2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

skala
Hits: 3314

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 1594 – 1605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 1822 – 1869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 13 x 6,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work ​“Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 13 x 6.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2014, Časová línia, Horné Považie, Krajina, Mestá, Mestá, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Žilina

skala
Hits: 3044

Žili­na je cen­trom seve­ro­zá­pad­né­ho Slo­ven­ska, je kraj­ským síd­lom. V Žili­ne žije 82 925 oby­va­te­ľov na plo­che 80.03 km2. Mes­to leží v údo­lí rie­ky Váh, v Žilin­skej kot­li­ne, na súto­ku s rie­kou Kysu­ca a Raj­čian­ka v nad­mor­skej výš­ke 333 met­rov nad morom (zili​na​.sk). Prvá písom­ná zmien­ka o Žili­ne – ter­ra de Seli­nan je z roku 1208 (Ľubo­mír Viliam Pri­kryl, Peter Štan­ský). Mes­to sa roz­ví­ja­lo v blíz­kos­ti Žilin­ské­ho hra­du, kto­rý exis­to­val do polo­vi­ce 15. sto­ro­čia. Zau­jí­ma­vé je, že dote­raz nebol obja­ve­ný. V Žili­ne žili Slo­vá­ci a Nemci z Teší­na. Marián­ske námes­tie má ako jedi­né na Slo­ven­sku zacho­va­né rene­sanč­né arká­dy – laub­ne. V roku 1850 žilo v Žili­ne 2 326 oby­va­te­ľov, v roku 1911 10 000 (Peter Štan­ský). Mest­ské čas­ti: Báno­vá, Bôrik, Brod­no, Buda­tín, Byt­či­ca, Hájik, Hli­ny, Moj­šo­va Lúč­ka, Považ­ský Chl­mec, Rosin­ky, Solin­ky, Sta­ré mes­to, Strá­žov, Trno­vé, Vlčin­ce, Vra­nie, Zádub­nie, Zástra­nie, Závo­die, Žilin­ská Leho­ta. Lokál­ne čas­ti: Fram­bor, Hruš­ti­ny, Kálov, Malá Pra­ha, Nová Žili­na, Nový Chl­mec, Rudi­ny, Šaš­vár­ka, Šibe­ni­ce, Veľ­ký diel, Záva­žie. Posled­ný májo­vý týž­deň sa v mes­te kona­jú Sta­ro­mest­ské sláv­nos­ti. Zná­mi rodá­ci: mode­rá­tor­ka Zuza­na Belo­hor­co­vá, spi­so­va­teľ Ľubo­mír Fel­dek, herec Ľubo Gre­gor, Anna Šiš­ko­vá, spe­vá­ci Dušan Grúň, Ivan Kra­jí­ček, Sisa Sklov­ská, reži­sér Mar­tin Šulík, fut­ba­lis­ti Sta­ni­slav Gri­ga, Marek Min­tál, hoke­jis­ti Roman Kont­šek, Ronald Pet­ro­vic­ký, cyk­lis­ta Peter Sagan (Wiki­pe­dia),

Zili­na is the cen­ter of nort­hwes­tern Slo­va­kia and ser­ves as the regi­onal capi­tal. It is situ­ated in the val­ley of the Vah River, in the Zili­na Basin, at the con­flu­en­ce with the Kysu­ca and Raj­cian­ka rivers, at an ele­va­ti­on of 333 meters abo­ve sea level. The city covers an area of 80.03 squ­are kilo­me­ters, with a popu­la­ti­on of 82,925 inha­bi­tants (zili​na​.sk). The first writ­ten men­ti­on of Zili­na – ter­ra de Seli­nan is from the year 1208 (Ľubo­mír Viliam Pri­kryl, Peter Štan­ský). The city deve­lo­ped in the vici­ni­ty of Zili­na Cast­le, which exis­ted until the mid-​15th cen­tu­ry, and inte­res­tin­gly, it has not been dis­co­ve­red to this day. Slo­vaks and Ger­mans from Tesin lived in Zili­na. Marian­ske Squ­are is uni­que in Slo­va­kia for pre­ser­ving Renais­san­ce arca­des – laub­ne. In 1850, Zili­na had 2,326 inha­bi­tants, and by 1911, the popu­la­ti­on had gro­wn to 10,000 (Peter Štan­ský). The city con­sists of dis­tricts such as Báno­vá, Bôrik, Brod­no, Buda­tín, Byt­či­ca, Hájik, Hli­ny, Moj­šo­va Lúč­ka, Považ­ský Chl­mec, Rosin­ky, Solin­ky, Sta­ré mes­to, Strá­žov, Trno­vé, Vlčin­ce, Vra­nie, Zádub­nie, Zástra­nie, Závo­die, and Žilin­ská Leho­ta. Addi­ti­onal­ly, the­re are local parts inc­lu­ding Fram­bor, Hruš­ti­ny, Kálov, Malá Pra­ha, Nová Žili­na, Nový Chl­mec, Rudi­ny, Šaš­vár­ka, Šibe­ni­ce, Veľ­ký diel, and Záva­žie. The city hosts the Old Town Fes­ti­vi­ties in the last week of May. Notab­le nati­ves inc­lu­de TV pre­sen­ter Zuza­na Belo­hor­co­vá, wri­ter Ľubo­mír Fel­dek, actors Ľubo Gre­gor and Anna Šiš­ko­vá, sin­gers Dušan Grúň and Ivan Kra­jí­ček, Sisa Sklov­ská, direc­tor Mar­tin Šulík, foot­bal­lers Sta­ni­slav Gri­ga and Marek Min­tál, and hoc­key pla­y­ers Roman Kont­šek and Ronald Pet­ro­vic­ký, as well as cyc­list Peter Sagan (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011, 2011-2015, 2015, Časová línia, Horehronie, Krajina, Mestá, Mestá, Slovenské, Typ krajiny

Banská Bystrica – mesto v strede Slovenska

skala
Hits: 8525

Ban­ská Bys­tri­ca je cen­trum stred­né­ho Slo­ven­ska aj celé­ho Slo­ven­ska. V minu­los­ti boli sna­hy, aby prá­ve Bys­tri­ca bola hlav­ným mes­tom Slo­ven­ska. Nie­kto­ré cen­trál­ne inšti­tú­cie tu aj síd­lia. Bola hlav­ným mes­tom stre­do­slo­ven­ské­ho kra­ja. V Ban­skej Bys­tri­ci sú čias­toč­ne zacho­va­né hrad­by a nachá­dza sa tu aj hrad. Cez mes­to pre­te­ká rie­ka Hron. Nad mes­tom sa vypí­na vrch Urpín, pod­ľa kto­ré­ho je pome­no­va­né aj domá­ce pivo. Mes­to je aj doprav­ným uzlom: na tra­se Zvo­len – Vrút­ky, smer Brez­no, Čer­ve­ná Ska­la, smer Dono­va­ly, smer Ružom­be­rok. Letis­ko mes­to nemá, neďa­le­ko sa nachá­dza medzi­ná­rod­né letis­ko Sliač. Ban­ská Bys­tri­ca má jeden z najk­raj­ších cin­to­rí­nov, aké som kedy videl. Nemec­ky je Ban­ská Bys­tri­ca Neusohl, maďar­sky Besz­ter­ce­bá­nya, latin­sky Neoso­lium. Iné his­to­ric­ké náz­vy: Bys­tri­ce, Byzt­her­ze, Byz­ter­che­ba­na, Bizt­ri­chie, Novo Solio, Wys­tri­cia, Byzt­ri­ce, Bis­tri­chie Solien­sis, Bys­tri­cia, Nou­iso­lium, Byzt­ri­cia, Bys­tri­chia, Bis­tri­cium, Novum Zolium, Novi­zo­lium, Nou­ozo­lium, Besz­terc­ze­bá­nya, Ban­ska Bis­try­ca, Besz­ter­ce­bá­nya, Baňs­ká Bys­tri­ca (Wiki­pe­dia), Neozo­lium, Besztercz-​Bánya, Neüsoll, Novi­so­lium, Besztercze-​Bánya (Wiki­pe­dia). Leží v nad­mor­skej výš­ke 362 met­rov (Wiki­pe­dia). Žije tu nece­lých 80 000 oby­va­te­ľov, je šies­tym naj­väč­ším mes­tom na Slo­ven­sku vďa­ka tomu (Wiki­pe­dia). V roku 1720 tu žilo 2 646, v roku 1918 10 776 ľudí (Jozef Ďurian­čik). Mes­to bolo osíd­le­né už v 9. sto­ro­čí (Wiki­pe­dia).

Osa­da Bys­tri­ca ležia­ca vo Zvo­len­skej kot­li­ne, v údo­lí Hro­nu medzi Krem­nic­ký­mi, Sta­ro­hor­ský­mi vrch­mi a Poľa­nou sa vďa­ka sas­kým kolo­nis­tom, kto­rí na úze­mí dneš­né­ho mes­ta vytvo­ri­li základ­ňu ban­skej výro­by, sta­la význam­nou (ban​ska​byt​ri​ca​.sk). Od roku 1255 bola Ban­ská Bys­tri­ca krá­ľov­ským mes­tom Uhor­ska (Wiki­pe­dia). V minu­los­ti sa tu ťaži­la naj­mä meď, žele­zo a strieb­ro (Wiki­pe­dia). V roku 1380 doš­lo ku zalo­že­niu Zvä­zu stre­do­slo­ven­ských ban­ských miest (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). V roku 1494 tu vznik­la spo­loč­nosť Unga­ris­cher Han­del (Uhor­ský obchod, ale­bo aj Neusoh­ler Kup­fer­han­del), kto­rá bola v 16. sto­ro­čí jed­nou z naj­väč­ších a naj­mo­der­nej­ších ťažob­ných spo­loč­nos­tí tej doby (Wiki­pe­dia). V roku 1495 doš­lo k zalo­že­niu Tur­zov­sko – Fug­ge­rov­skej spo­loč­nos­ti s meďou (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). Vďa­ka turec­kej expan­zii sa v roku 1589 necha­lo mes­to opev­niť kamen­ný­mi hrad­ba­mi (Wiki­pe­dia). V roku 1605 doš­lo k obsa­de­niu a vyplie­ne­niu mes­ta haj­dúch­mi Šte­fa­na Boč­ka­ja. V roku 1620 zvo­li­li Gab­rie­la Bet­hle­na za uhor­ské­ho krá­ľa (v dneš­nom Bet­hle­no­vom dome na Dol­nej uli­ci). Tra­dič­né rad­van­ské jar­mo­ky sa kona­jú od roku 1655. Od roku 1841 začí­na fun­go­vať mest­ské divad­lo (ban​ska​bys​tri​ca​.sk).

Počas 2. sve­to­vej voj­ny, po vypuk­nu­tí Slo­ven­ské­ho národ­né­ho povs­ta­nia sa Ban­ská Bys­tri­ca sta­la poli­tic­kým, vojen­ským aj admi­ni­stra­tív­nym cen­trom Slo­ven­ska. Síd­li­la tu aj Slo­ven­ská národ­ná rada, priš­la sem aj dele­gá­cia čes­ko­slo­ven­skej emig­rant­skej vlá­dy v Lon­dý­ne aj pred­sta­vi­te­lia mos­kov­ské­ho vede­nia Komu­nis­tic­kej stra­ny Čes­ko­slo­ven­ska. Síd­li­la tu anglo-​americká a soviet­ska vojen­ská misia (Wiki­pe­dia). V roku 1981 bola odo­vzda­ná Roose­vel­to­va nemoc­ni­ca. V roku 1992 bola zria­de­ná Uni­ver­zi­ta Mate­ja Bela a rokom 1997 sa začí­na písať his­tó­ria Aka­dé­mie ume­ní (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). Vďa­ka his­to­ric­ké­mu cen­tru a blíz­kym horám je mes­to popu­lár­nou zim­nou aj let­nou turis­tic­kou des­ti­ná­ci­ou (Wiki­pe­dia). Stre­do­ve­ké cen­trum mes­ta je od roku 1955 vyhlá­se­né za mest­skú pamiat­ko­vú rezer­vá­ciu. Are­ál mest­ské­ho hra­du (Bar­ba­kan) je národ­nou kul­túr­nou pamiat­kou (Wiki­pe­dia).

Mest­ský hrad vzni­kol pop­ri pôvod­nej baníc­kej osade, kto­rá pred­chá­dza­la zalo­že­niu mes­ta. Fun­kci­ou hra­du bolo chrá­niť výno­sy s ťaž­by dra­hých kovov a krá­ľov­skú poklad­ni­cu. Síd­lil tu zástup­ca krá­ľa a cir­kvi, schá­dza­la sa tu mest­ská rada. Are­ál tvo­rí kos­tol Pan­ny Márie, Mate­jov dom, tzv. slo­ven­ský kos­tol, rad­ni­ca, budo­va fary, kamen­né opev­ne­nie s baš­ta­mi a vstup­ná brá­na s bar­ba­ka­nom. V roku 2005 pre­beh­la kom­plet­ná rekon­štruk­cia mest­ské­ho hra­du. Od roku 2009 je v pries­to­roch hra­du kavia­reň a reštau­rá­cia (wiki​pe​dia​.sk).

Samot­né cen­trum tvo­rí doho­ra sa tiah­nu­ce námes­tie Slo­ven­ské­ho národ­né­ho povs­ta­nia s Marián­skym stĺpom, fon­tá­nou a šik­mou mest­skou vežou. V mes­te sa nachá­dza sa tu kaš­tieľ Rad­van­ských, Bárc­zy­ov­ský kaš­tieľ, Tiha­ny­ov­ský kaš­tieľ, kos­tol Nane­bov­za­tia Pan­ny Márie, Thur­zov dom, Benic­ké­ho dom, galé­ria Domi­ni­ka Sku­tec­ké­ho, kated­rál­ny chrám svä­té­ho Fran­tiš­ka Xaver­ské­ho, Ebne­rov­ský dom, bis­kup­ský palác na nám. SNP, naklo­ne­ná Hodi­no­vá veža, Kamen­ná vila, Národ­ný dom (Wiki­pe­dia), kos­tol svä­tej Alž­be­ty, Bet­hle­nov dom (ban​ska​bys​tri​ca​.sk) pamät­ník SNP.

Kapl­n­ka svä­tej Bar­bo­ry, pat­rón­ka baní­kov obsa­hu­je oltár od Maj­stra Pav­la z Levo­če. Mate­jov dom bol síd­lom krá­ľov­ské­ho úrad­ní­ka. V are­áli je aj sta­rá rad­ni­ca – Pre­tó­rium (Wiki­pe­dia). V mes­te pôso­bí Štát­na ope­ra, taneč­né divad­lo ​“Štú­dio tan­ca”, Báb­ko­vé divad­lo na Ráz­ces­tí a Divad­lo z Pasá­že, kto­ré ako jedi­né na Slo­ven­sku anga­žu­je her­cov s men­tál­nym pos­ti­hnu­tím. Kona­jú sa tu bie­ná­le báb­kar­skej tvor­by ​“Báb­kar­ská Bys­tri­ca” (Wiki­pe­dia). Stre­do­slo­ven­ské múze­um síd­li v Thur­zo­vom dome. V Mest­skom hrad je Štát­na Galé­ria. Múze­um Slo­ven­ské­ho národ­né­ho povs­ta­nia zahŕňa viac ako 200 000 expo­ná­tov. Mes­to posky­tu­je pries­tor aj Lite­rár­ne­mu a hudob­né­mu múzeu a Poš­to­vé­mu múzeu Slo­ven­skej pošty (Wiki­pe­dia). Pôso­bí tu hoke­jo­vý klub HC ​‘05, fut­ba­lo­vý klub FK Duk­la, zná­my je Armád­ny špor­to­vý klub Duk­la Ban­ská Bys­tri­ca (AŠK) (Wiki­pe­dia). V roku 1959 sa v Ban­skej Bys­tri­ci konal prvý fil­mo­vý fes­ti­val čes­ko­slo­ven­ské­ho fil­mu, na kto­rom sa pre­zen­to­val napr. Ján Kadár, Elmar Klos, Oldřich Lip­ský, Vla­di­mír Svi­tá­ček, Ján Roháč (Ivan Kli­meš). Ban­ská Bys­tri­ca sa skla­dá s tých­to mest­ských častí: Iliaš, Jakub, Kos­ti­viar­ska, Krá­ľo­vá, Krem­nič­ka, Majer, Pod­la­vi­ce, Rad­vaň, Raky­tov­ce, Rud­lo­vá, Sáso­vá, Seni­ca, Sku­bín, Šal­ko­vá, Uľan­ka. Zná­me je síd­lis­ko Fon­čor­da, čas­ti: For­tnič­ka, Kar­lo­vo, Nový Svet, Tros­ky, Štiav­nič­ka, Uhlis­ko, Žltý Pie­sok (Wiki­pe­dia). V Ban­skej Bys­tri­ci sa naro­di­li napr. (Wiki­pe­dia): hudob­ní skla­da­te­lia Ján Cik­ker, Viliam Figuš-​Bystrý, spi­so­va­teľ Pavel Hrúz, Ondrej Sliac­ky (lite­rár­ny vedec, sce­ná­ris­ta), Gus­táv Kazi­mír Zechenter-​Laskomerský, Peter Kar­vaš (dra­ma­tik a diva­del­ný teore­tik), maliar Domi­nik Sku­tec­ký, oper­ný spe­vák Mar­tin Bab­jak, oper­ný reži­sér Marián Chu­dov­ský, foto­graf Karol Benic­ký, her­ci Pavol Bie­lik (reži­sér aj sce­ná­ris­ta), Dušan Cin­ko­ta, Dea­na Hor­vát­ho­vá (Jaku­bis­ko­vá) (dnes aj fil­mo­vá pro­du­cent­ka), Ján Kole­ník, hoke­jis­ti Richard Zed­ník, Michal Han­dzuš, Vla­di­mír Ors­zágh (dnes tré­ner bys­tric­kých hoke­jis­tov), Tomáš Suro­vý, bež­ky­ňa na lyžiach Ale­na Procházková

V Ban­skej Bys­tri­ci pôso­bi­li napr.: spi­so­va­te­lia Šte­fan Moy­zes, Karol Kuz­má­ny, Teré­zia Van­so­vá, bás­nik Ján Bot­to, Ján Levo­slav Bel­la, Jozef Bože­tech Kle­mens (Wiki­pe­dia), bis­kup Rudolf Baláž, spi­so­va­teľ a his­to­rik Matej Bel, bás­nik Andrej Slád­ko­vič, gene­rál Ján Golian, vyná­lez­ca Jozef Mur­gaš, spi­so­va­teľ­ka Hana Ponic­ká, fut­ba­lis­ta Marek Ham­šík, hoke­jis­ti Peter Budaj, Ivan Majes­ký (Wiki­pe­dia). Par­tner­ský­mi mes­ta­mi Ban­skej Bys­tri­ce sú napr.: brit­ský Dur­ham, čes­ké Hra­dec Krá­lo­vé, srb­ský Vršac, gréc­ka Laris­sa, rus­ká Tula, chor­vát­sky Zadar, fran­cúz­sky Saint-​Étienne, ame­ric­ký Char­les­ton(Wiki­pe­dia), maďar­ský Sal­gó­tar­ján (Wiki­pe­dia).

Ban­ská Bys­tri­ca is the cen­ter of cen­tral Slo­va­kia and the enti­re coun­try. In the past, efforts were made for Ban­ská Bys­tri­ca to be the capi­tal of Slo­va­kia, and some cen­tral ins­ti­tu­ti­ons are hea­dqu­ar­te­red here. It used to be the capi­tal of the Cen­tral Slo­vak regi­on. Par­tial­ly pre­ser­ved for­ti­fi­ca­ti­ons and a cast­le are found in Ban­ská Bys­tri­ca. The Hron River flo­ws through the city. Abo­ve the city rises the Urpín Hill, after which the local beer is named. The city ser­ves as a tran­s­por­ta­ti­on hub on the rou­tes Zvo­len – Vrút­ky to Brez­no and Čer­ve­ná Ska­la, to Dono­va­ly, and to Ružom­be­rok. The city does­n’t have its own air­port, but the inter­na­ti­onal Sliač Air­port is loca­ted near­by. Ban­ská Bys­tri­ca is home to one of the most beau­ti­ful ceme­te­ries I have ever seen. In Ger­man, Ban­ská Bys­tri­ca is cal­led Neusohl, in Hun­ga­rian Besz­ter­ce­bá­nya, and in Latin Neoso­lium. Other his­to­ri­cal names inc­lu­de Bys­tri­ce, Byzt­her­ze, Byz­ter­che­ba­na, Bizt­ri­chie, Novo Solio, Wys­tri­cia, Byzt­ri­ce, Bis­tri­chie Solien­sis, Bys­tri­cia, Nou­iso­lium, Byzt­ri­cia, Bys­tri­chia, Bis­tri­cium, Novum Zolium, Novi­zo­lium, Nou­ozo­lium, Besz­terc­ze­bá­nya, Ban­ska Bis­try­ca, Besz­ter­ce­bá­nya, Baňs­ká Bys­tri­ca (Wiki­pe­dia), Neozo­lium, Besztercz-​Bánya, Neüsoll, Novi­so­lium, Besztercze-​Bánya (Wiki­pe­dia). It is situ­ated at an alti­tu­de of 362 meters (Wiki­pe­dia). Near­ly 80,000 peop­le live here, making it the sixth-​largest city in Slo­va­kia (Wiki­pe­dia). In 1720, 2,646 peop­le lived here, and in 1918 the­re were 10,776 resi­dents (Jozef Ďurian­čik). The city was inha­bi­ted as ear­ly as the 9th cen­tu­ry (Wiki­pe­dia).

The sett­le­ment of Bys­tri­ca, loca­ted in the Zvo­len Basin, in the Hron Val­ley bet­we­en the Krem­ni­ca, Sta­ro­hor­ské vrchy, and Poľa­na, beca­me sig­ni­fi­cant thanks to Saxon colo­nists who laid the foun­da­ti­on for mining pro­duc­ti­on in toda­y­’s city (ban​ska​byt​ri​ca​.sk). Sin­ce 1255, Ban­ská Bys­tri­ca has been a roy­al town of Hun­ga­ry (Wiki­pe­dia). In the past, mining focu­sed main­ly on cop­per, iron, and sil­ver (Wiki­pe­dia). In 1380, the Uni­on of Cen­tral Slo­vak Mining Towns was foun­ded here (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). In 1494, the com­pa­ny Unga­ris­cher Han­del (Hun­ga­rian Tra­de, or Neusoh­ler Kup­fer­han­del) was estab­lis­hed, beco­ming one of the lar­gest and most modern mining com­pa­nies of the 16th cen­tu­ry (Wiki­pe­dia). In 1495, the Turzovsko-​Fugger Com­pa­ny with cop­per was foun­ded (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). Due to the Tur­kish expan­si­on, the city was for­ti­fied with sto­ne walls in 1589 (Wiki­pe­dia). In 1605, the town was occu­pied and plun­de­red by the haj­duks of Step­hen Bocs­kay. In 1620, Gab­riel Bet­hlen was elec­ted Hun­ga­rian king (in toda­y­’s Bet­hlen Hou­se on Dol­ná Stre­et). Tra­di­ti­onal Rad­van fairs have been held sin­ce 1655. The city the­a­ter star­ted ope­ra­ting in 1841 (ban​ska​bys​tri​ca​.sk).

During World War II, after the outb­re­ak of the Slo­vak Nati­onal Upri­sing, Ban­ská Bys­tri­ca beca­me the poli­ti­cal, mili­ta­ry, and admi­ni­stra­ti­ve cen­ter of Slo­va­kia. The Slo­vak Nati­onal Coun­cil was loca­ted here, and dele­ga­ti­ons from the Cze­cho­slo­vak emig­rant govern­ment in Lon­don and repre­sen­ta­ti­ves of the Mos­cow lea­ders­hip of the Com­mu­nist Par­ty of Cze­cho­slo­va­kia came here. The Anglo-​American and Soviet mili­ta­ry mis­si­ons were also based here (Wiki­pe­dia). In 1981, Roose­velt Hos­pi­tal was han­ded over. In 1992, Matej Bel Uni­ver­si­ty was estab­lis­hed, and in 1997, the his­to­ry of the Aca­de­my of Arts began (ban​ska​bys​tri​ca​.sk). Thanks to its his­to­ri­cal cen­ter and pro­xi­mi­ty to the moun­tains, the city is a popu­lar win­ter and sum­mer tou­rist des­ti­na­ti­on (Wiki­pe­dia). The medie­val city cen­ter has been dec­la­red a muni­ci­pal monu­ment reser­ve sin­ce 1955. The area of the city cast­le (Bar­ba­kan) is a nati­onal cul­tu­ral monu­ment (Wiki­pe­dia).

The City Cast­le ori­gi­na­ted along­si­de the ori­gi­nal mining sett­le­ment that pre­ce­ded the foun­ding of the city. The cast­le­’s func­ti­on was to pro­tect the yields from the extrac­ti­on of pre­ci­ous metals and the roy­al tre­a­su­ry. A repre­sen­ta­ti­ve of the king and the church resi­ded here, and the city coun­cil met here. The com­plex inc­lu­des the Church of the Vir­gin Mary, Mate­j’s Hou­se, the so-​called Slo­vak Church, the town hall, the rec­to­ry buil­ding, sto­ne for­ti­fi­ca­ti­ons with bas­ti­ons, and the entran­ce gate with the Bar­ba­kan. In 2005, a com­ple­te recons­truc­ti­on of the City Cast­le took pla­ce. Sin­ce 2009, a café and res­tau­rant have been ope­ra­ting in the cast­le area (wiki​pe​dia​.sk).

The city cen­ter itself con­sists of the elon­ga­ted Slo­ven­ské národ­né povs­ta­nia squ­are with the Marian Column, foun­tain, and the lea­ning city tower. The city also fea­tu­res Rad­van­ský Cast­le, Bárc­zy Cast­le, Tiha­ny Cast­le, the Church of the Assump­ti­on of the Vir­gin Mary, Thur­zo Hou­se, Benic­ký Hou­se, the Domi­nik Sku­tec­ký Gal­le­ry, the Cat­hed­ral of St. Fran­cis Xavier, Ebner Hou­se, the Epis­co­pal Pala­ce on SNP Squ­are, the lea­ning Clock Tower, Sto­ne Vil­la, Nati­onal Hou­se (Wiki­pe­dia), the Church of St. Eli­za­beth, Bet­hlen Hou­se (ban​ska​bys​tri​ca​.sk), and the SNP Memorial.

The Cha­pel of St. Bar­ba­ra, the pat­ron saint of miners, con­tains an altar by Mas­ter Paul of Levo­ča. Mate­j’s Hou­se was the resi­den­ce of a roy­al offi­cial. The area also inc­lu­des the Old Town Hall – Pre­tó­rium (Wiki­pe­dia). The city is home to the Sta­te Ope­ra, the dan­ce the­a­ter ​“Štú­dio tan­ca,” the Pup­pet The­a­ter on Ráz­ces­tie, and the The­a­ter from the Pas­sa­ge, which, as the only one in Slo­va­kia, emplo­ys actors with men­tal disa­bi­li­ties. The bien­nial pup­pet­ry cre­a­ti­on fes­ti­val ​“Báb­kar­ská Bys­tri­ca” takes pla­ce here (Wiki­pe­dia). The Cen­tral Slo­vak Muse­um is loca­ted in Thur­zo Hou­se. The City Cast­le hou­ses the Sta­te Gal­le­ry. The Muse­um of the Slo­vak Nati­onal Upri­sing inc­lu­des more than 200,000 exhi­bits. The city also pro­vi­des spa­ce for the Lite­ra­ry and Music Muse­um and the Postal Muse­um of the Slo­vak Post (Wiki­pe­dia). The HC ​’05 hoc­key club, the FK Duk­la foot­ball club, and the well-​known Army Sports Club Duk­la Ban­ská Bys­tri­ca (AŠK) ope­ra­te here (Wiki­pe­dia). In 1959, the first Cze­cho­slo­vak film fes­ti­val took pla­ce in Ban­ská Bys­tri­ca, whe­re film­ma­kers such as Ján Kadár, Elmar Klos, Oldřich Lip­ský, Vla­di­mír Svi­tá­ček, and Ján Roháč (

Ivan Kli­meš) pre­sen­ted the­ir works. Ban­ská Bys­tri­ca con­sists of the­se city dis­tricts: Iliaš, Jakub, Kos­ti­viar­ska, Krá­ľo­vá, Krem­nič­ka, Majer, Pod­la­vi­ce, Rad­vaň, Raky­tov­ce, Rud­lo­vá, Sáso­vá, Seni­ca, Sku­bín, Šal­ko­vá, Uľan­ka. The Fon­čor­da hou­sing esta­te is well-​known, with parts inc­lu­ding For­tnič­ka, Kar­lo­vo, Nový Svet, Tros­ky, Štiav­nič­ka, Uhlis­ko, Žltý Pie­sok (Wiki­pe­dia). Notab­le indi­vi­du­als born in Ban­ská Bys­tri­ca inc­lu­de (Wiki­pe­dia): Musi­cal com­po­sers Ján Cik­ker, Viliam Figuš-​Bystrý, Wri­ters Pavel Hrúz, Ondrej Sliac­ky (lite­ra­ry scien­tist, scre­en­wri­ter), Gus­táv Kazi­mír Zechenter-​Laskomerský, Peter Kar­vaš (pla­y­wright and the­a­ter the­orist), Pain­ter Domi­nik Sku­tec­ký, Ope­ra sin­ger Mar­tin Babjak
Ope­ra direc­tor Marián Chu­dov­ský, Pho­tog­rap­her Karol Benic­ký, Actors Pavol Bie­lik (direc­tor and scre­en­wri­ter), Dušan Cin­ko­ta, Dea­na Hor­vát­ho­vá (Jaku­bis­ko­vá) (now also a film pro­du­cer), Ján Kole­ník, Hoc­key pla­y­ers Richard Zed­ník, Michal Han­dzuš, Vla­di­mír Ors­zágh (now coach of the local hoc­key team), Tomáš Suro­vý, Cross-​country skier Ale­na Procházková.

Ban­ská Bys­tri­ca was asso­cia­ted with figu­res such as wri­ters Šte­fan Moy­zes, Karol Kuz­má­ny, Teré­zia Van­so­vá, poet Ján Bot­to, Ján Levo­slav Bel­la, Jozef Bože­tech Kle­mens (Wiki­pe­dia), Bis­hop Rudolf Baláž, wri­ter and his­to­rian Matej Bel, poet Andrej Slád­ko­vič, Gene­ral Ján Golian, inven­tor Jozef Mur­gaš, wri­ter Hana Ponic­ká, foot­bal­ler Marek Ham­šík, hoc­key pla­y­ers Peter Budaj, Ivan Majes­ký (Wiki­pe­dia). Twin cities of Ban­ská Bys­tri­ca inc­lu­de, among others: Dur­ham, Uni­ted King­dom; Hra­dec Krá­lo­vé, Czech Repub­lic; Vršac, Ser­bia; Laris­sa, Gre­e­ce; Tula, Rus­sia; Zadar, Cro­atia; Saint-​Étienne, Fran­ce; Char­les­ton, USA (Wiki­pe­dia); Sal­gó­tar­ján, Hun­ga­ry (Wiki­pe­dia).”

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Győr – starobylé, živé, slobodné a kráľovské mesto

skala
Hits: 3464

Győr sa nachá­dza seve­ro­zá­pa­de Maďar­ska. Slo­ven­ský názov pre Győr je Ráb, nemec­ký Raab, latinc­ký Arre­bo­na. Je vzdia­le­ný 65 km od Bra­ti­sla­vy a 10 km od slo­ven­ských hra­níc. Je žup­ným mes­tom župy Győr-​Moson-​Sopron. Mes­to malo do polo­vi­ce 19. sto­ro­čia pre­važ­ne nemec­kých oby­va­te­ľov. Od roku 1009 je síd­lom Ráb­skej die­cé­zy (Wiki­pe­dia). Na 174.62 km2 tu žije tak­mer 130 000 oby­va­te­ľov. K náras­tu počtu oby­va­te­ľov doš­lo naj­mä po skon­če­ní 2. sve­to­vej voj­ny do roku 1980. Leží v nad­mor­skej výš­ke 108 met­rov nad morom (Wiki­pe­dia ENG).

Je to sta­ro­by­lé živé mes­to. Nachá­dza sa tu veľ­ké množ­stvo ume­lec­kých pamia­tok, ich počtom sa radí na dru­hé mies­to v Maďar­sku. Ale je aj fes­ti­va­lo­vým mes­tom, Sta­ré mes­to je lau­re­átom európ­skej ceny ochra­ny pamia­tok. Cez mes­to tečú tri rie­ky (gyor​.hu). Naj­star­šiu časť mes­ta pred­sta­vu­je Kapi­tul­ný vrch (Káptalan-​domb), kde sto­jí bis­kup­ská kated­rá­la – bazi­li­ka, kto­rá má román­ske zákla­dy z 11. sto­ro­čia (Ale­na Ilčí­ko­vá). V gotic­kej kapl­n­ke svä­té­ho Ladi­sla­va sa nachá­dza vrchol­né die­lo uhor­ské­ho stre­do­ve­ké­ho zlat­níc­ke­ho ume­nia, pozlá­te­ná strie­bor­ná hel­ma svä­té­ho Ladi­sla­va (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sú aj kúpe­le s lie­či­vou ter­mál­nou vodou (Richard Šedý).

Prvé osíd­le­nie na mies­te dneš­né­ho Győru je z pra­ve­ku. Osíd­le­né bolo aj v dobe rím­skej. Prvé písom­né dokla­dy sú z obdo­bia Kel­tov, kto­rí mes­to pome­no­va­li Arra­bo­na. V 6. sto­ro­čí úze­mie osíd­li­li Slo­va­nia (aktu​al​ne​.cz). Neskôr Lon­go­bar­di a Ava­ri, kto­rí tu vybu­do­va­li kru­ho­vú pev­nosť gyuru, z čoho je odvo­de­ný názov mes­ta Győr. Úze­mie bol v rokoch 880 až 894 súčas­ťou Veľ­ko­mo­rav­skej ríše (Richard Šedý). Slo­va­nov v 9. a 10. sto­ro­čí napad­li Maďa­ri (aktu​al​ne​.cz). Maďa­ri opra­vi­li opus­te­nú rím­sku pev­nosť (Richard Šedý). V 13. sto­ro­čí mes­to napad­li Mon­go­li (aktu​al​ne​.cz) a v roku 1271 čes­ké voj­ská Pře­mys­la Ota­ka­ra II. (Wiki­pe­dia). V 16. sto­ro­čí mes­to pred Tur­ka­mi spá­lil miest­ny vojen­ský veli­teľ Kris­tóf Lam­bert (aktu​al​ne​.cz). Z tej­to doby je turec­ký názov pre mes­to Janik Kala – spá­le­né mes­to (Wiki­pe­dia). Po oslo­bo­de­ní bolo mes­to zno­vu vybu­do­va­né pomo­cou talian­skych archi­tek­tov v rene­sanč­nom a baro­ko­vom štý­le. V roku 1743 zís­ka­lo šta­tút slo­bod­né­ho krá­ľov­ské­ho mes­ta. Rast mes­ta však zasta­vi­li napo­le­on­ské voj­ny. Počas 2. sve­to­vej voj­ny sem boli depor­to­va­ní maďar­skí židia (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sa vyrá­ba­li loko­mo­tí­vy a iná tech­ni­ka. Neskôr sa výro­ba pre­su­nu­la ďalej od mes­ta. Avšak, od roku 1994 v mes­te síd­li poboč­ka Audi AG, ktorá tu pre­vádz­ku­je tová­reň, vyrá­ba­jú sa tu špor­to­vé vozid­lá a množ­stvo typov ben­zí­no­vých moto­rov. V mar­ci 1945 bol, počas 2. sve­to­vej voj­ny, Győr tri dni bom­bar­do­va­ný spo­je­nec­ký­mi lie­tad­la­mi, čím zo 6 000 budov v mes­te zosta­lo iba asi 200 budov, ako­by zázra­kom prá­ve v his­to­ric­kom cen­tre mes­ta (Wiki­pe­dia).

Győr is loca­ted in nort­hwes­tern Hun­ga­ry. The Slo­vak name for Győr is Ráb, Ger­man Raab, Latin Arre­bo­na. It is 65 km away from Bra­ti­sla­va and 10 km from the Slo­vak bor­ders. It is the coun­ty seat of Győr-​Moson-​Sopron Coun­ty. Until the mid-​19th cen­tu­ry, the city had a pre­do­mi­nan­tly Ger­man popu­la­ti­on. Sin­ce 1009, it has been the seat of the Dioce­se of Győr (Wiki­pe­dia). Almost 130,000 peop­le live on 174.62 km². The popu­la­ti­on inc­re­a­sed main­ly after the end of World War II until 1980. It is situ­ated at an ele­va­ti­on of 108 meters abo­ve sea level (Wiki­pe­dia ENG).

Győr is an ancient vib­rant city with nume­rous artis­tic monu­ments, ran­king second in Hun­ga­ry by the­ir num­ber. It is also a fes­ti­val city, and the Old Town is the lau­re­a­te of the Euro­pe­an Heri­ta­ge Pro­tec­ti­on Award. Three rivers flow through the city (gyor​.hu). The oldest part of the city is repre­sen­ted by Capi­tu­la­ry Hill (Káptalan-​domb), whe­re the bis­ho­p’s cat­hed­ral stands – a basi­li­ca with Roma­ne­sque foun­da­ti­ons from the 11th cen­tu­ry (Ale­na Ilčí­ko­vá). In the Got­hic cha­pel of St. Ladis­laus, the­re is a mas­ter­pie­ce of Hun­ga­rian medie­val golds­mith art, the gil­ded sil­ver hel­met of St. Ladis­laus (aktu​al​ne​.cz). The­re are also ther­mal baths with hea­ling ther­mal water in the city (Richard Šedý).

The first sett­le­ment on the site of present-​day Győr dates back to pre­his­to­ric times. It was inha­bi­ted during the Roman era. The first writ­ten records are from the Cel­tic peri­od when the city was named Arra­bo­na. In the 6th cen­tu­ry, the ter­ri­to­ry was sett­led by Slavs (aktu​al​ne​.cz). Later, Lom­bards and Avars, who built a cir­cu­lar for­tress cal­led gyuru, giving the city its name Győr. The area was part of the Gre­at Mora­vian Empi­re from 880 to 894 (Richard Šedý). Hun­ga­rians attac­ked the Slavs in the 9th and 10th cen­tu­ries (aktu​al​ne​.cz). The Hun­ga­rians repai­red the aban­do­ned Roman for­tress (Richard Šedý). In the 13th cen­tu­ry, the city was attac­ked by the Mon­gols (aktu​al​ne​.cz), and in 1271 by the Czech armies of Pře­mysl Ota­kar II. (Wiki­pe­dia). In the 16th cen­tu­ry, the city was bur­ned by the local mili­ta­ry com­man­der Kris­tóf Lam­bert to pre­vent the Turks (aktu​al​ne​.cz). From this time comes the Tur­kish name for the city Janik Kala – the burnt city (Wiki­pe­dia). After libe­ra­ti­on, the city was rebu­ilt by Ita­lian archi­tects in the Renais­san­ce and Baro­que sty­les. In 1743, it gai­ned the sta­tus of a free roy­al city. Howe­ver, the city­’s gro­wth was hal­ted by the Napo­le­onic Wars. During World War II, Hun­ga­rian Jews were depor­ted from here (aktu​al​ne​.cz). The city used to manu­fac­tu­re loco­mo­ti­ves and other machi­ne­ry. Later, pro­duc­ti­on moved away from the city. Howe­ver, sin­ce 1994, a branch of Audi AG has been based in the city, ope­ra­ting a fac­to­ry pro­du­cing sports vehic­les and vari­ous types of gaso­li­ne engi­nes. In March 1945, during World War II, Győr was bom­bed by Allied airc­raft for three days, redu­cing the city­’s 6,000 buil­dings to about 200, mira­cu­lous­ly pre­ser­ving the his­to­ri­cal cen­ter (Wiki­pe­dia).

Győr észak­ny­uga­ti rés­zén talál­ha­tó Magy­arors­zá­gon. A szlo­vák neve Győr­nek Ráb, a német Raab, a latin Arre­bo­na. 65 km-​re van Pozso­ny­tól és 10 km-​re a szlo­vák határ­tól. Győr-​Moson-​Sopron megye szék­he­lye. A város köze­pé­ig, a 19. szá­zad köze­pé­ig főként német lako­sok éltek itt. 1009 óta a Győri egy­ház­me­gye szék­he­lye (Wiki­pé­dia). Majd­nem 130 000 ember él 174,62 km²-​en. A lakos­ság főként a máso­dik világ­há­bo­rú után, 1980-​ig növe­ke­dett. A ten­gers­zint felet­ti magas­ság 108 méter (Wiki­pe­dia ENG).

Győr ősi, vib­rá­ló város, szá­mos művés­ze­ti emlék­kel, ame­ly a máso­dik hely­et fog­lal­ja el Magy­arors­zá­gon. Emel­lett fesz­ti­vál­vá­ros is, az Óvá­ros pedig az euró­pai örök­ség­vé­del­mi díj nyer­te­se. Három folyó áram­lik a váro­son keresz­tül (gyor​.hu). A város leg­ré­geb­bi rés­zét a Káptalan-​domb (Káptalan-​domb) képe­zi, ahol az érse­ki szé­ke­se­gy­ház áll – egy bazi­li­ka, ame­ly­nek a 11. szá­zad­ból szár­ma­zó román alap­jai van­nak (Ale­na Ilčí­ko­vá). A Szent László-​gótikus kápol­ná­ban talál­ha­tó a magy­ar közép­ko­ri ara­ny­o­zott ezüst Szent Lász­ló sisak­já­nak csúc­sa (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyógy­í­tó ter­mál­víz­zel ren­del­ke­ző für­dők is van­nak (Richard Šedý).

Az első tele­pülés a mai Győr hely­én a pre­hisz­to­ri­kus kor­ból szár­ma­zik. A római idők­ben is lakott terület volt. Az első írá­sos emlé­kek a kel­ta idős­zak­ból szár­ma­znak, ami­kor a várost Arra­bo­ná­nak nevez­ték. A 6. szá­zad­ban a terüle­tet a szlá­vok tele­pí­tet­ték be (aktu​al​ne​.cz). Később lon­go­bár­dok és ava­rok, akik egy kör ala­kú erődöt, a gyurut épí­tet­tek, innen szár­ma­zik a város neve Győr. A terület 880 és 894 között rés­ze volt a Nagy Mor­va Biro­da­lom­nak (Richard Šedý). A magy­arok meg­tá­mad­ták a szlá­vo­kat a 9. és 10. szá­zad­ban (aktu​al​ne​.cz). A magy­arok hely­re­ál­lí­tot­ták az elha­gy­ott római erődöt (Richard Šedý). A várost a 13. szá­zad­ban mon­go­lok támad­ták (aktu​al​ne​.cz

), és 1271-​ben a cseh Pře­mysl Ota­kar II. had­se­re­ge (Wiki­pe­dia). A 16. szá­zad­ban a várost Kris­tóf Lam­bert helyi kato­nai parancs­nok elé­get­te, hogy mega­ka­dá­ly­oz­za a törököket (aktu​al​ne​.cz). Ebből az időből szár­ma­zik a város török neve Janik Kala – a leé­gett város (Wiki­pe­dia). A fels­za­ba­du­lás után az olasz épí­tés­zek által a renes­zánsz és barokk stí­lus­ban újjá­é­pí­tet­ték a várost. 1743-​ban elny­er­te a sza­bad kirá­lyi város stá­tus­zát. A város növe­ke­dé­sét azon­ban a napó­le­oni hábo­rúk állí­tot­ták meg. A máso­dik világ­há­bo­rú alatt innen depor­tál­ták a magy­ar zsi­dó­kat (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyár­tot­tak moz­do­ny­o­kat és más gépe­ket. Később a ter­me­lés távo­labb került a város­tól. Azon­ban 1994 óta az Audi AG egy­ik rész­le­ge van a város­ban, ahol sport­jár­művek és külön­fé­le típu­sú ben­zin­mo­to­rok kés­zül­nek. 1945 már­ciu­sá­ban, a máso­dik világ­há­bo­rú alatt, Győröt három napig bom­báz­ták az szövet­sé­ges repülőgé­pek, ami 6000 épület­ből csak min­te­gy 200 épüle­tet hagy­ott meg, mint­ha cso­da tör­tént vol­na, éppen a tör­té­nel­mi város­köz­pont­ban (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mestá, Mestá, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny, Záhorie

Skalica

skala
Hits: 3222

Ska­li­ca je mes­to na zápa­de Slo­ven­ska. Dá sa pove­dať, že suse­dí s morav­ským Hodo­ní­nom a s Holí­čom. Leží v nad­mor­skej výš­ke 177 met­rov na roz­lo­he 60 km2. Žije tu tak­mer 15 000 oby­va­te­ľov. Neďa­le­ko od mes­ta tečie rie­ka Mora­va. Prvá písom­ná zmien­ka o mes­te je z roku 1217 (Wiki­pe­dia). His­to­ric­ké náz­vu mes­ta: Uher­ská Ska­li­ca, Uhor­ská Ska­li­ca (Dúb­rav­ský), Zakol­cha (ska​li​ca​.sk). Po roku 1270 bola vybu­do­va­ná naj­star­šia stav­ba v mes­te – rotun­da sv. Jura­ja. Od roku 1372 je Ska­li­ca slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Prav­de­po­dob­ne od začiat­ku 15. sto­ro­čia sa výraz­ne vyví­ja vinoh­rad­níc­tvo. Vyrá­ba­lo sa tu jed­no z naj­kva­lit­nej­ších súkien v Uhor­sku. Ska­lic­ký trdel­ník je záku­sok vyro­be­ný z kys­nu­té­ho ces­ta, oba­le­né­ho ore­cha­mi a peče­ný na otvo­re­nom ohni (Wiki­pe­dia).

Oby­va­te­lia mes­ta sú Ska­li­ča­né (asb​.sk). V mes­te pôso­bí Záhor­ské múze­um, orga­ni­zu­je sa tu Trd­lo­fest, fes­ti­val Ska­lic­ké dni. Osob­nos­ti Ska­li­ce: oper­ný spe­vák Jan­ko Bla­ho, spe­vák Fran­ti­šek Kriš­tof Vese­lý, dab­lér Svä­top­luk Šab­la­tú­ra, kňaz Anton Srho­lec, maliar Dušan Greč­ner, hudob­ník Marián Var­ga, hereč­ka Bibia­na Ondrej­ko­vá, hoke­jis­ta Žig­mund Pál­fy (Wiki­pe­dia).

Ska­li­ca is a town in wes­tern Slo­va­kia, situ­ated in clo­se pro­xi­mi­ty to the Mora­vian town of Hodo­nín and Holíč. It lies at an ele­va­ti­on of 177 meters, cove­ring an area of 60 km², and is home to near­ly 15,000 resi­dents. The Mora­va River flo­ws near­by. The first writ­ten men­ti­on of the town dates back to 1217 (Wiki­pe­dia). His­to­ri­cal names of the town inc­lu­de Uher­ská Ska­li­ca, Uhor­ská Ska­li­ca (Dúb­rav­ský), and Zakol­cha (ska​li​ca​.sk). After 1270, the oldest struc­tu­re in the town was built – the rotun­da of St. Geor­ge. Sin­ce 1372, Ska­li­ca has been a free roy­al town. Like­ly from the ear­ly 15th cen­tu­ry, viti­cul­tu­re has sig­ni­fi­can­tly deve­lo­ped in the regi­on. Ska­li­ca was kno­wn for pro­du­cing some of the highest-​quality tex­ti­les in the King­dom of Hun­ga­ry. The Ska­li­ca trdel­ník is a pas­try made from lea­ve­ned dough, coated with nuts, and baked over an open fla­me (Wiki­pe­dia).

The inha­bi­tants of the town are cal­led Ska­li­ča­né (asb​.sk). Ska­li­ca is home to the Záho­rie Muse­um, and events such as Trd­lo­fest and the Ska­li­ca Days fes­ti­val are orga­ni­zed here. Notab­le per­so­na­li­ties asso­cia­ted with Ska­li­ca inc­lu­de ope­ra sin­ger Jan­ko Bla­ho, sin­ger Fran­ti­šek Kriš­tof Vese­lý, stunt­man Svä­top­luk Šab­la­tú­ra, priest Anton Srho­lec, pain­ter Dušan Greč­ner, musi­cian Marián Var­ga, act­ress Bibia­na Ondrej­ko­vá, and hoc­key pla­y­er Žig­mund Pál­fy (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post