­ní­kov a vinoh­rad­ní­kov. Pre­kvi­ta­lo pes­to­va­nie ovo­cia a zele­ni­ny. V roku 1829 bola zalo­že­ná Dunajsko-​paroplavebná spo­loč­nosť. Deví­nu význam­ne pros­pel v rokoch 18701890 Laf­ran­co­ni­ho kame­ňo­lom, kto­rý dodá­val kameň na regu­lá­ciu Duna­ja. Vini­ce sa na úze­mí Deví­na spo­mí­na­jú už v roku 1254, avšak Devín je zná­my ríbez­ľo­vým vínom, s výro­bou kto­ré­ho začal v roku 1922 Alo­is Sonn­tag. Do kon­ca dru­hej sve­to­vej voj­ny tu žili Nemci, Maďa­ri, Slo­vá­ci, Židia aj Chor­vá­ti. Súčas­ťou Bra­ti­sla­vy je Devín od roku 1946 (devin​.sk).


Devín is loca­ted at the con­flu­en­ce of the Mora­va and Danu­be rivers at an alti­tu­de of 158 meters abo­ve sea level. With an area of 13.98 km², it is home to 1382 inha­bi­tants. The Hun­ga­rian name for Devín is Dévé­ny, and the Ger­man name is The­ben. Here, you can find the ruins of Devín Cast­le, the Got­hic Church of the Holy Cross – Vir­gin Mary from the second half of the 13th cen­tu­ry, and a monu­ment to the fal­len hero­es of World War I and II (Wiki­pe­dia).

The oldest sett­le­ment in Devín dates back to the Neolit­hic peri­od – the arri­val of Neolit­hic far­mers 5,0003,500 years BC. The most sig­ni­fi­cant dis­co­ve­ry from the ear­ly Iron Age is like­ly the fin­ding of a grain pit con­tai­ning ori­gi­nal­ly sto­red ein­korn whe­at – Tri­ti­cum dicoc­cum. The ter­ri­to­ry was asso­cia­ted with the Celts during the late Iron Age. From the 1st to the 4th cen­tu­ry, the area was part of the Roman defen­si­ve sys­tem, the Limes Roma­nus, as one of the out­posts of the Roman Car­nun­tum (sazp​.sk). At the end of the 1st cen­tu­ry BC, Roman tra­ders also sett­led here. Roman coins were found here (Richard Miš­ke). In the 1st cen­tu­ry, the Romans built a guard sta­ti­on here, inha­bi­ted by a legi­on from Car­nun­tum. After its aban­don­ment in the 4th cen­tu­ry, Slavs sett­led in the area (Goláň et al.). Ancient Ger­ma­nic urn gra­ves were also found here (sazp​.sk). An ancient loaf of bre­ad was found, like­ly of whe­at and rye (hra​dis​ka​.sk). The ear­liest writ­ten men­ti­on of Devín dates back to a docu­ment from 1237 under the name Vil­la The­byn. The town was sub­ject to Devín Cast­le. In 1568, it gai­ned inde­pen­den­ce and pri­vi­le­ges from Empe­ror Maxi­mi­lian. In the 16th cen­tu­ry, it was a sig­ni­fi­cant mar­ket town with vari­ous guilds: boat­men, fis­her­men, potters, sho­ema­kers, and wine­ma­kers. The cul­ti­va­ti­on of fru­its and vege­tab­les flou­ris­hed. In 1829, the Danu­be Ste­am Navi­ga­ti­on Com­pa­ny was foun­ded. Devín sig­ni­fi­can­tly bene­fi­ted from Laf­ran­co­ni­’s quar­ry from 1870 to 1890, which supp­lied sto­ne for the regu­la­ti­on of the Danu­be. Vine­y­ards have been men­ti­oned in the Devín area sin­ce 1254, but Devín is kno­wn for its cur­rant wine, pro­duc­ti­on of which began in 1922 by Alo­is Sonn­tag. Until the end of World War II, Ger­mans, Hun­ga­rians, Slo­vaks, Jews, and Cro­ats lived here. Devín has been part of Bra­ti­sla­va sin­ce 1946 (devin​.sk).


Devín liegt an der Mün­dung der Flüs­se Mora­va und Donau in einer Höhe von 158 Metern über dem Mee­ress­pie­gel. Auf einer Flä­che von 13,98 km² leben hier 1382 Ein­woh­ner. Der unga­ris­che Name für Devín lau­tet Dévé­ny und der deuts­che Name ist The­ben. Hier befin­den sich die Ruinen der Burg Devín, die gotis­che Kir­che des Hei­li­gen Kre­uzes – Jungf­rau Maria aus der zwe­i­ten Hälf­te des 13. Jahr­hun­derts und ein Denk­mal für die gefal­le­nen Hel­den des Ers­ten und Zwe­i­ten Weltk­riegs (Wiki­pe­dia).

Die ältes­te Sied­lung in Devín stammt aus der Jung­ste­in­ze­it – der Ankunft neolit­his­cher Bau­ern vor 5.000 bis 3.500 Jah­ren v. Chr. Die bede­utend­ste Ent­dec­kung aus der frühen Eisen­ze­it ist wahrs­che­in­lich der Fund einer Korn­gru­be, die urs­prün­glich ein­ge­la­ger­ten Emmer-​Weizen ent­hielt – Tri­ti­cum dicoc­cum. Das Gebiet war wäh­rend der spä­ten Eisen­ze­it mit den Kel­ten ver­bun­den. Von 1. bis 4. Jahr­hun­dert gehör­te das Gebiet zum römis­chen Ver­te­i­di­gungs­sys­tem, dem Limes Roma­nus, als eine der Außen­pos­ten des römis­chen Car­nun­tum (sazp​.sk). Am Ende des 1. Jahr­hun­derts v. Chr. lie­ßen sich auch römis­che Händ­ler hier nie­der. Römis­che Mün­zen wur­den hier gefun­den (Richard Miš­ke). Im 1. Jahr­hun­dert errich­te­ten die Römer hier eine Wach­sta­ti­on, in der eine Legi­on aus Car­nun­tum sta­ti­oniert war. Nach ihrer Auf­ga­be im 4. Jahr­hun­dert sie­del­ten sich Sla­wen in der Gegend an (Goláň et al.). Hier wur­den auch anti­ke ger­ma­nis­che Urnen­grä­ber gefun­den (sazp​.sk). Ein anti­kes Brot wur­de gefun­den, wahrs­che­in­lich aus Wei­zen und Rog­gen (hra​dis​ka​.sk). Die frühes­te sch­rift­li­che Erwäh­nung von Devín stammt aus einem Doku­ment von 1237 unter dem Namen Vil­la The­byn. Die Stadt stand unter der Herrs­chaft von Devín Cast­le. Im Jahr 1568 erlang­te sie Unab­hän­gig­ke­it und Pri­vi­le­gien vom Kai­ser Maxi­mi­lian. Im 16. Jahr­hun­dert war es eine bede­uten­de Mar­kts­tadt mit vers­chie­de­nen Zünf­ten: Boots­fah­rer, Fis­cher, Töp­fer, Schuh­ma­cher und Win­zer. Der Anbau von Obst und Gemüse blüh­te auf. Im Jahr 1829 wur­de die Donau-​Dampfschifffahrtsgesellschaft geg­rün­det. Devín pro­fi­tier­te von Laf­ran­co­nis Ste­inb­ruch von 1870 bis 1890, der Ste­i­ne für die Regu­lie­rung der Donau lie­fer­te. Wein­ber­ge sind seit 1254 im Gebiet von

Devín erwähnt, aber Devín ist bekannt für sei­nen Johan­nis­be­e­ren­we­in, des­sen Pro­duk­ti­on 1922 von Alo­is Sonn­tag begann. Bis zum Ende des Zwe­i­ten Weltk­riegs leb­ten hier Deuts­che, Ungarn, Slo­wa­ken, Juden und Kro­aten. Devín gehört seit 1946 zu Bra­ti­sla­va (devin​.sk).


Dévé­ny a Mora­va és a Duna foly­ók öss­ze­fo­ly­á­sá­nál feks­zik, 158 méte­res ten­gers­zint felet­ti magas­ság­ban. Terüle­te 13,98 km², és 1382 lako­sa van. A Dévé­ny magy­ar neve Dévé­ny, a német neve pedig The­ben. Itt talál­ha­tó a Dévé­nyi vár­nak a rom­ja, a Szent Kereszt – Szűz Mária góti­kus tem­plom a 13. szá­zad máso­dik felé­ből és egy emlék­mű az I. és II. világ­há­bo­rú­ban ele­set­tek­nek (Wiki­pé­dia).

Dévé­ny leg­ré­geb­bi tele­pülé­se a neoli­ti­kum­ból szár­ma­zik – a neoli­ti­kus föld­műve­sek érke­zé­se 5.0003.500 évvel eze­lőtt. Az ókor­ban talált keny­ér­sütő gödör a leg­je­len­tősebb fel­fe­de­zés az idősebb vaskor­ban, ame­ly­ben ere­de­ti­leg tárol­tak kéts­ze­mű tön­köly­bú­zát – Tri­ti­cum dicoc­cum. A terület a kel­ták­kal volt öss­ze­kapc­sol­va a késő vaskor­ban. Az 1. és 4. szá­zad között a terület rés­ze volt a római védel­mi rends­zer­nek, a Limes Roma­nus­nak, mint a római Car­nun­tum egy­ik elővá­ro­sa (sazp​.sk). Kr. U. végén római keres­ke­dők is lete­le­ped­tek itt. Római érmé­ket talál­tak itt (Richard Miš­ke). Az 1. szá­zad­ban a rómaiak itt egy őrsál­lást épí­tet­tek, ame­ly­et egy legi­on tele­pí­tett Car­nun­tum­ból. Fela­dá­sát köve­tően, a 4. szá­zad­ban a terüle­ten szlá­vok tele­ped­tek le (Goláň et al.). Itt is talál­tak óger­mán urna­te­me­tőket (sazp​.sk). Az ókor­ban talál­tak egy keny­ér­fé­lé­ket. Valós­zí­nűleg búzá­ból és rozs­ból kés­zült (hra​dis​ka​.sk). A Dévé­ny leg­ré­geb­bi írá­sos emlí­té­se egy 1237-​es oki­rat­ból szár­ma­zik a Vil­la The­byn néven. A város a Dévé­nyi vár­hoz tar­to­zott. 1568-​ban kapott füg­get­len­sé­get és kivált­sá­go­kat I. Maxi­mi­lián csás­zár­tól. A 16. szá­zad­ban jelen­tős pia­ci város volt külön­böző céhek­kel: hajós­ka­pi­tá­ny­ok, halás­zok, faze­ka­sok, cipés­zek és borás­zok. Gyümölcs- és zöld­ség­ter­mesz­té­se virág­zott. 1829-​ben ala­pí­tot­ták a Dunai Gőz­ha­jó­zá­si Tár­sa­sá­got. Dévé­ny jelen­tős előny­re tett szert Laf­ran­co­ni kőbá­ny­á­já­ból 1870 és 1890 között, ame­ly kőt szál­lí­tott a Duna sza­bá­ly­o­zá­sá­hoz. Szőlőül­tet­vé­ny­ek­ről már 1254 óta emlí­tés van Dévé­ny terüle­tén, de Dévé­ny a ribiz­li­vi­rág borá­ról ismert, ame­ly­nek gyár­tá­sát 1922-​ben Alo­is Sonn­tag kezd­te el. A máso­dik világ­há­bo­rú végé­ig itt éltek néme­tek, magy­arok, szlo­vá­kok, zsi­dók és hor­vá­tok. Dévé­ny 1946 óta rés­ze Bra­ti­sla­vá­nak (devin​.sk).


Lite­ra­tú­ra

Goláň Karol, Kro­pi­lák Miro­slav, Rat­koš Peter, Tiben­ský Ján, 1961Čes­ko­slo­ven­ské deji­ny, Redak­cia M. Kro­pi­lák. 1. vyd. Bra­ti­sla­va: Vyda­va­teľ­stvo Osve­ta, 384 p, 40. Roz­klad pat­riar­chál­ne­ho rodo­vé­ho zria­de­nia 4, p. 21.

Odka­zy

TOP

Ostat­né

Use Facebook to Comment on this Post