2006, 2006-2010, 2008, 2011, 2011-2015, 2012, 2013, 2015, Časová línia, Devínské Karpaty, Hrady, Krajina, Malé Karpaty, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Záhorie, Zrúcaniny

Hrad Devín

Hits: 4844

Zná­me hra­du , ležia­ce na skal­nom bra­le nad súto­kom Mora­vyDuna­ja, k význam­ným pamät­ní­kom slo­ven­skej minu­los­ti (bra​ti​sla​va​.sk). Za vlá­dy Tra­já­na a Valen­tia­na I. bola na Deví­ne pred­su­nu­tá rím­ska stráž­na sta­ni­ca. Opev­ne­nie vybu­do­va­la rím­ska posád­ka a bolo súčas­ťou hra­nič­né­ho obran­né­ho sys­té­mu Rím­skej ríše – Limes roma­nus (devin​.sk). Na hrad­nej výši­ne exis­to­va­la význam­ná kelt­ská osa­da už od začiat­ku posled­né­ho sto­ro­čia pred n.l.. (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Mimo­riad­ne význam­ná stra­te­gic­ká polo­ha, zná­ma už Kel­tomRima­nom, bola prí­či­nou aj k zalo­že­niu mohut­né­ho slo­van­ské­ho hra­dis­ka na hrad­nom návrší, kto­ré sa roku 864 prvý raz písom­ne uvá­dza pod menom  (bra​ti​sla​va​.sk), čo zna­me­ná deva, diev­ča (devin​.sk). Naj­star­šie sto­py po Slo­va­noch pochá­dza­jú 8. sto­ro­čia, vysky­tu­jú sa ne celej plo­che cen­trál­ne­ho hra­dis­ka, z čoho si mož­no utvo­riť pred­sta­vu o inten­zív­nej síd­lis­ko­vej zá. Dodnes sa zacho­va­li zvyš­ky zem­né­ho valu na sever­nej stra­ne hra­dis­ka, kto­rý bol vybu­do­va­ný už v rím­skej dobe. ho spev­ni­li dre­ve­nou pali­sá­dou (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

V 9. sto­ro­čí tu síd­lil , Ras­ti­slav aj kto­rý tu v roku 871 pora­zil Nemcov (kas​tiel​.org). Z leto­pi­sov vyplý­va, že na Deví­ne sa opev­ni­lo veľ­ko­mo­rav­ské­ho , kto­rý hľa­dal úto­čis­ko pred výcho­dof­ran­ským krá­ľom Ľudo­ví­tom Nemcom (i15​.cz). V obdo­bí Veľ­ko­mo­rav­skej ríše to bol naj­výz­nam­nej­ší pohra­nič­ný hrad (bra​ti​sla​va​.sk). Toto roz­siah­le , chrá­ne­né od Duna­ja vyso­kým bra­lom a od seve­ro­vý­cho­du prie­ko­pa­mi a zem­ný­mi val­mi, bolo v obdo­bí Veľ­kej Mora­vy jed­nou z naj­dô­le­ži­tej­ších pev­nos­tí pro­ti expan­zii Fran­skej ríše (bra​ti​sla​va​.sk). Po roku 892 bol Devín jed­ným z dôle­ži­tých bodov reťa­ze obran­ných hra­dísk pro­ti úto­kom sta­rých Maďa­rov z potis­kých oblas­tí (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Po záni­ku Veľ­kej Mora­vy nado­bu­dol Devín stra­te­gic­ký význam v 13. sto­ro­čí, v obdo­bí rakúsko-​uhorských bojov o Devín­sku brá­nu. Na hrad­nom kop­ci vzni­kol men­ší kamen­ný pohra­nič­ný stráž­ny hrad (wiki­pe­dia sk). V roku 1272 ovlá­dol hrad , kto­rý zví­ťa­zil nad uhor­ským krá­ľom Šte­fa­nom (kas​tiel​.org).

K roz­siah­lej­šej výstav­be potom priš­lo až v roku 1460, keď sa sta­li vlast­ník­mi hra­du gró­fi zo Svä­té­ho Jura a Pezin­ka. Hor­ný hrad pre­sta­vo­va­li a iné úpra­vy v dôsled­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva vyko­na­li Bát­ho­ry­ov­ci, kto­rí boli maji­teľ­mi v rokoch 15271606. Posled­né opev­ňo­va­cie prá­ce sa via­žu rov­na­ko ku Tur­kom a ku Pál­fy­ov­com v dru­hej polo­vi­ci 17. sto­ro­čia. Po záni­ku turec­ké­ho nebez­pe­čen­stva sa Devín začal v 18. sto­ro­čí roz­pa­dá­vať, k čomu pris­pel (wiki­pe­dia sk) v máji 1809 , kto­rý obsa­dil Vie­deň a v júni vyho­dil hrad do povet­ria. Odvte­dy je v ruinách. Jeho slá­vu oži­vil v roku 1836 Ľudo­vít Štúr, pre kto­ré­ho bol Devín sym­bo­lom slo­van­skej vzá­jom­nos­ti a národ­né­ho uve­do­me­nia (sazp​.sk). Od čias slo­ven­ské­ho národ­né­ho hnu­tia, po štú­rov­ských vychádz­kach na hrad­né zrú­ca­ni­ny, sa Devín stal pre svo­ju veľ­ko­mo­rav­skú tra­dí­ciu sym­bo­lom nie­len dáv­nej slo­van­skej slá­vy, ale aj sym­bo­lom slo­van­skej druž­by a pria­teľ­stva medzi národ­mi. Zrú­ca­ni­na hra­du Devín je národ­ná kul­túr­na pamiat­ka a spra­vu­je ju mest­ské múze­um v Bra­ti­sla­ve (bra​ti​sla​va​.sk).

Na hra­de sa nachá­dza­jú pozos­tat­ky rím­skej stav­by. Jed­na z nich sa nachá­dza na hor­nom nádvo­rí, pred vstu­pom do expo­zič­nej inte­ri­é­ro­vej čas­ti. Citu­jem z infor­mač­nej tabu­le, kto­rá sa nachá­dza pri tých­to pozos­tat­koch. Obja­vi­li ju počas arche­olo­gic­ké­ho výsku­mu v 30. rokoch 20. sto­ro­čia. Pod­stat­ná časť nále­zov bola zni­če­ná počas II. sve­to­vej voj­ny. Zis­ti­lo sa, že stav­ba pozos­tá­va zo šty­roch miest­nos­tí, z kto­rých jed­na je zakon­če­ná apsi­dou orien­to­va­nou na juh. Na zákla­de sta­veb­nej sa môže dato­vať do 3. sto­ro­čia – obdo­bie vlá­dy dynas­tie Seve­rov­cov, s nasle­du­jú­cou pre­stav­bou, kto­rá sa moh­la rea­li­zo­vať za vlá­dy cisá­ra Valen­ti­niá­na I. (364375).” Budo­vu mož­no cha­rak­te­ri­zo­vať ako súčasť civil­nej usad­los­ti (Infor­mač­ná tabu­ľa na Deví­ne). V rokoch 19211922 vo východ­nej čas­ti hra­dis­ka obja­vi­li a neskôr iden­ti­fi­ko­va­li veľ­ko­mo­rav­ský kos­tol dato­va­ný do 1011. sto­ro­čia (apsi​da​.sk).

Západ­né vznik­li v dôsled­ku kolí­zie afric­kej a eurá­zij­skej plat­ne. Malé Kar­pa­ty sú ich súčas­ťou. V kot­li­nách sa postup­ne vytvo­ril rieč­ny sys­tém Duna­ja a Mora­vy. A prá­ve nad súto­kom spo­mí­na­ných riek sa nachá­dza bra­lo Devín­ske­ho hra­du. Pred­sta­vu­je vyz­dvi­hnu­tú časť poho­ria uťa­tú zlo­mom voči pokles­nu­tej Devín­skej brá­ne. Devín­ska je národ­nou prí­rod­nou pamiat­kou. Hrad­né bra­lo je mohut­né a čle­ni­té, dosa­hu­je výš­ku tak­mer 70 met­rov. Vysky­tu­jú sa tu  (Infor­mač­ná tabuľa).

Celý hrad­ný kopec je význam­ný aj ako bota­nic­ká loka­li­ta s výsky­tom mno­hých chrá­ne­ných a ohro­ze­ných dru­hov rast­lín. Vege­tá­ciu hrad­né­ho vrchu po stá­ro­čia ovplyv­ňo­val . Ras­tie tu napr. , Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, , , , , Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, capil­la­ta, (Infor­mač­ná tabu­ľa)

Skal­ná ste­na posky­tu­je hniezd­ne pod­mien­ky pre . Tep­lé juž­né sva­hy sú význam­ným bio­to­pom naj­mä pre . V puk­li­nách hniez­dia napr.: sokol  tin­nun­cu­lus, Apus apus. Z hmy­zu vid­lo­chvost jasoň , fúzač Ceram­byx cer­do (Infor­mač­ná tabuľa).

Oby­va­te­lia v dol­nej čas­ti hra­dis­ka pocho­vá­va­li svo­jich mŕt­vych na tom­to mies­te ešte v čase Veľ­kej Mora­vy. Prie­mer­ný vek pocho­va­ných je 32 rokov, leža­li v hĺb­ka 70130 cm tes­ne jeden ved­ľa dru­hé­ho, mies­ta­mi i vo via­ce­rých vrstvách nad sebou. Zanik­nu­tý kos­tol z 9. sto­ro­čia nahra­di­la v 10. sto­ro­čí kaplnka.


The famous ruins of Devin Cast­le, per­ched on a roc­ky cliff abo­ve the con­flu­en­ce of the Mora­va and Danu­be rivers, are among the sig­ni­fi­cant land­marks of Slo­vak his­to­ry (.sk). During the rule of and Valen­ti­nian I, a Roman guard sta­ti­on was sta­ti­oned at Devin. The for­ti­fi­ca­ti­ons were built by a Roman gar­ri­son and were part of the Roman Empi­re­’s bor­der defen­se sys­tem – Limes roma­nus (devin​.sk). At the hill­top, the­re was a sig­ni­fi­cant Cel­tic sett­le­ment from the begin­ning of the last cen­tu­ry BC (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). The excep­ti­onal­ly stra­te­gic loca­ti­on, kno­wn to both Celts and Romans, led to the estab­lish­ment of a mas­si­ve Sla­vic for­tress on the hill, men­ti­oned in wri­ting in 864 under the name Dowi­na, mea­ning a girl (devin​.sk). The oldest tra­ces of Slavs date back to the 8th cen­tu­ry, cove­ring the enti­re cen­tral for­tress area, pro­vi­ding insight into inten­si­ve sett­le­ment pat­terns. Rem­nants of an eart­hen wall on the nort­hern side, built in Roman times, rein­for­ced by Slavs with a wooden pali­sa­de, are still visib­le today (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

In the 9th cen­tu­ry, Devin was the resi­den­ce of Moj­mír, Ras­ti­slav, and Svä­top­luk, who defe­a­ted the Ger­mans here in 871 (kas​tiel​.org). Accor­ding to chro­nic­les, the Gre­at Mora­vian prin­ce Ras­ti­slav for­ti­fied Devin, see­king refu­ge from the East Fran­kish king Lou­is the Ger­man (i15​.cz). During the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin was the most sig­ni­fi­cant bor­der for­tress (). In the peri­od after 892, Devin beca­me one of the impor­tant points in the chain of defen­si­ve for­tres­ses against attacks by the old Hun­ga­rians from the are­as bey­ond the river (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). After the dec­li­ne of the Gre­at Mora­vian Empi­re, Devin gai­ned stra­te­gic impor­tan­ce in the 13th cen­tu­ry during the Austrian-​Hungarian strugg­les for the Devin Gate. A smal­ler sto­ne bor­der guard cast­le was built on the cast­le hill during this time ( sk). In 1272, Pře­mysl Ota­kar cap­tu­red the cast­le, defe­a­ting Hun­ga­rian King Step­hen (kas​tiel​.org).

More exten­si­ve cons­truc­ti­on occur­red in 1460 when the counts of Svä­tý Jur and beca­me the owners of the cast­le. The upper cast­le was recons­truc­ted, and other modi­fi­ca­ti­ons were made due to the thre­at of the Turks by the Bát­ho­ry fami­ly, who owned it from 1527 to 1606. The last for­ti­fi­ca­ti­on works were asso­cia­ted with the Turks and the Pál­fy fami­ly in the second half of the 17th cen­tu­ry. After the dec­li­ne of the Tur­kish thre­at, Devin began to decay in the 18th cen­tu­ry, and in May 1809, Napo­le­on, who occu­pied Vien­na, blew up the cast­le in June. Sin­ce then, it has been in ruins. Its glo­ry was revi­ved in 1836 by Ľudo­vít Štúr, for whom Devin sym­bo­li­zed Sla­vic soli­da­ri­ty and nati­onal awa­re­ness (sazp​.sk). Sin­ce the times of the Slo­vak nati­onal move­ment and Štú­r’s walks to the cast­le ruins, Devin has beco­me a sym­bol not only of ancient Sla­vic glo­ry but also of Sla­vic friends­hip and cama­ra­de­rie among nati­ons. The ruins of Devin Cast­le are a nati­onal cul­tu­ral monu­ment mana­ged by the City Muse­um in Bra­ti­sla­va (bra​ti​sla​va​.sk).

On the cast­le grounds, the­re are rem­nants of a Roman struc­tu­re. One of them is loca­ted in the upper cour­ty­ard, in front of the entran­ce to the inte­ri­or exhi­bi­ti­on sec­ti­on. Quoting from an infor­ma­ti­on board near the­se rem­nants: It was dis­co­ve­red during archa­e­olo­gi­cal rese­arch in the 1930s. A sub­stan­tial part of the fin­dings was des­tro­y­ed during World War II. It was found that the struc­tu­re con­sists of four rooms, one of which is ter­mi­na­ted by an apse orien­ted to the south. Based on cons­truc­ti­on tech­ni­qu­es, it can be dated to the 3rd cen­tu­ry – the peri­od of the Seve­ran dynas­ty, with sub­se­qu­ent modi­fi­ca­ti­ons that could have been car­ried out during the rule of Empe­ror Valen­ti­nian I. (364375).” The buil­ding can be cha­rac­te­ri­zed as part of a civi­lian sett­le­ment (Infor­ma­ti­on board at Devin). In 1921 – 1922, in the eas­tern part of the for­tress, archa­e­olo­gists dis­co­ve­red and later iden­ti­fied a Gre­at Mora­vian church dating from the 10th-​11th cen­tu­ry (apsi​da​.sk).

The Wes­tern Car­pat­hians for­med due to the col­li­si­on of the Afri­can and Eura­sian pla­tes. The Small Car­pat­hians and Hain­burg Moun­tains are part of this struc­tu­re. The Danu­be and Mora­va river sys­tems gra­du­al­ly deve­lo­ped in the basins. The Devin Gate is situ­ated abo­ve the con­flu­en­ce of the­se rivers, repre­sen­ting an ele­va­ted part of the moun­tain sepa­ra­ted by a fault from the sub­si­ded Devin Gate. The Devin Cast­le cliff is a nati­onal natu­ral monu­ment, and the cast­le hill is also a sig­ni­fi­cant bota­ni­cal site with many pro­tec­ted and endan­ge­red plant spe­cies. The enti­re cast­le hill is essen­tial for bird nesting con­di­ti­ons. The warm sout­hern slo­pes are cru­cial habi­tats, espe­cial­ly for repti­les and insects. Spe­cies like the fal­con , Apus apus, swal­lo­wtail Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo, and lon­ghorn Ceram­byx cer­do nest in the cre­vi­ces of the (Infor­ma­ti­on board at Devin). In the lower part of the for­tress, inha­bi­tants buried the­ir dead in the Gre­at Mora­vian era. The ave­ra­ge age of the buried is 32 years, and they were buried at a depth of 70 – 130 cm, clo­se­ly next to each other, some­ti­mes in seve­ral lay­ers abo­ve each other. The extinct church from the 9th cen­tu­ry was repla­ced by a cha­pel in the 10th century.


Die berühm­ten Ruinen von Sch­loss Devin, hoch oben auf einem Fel­sen über der Mün­dung der Mora­va und der Donau, gehören zu den bede­uten­den Denk­mä­lern der slo­wa­kis­chen Ges­chich­te (bra​ti​sla​va​.sk). Wäh­rend der Herrs­chaft von Tra­jan und Valen­ti­nian I. befand sich auf Devin eine römis­che Wach­sta­ti­on. Die Befes­ti­gun­gen wur­den von einer römis­chen Gar­ni­son errich­tet und waren Teil des Grenz­ver­te­i­di­gungs­sys­tems des Römis­chen Rei­ches – Limes Roma­nus (devin​.sk). Auf dem Hügel gab es eine bede­uten­de kel­tis­che Sied­lung seit Beginn des letz­ten vorch­rist­li­chen Jahr­hun­derts (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Die außer­ge­wöhn­lich stra­te­gis­che Lage, bekannt sowohl bei Kel­ten als auch bei Römern, führ­te zur Errich­tung einer mas­si­ven sla­wis­chen Fes­tung auf dem Hügel, die ers­tmals 864 unter dem Namen Dowi­na, was Mäd­chen bede­utet (devin​.sk), sch­rift­lich erwähnt wur­de. Die ältes­ten Spu­ren der Sla­wen stam­men aus dem 8. Jahr­hun­dert und ers­trec­ken sich über das gesam­te zen­tra­le Fes­tungs­ge­län­de, was Einb­lick in inten­si­ve Sied­lungs­mus­ter ermög­licht. Res­te einer Erd­mau­er auf der Nord­se­i­te, die in römis­cher Zeit gebaut und von den Sla­wen mit einem höl­zer­nen Pali­sa­den­wall vers­tär­kt wur­de, sind heute noch sicht­bar (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Im 9. Jahr­hun­dert war Devin der Wohn­sitz von Moj­mír, Ras­ti­slav und Svä­top­luk, die hier 871 die Deuts­chen besieg­ten (kas​tiel​.org). Laut Chro­ni­ken befes­tig­te der Gro­ßmäh­ris­che Fürst Ras­ti­slav Devin und such­te Schutz vor dem ostf­rän­kis­chen König Ludwig dem Deuts­chen (i15​.cz). Wäh­rend des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches war Devin die bede­utend­ste Grenz­fes­te (bra​ti​sla​va​.sk). In der Zeit nach 892 wur­de Devin einer der wich­ti­gen Punk­te in der Ket­te von Ver­te­i­di­gungs­fes­tun­gen gegen Angrif­fe der alten Ungarn aus den Gebie­ten jen­se­its des Flus­ses (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). Nach dem Nie­der­gang des Gro­ßmäh­ris­chen Rei­ches erlang­te Devin im 13. Jahr­hun­dert wäh­rend der österreichisch-​ungarischen Kämp­fe um das Devin-​Tor stra­te­gis­che Bede­utung. In die­ser Zeit wur­de auf dem Burg­berg eine kle­i­ne­re ste­i­ner­ne Gren­zwäch­ter­burg errich­tet (wiki­pe­dia sk). Im Jahr 1272 ero­ber­te Pře­mysl Ota­kar die und besieg­te den unga­ris­chen König Step­han (kas​tiel​.org).

Umfan­gre­i­che­re Bau­ar­be­i­ten erfolg­ten 1460, als die Gra­fen von Svä­tý Jur und Pezi­nok die Besit­zer der Burg wur­den. Die Ober­burg wur­de rekons­tru­iert, und ande­re Ände­run­gen wur­den aufg­rund der Bed­ro­hung durch die Tür­ken von der Fami­lie Bát­ho­ry vor­ge­nom­men, die sie von 1527 bis 1606 besaß. Die letz­ten Befes­ti­gung­sar­be­i­ten wur­den mit den Tür­ken und der Fami­lie Pál­fy in der zwe­i­ten Hälf­te des 17. Jahr­hun­derts in Ver­bin­dung geb­racht. Nach dem Rück­gang der tür­kis­chen Bed­ro­hung begann Devin im 18. Jahr­hun­dert zu ver­fal­len, und im Mai 1809 spreng­te Napo­le­on, der besetzt hat­te, die Burg im Juni. Seit­dem liegt sie in Ruinen. Ihre Glo­rie wur­de 1836 von Ľudo­vít Štúr wie­der­be­lebt, für den Devin ein Sym­bol der sla­wis­chen Soli­da­ri­tät und nati­ona­len Bewusst­se­ins war (sazp​.sk). Seit den Zei­ten der slo­wa­kis­chen Nati­onal­be­we­gung und der Spa­zier­gän­ge von Štúr zu den Bur­güber­res­ten ist Devin zu einem Sym­bol nicht nur des alten sla­wis­chen Ruhms, son­dern auch der sla­wis­chen Fre­unds­chaft und Kame­rads­chaft zwis­chen den Völ­kern gewor­den. Die Ruinen von Sch­loss Devin sind ein nati­ona­les Kul­tur­denk­mal, das vom Stadt­mu­se­um in Bra­ti­sla­va ver­wal­tet wird (bra​ti​sla​va​.sk).

Auf dem Burg­hügel befin­den sich Über­res­te einer römis­chen Struk­tur. Eine von ihnen befin­det sich im obe­ren Hof, vor dem Ein­gang zum Innen­be­re­ich der Auss­tel­lung. Ich zitie­re von einer Infor­ma­ti­ons­ta­fel in der Nähe die­ser Über­res­te: Sie wur­de wäh­rend archä­o­lo­gis­cher Fors­chun­gen in den 1930er Jah­ren ent­dec­kt. Ein wesen­tli­cher Teil der Fun­de wur­de wäh­rend des Zwe­i­ten Weltk­riegs zers­tört. Es stell­te sich heraus, dass die Struk­tur aus vier Räu­men bes­teht, von denen einer mit einer Apsis nach Süden abgesch­los­sen ist. Basie­rend auf der Bau­tech­nik kann sie auf das 3. Jahr­hun­dert datiert wer­den – die Zeit der Herrs­chaft der Dynas­tie der Seve­rer, mit nach­fol­gen­den Modi­fi­ka­ti­onen, die wäh­rend der Herrs­chaft von Kai­ser Valen­ti­nian I. (364375) durch­ge­fü­hrt wor­den sein könn­ten.” Das Gebä­u­de kann als Teil einer zivi­len Sied­lung cha­rak­te­ri­siert wer­den (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). In den Jah­ren 1921 – 1922 wur­de im öst­li­chen Teil der Fes­tung ein gro­ßmäh­ris­ches Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 10. – 11. Jahr­hun­dert ent­dec­kt und spä­ter iden­ti­fi­ziert (apsi​da​.sk).

Die Wes­tkar­pa­ten ents­tan­den aufg­rund der Kol­li­si­on der afri­ka­nis­chen und eura­sis­chen Plat­ten. Die Kle­i­nen Kar­pa­ten und die Hain­bur­ger Ber­ge sind Teil die­ser Struk­tur. In den Bec­ken bil­de­te sich all­mäh­lich das Fluss­sys­tem der Donau und der Mora­va. Das Devin-​Tor liegt genau über der Mün­dung die­ser Flüs­se und reprä­sen­tiert einen erhöh­ten Teil des Gebir­ges, der durch einen Bruch vom gesun­ke­nen Devin-​Tor get­rennt ist. Die Devin-​Burgklippe ist ein nati­ona­les Natur­denk­mal, und der Burg­berg ist auch ein bede­uten­der bota­nis­cher Ort mit vie­len ges­chütz­ten und gefä­hr­de­ten Pflan­ze­nar­ten. Der gesam­te Burg­berg ist für Vogel­nist­be­din­gun­gen von Bede­utung. Die war­men Süd­hän­ge sind vor allem für Repti­lien und Insek­ten wich­ti­ge Lebens­rä­u­me. Arten wie der Fal­ke Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus, Sch­wal­ben­sch­wanz Iphic­li­des poda­li­rius, Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, Saga pedo und Hirsch­kä­fer Ceram­byx cer­do nis­ten in den Spal­ten des Fel­sens (Infor­ma­ti­ons­ta­fel am Devin). Im unte­ren Teil der Fes­tung beg­ru­ben die Bewoh­ner ihre Toten noch wäh­rend der Gro­ßmäh­ris­chen Ära. Das durchb­ro­che­ne Kir­chen­ge­bä­u­de aus dem 9. Jahr­hun­dert wur­de im 10. Jahr­hun­dert durch eine Kapel­le ersetzt.


Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Az ismert Devin vár rom­jai, ame­ly­ek egy szik­lás gerinc­rél emel­ked­nek fel a Mor­va és a Duna tor­ko­la­tá­nál, a szlo­vák tör­té­ne­lem jelen­tős emlé­ke­i­hez tar­to­znak (bra​ti​sla​va​.sk). Tra­ján és Valen­tia­nus I. ural­ma alatt egy római őrsé­gi állo­más talál­ha­tó volt Devin­ben. A római csa­pa­tok épí­tet­ték fel a erődít­mé­nyt, és az a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mi rends­ze­ré­nek, a Limes Roma­nus­nak rés­ze volt (devin​.sk). A vár­he­gy­en már a Kr. e. első szá­za­dá­tól egy fon­tos kel­ta tele­pülés állt (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

Különösen fon­tos stra­té­giai hely­ze­tét, ame­ly már ismert volt a kel­ták és a rómaiak előtt, a  terület ostro­má­nak kös­zön­het­te. Devín várán egy hatal­mas szlo­vák várat ala­pí­tot­tak, ame­ly­et elős­zör 864-​ben írtak le Dowi­na néven (bra​ti​sla​va​.sk), ami azt jelen­ti, (devin​.sk). A leg­ré­geb­bi nyo­mok a szlá­vok­ról a 8. szá­zad­ból szár­ma­znak, és az egész várat érin­tik, ami alap­ján elkép­zel­het­jük az inten­zív tele­pülé­si beé­pí­tés­ről. Az észa­ki olda­lon még ma is fenn­ma­radt a római kor­ból szár­ma­zó föld­sánc marad­vá­nya, ame­ly­et a szlá­vok fa kerí­tés­sel erősí­tet­tek meg (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk).

A 9. szá­zad­ban Moj­mír, Ras­ti­slav és Svä­top­luk szék­he­lye volt, aki 871-​ben a néme­tek elle­ni győze­lem­mel vég­ződött (kas​tiel​.org). Az írá­sok­ból az derül ki, hogy Ras­ti­slav, a nagy­mor­vai feje­de­lem, mege­rősí­tet­te Devínt, ami­kor mene­dé­ket kere­sett a kele­ti kirá­ly, Ludwig német elől (i15​.cz). A Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén ez volt a leg­fon­to­sabb hatá­rőr­ző vár (bra​ti​sla​va​.sk). Ebben az idős­zak­ban a Devín hegyi várá­rok volt az egy­ik leg­fon­to­sabb erődít­mé­ny a Frank Biro­da­lom ter­jesz­ke­dé­se ellen (bra​ti​sla​va​.sk). 892 után Devín az egy­ik fon­tos pont­ja volt a védel­mi erődök lán­cá­nak a régi magy­ar terüle­tek táma­dá­sai ellen (slo​ven​skeh​ra​dy​.sk). A Nagy-​Morva Biro­da­lom buká­sa után Devín a 13. szá­zad­ban nyer­te el stra­té­giai jelen­tősé­gét, az osztrák-​magyar har­cok ide­jén a Devín kapu­já­ért. A hegyi vár­ból egy kisebb kőha­tá­rál­lo­más ala­kult ki a 13. szá­zad végén, a Bát­ho­ry csa­lád épí­tet­te át a török ves­zé­ly miatt, akik a várat 1527 és 1606 között bir­to­kol­ták. Az utol­só erődí­té­si mun­kák azon­ban a török ves­zé­ly és a 17. szá­zad máso­dik felé­nek Pál­fy­ok­hoz kapc­so­lód­nak. A török ves­zé­ly megs­zűné­sét köve­tően a 18. szá­zad­ban kez­dett szé­tes­ni a Devín, amit (wiki­pe­dia sk) 1809 máju­sá­ban Napó­le­on oko­zott, aki elfog­lal­ta Béc­set és június­ban fel­rob­ban­tot­ta a várat. Azó­ta romok­ban hever. Dic­sősé­gét 1836-​ban Žudo­vít Štúr élesz­tet­te fel, aki szá­má­ra a Devín a szláv kölc­sönöses­ség és a nemze­ti öntu­dat szim­bó­lu­ma volt (sazp​.sk). A szlo­vák nemze­ti moz­ga­lom ide­jén, a hegyi romok­ra tett séta után a Devín a régi szláv dic­sőség nem csak a nemzet szim­bó­lu­ma lett, hanem a szláv barát­ság és a népek közöt­ti barát­ság jel­ké­pe is. A Devín rom­ja nemze­ti kul­tu­rá­lis emlék­mű, ame­ly­et Pozso­ny váro­si múze­uma kezel (bra​ti​sla​va​.sk).

A váron római épüle­tek marad­vá­ny­ai talál­ha­tók. Az egy­ik közülük a fel­ső udva­ron talál­ha­tó, az inte­ri­őr kiál­lí­tá­si rés­zé­hez veze­tő bejá­rat előtt. Idé­zem az infor­má­ci­ós táb­lá­ról szár­ma­zó infor­má­ci­ó­kat, ame­ly­ek ezen marad­vá­ny­ok mel­lett talál­ha­tók. A 30-​as évek­ben, egy 1945-​ös II. világ­há­bo­rús bom­bá­zás során fel­fe­dez­ték. Megál­la­pí­tot­ták, hogy az épület négy hely­i­ség­ből áll, ame­ly­ek közül az egy­ik déli irá­ny­ba orien­tált apsi­dá­val zárul. Az épí­tés­ze­ti alap­ján a 3. szá­zad­ra datál­ha­tó, a Seve­ran dinasz­tia ural­ma ide­jé­re, a követ­ke­ző áta­la­kí­tás­sal, ame­ly­et Valen­tia­nus I. ural­ko­dá­sa alatt haj­tot­tak vég­re (364 – 375)”. Az épüle­tet civil tele­pülés rés­ze­ként lehet­ne jel­le­mez­ni (Devín infor­má­ci­ós táb­la). Az 1921 – 22-​es évek­ben a vár­ke­gy­etem kele­ti rés­zén talál­ták meg és később azo­no­sí­tot­ták a 10 – 11. szá­zad­ra datál­ha­tó nagy­mor­vai tem­plo­mot (apsi​da​.sk).

A Nyugati-​Kárpátok az afri­kai és az euráz­siai lemez ütközé­sé­nek ered­mé­ny­eként kelet­kez­tek. A Kis-​Kárpátok és a Huns­he­i­mi hegy­ek rés­zét képe­zik. A meden­cék­ben foko­za­to­san kia­la­kult a Duna és a Mor­va foly­órends­zer. És éppen a Mor­va és a Duna öss­ze­fo­ly­á­sá­nál talál­ha­tó a Devin vár­há­gá­ja. A Devin vár­há­za egy kie­mel­ke­dő rés­zét képe­zi a hegy­nek, ame­ly­et levá­gott egy hibá­val a Devin kapu­val szem­ben. A Devin vár­há­gai külön nemze­ti ter­més­ze­ti emlék­mű. A vár­há­zi hágó erős és tagolt, majd­nem 70 méte­res magas­ság­ban. Itt talál­ha­tók a belem­ni­te­sek is (Infor­má­ci­ós tábla).

Az egész vár domb egy­ben fon­tos bota­ni­kai hely is, sok védett és ves­zé­ly­ez­te­tett növé­ny­faj előfor­du­lá­sá­val. Pél­dá­ul a követ­ke­zők is nőnek itt: Diant­hus pra­e­cox lum­nit­ze­ri, Cam­pa­nu­la xylorr­hi­za, Xeranth­ne­mum annu­um, Arte­mi­sia aus­tria­ca, Gagea pusil­la, Medi­ga­go mons­pe­lia­ca, Sene­cio eru­ci­fo­lis tenu­ifo­lius, Allium spha­e­ro­cep­ha­lon, Sti­pa capil­la­ta, Papa­ver dubium austro­mo­ra­vi­cum (Infor­má­ci­ós tábla).

A szik­la­fal madár­nak biz­to­sít fész­ke­lé­si fel­té­te­le­ket. A déli mele­gek fon­tos élőhe­ly­et jelen­te­nek különösen a hül­lők és a rova­rok szá­má­ra. A hasa­dé­kok­ban pél­dá­ul fész­kelt a kestrel Fal­co tin­nun­cu­lus, Apus apus. Az emlősök­től pél­dá­ul a Iphic­li­des poda­li­rius, a Par­nas­sius mne­mo­sy­ne, a Saga pedo, a Ceram­byx cer­do (Infor­má­ci­ós tábla).

A hegy lábá­nál fek­vő tele­pülés lakói még a Nagy­mor­vai Biro­da­lom ide­jén is itt temet­ték el halot­tai­kat. A teme­tő átla­gos élet­ko­ra 32 év volt, 70 – 130 cm mély­ség­ben feküd­tek egy­más mel­lett, néha több réteg­ben is. A 9. szá­zad­ban lerom­bol­ták a nagy­mor­vai tem­plo­mot, hely­é­be a 10. szá­zad­ban egy kápol­na lépett.


Odka­zy

TOP

Všet­ky

Use to Comment on this Post

2011, 2011-2015, Časová línia, Krajina, Neživé, Slovenská krajina, Stavby, Záhorie, Zrúcaniny

Plavecký hrad

Hits: 4451

sa vypí­na nad obcou Pla­vec­ké Pod­hra­die. Píše sa rok 1273. V kro­ni­ke ano­nym­né­ho notá­ra krá­ľa Bela IV. sa píše o veľ­kom vojen­skom stret­nu­tí uhor­ské­ho krá­ľa Ladi­sla­va IV. a čes­ké­ho krá­ľa Pře­mys­la Ota­ka­ra II. pod hra­dom Det­rek. Názov Pla­vec­ký” má zrej­me pôvod v súvis­los­ti s Plav­ca­mi, pres­nej­šie Kumán­mi, kto­rých úlo­hou bolo pozo­ro­vať (odkli​na​nieh​ra​dov​.sk). Hrad pre­šiel aj ruka­mi Matú­ša Čáka, Sti­bo­ra, Fug­ge­rov­cov, Pál­fi­ov­cov. Maji­teľ­mi v 15. sto­ro­čí sa sta­li gró­fi zo Svä­té­ho a Pezin­ku. Tí sa pus­ti­li do roz­siah­lej , vzni­kol dru­hý gotic­ký palác s veľ­ký­mi repre­zen­tač­ný­mi sie­ňa­mi a . Vznik­la taj­ná chod­ba ústia­ca do malej puk­li­no­vej pod hra­dom. V 16. sto­ro­čí posil­ni­li hrad mohut­nu delo­vou baš­tou. V roku 1706 cisár­sky gene­rál hrad od Ráko­ci­ho povs­tal­cov dobyl a ťaž­ko poško­dil (odkli​na​nieh​ra​dov​.sk).


Pla­vec­ký Hrad (Pla­vec­ký Cast­le) towers abo­ve the vil­la­ge of . The year is 1273. In the chro­nic­le of an ano­ny­mous scri­be of King Béla IV, the­re is an account of a major mili­ta­ry encoun­ter bet­we­en the Hun­ga­rian King Ladis­laus IV and the King II bene­ath Det­rek Cast­le. The name Pla­vec­ký” like­ly has its ori­gin in con­nec­ti­on with the , pre­ci­se­ly the Cumans, who­se task was to obser­ve the bor­der­lands (odkli​na​nieh​ra​dov​.sk). The cast­le chan­ged hands over time, pas­sing through the owners­hip of , , the Fug­gers, and the Pálf­fys. In the 15th cen­tu­ry, the counts of Svä­tý Jur and beca­me the owners. They embar­ked on an exten­si­ve recons­truc­ti­on, giving rise to a second Got­hic pala­ce with grand repre­sen­ta­ti­ve halls and a fore­court. A sec­ret pas­sa­ge lea­ding to a small cre­vi­ce cave bene­ath the cast­le was cre­a­ted. In the 16th cen­tu­ry, the Fug­gers strengt­he­ned the cast­le with a migh­ty artil­le­ry bas­ti­on. In 1706, Impe­rial Gene­ral Sieg­bert Heis­ter cap­tu­red and hea­vi­ly dama­ged the cast­le during the Rákóc­zi upri­sing (odkli​na​nieh​ra​dov​.sk).

Use to Comment on this Post

1991, Časová línia, Do roku 2005, Francúzsko, Krajina, Zahraničie

Francúzsko – krajina šesťuholníková

Hits: 11663

Fran­cúz­sko leží v západ­nej Euró­pe. Zo zápa­du ho obmý­va Atlan­tic­ký oce­án a z juho­vý­cho­du Stre­do­zem­né more. Od Špa­niel­ska ho delia Pyre­ne­je. Od roku 1768 Kor­zi­ka pat­rí ku Fran­cúz­sku. Väč­ši­na kra­ji­ny má rovi­na­tý ráz (des​ti​na​cie​.sk). Meno Fran­ce pochá­dza z latin­ské­ho , čo zna­me­ná kra­ji­na Fran­kov” (Jean Car­pen­tier et al.). Je mož­né, že slo­vo Frank je odvo­de­né od pro­to­ger­mán­ske­ho slo­va ”, čo zna­me­ná oštep, kopi­ja, kto­rá sa vrha­la ako seke­ra – Fran­cis­ca (Taras­suk et al.), dru­há hypo­té­za hovo­rí o tom, že v pra­ve­kej nemčí­ne frank” zna­me­ná voľ­ný (Wiki­pe­dia ENG). Vzhľa­dom k svoj­mu tva­ru je občas opi­so­va­ná ako I‘HexagonNaj­star­šie znám­ky ľud­ské­ho živo­ta sú z doby pred 1.8 mili­ón­mi rokov. Z doby spred 18 000 rokov pred n. l. pochá­dza jed­na z mno­hých zdo­be­ných mla­do­pa­le­oli­tic­kých jas­kýň (Jean Car­pen­tier et al.).

Vo Fran­cúz­sku žije asi 66 mili­ó­nov oby­va­te­ľov. Je tre­ťou naj­väč­šou kra­ji­nou Euró­py (Wiki­pe­dia ENG). Suse­dí s Atlan­tic­kým oce­ánom na zápa­de, Sever­ným morom na seve­re a so Stre­do­zem­ným morom na juhu. Medzi Fran­cúz­skom a Veľ­kou Bri­tá­ni­ou je zná­my kanál La Man­che. Pobrež­ná línia má 5500 km. Národ­nou hym­nou je (fran​cuz​sko​.sk), kto­rá je zná­ma aj u nás. Hlav­ným mot­tom Fran­cúz­skej repub­li­ky je , , (fran​cuz​sko​.sk).

Naj­star­ším mes­tom je Mar­se­il­le. Jeho his­tó­ria sa zača­la písať 600 rokov pred naším leto­poč­tom, kedy bola zalo­že­ná kelt­ský­mi Gal­mi koló­nia Mas­sa­lia (Cam­brid­ge ancient his­to­ry). Oko­lo roku 125 pred n.l. bola doby­tá juž­ná Riman­mi, kto­rý nazý­va­li ten­to regi­ón Roman Pro­vin­ce, z čoho vzni­kol názov (Life Maga­zi­ne, 13.07.1953, p. 76, Goog­le Books). súčas­né­ho Fran­cúz­ska zhru­ba zod­po­ve­da­jú sta­ro­ve­kej kelt­skej Galii. Galia bola pod­ro­be­ná Riman­mi1. sto­ro­čí pred n.l. V 4. sto­ro­čí sem zača­li pre­ni­kať ger­mán­ski . V roku 843 sa Fran­ská ríša roz­pad­la na Výcho­dof­ran­skú (dneš­né ), Zápa­dof­ran­skú ríšu (dneš­né Fran­cúz­sko) a . Zná­ma je Fran­cúz­ska revo­lú­cia z roku 1789, zo začiat­ku 19. sto­ro­čia Napo­le­ona Bona­par­te­ho. V roku 1958 stál na čele Fran­cúz­ska Char­les de Gaul­le (Wiki­pe­dia). Nie­kto­rí panov­ní­ci: knie­ža Salic­kých Fran­kov Mero­vech v 5. sto­ro­čí, Chlo­do­vik, I. v 7. sto­ro­čí, 8. sto­ro­čí kráľ Fran­cúz­ska, Karol I. Veľ­ký, Karol­man II. v 9. sto­ro­čí, Ľudo­vít XIV. – Kráľ (wiki​pe​dia​.sk).

Hlav­ným mes­tom je . Naj­viac uzná­va­ným národ­ným sviat­kom je , kto­ré sa slá­vi 14. júla. Medzi naj­zná­mej­ších Fran­cú­zov pat­rí Johan­ka z Arku, vedec Lou­is Pas­te­ur, spi­so­va­teľ , sta­vi­teľ Gusta­ve Eif­fel, šan­so­nier­ka Edit Piaf, malia­ri Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, her­ci Alain Delon, Jean Reno. Kaž­do­roč­ne v júli sa kona­jú naj­sláv­nej­šie cyk­lis­tic­ké pre­te­ky Tour de Fran­ce. Fran­cúz­sko oplý­va význam­ný­mi prí­stav­mi v Le Hav­re, Nan­tes, , Cher­bourg, Brest, Calais, La Rochel­le, Tou­lon, Nice, Can­nes a naj­väč­ší fran­cúz­sky prí­stav v Mar­se­il­le (netway​.cz). Veľ­ké fran­cúz­ske auto­mo­bil­ky: , Peuge­ot, Cit­ro­ën (wiki​pe​dia​.sk).

V kra­ji­ne je štvr­tý naj­väč­ší počet kul­túr­nych pamia­tok sve­to­vé­ho dedič­stva UNESCO, takmer 40. Zná­mi sú malia­ri Édou­ard Manet, Edgar Degas, Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, Paul Cézan­ne, Paul Gau­gu­in, . Pôso­bi­li tu Pab­lo Picas­so, Vin­cent van Gogh, Marc Cha­gall, Ame­deo Modig­lia­ni, Was­si­ly Kan­din­sky. Fran­cúz­sko je zakla­da­jú­cim čle­nom Orga­ni­zá­cie spo­je­ných náro­dov – OSN, kde je jeden z pia­tich stá­lych čle­nov Bez­peč­nost­nej rady (Wiki­pe­dia ENG). Nachá­dza­jú sa tu tie­to hory: , Pyre­ne­je, Fran­cúz­ske stre­do­ho­rie, , Vogé­zy, Armo­ric­ký masív, Arde­ny (Wiki­pe­dia).

Naj­vyš­šia hora v západ­nej Euró­pe (4810 m n.m.) je prá­ve vo fran­cúz­skych Alpách (ljly​sek​.cz). Okrem Álp sa do výš­ky čne­jú Pyre­ne­je, poho­ria Jura, Arde­ny, Fran­cúz­ske Stre­do­ho­rie a Vogé­zy. Naj­výz­nam­nej­šie rie­ky sú Loire, Garon­ne, a Rýn. Ras­tie tu až 136 dru­hov stro­mov (fran​cuz​sko​.sk). Fran­cúz­sko je zná­me svo­jou kuchy­ňou a vínom. Žabie ste­hien­ka, , muš­le, syry pat­ria k tej­to hrdej kra­ji­ne. Fran­cúz­sko bolo jed­nou z prvých kra­jín, kto­ré vytvo­ri­li (Pro­tec­ti­on of the Envi­ron­ment). Je naj­čas­tej­šou turis­tic­kou des­ti­ná­ci­ou. Zná­mi spi­so­va­te­lia: , , , Vic­tor Hugo, Ale­xan­dre Dumas, Jules Ver­ne, Émi­le Zola, , Guy de Mau­pas­sant, Albert Camus, , Anti­one de Saint Exu­pé­ry, Sten­dahl. Filo­zo­fo­via: Rene Des­car­tes, , Vol­tai­re, Augus­te Com­te. Veľ­mi zná­my je mik­ro­bi­ológ Lou­is Pas­te­ur, mate­ma­tik a fyzik Hen­ri Poin­ca­ré, fyzi­ci Hen­ri Becqu­e­rel, Pier­re Curie, Marie Curie, Paul Lan­ge­vin, viro­lóg Luc Mon­tag­nier. Hudob­ní skla­da­te­lia: , Geor­ges Bizet, Char­les Gou­nod, Jacqu­es Offen­bach, Jule­sa Mas­se­ne­ta, , Mau­ri­ce Ravel, Clau­de Debus­sy (Wiki­pe­dia EN). Medzi ďal­šie zná­me osob­nos­ti pat­rí bez­bo­chy­by Jacques-​Yves Cous­te­au, Bri­git­te Bar­dot (wiki​pe​dia​.org). Medzi súčas­nej­ších pred­sta­vi­te­ľov” hud­by pat­rí: Edit Piaf, , Ser­ge Gains­bourg, , Jean-​Michel Jar­re, David Guet­ta. Bra­tia Augus­te a Lou­is Lumi­é­rov­ci vytvo­ri­li kino v roku 1895. Can­nes hos­tí kaž­do­roč­ne zná­my fil­mo­vý fes­ti­val. Fran­cúz­sko ako celok až do nedáv­nej doby bolo kul­túr­nym cen­trom celé­ho sve­ta (Wiki­pe­dia EN).

Regi­ó­ny a ich hlav­né : Alsas­ko – Štrass­burg, Akvi­tán­sko – Bor­de­aux, Auverg­ne – , Bre­tón­sko – Ren­nes, – Dijon, Cen­tre – Orlé­ans, Champagne-​Ardenne – Chalon-​en-​Champagne, Kor­zi­ka – Ajac­cio, France-​Comté – Besan­con, Ile-​de-​France – Paris, Languedoc-​Roussillon – Mont­pel­lier, Limu­zín­sko – Limo­ges, Lot­rin­sko – Metz, Nor­man­dia – Caen, Midi-​Pyrénées – Tou­lou­se, Nord-​Pas-​de-​Calais – Lil­le, Pays de la Loire – Nan­te­es, Pikar­dia – Amiens, Poitou-​Charentes – Poitiers, Provence-​Aples-​Côte d‘Azur – Mar­se­il­le, Rhône-​Alpes – Lyon, Hor­ná Nor­man­dia – Rou­en (Wiki­pe­dia EN). Fran­cúz­ska kuchy­ňa je širo­ko zná­ma na celom sve­te. Vyrá­ba sa tu viac ako 400 dru­hov syra, množ­stvo vín. Naprí­klad šam­pan­ské, Bor­de­aux, Bour­gog­ne, Beau­jo­lais. Zná­mi špor­tov­ci: Michel Pla­ti­ni, Just Fon­tai­ne, Thier­ry Hen­ry (Wiki­pe­dia EN).

Nie­kto­ré zau­jí­ma­vé mies­ta: Paríž – , Louv­re, Champ-​Elysées, Cen­tre Pompi­dou, Ver­sail­les; zámok Cham­bord, , Vil­lan­dry, Remeš (Reims), , záto­ka Mont St. Michel, Auverg­ne (des​ti​na​cie​.sk), mes­to zalo­že­né riman­mi Aix en Pro­ven­ce, Avig­non, Car­nac, Fon­tai­neb­lau, alp­ské cen­trum , marián­ske pút­nic­ké mies­to Lour­des, Mar­se­il­le, , Nice, Orlé­ans, Reims, Saint Tro­pez. Fran­cú­zi sú veľ­mi zdvo­ri­lí, cenia si nevtie­ra­vú, ned­ba­lú ele­gan­ciu. Typic­ká je spon­tán­na mimi­ka a ges­ti­ku­lá­cia, emo­ci­onál­ne pre­ja­vy a komu­ni­ka­tív­nosť (cedok​.cz).


Fran­ce is loca­ted in Wes­tern Euro­pe. It is bor­de­red by the Atlan­tic Oce­an to the west and the Medi­ter­ra­ne­an Sea to the sout­he­ast. The Pyre­ne­es sepa­ra­te it from Spain. Sin­ce 1768, Cor­si­ca has been part of Fran­ce. The majo­ri­ty of the coun­try has a flat cha­rac­ter (des​ti​na​cie​.sk). The name Fran­ce” comes from the Latin Fran­cia,” mea­ning the land of the Franks” (Jean Car­pen­tier et al.). The word Frank” might be deri­ved from the Proto-​Germanic fran­kon,” mea­ning a jave­lin or spe­ar, thro­wn like an axe – Fran­cis­ca (Taras­suk et al.). Anot­her hypot­he­sis sug­gests that in ancient Ger­man, frank” meant free (Wiki­pe­dia ENG). Due to its sha­pe, Fran­ce is some­ti­mes refer­red to as l’He­xa­go­ne.” The oldest signs of human life date back to around 1.8 mil­li­on years ago. One of the many deco­ra­ted caves from around 18,000 years ago is the famous Las­caux cave (Jean Car­pen­tier et al.).

App­ro­xi­ma­te­ly 66 mil­li­on peop­le live in Fran­ce, making it the third-​largest coun­try in Euro­pe (Wiki­pe­dia ENG). It is bor­de­red by the Atlan­tic Oce­an to the west, the North Sea to the north, and the Medi­ter­ra­ne­an Sea to the south. The English Chan­nel lies bet­we­en Fran­ce and Gre­at Bri­tain. The coast­li­ne stret­ches for 5500 km. The nati­onal ant­hem is the Mar­se­il­lai­se” (fran​cuz​sko​.sk), well-​known worl­dwi­de. The prin­ci­pal mot­to of the French Repub­lic is liber­ty, equ­ali­ty, fra­ter­ni­ty (fran​cuz​sko​.sk).

The oldest city in Fran­ce is Mar­se­il­le, with its his­to­ry dating back 600 years BC when it was foun­ded as the Cel­tic colo­ny Mas­sa­lia (Cam­brid­ge ancient his­to­ry). Around 125 BC, the sout­hern Gaul was conqu­e­red by the Romans, cal­ling the regi­on Roman Pro­vin­ce, which later gave rise to the name Pro­ven­ce (Life Maga­zi­ne, 13.07.1953, p. 76, Goog­le Books). The cur­rent bor­ders of Fran­ce rough­ly cor­res­pond to ancient Cel­tic Gaul. Gaul was conqu­e­red by the Romans in the 1st cen­tu­ry BC. In the 4th cen­tu­ry, Ger­ma­nic Franks began to penet­ra­te the regi­on. In 843, the Fran­kish Empi­re split into East Fran­cia (modern Ger­ma­ny), West Fran­cia (modern Fran­ce), and Lot­ha­rin­gia. The French Revo­lu­ti­on in 1789 and the ear­ly 19th-​century era of Napo­le­on Bona­par­te are well-​known his­to­ri­cal events. In 1958, Char­les de Gaul­le took the helm of Fran­ce (Wiki­pe­dia). Some rulers inc­lu­de Mero­vech, the prin­ce of the Salian Franks in the 5th cen­tu­ry, Clo­vis, Dago­bert I in the 7th cen­tu­ry, Pepin the Short in the 8th cen­tu­ry, and Char­le­mag­ne, Char­les the Gre­at, Caro­lin­gian Empi­re­’s king in the 9th cen­tu­ry, and Lou­is XIV, the Sun King (wiki​pe​dia​.sk).

The capi­tal city is Paris. The most recog­ni­zed nati­onal holi­day is Bas­til­le Day, celeb­ra­ted on July 14th. Notab­le French figu­res inc­lu­de Joan of Arc, scien­tist Lou­is Pas­te­ur, wri­ter Emi­le Zola, buil­der Gusta­ve Eif­fel, chan­te­use Edith Piaf, pain­ters Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, actors Alain Delon, Jean Reno. The famous Tour de Fran­ce cyc­ling race takes pla­ce annu­al­ly in July. Fran­ce has sig­ni­fi­cant ports in Le Hav­re, Nan­tes, Bor­de­aux, Cher­bourg, Brest, Calais, La Rochel­le, Tou­lon, Nice, Can­nes, and the lar­gest French port in Mar­se­il­le (netway​.cz). Fran­ce has the fourth-​largest num­ber of UNESCO World Heri­ta­ge cul­tu­ral sites glo­bal­ly, with almost 40. Reno­wned pain­ters inc­lu­de Édou­ard Manet, Edgar Degas, Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, Paul Cézan­ne, Paul Gau­gu­in, Hen­ri Matis­se. Pab­lo Picas­so, Vin­cent van Gogh, Marc Cha­gall, Ame­deo Modig­lia­ni, Was­si­ly Kan­din­sky also spent time in Fran­ce. Fran­ce is a foun­ding mem­ber of the Uni­ted Nati­ons (UN), whe­re it holds one of the five per­ma­nent seats in the Secu­ri­ty Coun­cil (Wiki­pe­dia ENG). The coun­try fea­tu­res moun­tain ran­ges such as the Alps, Pyre­ne­es, Mas­sif Cen­tral, Swiss Jura, Vos­ges, Armo­ri­can Mas­sif, Arden­nes (Wiki­pe­dia).

The hig­hest moun­tain, Mont Blanc, in Wes­tern Euro­pe (4810 meters abo­ve sea level), is loca­ted in the French Alps (ljly​sek​.cz). Besi­des the Alps, Fran­ce is home to the Pyre­ne­es, Jura Moun­tains, Arden­nes, Mas­sif Cen­tral, and Vos­ges. Major rivers inc­lu­de the Loire, Garon­ne, Sei­ne, and Rhi­ne. The coun­try hosts up to 136 spe­cies of tre­es (fran​cuz​sko​.sk). Fran­ce is famous for its cuisi­ne and wine, pro­du­cing more than 400 types of che­e­se and a varie­ty of wines, inc­lu­ding Cham­pag­ne, Bor­de­aux, Bour­gog­ne, Beau­jo­lais. Deli­ca­cies like frog legs, snails, mus­sels, and che­e­ses are proud repre­sen­ta­ti­ons of the coun­try. Fran­ce was one of the first coun­tries to estab­lish an envi­ron­men­tal pro­tec­ti­on minis­try. It is a popu­lar tou­rist des­ti­na­ti­on and has a rich cul­tu­ral heri­ta­ge. Famous wri­ters inc­lu­de Denis Dide­rot, Char­les Bau­de­lai­re, Paul Ver­lai­ne, Vic­tor Hugo, Ale­xan­dre Dumas, Jules Ver­ne, Émi­le Zola, Hono­ré de Bal­zac, Guy de Mau­pas­sant, Albert Camus, Jean-​Paul Sar­tre, Anto­ine de Saint Exu­pé­ry, Stend­hal. Reno­wned phi­lo­sop­hers inc­lu­de René Des­car­tes, Jean-​Jacques Rous­se­au, Vol­tai­re, Augus­te Com­te. Notab­le figu­res also inc­lu­de mic­ro­bi­olo­gist Lou­is Pas­te­ur, mat­he­ma­ti­cian and phy­si­cist Hen­ri Poin­ca­ré, phy­si­cists Hen­ri Becqu­e­rel, Pier­re Curie, Marie Curie, Paul Lan­ge­vin, viro­lo­gist Luc Mon­tag­nier. Music com­po­sers inc­lu­de Hec­tor Ber­li­oz, Geor­ges Bizet, Char­les Gou­nod, Jacqu­es Offen­bach, Jules Mas­se­net, Camil­le Saint-​Saëns, Mau­ri­ce Ravel, Clau­de Debus­sy (Wiki­pe­dia EN). Some other well-​known per­so­na­li­ties inc­lu­de Pier­re de Cou­ber­tin, Jacques-​Yves Cous­te­au, Bri­git­te Bar­dot (wiki​pe​dia​.org). Con­tem­po­ra­ry” music repre­sen­ta­ti­ves inc­lu­de Edith Piaf, Char­les Azna­vour, Ser­ge Gains­bourg, Mire­il­le Mat­hieu, Jean-​Michel Jar­re, David Guet­ta. The Lumi­ère Brot­hers, Augus­te, and Lou­is, cre­a­ted cine­ma in 1895. Can­nes hosts the famous annu­al film fes­ti­val. Fran­ce, until recen­tly, was a cul­tu­ral cen­ter of the world (Wiki­pe­dia EN).

Regi­ons and the­ir capi­tals: Alsa­ce – Stras­bourg, Aqu­itai­ne – Bor­de­aux, Auverg­ne – Clermont-​Ferrand, Brit­ta­ny – Ren­nes, Bur­gun­dy – Dijon, Cen­tre – Orlé­ans, Champagne-​Ardenne – Chalon-​en-​Champagne, Cor­si­ca – Ajac­cio, Franche-​Comté – Besa­nçon, Ile-​de-​France – Paris, Languedoc-​Roussillon – Mont­pel­lier, Limou­sin – Limo­ges, Lor­rai­ne – Metz, Lower Nor­man­dy – Caen, Midi-​Pyrénées – Tou­lou­se, Nord-​Pas-​de-​Calais – Lil­le, Pays de la Loire – Nantes

, Picar­dy – Amiens, Poitou-​Charentes – Poitiers, Provence-​Alpes-​Côte d’A­zur – Mar­se­il­le, Rhône-​Alpes – Lyon, Upper Nor­man­dy – Rou­en (Wiki­pe­dia EN). French cuisi­ne is wide­ly kno­wn worl­dwi­de. The­re are more than 400 types of che­e­se and a varie­ty of wines pro­du­ced, inc­lu­ding Cham­pag­ne, Bor­de­aux, Bur­gun­dy, Beau­jo­lais. Famous athle­tes inc­lu­de Michel Pla­ti­ni, Just Fon­tai­ne, Thier­ry Hen­ry (Wiki­pe­dia EN).

Some inte­res­ting pla­ces: Paris – Eif­fel Tower, Louv­re, Champs-​Élysées, Cen­tre Pompi­dou, Ver­sail­les; Cham­bord Cast­le, Che­non­ce­au, Vil­lan­dry, Reims, Car­cas­son­ne, Mont St. Michel Bay, Auverg­ne (des​ti​na​cie​.sk), Roman-​founded city Aix-​en-​Provence, Avig­non, Car­nac, Fon­tai­neb­le­au, alpi­ne cen­ter Gre­nob­le, Marian pilg­ri­ma­ge site Lour­des, Mar­se­il­le, Mona­co, Nice, Orle­ans, Reims, Saint Tro­pez. The French are very poli­te, value unin­tru­si­ve, casu­al ele­gan­ce. Typi­cal are spon­ta­ne­ous facial expres­si­ons, ges­tu­res, emo­ti­onal expres­si­ons, and com­mu­ni­ca­ti­ve­ness (cedok​.cz).


La Fran­ce est situ­ée en Euro­pe occi­den­ta­le. Elle est bor­dée par l’o­cé­an Atlan­ti­que à l’ou­est et la mer Médi­ter­ra­née au sud-​est. Les Pyré­né­es la sépa­rent de l’Es­pag­ne. Depu­is 1768, la Cor­se fait par­tie de la Fran­ce. La majo­ri­té du pays a un carac­tère plat (des​ti​na​cie​.sk). Le nom Fran­ce” vient du latin Fran­cia”, sig­ni­fiant le pays des Francs” (Jean Car­pen­tier et al.). Le mot Frank” pour­rait déri­ver du mot proto-​germanique fran­kon”, sig­ni­fiant une jave­li­ne ou une lan­ce, jetée com­me une hache – Fran­cis­ca (Taras­suk et al.). Une aut­re hypot­hèse sug­gère qu’en ancien alle­mand, frank” sig­ni­fiait lib­re (Wiki­pe­dia ENG). En rai­son de sa for­me, la Fran­ce est par­fo­is appe­lée l’He­xa­go­ne”. Les plus anciens sig­nes de vie humai­ne remon­tent à envi­ron 1,8 mil­li­on d’an­né­es. L’u­ne des nom­bre­uses grot­tes déco­ré­es datant d’en­vi­ron 18 000 ans est la célèb­re grot­te de Las­caux (Jean Car­pen­tier et al.).

Envi­ron 66 mil­li­ons de per­son­nes vivent en Fran­ce, ce qui en fait le tro­isi­ème plus grand pays d’E­uro­pe (Wiki­pe­dia ENG). Elle est bor­dée par l’o­cé­an Atlan­ti­que à l’ou­est, la mer du Nord au nord et la mer Médi­ter­ra­née au sud. La Man­che sépa­re la Fran­ce de la Grande-​Bretagne. La lig­ne côti­ère s’é­tend sur 5500 km. L’hym­ne nati­onal est la Mar­se­il­lai­se” (fran​cuz​sko​.sk), mon­dia­le­ment con­nue. La devi­se prin­ci­pa­le de la Répub­li­que fra­nçai­se est liber­té, éga­li­té, fra­ter­ni­té (fran​cuz​sko​.sk).

La plus ancien­ne vil­le de Fran­ce est Mar­se­il­le, dont l’his­to­ire remon­te à 600 ans avant not­re ère, lor­squ­’el­le a été fon­dée com­me colo­nie cel­ti­que de Mas­sa­lia (Cam­brid­ge ancient his­to­ry). Vers 125 av. J.-C., la Gau­le méri­di­ona­le a été conqu­ise par les Romains, qui appe­laient la régi­on Pro­vin­ce romai­ne, d’où le nom de Pro­ven­ce (Life Maga­zi­ne, 13.07.1953, p. 76, Goog­le Books). Les fron­ti­ères actu­el­les de la Fran­ce cor­res­pon­dent app­ro­xi­ma­ti­ve­ment à l’an­cien­ne Gau­le cel­ti­que. La Gau­le a été conqu­ise par les Romains au 1er sièc­le av. J.-C. Au 4e sièc­le, les Francs ger­mains ont com­men­cé à pénét­rer dans la régi­on. En 843, l’Em­pi­re franc s’est divi­sé en Fran­cie orien­ta­le (l’Al­le­mag­ne moder­ne), Fran­cie occi­den­ta­le (la Fran­ce moder­ne) et Lot­ha­rin­gie. La Révo­lu­ti­on fra­nçai­se en 1789 et l’é­po­que du début du 19e sièc­le de Napo­lé­on Bona­par­te sont des évé­ne­ments his­to­ri­qu­es bien con­nus. En 1958, Char­les de Gaul­le prend la tête de la Fran­ce (Wiki­pe­dia). Cer­tains sou­ve­rains inc­lu­ent Méro­vée, le prin­ce des Francs saliens au 5e sièc­le, Clo­vis, Dago­bert Ier au 7e sièc­le, Pépin le Bref au 8e sièc­le, et Char­le­mag­ne, Char­les le Grand, roi de l’Em­pi­re caro­lin­gien au 9e sièc­le, et Lou­is XIV, le Roi Sole­il (wiki​pe​dia​.sk).

La capi­ta­le est Paris. La fête nati­ona­le la plus recon­nue est la pri­se de la Bas­til­le, céléb­rée le 14 juil­let. Des figu­res fra­nçai­ses notab­les inc­lu­ent Jean­ne d’Arc, le scien­ti­fi­que Lou­is Pas­te­ur, l’éc­ri­vain Emi­le Zola, le cons­truc­te­ur Gusta­ve Eif­fel, la chan­te­use Edith Piaf, les pein­tres Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, les acte­urs Alain Delon, Jean Reno. Le célèb­re Tour de Fran­ce a lieu cha­que année en juil­let. La Fran­ce possède des ports impor­tants à Le Hav­re, Nan­tes, Bor­de­aux, Cher­bourg, Brest, Calais, La Rochel­le, Tou­lon, Nice, Can­nes et le plus grand port fra­nçais à Mar­se­il­le (netway​.cz). La Fran­ce comp­te le quat­ri­ème plus grand nom­bre de sites cul­tu­rels du pat­ri­mo­ine mon­dial de l’U­NES­CO, avec près de 40 sites. Des pein­tres renom­més inc­lu­ent Édou­ard Manet, Edgar Degas, Clau­de Monet, Augus­te Reno­ir, Paul Cézan­ne, Paul Gau­gu­in, Hen­ri Matis­se. Pab­lo Picas­so, Vin­cent van Gogh, Marc Cha­gall, Ame­deo Modig­lia­ni, Was­si­ly Kan­din­sky ont éga­le­ment pas­sé du temps en Fran­ce. La Fran­ce est mem­bre fon­da­te­ur des Nati­ons unies (ONU), où elle détient l’un des cinq sièges per­ma­nents au Con­se­il de sécu­ri­té (Wiki­pe­dia ENG). Le pays pré­sen­te des cha­înes de mon­tag­nes tel­les que les Alpes, les Pyré­né­es, le Mas­sif Cen­tral, le Jura suis­se, les Vos­ges, le Mas­sif armo­ri­cain, les Arden­nes (Wiki­pe­dia).

La plus hau­te mon­tag­ne, le mont Blanc, en Euro­pe occi­den­ta­le (4810 mèt­res d’al­ti­tu­de), se trou­ve dans les Alpes fra­nçai­ses (ljly​sek​.cz). Out­re les Alpes, la Fran­ce abri­te les Pyré­né­es, le Jura, les Arden­nes, le Mas­sif Cen­tral et les Vos­ges. Les prin­ci­paux fle­uves com­pren­nent la Loire, la Garon­ne, la Sei­ne et le Rhin. Le pays comp­te jusqu­’à 136 espèces d’arb­res (fran​cuz​sko​.sk). La Fran­ce est célèb­re pour sa cuisi­ne et son vin, pro­du­isant plus de 400 types de fro­ma­ges et une vari­é­té de vins, dont le cham­pag­ne, le bor­de­aux, la bour­gog­ne, le beau­jo­lais. Des mets tels que les cuis­ses de gre­nou­il­le, les escar­gots, les mou­les et les fro­ma­ges sont des repré­sen­ta­ti­ons fières du pays. La Fran­ce a été l’un des pre­miers pays à cré­er un minis­tère de la pro­tec­ti­on de l’en­vi­ron­ne­ment. C’est une des­ti­na­ti­on tou­ris­ti­que popu­lai­re et possède un riche pat­ri­mo­ine cul­tu­rel. Des écri­vains célèb­res inc­lu­ent Denis Dide­rot, Char­les Bau­de­lai­re, Paul Ver­lai­ne, Vic­tor Hugo, Ale­xan­dre Dumas, Jules Ver­ne, Émi­le Zola, Hono­ré de Bal­zac, Guy de Mau­pas­sant, Albert Camus, Jean-​Paul Sar­tre, Anto­ine de Saint Exu­pé­ry, Stend­hal. Des phi­lo­sop­hes renom­més com­pren­nent René Des­car­tes, Jean-​Jacques Rousse

au, Vol­tai­re, Augus­te Com­te. Des scien­ti­fi­qu­es notab­les inc­lu­ent le mic­ro­bi­olo­gis­te Lou­is Pas­te­ur, le mat­hé­ma­ti­cien et phy­si­cien Hen­ri Poin­ca­ré, les phy­si­ciens Hen­ri Becqu­e­rel, Pier­re Curie, Marie Curie, Paul Lan­ge­vin, le viro­lo­gue Luc Mon­tag­nier. Des com­po­si­te­urs tels que Hec­tor Ber­li­oz, Geor­ges Bizet, Char­les Gou­nod, Jacqu­es Offen­bach, Jules Mas­se­net, Camil­le Saint-​Saëns, Mau­ri­ce Ravel, Clau­de Debus­sy (Wiki­pe­dia EN). Par­mi les per­son­na­li­tés con­tem­po­rai­nes figu­rent Pier­re de Cou­ber­tin, Jacques-​Yves Cous­te­au, Bri­git­te Bar­dot (wiki​pe​dia​.org). Par­mi les repré­sen­tants plus récents de la musi­que figu­rent Edith Piaf, Char­les Azna­vour, Ser­ge Gains­bourg, Mire­il­le Mat­hieu, Jean-​Michel Jar­re, David Guet­ta. Les frères Augus­te et Lou­is Lumi­ère ont créé le ciné­ma en 1895. Can­nes accu­e­il­le cha­que année le célèb­re fes­ti­val du film. La Fran­ce dans son ensem­ble a long­temps été le cen­tre cul­tu­rel du mon­de (Wiki­pe­dia EN).

Les régi­ons et leurs capi­ta­les : Alsa­ce – Stras­bourg, Aqu­itai­ne – Bor­de­aux, Auverg­ne – Clermont-​Ferrand, Brit­ta­ny – Ren­nes, Bur­gun­dy – Dijon, Cen­tre – Orlé­ans, Champagne-​Ardenne – Châlons-​en-​Champagne, Cor­si­ca – Ajac­cio, Franche-​Comté – Besa­nçon, Île-​de-​France – Paris, Languedoc-​Roussillon – Mont­pel­lier, Limou­sin – Limo­ges, Lor­rai­ne – Metz, Lower Nor­man­dy – Caen, Midi-​Pyrénées – Tou­lou­se, Nord-​Pas-​de-​Calais – Lil­le, Pays de la Loire – Nan­tes, Picar­dy – Amiens, Poitou-​Charentes – Poitiers, Provence-​Alpes-​Côte d’A­zur – Mar­se­il­le, Rhône-​Alpes – Lyon, Upper Nor­man­dy – Rou­en (Wiki­pe­dia EN). La cuisi­ne fra­nçai­se est mon­dia­le­ment con­nue. Plus de 400 types de fro­ma­ges et une vari­é­té de vins, dont le Cham­pag­ne, le Bor­de­aux, la Bour­gog­ne, le Beau­jo­lais, sont pro­du­its. Par­mi les spor­tifs célèb­res figu­rent Michel Pla­ti­ni, Just Fon­tai­ne, Thier­ry Hen­ry (Wiki­pe­dia EN).

Que­lqu­es endro­its inté­res­sants : Paris – Tour Eif­fel, Louv­re, Champs-​Élysées, Cen­tre Pompi­dou, Ver­sail­les ; châte­au de Cham­bord, châte­au de Che­non­ce­au, châte­au de Vil­lan­dry, Reims, Car­cas­son­ne, baie du Mont Saint-​Michel, Auverg­ne (des​ti​na​cie​.sk), vil­le fon­dée par les Romains Aix-​en-​Provence, Avig­non, Car­nac, Fon­tai­neb­le­au, cen­tre alpin de Gre­nob­le, lieu de pèle­ri­na­ge marial de Lour­des, Mar­se­il­le, Mona­co, Nice, Orlé­ans, Reims, Saint-​Tropez. Les Fra­nçais sont très polis, ils app­ré­cient l’é­lé­gan­ce disc­rète et décon­trac­tée. La mimi­que spon­ta­née, les ges­tes, les expres­si­ons émo­ti­on­nel­les et la com­mu­ni­ca­ti­vi­té sont typi­qu­es (cedok​.cz).


Use Facebook to Comment on this Post