2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Ostrihom – kráľovské mesto na brehu Dunaja

skala
Hits: 3313

Ostri­hom je mes­to v Maďar­sku, kto­ré leží na bre­hu Duna­ja (Peter Kac­lík), na úpä­tí Piliš­ské­ho poho­ria v nad­mor­skej výš­ke 105 met­rov nad morom. Jeho latin­ské pome­no­va­nie je Stri­go­nium, nemec­ké Gran, maďar­ské Esz­ter­gom. Žije tu na plo­che 100.35 km2 30 928 oby­va­te­ľov (Wiki­pe­dia). Opro­ti, na dru­hom bre­hu Duna­ja sa nachá­dza mes­to Štú­ro­vo. Obe mes­tá spá­ja most Márie Valé­rie, kto­rý bol obno­ve­ný v roku 2001 (Karin Bogs­cho­vá). Zni­či­li ho Nemci počas voj­ny v roku 1944 (Wiki­pe­dia). Cen­trum mes­ta tvo­ria budo­vy v baro­ko­vom, roko­ko­vom a kla­si­cis­tic­kom slo­hu. Neďa­le­ko od cen­tra sa nachá­dza­jú ter­mál­ne kúpe­le (Karin Bogs­cho­vá).

Kedy­si tu žili Kel­ti, v rím­skej dobe tu Rima­nia mali osa­du Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). V 2. sto­ro­čí tu stál vojen­ský tábor Sol­va. Jeho pred­mes­tím bol Ana­vum – dneš­né Štú­ro­vo. Odtiaľ­to Rima­nia pod­ni­ka­li výpra­vy pro­ti Ger­má­nom. Zasta­vil sa tu aj rím­sky cisár Mar­cus Aure­lius a napí­sal tu prvú kni­hu svoj­ho die­la Hovo­ry k sebe samé­mu (Jan Potůček). Asi kolo roku 500 sa sem dosta­li Slo­va­nia, kto­rý býva­lú rím­sku pev­nosť nazva­li Strěgom, pod­ľa fun­kcie strá­že­nia. Ostri­hom bol jed­ným z hlav­ných hra­dísk Nit­rian­ske­ho knie­žat­stva a Veľ­kej Mora­vy. Začiat­kom 10. sto­ro­čia sem priš­li sta­rí Maďa­ri, mes­to sa stá­va síd­lom veľ­kok­nie­ža­ťa Gej­zu. Šte­fan tu bol koru­no­va­ný za prvé­ho uhor­ské­ho krá­ľa (Wiki­pe­dia). Naro­dil sa tu. Zalo­žil arci­bis­kup­stvo a dal posta­viť na hrad­nom vrhu bazi­li­ku svä­té­ho Šte­fa­na na mies­te star­šie­ho kos­to­la (Karin Bogs­cho­vá). V roku mon­gol­ské­ho vpá­du v roku 1242 bolo nimi doby­té mes­to, ale hrad ostal zacho­va­ný. V roku 1543 Ostri­hom obsa­di­li Tur­ci a ostri­hom­ský arci­bis­kup sa tak­mer na 300 rokov pre­sťa­ho­val do Bra­ti­sla­vy, hoci jeho ofi­ciál­ne síd­lo bolo v Trna­ve. V Osman­skej ríši bol Ostri­hom síd­la bega san­dž­be­ga – okre­su. V rokoch 1594 – 1605 sa vied­li o mes­to neús­peš­né boje a mes­to bolo tak­mer úpl­ne zni­če­né. V tom­to osman­skom obdo­bí sa usa­di­lo v Ostri­ho­me veľa Srbov, kto­rí sa časom asi­mi­lo­va­li. Mes­to bolo oslo­bo­de­né voj­ska­mi Jána Sobies­ke­ho a Karo­la V. Lot­rin­ské­ho v roku 1683. Po poráž­ke Tur­kov bolo dosíd­le­né naj­mä Slo­vák­mi, kto­rí sa postup­ne asi­mi­lo­va­li (Wiki­pe­dia).

V stre­do­ve­ku zmien­ky hovo­ria o sied­mych kos­to­loch na hrad­nom návrší. Pri­bliž­ne na mies­te dneš­nej bazi­li­ky stá­la kated­rá­la Svä­té­ho Voj­te­cha, bola posta­ve­ná oko­lo roku 1010. Pri sever­nej veži dneš­nej bazi­li­ky sa nachá­dzal kos­tol Svä­té­ho Šte­fa­na Pro­to­mar­tý­ra. Ďal­ším kos­to­lom bola dobo­vá kru­ho­vá kapl­n­ka Svä­té­ho Šte­fa­na. Pozos­tat­ky kapl­n­ky svä­té­ho Víta boli odha­le­né iba nedáv­no. Pia­tym je hrad­ná kapl­n­ka svä­té­ho Voj­te­cha III. v palá­ci Arpá­dov­cov. V novo­ve­ku bola posta­ve­ná kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rá je domi­nan­tou Ostri­ho­mu. Posta­vi­li ju v rokoch 1822 – 1869 v kla­si­cis­tic­kom štý­le na mies­te stre­do­ve­ké­ho kos­to­la (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), kto­rý bo spus­to­še­ný v roku 1543 (Wiki­pe­dia). Bazi­li­ka je tre­tím naj­väč­ším kos­to­lom v Euró­pe, rozp­res­tie­ra sa na plo­che 5 660 m2 (well​ness​tips​.sk). Dlhá je 118 met­rov, širo­ká 49 met­rov, výš­ka kupo­ly je 71.5 met­ra. Stĺpy, kto­ré podo­pie­ra­jú tim­pa­non sú 57 met­rov vyso­ké. Ste­ny sú hru­bé 17 met­rov. Oltár­ny obraz, kto­rý sa nachá­dza v nej je naj­väč­ším oltár­nym obra­zom na sve­te na jed­nom plát­ne. Nama­ľo­val ho Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). Je veľ­ký 13 x 6,5 met­ra (esz​ter​gom​.hu). Na poscho­dí bazi­li­ky sa nachá­dza arci­bis­kup­ská kle­not­ni­ca, v kto­rej je zbier­ka stre­do­ve­kých i nov­ších sak­rál­nych pred­me­tov, medzi kto­rý­mi sa nachá­dza aj rene­sanč­ná Kal­vá­ria krá­ľa Mate­ja (tra​vel​gu​ide​.sk). Bazi­li­ka – kated­rá­la Pan­ny Márie a svä­té­ho Voj­te­cha sa zača­la sta­vať na pod­net arci­bis­ku­pa Ale­xad­ra Rud­na­ya (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sa vchá­dza do hrad­né­ho kom­ple­xu. Arche­oló­go­via v ňom odo­kry­li časť stre­do­ve­ké­ho krá­ľov­ské­ho hra­du, kto­rý zni­či­li Tur­ci v roku 1543. Naj­cen­nej­šou čas­ťou hrad­né­ho kom­ple­xu je román­ska Krá­ľov­ská kapl­n­ka s ružič­ko­vým oknom nad vcho­dom. Jej klen­ba pat­rí medzi naj­star­šie die­la v stred­nej Euró­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). Na sever od stĺpo­vej sie­ne bazi­li­ky sa nachá­dza socha krá­ľa svä­té­ho Šte­fa­na na koni (esz​ter​gom​.hu).

V roku 1708 sa Ostri­hom stá­va slo­bod­ným krá­ľov­ským mes­tom. Začiat­kom 19. sto­ro­čia sa do mes­ta vrá­til arci­bis­kup, aj kapi­tu­la. Ostri­hom bol stre­dis­kom arci­die­cé­zy, kto­rej úze­mie bolo naj­mä na Slo­ven­sku, pre­to tu štu­do­va­lo a pôso­bi­lo veľa slo­ven­ských náro­dov­cov, napr. Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Ved­ľa bazi­li­ky sto­jí nie­kdaj­ší Krá­ľov­ský palác s Hrad­ným múze­om. So stav­bou sta­rých hra­dieb sa zača­lo už v 10. sto­ro­čí (Ľubo­mír Motyč­ka). Okrem iné­ho sa v Ostri­ho­me nachá­dza Kres­ťan­ské múze­um, kto­ré dis­po­nu­je boha­tý­mi a vzác­ny­mi die­la­mi maliar­stva a sochár­stva. V Arci­bis­kup­skej kniž­ni­ci sa nachá­dza asi 250 000 tla­čo­vín (Karin Bogs­cho­vá). Medzi osob­nos­ti mes­ta pat­rí čes­ká krá­ľov­ná, man­žel­ka Pře­mys­la Ota­ka­ra I., Kon­štan­cia Uhor­ská, spi­so­va­teľ Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Ostri­hom is a city in Hun­ga­ry loca­ted on the banks of the Danu­be, at the foot­hills of the Pilis Moun­tains, with an ele­va­ti­on of 105 meters abo­ve sea level (Peter Kac­lík). Its Latin name is Stri­go­nium, Ger­man name is Gran, and Hun­ga­rian name is Esz­ter­gom. The city covers an area of 100.35 km² and is home to 30,928 inha­bi­tants (Wiki­pe­dia). Across the Danu­be on the oppo­si­te bank lies the town of Štú­ro­vo. The two towns are con­nec­ted by the Mária Valé­ria Brid­ge, which was recons­truc­ted in 2001 (Karin Bogs­cho­vá). The brid­ge was des­tro­y­ed by the Ger­mans during the war in 1944 (Wiki­pe­dia). The city cen­ter fea­tu­res buil­dings in Baro­que, Roco­co, and Clas­si­cal sty­les. Ther­mal baths are loca­ted near the city cen­ter (Karin Bogschová).

In ancient times, the area was inha­bi­ted by Celts, and during the Roman era, the Romans estab­lis­hed the sett­le­ment of Sal­vio Man­sio (Wiki­pe­dia). In the 2nd cen­tu­ry, a mili­ta­ry camp cal­led Sol­va sto­od here, with its suburb Ana­vum loca­ted in present-​day Štú­ro­vo. Romans laun­ched expe­di­ti­ons against the Ger­mans from this area, and Roman Empe­ror Mar­cus Aure­lius even stop­ped here and wro­te the first book of his work ​“Medi­ta­ti­ons” (Jan Potůček). Around the year 500, Slavs arri­ved, naming the for­mer Roman for­tress Strěgom, sig­ni­fy­ing its guar­ding func­ti­on. Ostri­hom beca­me one of the main for­ti­fi­ca­ti­ons of the Prin­ci­pa­li­ty of Nit­ra and Gre­at Mora­via. In the ear­ly 10th cen­tu­ry, the Magy­ars, ancient Hun­ga­rians, sett­led here, and the city beca­me the resi­den­ce of Grand Prin­ce Geza. King Step­hen I was born here, and he estab­lis­hed the arch­bis­hop­ric and built the Basi­li­ca of St. Step­hen on the site of an older church (Karin Bogs­cho­vá). During the Mon­gol inva­si­on in 1242, the city was conqu­e­red, but the cast­le remai­ned intact. In 1543, the Turks occu­pied Ostri­hom, and the arch­bis­hop moved to Bra­ti­sla­va for near­ly 300 years, even though his offi­cial seat was in Trna­va. Ostri­hom ser­ved as the seat of the Otto­man Empi­re­’s Beg­ler­beg – a dis­trict. From 1594 to 1605, unsuc­cess­ful batt­les were fought for the city, and it was near­ly com­ple­te­ly des­tro­y­ed. During the Otto­man peri­od, many Serbs sett­led in Ostri­hom, gra­du­al­ly assi­mi­la­ting. The city was libe­ra­ted by the armies of John III Sobies­ki and Char­les V, Duke of Lor­rai­ne, in 1683. After the defe­at of the Turks, it was resett­led main­ly by Slo­vaks, who assi­mi­la­ted over time (Wiki­pe­dia).

Medie­val records men­ti­on seven chur­ches on the cast­le hill. App­ro­xi­ma­te­ly at the loca­ti­on of toda­y­’s basi­li­ca sto­od the Cat­hed­ral of St. Adal­bert, built around 1010. Near the north tower of toda­y­’s basi­li­ca was the Church of St. Step­hen the Pro­to­mar­tyr. Anot­her church was the con­tem­po­ra­ry cir­cu­lar cha­pel of St. Step­hen. Remains of St. Vitus Cha­pel were only recen­tly dis­co­ve­red. The fifth is the cast­le cha­pel of St. Adal­bert III in the Arpa­dian pala­ce. In modern times, the Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu) was built bet­we­en 1822 and 1869 in a neoc­las­si­cal sty­le on the site of a medie­val church (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), which was des­tro­y­ed in 1543 (Wiki­pe­dia). The basi­li­ca is the third-​largest church in Euro­pe, cove­ring an area of 5,660 m² (well​ness​tips​.sk). It is 118 meters long, 49 meters wide, and the dome­’s height is 71.5 meters. The columns sup­por­ting the tym­pa­num are 57 meters high. The walls are 17 meters thick. The altar­pie­ce insi­de, the lar­gest single-​canvas altar­pie­ce in the world, was pain­ted by Miche­lan­ge­lo Gri­go­let­ti (well​ness​tips​.sk). It mea­su­res 13 x 6.5 meters (esz​ter​gom​.hu). The basi­li­ca­’s upper flo­or hou­ses the Arch­di­oce­san Tre­a­su­ry, which con­tains a col­lec­ti­on of medie­val and more recent sac­red objects, inc­lu­ding the Renais­san­ce Cal­va­ry of King Matt­hias (tra​vel​gu​ide​.sk). The Basi­li­ca – Cat­hed­ral of Our Lady and St. Adal­bert began cons­truc­ti­on at the urging of Arch­bis­hop Ale­xan­der Rud­nay (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca is the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. Archa­e­olo­gists have unco­ve­red a part of the medie­val roy­al cast­le, which was des­tro­y­ed by the Turks in 1543. The most valu­ab­le part of the cast­le com­plex is the Roma­ne­sque Roy­al Cha­pel with a rose win­dow abo­ve the entran­ce. Its vault is among the oldest works in Cen­tral Euro­pe (tra​vel​gu​ide​.sk). North of the column hall of the basi­li­ca is the sta­tue of King St. Step­hen on hor­se­back (esz​ter​gom​.hu).

In 1708, Ostri­hom beca­me a free roy­al city. In the ear­ly 19th cen­tu­ry, the arch­bis­hop and chap­ter retur­ned to the city. Ostri­hom beca­me the cen­ter of an arch­di­oce­se, with its ter­ri­to­ry main­ly in Slo­va­kia, att­rac­ting many Slo­vak nati­ona­lists, such as Ján Palá­rik and Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). Next to the basi­li­ca stands the for­mer Roy­al Pala­ce with the Cast­le Muse­um. The cons­truc­ti­on of old walls began in the 10th cen­tu­ry (Ľubo­mír Motyč­ka). Besi­des, Ostri­hom is home to the Chris­tian Muse­um, which posses­ses rich and rare works of pain­ting and sculp­tu­re. The Arch­di­oce­san Lib­ra­ry hou­ses around 250,000 prints (Karin Bogs­cho­vá). Among the city­’s notab­le per­so­na­li­ties are the Czech que­en and wife of Pře­mysl Ota­kar I, Cons­tan­ce of Hun­ga­ry, and the wri­ter Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Oszt­rák város Magy­arors­zá­gon, a Duna part­ján feks­zik (Peter Kac­lík), a Pilis-​hegység lábá­nál, ten­gers­zint felet­ti 105 méter magas­ság­ban. Latin neve Stri­go­nium, német neve Gran, magy­ar neve Esz­ter­gom. Lakos­sá­ga 100,35 km² terüle­ten 30 928 fő (Wiki­pe­dia). A Dunán­tú­li rés­zen, a Duna másik part­ján talál­ha­tó Štú­ro­vo váro­sa. A váro­so­kat a Mária Valé­ria híd köti öss­ze, ame­ly­et 2001-​ben állí­tot­tak hely­re (Karin Bogs­cho­vá). A néme­tek lerom­bol­ták a hidat a 1944-​es hábo­rú alatt (Wiki­pe­dia). A város­köz­pont­ban barokk, roko­ko és klass­zi­cis­ta stí­lu­sú épüle­tek talál­ha­tók. A város­köz­pont­tól nem mess­ze ter­mál für­dők is meg­ta­lál­ha­tók (Karin Bogschová).

Régen kel­ták éltek itt, a római idők­ben pedig a rómaiak­nak volt a Sal­vio Man­sio tele­pülé­sük (Wiki­pe­dia). A 2. szá­zad­ban itt állt a Sol­va nevű kato­nai tábor. Annak a város­nak a kül­vá­ro­sa volt Ana­vum, a mai Štú­ro­vo. A római csás­zár, Mar­cus Aure­lius is megállt itt, és itt írta meg Hoz­zám magam­hoz című művé­nek első köny­vét (Jan Potůček). Kb. az 500-​as évek körül a szlá­vok érkez­tek ide, akik a régi római erődöt Strěgom­nak nevez­ték el, őrzé­si fun­kci­ó­juk sze­rint. Esz­ter­gom az Egy­esült Feje­de­lem­sé­gek és a Nagy-​Morvaország egy­ik fő erőd­je volt. A 10. szá­zad ele­jén a magy­arok is ide­ér­kez­tek, a város Géza nagy­fe­je­de­lem szék­he­ly­é­vé vált. I. István itt lett az első magy­ar kirá­ly­ként meg­ko­ro­náz­va (Wiki­pe­dia). Itt szüle­tett. Lét­re­hoz­ta az érsek­sé­get és az idősebb tem­plom hely­én megé­pí­tet­te Szent István bazi­li­ká­ját (Karin Bogs­cho­vá). A várost a mon­gol táma­dás ide­jén, 1242-​ben elfog­lal­ták, de a várat megőriz­ték. 1543-​ban a törökök elfog­lal­ták Esz­ter­go­mot, és az esz­ter­go­mi érsek közel 300 évig Pozso­ny­ba köl­tözött, bár hiva­ta­los szék­he­lye Trna­va volt. Az Osz­mán Biro­da­lom­ban Esz­ter­gom a szandz­sá­bég – kör­zet szék­he­lye volt. 1594 és 1605 között siker­te­len hábo­rú­kat vív­tak a váro­sért, ame­ly majd­nem tel­je­sen elpusz­tult. Ebben az osz­mán idős­zak­ban sok szerb tele­pe­dett le Esz­ter­gom­ban, akik idővel ass­zi­mi­lá­lód­tak. A várost Ján Sobies­ki és III. Káro­ly Lor­rai­ne csa­pa­tai sza­ba­dí­tot­ták fel 1683-​ban. A törökök legy­őzé­se után főként szlo­vá­kok tele­pül­tek be, akik foko­za­to­san ass­zi­mi­lá­lód­tak (Wiki­pe­dia).

A közép­kor­ban hét tem­plom­ról bes­zél­nek a vári dom­bon. Kb. a mai bazi­li­ka hely­én állt Szent Adal­bert kated­rá­lis, ame­ly­et kb. 1010 körül épí­tet­tek. A mai bazi­li­ka észa­ki tor­nya mel­lett állt Szent István Pro­to­már­tír tem­plo­ma. Egy másik tem­plom volt a kor­társ Szent István kör­tem­plo­ma. Szent Vitus kápol­na marad­vá­ny­ait csak nemrég fedez­ték fel. Az ötödik a Szent Vitus III. kápol­na a palo­tá­ban. Az újkor­ban épí­tet­ték meg a Szűz Mária és Szent Vitus kated­rá­list (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly Esz­ter­gom jel­leg­ze­tes­sé­ge. 1822 és 1869 között épült klass­zi­cis­ta stí­lus­ban, a közép­ko­ri tem­plom hely­én (bazi​li​ka​-esz​ter​gom​.hu), ame­ly­et 1543-​ban lerom­bol­tak (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka Euró­pa har­ma­dik leg­na­gy­obb tem­plo­ma, 5,660 m²-​en terül el (well​ness​tips​.sk). Hoss­za 118 méter, szé­les­sé­ge 49 méter, a kupo­la magas­sá­ga 71,5 méter. A tim­pa­non alá­tá­masz­tá­sá­ra szol­gá­ló osz­lo­pok 57 méter maga­sak. A falak vas­tag­sá­ga 17 méter. A bazi­li­ka eme­le­tén talál­ha­tó az érse­ki kincs­tár, ahol közép­ko­ri és újabb szak­rá­lis tár­gy­ak gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó, köz­tük Máty­ás kirá­ly renes­zánsz kál­vá­riá­ja is (tra​vel​gu​ide​.sk). Az épí­té­sét Esz­ter­gom érse­ke, Ale­xan­der Rud­nay kez­de­mé­ny­ez­te (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett a vár­fa­lak közé vezet be. Az épí­tés­zek rész­ben fel­tár­ták ben­ne a közép­ko­ri kirá­lyi vár egy rés­zét, ame­ly­et a törökök 1543-​ban lerom­bol­tak. A vár­fal kom­ple­xum legér­té­ke­sebb rés­ze a román stí­lu­sú Kirá­lyi Kápol­na a bejá­rat felett lévő róz­sa­kert ablak­kal. Keresz­té­ny múze­um is talál­ha­tó Esz­ter­gom­ban, gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

1708-​ban Esz­ter­gom sza­bad kirá­lyi város­sá vált. A 19. szá­zad ele­jén az érsek és a káp­ta­lan is viss­za­tért a város­ba. Esz­ter­gom az érse­ki köz­pont volt, ame­ly­nek terüle­te főként Szlo­vá­kiá­ra ter­jedt ki, ezért itt tanult és tevé­ke­ny­ke­dett sok szlo­vák nemze­ti ébresz­tő, pél­dá­ul Ján Palá­rik, Andrej Kmeť (Wiki­pe­dia). A bazi­li­ka mel­lett áll a volt Kirá­lyi Palo­ta az Vár Múze­um­mal. A vár­fa­lak épí­té­sét már a 10. szá­zad­ban meg­kezd­ték (Ľubo­mír Motyč­ka). Az esz­ter­go­mi terüle­ten talál­ha­tó továb­bá a Keresz­té­ny Múze­um, ame­ly gaz­dag és rit­ka fes­tmé­ny­ek­kel és szob­rok­kal ren­del­ke­zik. Az érse­ki könyv­tár­ban körül­be­lül 250 000 nyom­tat­vá­ny talál­ha­tó (Karin Bogs­cho­vá). A város kie­mel­ke­dő sze­mé­ly­i­sé­gei közé tar­to­zik a cseh kirá­ly­né, I. Pře­mysl Ota­kar fele­sé­ge, Kons­tan­cia magy­ar kirá­ly­né, vala­mint a író, Valen­tín Bala­ša (Bálint Balas­sa) (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011, 2011-2015, 2012, 2014, Časová línia, Jazerá, Krajina, Mestá, Mestá, Podunajsko, Slovenská krajina, Slovenské, Typ krajiny

Stupava

skala
Hits: 6453

Stu­pa­va – men­šie mes­to pri Bra­ti­sla­ve. Zho­dou osu­du som Stu­pa­vu naj­mä v minu­los­ti čas­to nav­šte­vo­val pri prá­ci na svo­jej dip­lo­mov­ke. Počas troch rokov som do Stu­pa­vy a jej oko­lia cho­dil veľ­mi čas­to. Po 14 rokoch som sem zaví­tal s foto­apa­rá­tom a veľ­mi som sa čudo­val ako sa zme­ni­lo cen­trum pri kaštieli.

Mes­to Stu­pa­va sa leží medzi západ­ný­mi svah­mi Malých Kar­pát a juž­nou čas­ťou Záhor­skej níži­ny vo výš­ke 174 met­rov nad morom (stu​pa​va​.sk). Na roz­lo­he 6718 hek­tá­rov, v nad­mor­skej výš­ke 182 met­rov nad morom žilo začiat­kom roku 2016, 10597 oby­va­te­ľov. Nemec­ký názov pre mes­to je Stamp­fen, maďar­ský Stom­fa (Maj­tán, 1998). V kata­stri obce sa nachá­dza časť prí­rod­nej rezer­vá­cie Pod Pajš­tú­nom. Prvá písom­ná zmien­ka o obci je z roku 1269. Juž­nú časť Stu­pa­vy tvo­rí Mást, kto­rá je súčas­ťou od roku 1953. Nie­kto­ré čas­ti Más­tu: Dzí­leč­ky, Kre­me­ni­ce, Kop­ce, Novi­ny, Malé grun­ty, Sed­lič­ky, Záh­rad­ky, Záhu­me­ni­ce, Pís­ky, Hajp­ród, Nová hora, Dol­ná hora, Gref­ty, Tren­ky, Lin­grá­by, Lin­tá­vy. Čas­ti mes­ta: Mást, Dúb­ra­vy, Kre­me­ni­ca, Koló­nia, Vinoh­ra­dy (Wiki­pe­dia). 

Stu­pav­ské jaze­ro sa nachá­dza v cen­tre mes­ta, pri kaš­tie­li. Za ním nasle­du­je park. Ten­to park pri­po­mí­na skôr Arbo­ré­tum ako mest­ský park. Baro­ko­vý kaš­tieľ leží na okra­ji v par­ku v his­to­ric­kom cen­tre Stu­pa­vy. Na jeho mies­te stál pôvod­ne vod­ný hrad, kto­rý bol v roku 1280 stre­dis­kom pajš­tún­ske­ho pan­stva. V polo­vi­ci 17. sto­ro­čia ho Pál­fy­ov­ci pre­sta­va­li na ran­no­ba­ro­ko­vý opev­ne­ný kaš­tieľ. Prí­rod­ný park bol zalo­že­ný v roku 1867 Káro­ly­i­ov­ca­mi. V are­áli par­ku bol v minu­los­ti grófs­ky pivo­var, mlyn a nie­koľ­ko ryb­ní­kov (Pro­keš, Pro­ke­šo­vá). V súčas­nos­ti kaš­tieľ slú­ži ako domov seni­orov (stu​pa​va​.sk). V par­ku sa nachá­dza napr. jed­ľa Nord­ma­no­vá, cyp­ruš­tek Lawso­nov, gin­ko dvoj­la­loč­né, boriev­ka čín­ska, ľali­ov­ník tuli­pá­no­kve­tý, sofo­ra japon­ská. Súčas­ťou par­ku je pagaš­ta­no­vá alej (stu​pa​va​.sk). Rímsko-​katolícky kos­tol svä­té­ho Šte­fa­na bol posta­ve­ný v polo­vi­ci 14. sto­ro­čia ako kos­tol­ný hrad. Čas­to menil svo­ju podo­bu prí­stav­ba­mi (stu​pa​va​.sk). 

Kon­com 18. sto­ro­čia sa v Stu­pa­ve usa­dil džbán­kar­sky maj­ster Šte­fan Putz so zna­los­ťa­mi výro­by habán­skej kera­mi­ky, kto­rá bola polie­va­ná olovnato-​cínovou majo­li­kou (fajan­sou). Jeho nasle­dov­ník­mi sa sta­li Ján a Fer­di­nand Kos­tkov­ci, neskôr Fer­diš Kos­t­ka, kto­rý sa okrem tra­dič­nej tvor­by veno­val aj figu­rál­nej tvor­be, kto­rá ho pre­slá­vi­la. Stal sa prvým národ­ným umel­com his­tó­rii Čes­ko­slo­ven­skej repub­li­ky. Jeho pec je jedi­nou zacho­va­nou habán­skou pecou v stred­nej Euró­pe (stu​pa​va​.sk). V Stu­pa­ve pôso­bil Ján Nálep­ka, spi­so­va­teľ Rudo Moric. V Stu­pa­ve pôso­bí sku­pi­na his­to­ric­ké­ho šer­mu Ursus. V mes­te sa kona­jú via­ce­ré tra­dič­né podu­ja­tia. V mar­ci sa koná Veľ­ko­noč­ná výsta­va kras­líc a výši­viek, v júli Svä­to­ja­kub­ský jar­mok, v augus­te Stu­pav­ské hody, fes­ti­val coun­try hud­by Stu­pav­ský širák a Sláv­nos­ti kapus­ty – Deň zelá. V októb­ri Svä­to­mar­tin­ský jar­mok. V novem­bri Miku­láš­sky jar­mok (Wiki­pe­dia).

Úze­mie Stu­pa­vy bolo osíd­le­né už v dobe bron­zo­vej. Prvý­mi etnic­ky zná­my­mi oby­va­teľ­mi boli Kel­ti (stu​pa​va​.sk). Rima­nia tu zrej­me v obdo­bí mar­ko­man­ských vojen (160 – 180) posta­vi­li men­šiu sta­ni­cu na nevy­so­kej vyvý­še­ni­ne, na kto­rej už pred­tým stá­la ger­mán­ska osa­da. Vzni­kol tu roz­siah­ly dvo­rec, chrá­ne­ný obvo­do­vým múrom 70 x 70 met­rov. Pobyt doka­zu­jú nále­zy zbra­ní, zbyt­ky krúž­ko­vé­ho pan­cie­ra, kera­mi­ka, šper­ky, min­ce, frag­men­ty skle­ných nádob a hos­po­dár­ske nára­die. O Slo­van­skom osíd­le­ní sved­čia nále­zy poh­re­bis­ka s kera­mic­ký­mi pred­met­mi zo 6 . – 9. sto­ro­čia v miest­nej čas­ti Mást. Uhor­ský kráľ Belo IV. v daro­va­cej lis­ti­ne po prvý­krát spo­mí­na Stu­pa­vu v roku 1269 pod náz­vom Ztum­pa. V dru­hej polo­vi­ci 13. sto­ro­čia bol na úze­mí Stu­pa­vy vybu­do­va­ný Stu­pav­ský kamen­ný hrad, neskôr zná­my pod menom Pajš­tún ako síd­lo pajš­tún­ske­ho a stu­pav­ské­ho pan­stva. Posled­ní maji­te­lia Káro­ly­i­ov­ci ho opus­ti­li v roku 1945. Miest­ne trho­vis­ko a sláv­ne trhy boli zná­me v celom oko­lí a prá­ve pre túto sku­toč­nosť v mes­teč­ku vznik­la trid­siat­ko­vá sta­ni­ca, kde sa vybe­ral popla­tok za pre­vá­ža­ný tovar v sume troch per­cent z ceny tova­ru. Naj­dô­le­ži­tej­ší­mi plo­di­na­mi boli ľan a kono­pe, z nich sa liso­va­ním zís­ka­val olej. Mly­ny na liso­va­nie tzv. stu­py boli posta­ve­né na Stu­pav­skom poto­ku (stu​pa​va​.sk). Maďa­ri pre­vza­li toto pome­no­va­nie a ešte za čias Veľ­kej Mora­vy vyslo­vo­va­li názov Stom­fa (čitaj Štom­fa) s nosov­kou, ston­pa. Neskôr vo vývo­ji reči doš­lo k záni­ku nosov­ky a ustá­li­la sa stu­pa. Pri­da­ním kon­cov­ky ava vznik­lo pome­no­va­nie Stu­pa­va (Wiki­pe­dia).

Stu­pa­va – a smal­ler town near Bra­ti­sla­va. Fun­ni­ly enough, I used to visit Stu­pa­va quite often, espe­cial­ly in the past, whi­le wor­king on my the­sis. Over three years, I fre­qu­en­ted Stu­pa­va and its sur­roun­dings. After 14 years, I retur­ned with a came­ra and was ama­zed at how the cen­ter around the cast­le has changed.

The town of Stu­pa­va is situ­ated bet­we­en the wes­tern slo­pes of the Small Car­pat­hians and the sout­hern part of the Záhor­ská Lowland at an ele­va­ti­on of 174 meters abo­ve sea level (stu​pa​va​.sk). Cove­ring an area of 6,718 hec­ta­res, with an alti­tu­de of 182 meters abo­ve sea level, it had a popu­la­ti­on of 10,597 at the begin­ning of 2016. The Ger­man name for the town is Stamp­fen, and in Hun­ga­rian, it’s Stom­fa (Maj­tán, 1998). The vil­la­ge­’s cadas­tral ter­ri­to­ry inc­lu­des a part of the natu­ral reser­ve Pod Pajš­tú­nom. The first writ­ten men­ti­on of the vil­la­ge dates back to 1269. The sout­hern part of Stu­pa­va inc­lu­des Mást, which beca­me part of the town in 1953. Some parts of Mást are: Dzí­leč­ky, Kre­me­ni­ce, Kop­ce, Novi­ny, Malé grun­ty, Sed­lič­ky, Záh­rad­ky, Záhu­me­ni­ce, Pís­ky, Hajp­ród, Nová hora, Dol­ná hora, Gref­ty, Tren­ky, Lin­grá­by, Lin­tá­vy. Parts of the town: Mást, Dúb­ra­vy, Kre­me­ni­ca, Koló­nia, Vinoh­ra­dy (Wiki­pe­dia).

Stu­pa­va Lake is loca­ted in the town cen­ter, near the cast­le. Fol­lo­wing it is a park that resem­bles more of an arbo­re­tum than an urban park. The Baro­que cast­le lies on the edge of the park in the his­to­ri­cal cen­ter of Stu­pa­va. Ori­gi­nal­ly, the­re was a water cast­le on its site, which beca­me the cen­ter of the Pajš­tún esta­te in 1280. In the mid-​17th cen­tu­ry, the Pál­fys rebu­ilt it into an ear­ly Baro­que for­ti­fied cast­le. The natu­ral park was estab­lis­hed in 1867 by the Káro­ly­is. The park area used to hou­se a Coun­t’s bre­we­ry, mill, and seve­ral ponds (Pro­keš, Pro­ke­šo­vá). Cur­ren­tly, the cast­le ser­ves as a seni­or home (stu​pa​va​.sk). In the park, you can find, for exam­ple, Nord­mann fir, Lawso­n’s cyp­ress, gink­go bilo­ba, Chi­ne­se juni­per, tulip tree, Japa­ne­se pago­da tree. The park also fea­tu­res a chest­nut alley (stu​pa​va​.sk). The Roman Cat­ho­lic Church of St. Step­hen was built in the mid-​14th cen­tu­ry as a church cast­le. It often chan­ged its appe­a­ran­ce due to exten­si­ons (stu​pa​va​.sk).

In the late 18th cen­tu­ry, the mas­ter potter Šte­fan Putz sett­led in Stu­pa­va, brin­ging with him the kno­wled­ge of making Haban cera­mics cast with lead-​tin gla­ze (faien­ce). His suc­ces­sors were Ján and Fer­di­nand Kos­tkov­ci, later Fer­diš Kos­t­ka, who, in addi­ti­on to tra­di­ti­onal potte­ry, also enga­ged in figu­ra­ti­ve art that made him famous. He beca­me the first nati­onal artist in the his­to­ry of Cze­cho­slo­va­kia. His kiln is the only pre­ser­ved Haban kiln in Cen­tral Euro­pe (stu​pa​va​.sk). Stu­pa­va was also home to Ján Nálep­ka, wri­ter Rudo Moric. The his­to­ri­cal fen­cing group Ursus ope­ra­tes in Stu­pa­va. Seve­ral tra­di­ti­onal events take pla­ce in the town. In March, the­re is an Eas­ter exhi­bi­ti­on of eggs and embro­ide­ries, in July St. James’ Fair, in August Stu­pa­va fes­ti­vi­ties, the Stu­pa­va Coun­try Music Fes­ti­val, and Cab­ba­ge Fes­ti­vi­ties – Cab­ba­ge Day. In Octo­ber, the­re is St. Mar­ti­n’s Fair in Novem­ber, St. Nicho­las’ Fair (Wiki­pe­dia).

The ter­ri­to­ry of Stu­pa­va was sett­led in the Bron­ze Age. The first eth­ni­cal­ly kno­wn inha­bi­tants were Celts (stu​pa​va​.sk). The Romans like­ly built a smal­ler sta­ti­on on a low ele­va­ti­on here during the Mar­co­man­nic Wars (160 – 180), whe­re a Ger­ma­nic sett­le­ment alre­a­dy sto­od. An exten­si­ve cour­ty­ard, pro­tec­ted by a 70 x 70 meter wall, was estab­lis­hed. Arti­facts found inc­lu­de wea­pons, remains of ring armor, cera­mics, jewel­ry, coins, frag­ments of glass ves­sels, and agri­cul­tu­ral tools. Sla­vic sett­le­ment evi­den­ce inc­lu­des a burial ground with cera­mic items from the 6th – 9th cen­tu­ries in the local Mást dis­trict. Hun­ga­rian King Belo IV men­ti­oned Stu­pa­va for the first time in 1269 in a dona­ti­on deed, cal­ling it Ztum­pa. In the second half of the 13th cen­tu­ry, the Stu­pa­va Sto­ne Cast­le was built, later kno­wn as Pajš­tún, the seat of the Pajš­tún and Stu­pa­va esta­tes. The last owners, the Káro­ly­is, aban­do­ned it in 1945. The local mar­ket and famous fairs were kno­wn throug­hout the regi­on, lea­ding to the estab­lish­ment of a cus­toms sta­ti­on in the town whe­re a three per­cent fee was col­lec­ted for tran­s­por­ted goods. The most impor­tant crops were flax and hemp, from which oil was extrac­ted by pre­ssing. Mills for pre­ssing, cal­led ​“stu­py,” were built on the Stu­pa­va Stre­am (stu​pa​va​.sk). Hun­ga­rians adop­ted this name and even during the times of Gre­at Mora­via pro­noun­ced the name Stom­fa (pro­noun­ced Štom­fa) with a nasal sound, ston­pa. Later, in the evo­lu­ti­on of lan­gu­age, the nasal sound disap­pe­a­red, and ​“stu­pa” sta­bi­li­zed. Adding the suf­fix ​“ava” resul­ted in the name Stu­pa­va (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

TOP

Všet­ky

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Maďarsko, Mestá, Mestá, Typ krajiny, Zahraničie

Győr – starobylé, živé, slobodné a kráľovské mesto

skala
Hits: 3457

Győr sa nachá­dza seve­ro­zá­pa­de Maďar­ska. Slo­ven­ský názov pre Győr je Ráb, nemec­ký Raab, latinc­ký Arre­bo­na. Je vzdia­le­ný 65 km od Bra­ti­sla­vy a 10 km od slo­ven­ských hra­níc. Je žup­ným mes­tom župy Győr-​Moson-​Sopron. Mes­to malo do polo­vi­ce 19. sto­ro­čia pre­važ­ne nemec­kých oby­va­te­ľov. Od roku 1009 je síd­lom Ráb­skej die­cé­zy (Wiki­pe­dia). Na 174.62 km2 tu žije tak­mer 130 000 oby­va­te­ľov. K náras­tu počtu oby­va­te­ľov doš­lo naj­mä po skon­če­ní 2. sve­to­vej voj­ny do roku 1980. Leží v nad­mor­skej výš­ke 108 met­rov nad morom (Wiki­pe­dia ENG).

Je to sta­ro­by­lé živé mes­to. Nachá­dza sa tu veľ­ké množ­stvo ume­lec­kých pamia­tok, ich počtom sa radí na dru­hé mies­to v Maďar­sku. Ale je aj fes­ti­va­lo­vým mes­tom, Sta­ré mes­to je lau­re­átom európ­skej ceny ochra­ny pamia­tok. Cez mes­to tečú tri rie­ky (gyor​.hu). Naj­star­šiu časť mes­ta pred­sta­vu­je Kapi­tul­ný vrch (Káptalan-​domb), kde sto­jí bis­kup­ská kated­rá­la – bazi­li­ka, kto­rá má román­ske zákla­dy z 11. sto­ro­čia (Ale­na Ilčí­ko­vá). V gotic­kej kapl­n­ke svä­té­ho Ladi­sla­va sa nachá­dza vrchol­né die­lo uhor­ské­ho stre­do­ve­ké­ho zlat­níc­ke­ho ume­nia, pozlá­te­ná strie­bor­ná hel­ma svä­té­ho Ladi­sla­va (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sú aj kúpe­le s lie­či­vou ter­mál­nou vodou (Richard Šedý).

Prvé osíd­le­nie na mies­te dneš­né­ho Győru je z pra­ve­ku. Osíd­le­né bolo aj v dobe rím­skej. Prvé písom­né dokla­dy sú z obdo­bia Kel­tov, kto­rí mes­to pome­no­va­li Arra­bo­na. V 6. sto­ro­čí úze­mie osíd­li­li Slo­va­nia (aktu​al​ne​.cz). Neskôr Lon­go­bar­di a Ava­ri, kto­rí tu vybu­do­va­li kru­ho­vú pev­nosť gyuru, z čoho je odvo­de­ný názov mes­ta Győr. Úze­mie bol v rokoch 880 až 894 súčas­ťou Veľ­ko­mo­rav­skej ríše (Richard Šedý). Slo­va­nov v 9. a 10. sto­ro­čí napad­li Maďa­ri (aktu​al​ne​.cz). Maďa­ri opra­vi­li opus­te­nú rím­sku pev­nosť (Richard Šedý). V 13. sto­ro­čí mes­to napad­li Mon­go­li (aktu​al​ne​.cz) a v roku 1271 čes­ké voj­ská Pře­mys­la Ota­ka­ra II. (Wiki­pe­dia). V 16. sto­ro­čí mes­to pred Tur­ka­mi spá­lil miest­ny vojen­ský veli­teľ Kris­tóf Lam­bert (aktu​al​ne​.cz). Z tej­to doby je turec­ký názov pre mes­to Janik Kala – spá­le­né mes­to (Wiki­pe­dia). Po oslo­bo­de­ní bolo mes­to zno­vu vybu­do­va­né pomo­cou talian­skych archi­tek­tov v rene­sanč­nom a baro­ko­vom štý­le. V roku 1743 zís­ka­lo šta­tút slo­bod­né­ho krá­ľov­ské­ho mes­ta. Rast mes­ta však zasta­vi­li napo­le­on­ské voj­ny. Počas 2. sve­to­vej voj­ny sem boli depor­to­va­ní maďar­skí židia (aktu​al​ne​.cz). V mes­te sa vyrá­ba­li loko­mo­tí­vy a iná tech­ni­ka. Neskôr sa výro­ba pre­su­nu­la ďalej od mes­ta. Avšak, od roku 1994 v mes­te síd­li poboč­ka Audi AG, ktorá tu pre­vádz­ku­je tová­reň, vyrá­ba­jú sa tu špor­to­vé vozid­lá a množ­stvo typov ben­zí­no­vých moto­rov. V mar­ci 1945 bol, počas 2. sve­to­vej voj­ny, Győr tri dni bom­bar­do­va­ný spo­je­nec­ký­mi lie­tad­la­mi, čím zo 6 000 budov v mes­te zosta­lo iba asi 200 budov, ako­by zázra­kom prá­ve v his­to­ric­kom cen­tre mes­ta (Wiki­pe­dia).

Győr is loca­ted in nort­hwes­tern Hun­ga­ry. The Slo­vak name for Győr is Ráb, Ger­man Raab, Latin Arre­bo­na. It is 65 km away from Bra­ti­sla­va and 10 km from the Slo­vak bor­ders. It is the coun­ty seat of Győr-​Moson-​Sopron Coun­ty. Until the mid-​19th cen­tu­ry, the city had a pre­do­mi­nan­tly Ger­man popu­la­ti­on. Sin­ce 1009, it has been the seat of the Dioce­se of Győr (Wiki­pe­dia). Almost 130,000 peop­le live on 174.62 km². The popu­la­ti­on inc­re­a­sed main­ly after the end of World War II until 1980. It is situ­ated at an ele­va­ti­on of 108 meters abo­ve sea level (Wiki­pe­dia ENG).

Győr is an ancient vib­rant city with nume­rous artis­tic monu­ments, ran­king second in Hun­ga­ry by the­ir num­ber. It is also a fes­ti­val city, and the Old Town is the lau­re­a­te of the Euro­pe­an Heri­ta­ge Pro­tec­ti­on Award. Three rivers flow through the city (gyor​.hu). The oldest part of the city is repre­sen­ted by Capi­tu­la­ry Hill (Káptalan-​domb), whe­re the bis­ho­p’s cat­hed­ral stands – a basi­li­ca with Roma­ne­sque foun­da­ti­ons from the 11th cen­tu­ry (Ale­na Ilčí­ko­vá). In the Got­hic cha­pel of St. Ladis­laus, the­re is a mas­ter­pie­ce of Hun­ga­rian medie­val golds­mith art, the gil­ded sil­ver hel­met of St. Ladis­laus (aktu​al​ne​.cz). The­re are also ther­mal baths with hea­ling ther­mal water in the city (Richard Šedý).

The first sett­le­ment on the site of present-​day Győr dates back to pre­his­to­ric times. It was inha­bi­ted during the Roman era. The first writ­ten records are from the Cel­tic peri­od when the city was named Arra­bo­na. In the 6th cen­tu­ry, the ter­ri­to­ry was sett­led by Slavs (aktu​al​ne​.cz). Later, Lom­bards and Avars, who built a cir­cu­lar for­tress cal­led gyuru, giving the city its name Győr. The area was part of the Gre­at Mora­vian Empi­re from 880 to 894 (Richard Šedý). Hun­ga­rians attac­ked the Slavs in the 9th and 10th cen­tu­ries (aktu​al​ne​.cz). The Hun­ga­rians repai­red the aban­do­ned Roman for­tress (Richard Šedý). In the 13th cen­tu­ry, the city was attac­ked by the Mon­gols (aktu​al​ne​.cz), and in 1271 by the Czech armies of Pře­mysl Ota­kar II. (Wiki­pe­dia). In the 16th cen­tu­ry, the city was bur­ned by the local mili­ta­ry com­man­der Kris­tóf Lam­bert to pre­vent the Turks (aktu​al​ne​.cz). From this time comes the Tur­kish name for the city Janik Kala – the burnt city (Wiki­pe­dia). After libe­ra­ti­on, the city was rebu­ilt by Ita­lian archi­tects in the Renais­san­ce and Baro­que sty­les. In 1743, it gai­ned the sta­tus of a free roy­al city. Howe­ver, the city­’s gro­wth was hal­ted by the Napo­le­onic Wars. During World War II, Hun­ga­rian Jews were depor­ted from here (aktu​al​ne​.cz). The city used to manu­fac­tu­re loco­mo­ti­ves and other machi­ne­ry. Later, pro­duc­ti­on moved away from the city. Howe­ver, sin­ce 1994, a branch of Audi AG has been based in the city, ope­ra­ting a fac­to­ry pro­du­cing sports vehic­les and vari­ous types of gaso­li­ne engi­nes. In March 1945, during World War II, Győr was bom­bed by Allied airc­raft for three days, redu­cing the city­’s 6,000 buil­dings to about 200, mira­cu­lous­ly pre­ser­ving the his­to­ri­cal cen­ter (Wiki­pe­dia).

Győr észak­ny­uga­ti rés­zén talál­ha­tó Magy­arors­zá­gon. A szlo­vák neve Győr­nek Ráb, a német Raab, a latin Arre­bo­na. 65 km-​re van Pozso­ny­tól és 10 km-​re a szlo­vák határ­tól. Győr-​Moson-​Sopron megye szék­he­lye. A város köze­pé­ig, a 19. szá­zad köze­pé­ig főként német lako­sok éltek itt. 1009 óta a Győri egy­ház­me­gye szék­he­lye (Wiki­pé­dia). Majd­nem 130 000 ember él 174,62 km²-​en. A lakos­ság főként a máso­dik világ­há­bo­rú után, 1980-​ig növe­ke­dett. A ten­gers­zint felet­ti magas­ság 108 méter (Wiki­pe­dia ENG).

Győr ősi, vib­rá­ló város, szá­mos művés­ze­ti emlék­kel, ame­ly a máso­dik hely­et fog­lal­ja el Magy­arors­zá­gon. Emel­lett fesz­ti­vál­vá­ros is, az Óvá­ros pedig az euró­pai örök­ség­vé­del­mi díj nyer­te­se. Három folyó áram­lik a váro­son keresz­tül (gyor​.hu). A város leg­ré­geb­bi rés­zét a Káptalan-​domb (Káptalan-​domb) képe­zi, ahol az érse­ki szé­ke­se­gy­ház áll – egy bazi­li­ka, ame­ly­nek a 11. szá­zad­ból szár­ma­zó román alap­jai van­nak (Ale­na Ilčí­ko­vá). A Szent László-​gótikus kápol­ná­ban talál­ha­tó a magy­ar közép­ko­ri ara­ny­o­zott ezüst Szent Lász­ló sisak­já­nak csúc­sa (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyógy­í­tó ter­mál­víz­zel ren­del­ke­ző für­dők is van­nak (Richard Šedý).

Az első tele­pülés a mai Győr hely­én a pre­hisz­to­ri­kus kor­ból szár­ma­zik. A római idők­ben is lakott terület volt. Az első írá­sos emlé­kek a kel­ta idős­zak­ból szár­ma­znak, ami­kor a várost Arra­bo­ná­nak nevez­ték. A 6. szá­zad­ban a terüle­tet a szlá­vok tele­pí­tet­ték be (aktu​al​ne​.cz). Később lon­go­bár­dok és ava­rok, akik egy kör ala­kú erődöt, a gyurut épí­tet­tek, innen szár­ma­zik a város neve Győr. A terület 880 és 894 között rés­ze volt a Nagy Mor­va Biro­da­lom­nak (Richard Šedý). A magy­arok meg­tá­mad­ták a szlá­vo­kat a 9. és 10. szá­zad­ban (aktu​al​ne​.cz). A magy­arok hely­re­ál­lí­tot­ták az elha­gy­ott római erődöt (Richard Šedý). A várost a 13. szá­zad­ban mon­go­lok támad­ták (aktu​al​ne​.cz

), és 1271-​ben a cseh Pře­mysl Ota­kar II. had­se­re­ge (Wiki­pe­dia). A 16. szá­zad­ban a várost Kris­tóf Lam­bert helyi kato­nai parancs­nok elé­get­te, hogy mega­ka­dá­ly­oz­za a törököket (aktu​al​ne​.cz). Ebből az időből szár­ma­zik a város török neve Janik Kala – a leé­gett város (Wiki­pe­dia). A fels­za­ba­du­lás után az olasz épí­tés­zek által a renes­zánsz és barokk stí­lus­ban újjá­é­pí­tet­ték a várost. 1743-​ban elny­er­te a sza­bad kirá­lyi város stá­tus­zát. A város növe­ke­dé­sét azon­ban a napó­le­oni hábo­rúk állí­tot­ták meg. A máso­dik világ­há­bo­rú alatt innen depor­tál­ták a magy­ar zsi­dó­kat (aktu​al​ne​.cz). A város­ban gyár­tot­tak moz­do­ny­o­kat és más gépe­ket. Később a ter­me­lés távo­labb került a város­tól. Azon­ban 1994 óta az Audi AG egy­ik rész­le­ge van a város­ban, ahol sport­jár­művek és külön­fé­le típu­sú ben­zin­mo­to­rok kés­zül­nek. 1945 már­ciu­sá­ban, a máso­dik világ­há­bo­rú alatt, Győröt három napig bom­báz­ták az szövet­sé­ges repülőgé­pek, ami 6000 épület­ből csak min­te­gy 200 épüle­tet hagy­ott meg, mint­ha cso­da tör­tént vol­na, éppen a tör­té­nel­mi város­köz­pont­ban (Wiki­pe­dia).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2006-2010, 2010, Časová línia, Európske, Krajina, Maďarské, Mestá, Mestá, Typ krajiny

Mosonmagyaróvár

skala
Hits: 2425

V Moson­ma­gy­aró­vá­re som sa zasta­vil v roku 2010 na mode­lár­skej výsta­ve. Nachá­dza sa neďa­le­ko hra­níc so Slo­ven­skom. Latin­sky Ad Fle­xum, nemec­ky Wieselburg-​Altenburg, chor­vát­sky Sta­ri Grad (Wiki​pe​dia​.hu). Maďa­ri z oko­lia hovo­ria mes­tu Móvár (Buš). Mes­to má ter­mál­nu vodu a kúpe­le. Hrad s opev­ne­ním pochá­dza z 13. sto­ro­čia. Par­tner­ský­mi mes­ta­mi sú rakús­ke Stoc­ke­rau a Neusiedl am See, slo­ven­ský Senec, Šamo­rín a Pezi­nok (Wiki​pe​dia​.hu). Pred rokom 1939 exis­to­val Magy­aró­vár a Moson. Moson zna­me­ná hrad v baži­nách (Wiki­pe­dia). Moson­ma­gy­á­ro­vár a jeho regi­ón boli prav­de­po­dob­ne osíd­le­né už pia­tom tisíc­ro­čí pred n.l. V 1. sto­ro­čí n.l. bol oblasť Mošo­ňu začle­ne­ná do Rím­ske­ho impé­ria ako súčasť Panó­nie. Zalo­že­nie Ad Fle­xum bolo význam­ným nie­len z vojen­ské­ho hľa­dis­ka. Pre ochra­nu rím­skej hra­ni­ce, kto­rú tvo­ril Dunaj, kto­rý tečie neďa­le­ko Moson­ma­gy­aró­vá­ru. Ten­to fakt napo­mo­hol osíd­ľo­va­niu a záro­veň obcho­du medzi výcho­dom a zápa­dom (moson​ma​gy​aro​var​.hu).

In 2010, I stop­ped in Moson­ma­gy­aró­vár at a mode­ling exhi­bi­ti­on. It is loca­ted near the bor­ders with Slo­va­kia. In Latin, it is kno­wn as ​“Ad Fle­xum,” in Ger­man as ​“Wieselburg-​Altenburg,” and in Cro­atian as ​“Sta­ri Grad” (Wiki​pe​dia​.hu). The locals in the area call the city ​“Móvár” (Buš). The city has ther­mal water and spas. The cast­le with for­ti­fi­ca­ti­ons dates back to the 13th cen­tu­ry. Its twin cities are the Aus­trian Stoc­ke­rau and Neusiedl am See, Slo­vak Senec, Šamo­rín, and Pezi­nok (Wiki​pe​dia​.hu). Befo­re 1939, the­re was ​“Magy­aró­vár” ins­te­ad of ​“Moson.” ​“Moson” means a cast­le in the mars­hes (Wiki­pe­dia). Moson­ma­gy­á­ro­vár and its regi­on were pro­bab­ly sett­led alre­a­dy five mil­len­nia BC. In the 1st cen­tu­ry AD, the Moson regi­on beca­me part of the Roman Empi­re as part of Pan­no­nia. The estab­lish­ment of ​“Ad Fle­xum” was sig­ni­fi­cant not only from a mili­ta­ry per­spec­ti­ve but also for pro­tec­ting the Roman bor­der for­med by the Danu­be, which flo­ws near Moson­ma­gy­aró­vár. This fact con­tri­bu­ted to sett­le­ment and tra­de bet­we­en the east and west (moson​ma​gy​aro​var​.hu).

2010-​ben megáll­tam Moson­ma­gy­aró­vá­ron egy model­le­zé­si kiál­lí­tá­son. Közel hely­ez­ke­dik el a szlo­vák határ­hoz. Lati­nul Ad Fle­xum, néme­tül Wieselburg-​Altenburg, hor­vá­tul Sta­ri Grad (Wiki​pe​dia​.hu). A kör­ny­ék­be­liek ​“Móvár­nak” (Buš) neve­zik a várost. A város­nak ter­mál­vi­ze és für­dői van­nak. A 13. szá­zad­ból szár­ma­zó vár és erőd­rends­zer ren­del­ke­zik. Tes­tvér­te­le­pülé­sei az oszt­rák Stoc­ke­rau és Neusiedl am See, a szlo­vák Senec, Šamo­rín és Pezi­nok (Wiki​pe​dia​.hu). 1939 előtt Magy­aró­vár léte­zett a Moson hely­ett. Moson azt jelen­ti, várat a moc­sa­rak­ban (Wiki­pe­dia). Moson­ma­gy­á­ro­vár és kör­ny­é­ke valós­zí­nűleg már az i. e. ötödik évez­red­ben bené­pe­sült. Az i. szá­zad­ban a Moso­ni régió a Római Biro­da­lom rés­zé­vé vált Pan­nó­nia rés­ze­ként. Az ​“Ad Fle­xum” mega­la­pí­tá­sa nemc­sak kato­nai szem­pont­ból volt jelen­tős, hanem a Római Biro­da­lom hatá­rá­nak védel­mé­hez is hoz­zá­já­rult, amit a Moson­ma­gy­aró­vár­tól nem mess­ze folyó Dunaj alko­tott. Ez a tény előse­gí­tet­te a tele­pülést és az kelet és nyugat közöt­ti keres­ke­del­met is (moson​ma​gy​aro​var​.hu).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post

2011-2015, 2013, Časová línia, Krajina, Mestá, Mestá, Podunajsko, Slovenská krajina, Typ krajiny

Štúrovo – mesto tolerancie

skala
Hits: 2005

Kúpeľ­né mes­to Štú­ro­vo leží na ľavom Duna­ja, tam kde sa začí­na rie­ka ohý­bať (stu​ro​vo​.sk), na juho­vý­chod­nom cípe Podu­naj­skej níži­ny, na roz­hra­ní zlo­mov Hron­skej a Ipeľ­skej spra­šo­vej tabu­le. Pat­rí do naj­tep­lej­šej oblas­ti Slo­ven­ska (stu​ro​vo​.sk). Obklo­pe­né Ková­čov­ský­mi kop­ca­mi. Pri mes­te sa Hron vlie­va do Duna­ja. Je naj­juž­nej­ším mes­tom Slo­ven­ska (stu​ro​vo​.sk). Žije tu viac ako 10 000 oby­va­te­ľov (Wiki​pe​dia​.sk). Ter­mál­ne kúpa­lis­ko Vadaš má kapa­ci­tu 10 000 náv­štev­ní­kov. Jeho roz­lo­ha je 36 hek­tá­rov (stu​ro​vo​.sk). V roku 1949 bol pri Duna­ji zre­a­li­zo­va­ný vrt v hĺb­ke 140 met­rov, kto­rý obja­vil pra­meň ter­mál­nej vody s tep­lo­tou 30°C. Násled­ne sa zača­lo s budo­va­ním ter­mál­ne­ho kúpa­lis­ka. V roku 1973 bol obja­ve­ný ďal­ší zdroj ter­mál­nej vody v hĺb­ke 130 met­rov s tep­lo­tou 39.7°c a výdat­nos­ťou 70 l/​s, kto­rý sa stal zdro­jom Vada­ša (Wiki​pe​dia​.sk).

Mes­to je zná­me svo­jou tole­ran­ci­ou. Celé stá­ro­čia tu pokoj­ne spo­lu­na­ží­va­jú rôz­ne národ­nos­ti a nábo­žen­stvá (stu​ro​vo​.sk). V rím­skom obdo­bí sa na mies­te mes­ta nachá­dza­la stráž­na sta­ni­ca Ana­vum. Mes­to vznik­lo prav­de­po­dob­ne z osád Nána a Kakath (stu​ro​vo​.sk). Prí­chod maďar­ských kme­ňov sa datu­je na rok 896. Pod­ma­ni­li si pra­vý breh Duna­ja s dovte­dy slo­van­ským hra­dom Stri­goň, dneš­ným Ostri­ho­mom (Wiki​pe​dia​.sk). Letoh­rá­dok Kakath­vár dal v 10. sto­ro­čí vybu­do­vať syn maďar­ské­ho kme­ňo­vé­ho náčel­ní­ka Arpá­da. Osa­da Kakath bola opev­ne­ná, pre­to sa pou­ží­val názov Pár­ká­ny, Par­kan (stu​ro​vo​.sk). Prvá písom­ná zmien­ka o osa­de Kakat je z roku 1075 (stu​ro​vo​.sk), je spo­je­ná s vybu­do­va­ním rím­skej vojen­skej koló­nie Sal­va Man­sio na mies­te dneš­né­ho Ostri­ho­mu. V mar­ci 1241 roz­vrá­ti­li mes­to tatár­ske hor­dy Batu­chá­na. V prie­be­hu 16. – 17. sto­ro­čia bol pre mes­te zau­ží­va­ný názov aj Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern a Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

V máji až júni 1946 sa 1600 obča­nov maďar­skej národ­nos­ti pod­ro­bu­je reslo­va­ki­zá­cii v náde­ji, že sa ich bez­práv­ny vzťah zme­ní. V decem­bri 1947 až do feb­ru­ára 1948 pre­bie­ha vysíd­ľo­va­nie maďar­ských rodín na Sude­ty, naj­mä do Žat­ca. Cel­ko­vo bolo vysíd­le­ných 217 osôb. Mož­nosť bez­trest­né­ho návra­tu sa im poskyt­la po 28 mesia­coch, v prie­be­hu mar­ca 1949. V roku 1965 mes­to zaži­lo povo­deň. 25 domov bolo zrú­te­ných, 40 sil­ne poško­de­ných. Pri obno­ve účin­ne pomá­ha­lo mes­to Most, na pamiat­ku kto­ré­ho je pome­no­va­ná Mos­to­vá uli­ca. 17. novem­bra 1991 sa usku­toč­ni­lo refe­ren­dum na pri­na­vrá­te­nia náz­vu mes­ta Par­kan. 87 % z 57 % zúčast­ne­ných bolo za, avšak vlá­da odmiet­la vyho­vieť (Jozef Sla­bák).

The spa town of Štú­ro­vo is loca­ted on the left bank of the Danu­be, whe­re the river begins to bend (stu​ro​vo​.sk), in the sout­he­as­tern tip of the Podu­naj­ská níži­na, at the junc­ti­on of the Hron­ská and Ipeľ­ská spra­šo­vá tabu­le faults. It belo­ngs to the war­mest regi­on of Slo­va­kia (stu​ro​vo​.sk). Sur­roun­ded by the Ková­čov­ské kop­ce. The Hron River flo­ws into the Danu­be near the town. It is the sout­hern­most town in Slo­va­kia (stu​ro​vo​.sk). More than 10,000 peop­le live here (Wiki​pe​dia​.sk). The ther­mal bath Vadaš has a capa­ci­ty of 10,000 visi­tors. Its area is 36 hec­ta­res (stu​ro​vo​.sk). In 1949, a well was dril­led by the Danu­be at a depth of 140 meters, dis­co­ve­ring a ther­mal spring with a tem­pe­ra­tu­re of 30°C. Sub­se­qu­en­tly, the cons­truc­ti­on of the ther­mal bath began. In 1973, anot­her ther­mal water sour­ce was dis­co­ve­red at a depth of 130 meters with a tem­pe­ra­tu­re of 39.7°C and a yield of 70 l/​s, which beca­me the sour­ce of Vadaš (Wiki​pe​dia​.sk).

The town is kno­wn for its tole­ran­ce. Dif­fe­rent nati­ona­li­ties and reli­gi­ons have pea­ce­ful­ly coexis­ted here for cen­tu­ries (stu​ro​vo​.sk). In Roman times, a guard sta­ti­on cal­led Ana­vum was loca­ted at the site of the town. The town pro­bab­ly ori­gi­na­ted from the sett­le­ments of Nána and Kakath (stu​ro​vo​.sk). The arri­val of Hun­ga­rian tri­bes dates back to 896. They conqu­e­red the right bank of the Danu­be with the Sla­vic cast­le of Stri­goň, toda­y­’s Ostri­hom (Wiki​pe​dia​.sk). Kakath­vár Cast­le was built in the 10th cen­tu­ry by the son of the Hun­ga­rian tri­bal chief Arpád. The for­ti­fied sett­le­ment of Kakath was com­mon­ly cal­led Pár­ká­ny, Par­kan (stu​ro​vo​.sk). The first writ­ten men­ti­on of the sett­le­ment Kakat is from 1075 (stu​ro​vo​.sk), asso­cia­ted with the cons­truc­ti­on of the Roman mili­ta­ry colo­ny Sal­va Man­sio at the site of toda­y­’s Ostri­hom. In March 1241, the city was devas­ta­ted by the Tatar hor­des of Batu Khan. During the 16th-​17th cen­tu­ries, the town was also kno­wn as Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern, and Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

In May to June 1946, 1600 citi­zens of Hun­ga­rian nati­ona­li­ty under­went reslo­va­ki­za­ti­on in the hope that the­ir unjust situ­ati­on would chan­ge. From Decem­ber 1947 to Feb­ru­ary 1948, the depor­ta­ti­on of Hun­ga­rian fami­lies to the Sude­ten­land, espe­cial­ly to Žatec, took pla­ce. A total of 217 peop­le were disp­la­ced. The oppor­tu­ni­ty for unpu­nis­hed return was gran­ted to them after 28 months, in March 1949. In 1965, the town expe­rien­ced a flo­od. 25 hou­ses were demo­lis­hed, and 40 were seve­re­ly dama­ged. Most acti­ve­ly hel­ped in the recons­truc­ti­on, and in its memo­ry, Mos­to­vá Stre­et is named. On Novem­ber 17, 1991, a refe­ren­dum was held to res­to­re the name of the town to Par­kan. 87% of 57% of par­ti­ci­pants were in favor, but the govern­ment refu­sed to com­ply (Jozef Slabák).

A Štú­ro­vo üdülővá­ros a Dunaj bal part­ján feks­zik, ahol a folyó elkez­di haj­la­ni (stu​ro​vo​.sk), a Podu­naj­ská níži­na dél­ke­le­ti csücs­ké­ben, a Hron­ská és Ipeľ­ská spra­šo­vá tabu­le törés­vo­na­lá­nak hatá­rán. Szlo­vá­kia leg­me­le­gebb terüle­té­hez tar­to­zik (stu​ro​vo​.sk). A Ková­čov­ské kop­ce által körül­vé­ve. A Hron folyó a város­hoz közel ömlik a Duná­ba. Ez Szlo­vá­kia leg­dé­libb váro­sa (stu​ro​vo​.sk). Több mint 10 000 lako­sa van (Wiki​pe​dia​.sk). A Vadaš ter­mál­für­dő 10 000 láto­ga­tó befo­ga­dá­sá­ra alkal­mas. Terüle­te 36 hek­tár (stu​ro​vo​.sk). 1949-​ben, a Duná­nál egy 140 méter mély kuta­tás során egy 30°C‑os hőmér­sék­le­tű ter­mál­víz­for­rás fede­zé­se tör­tént. Ezt köve­tően elkez­dődött a ter­mál­für­dő épí­té­se. 1973-​ban egy másik ter­mál­víz­for­rást talál­tak 130 méter mély­ség­ben, 39,7°C‑os hőmér­sék­let­tel és 70 l/​s ter­me­lés­sel, ame­ly a Vadaš for­rá­sá­vá vált (Wiki​pe​dia​.sk).

A várost tole­ran­ciá­já­ról isme­rik. Évs­zá­za­dok óta külön­böző nemze­ti­sé­gek és val­lá­sok béké­sen egy­ütt élnek itt (stu​ro​vo​.sk). A város hely­én a római idők­ben egy Ana­vum nevű őrs­zo­ba állt. A város valós­zí­nűleg Nána és Kakath tele­pülé­sek­ből szár­ma­zik (stu​ro​vo​.sk). A magy­ar törz­sek érke­zé­se 896-​ra tehe­tő. Bir­tok­ba vet­ték a Dunaj jobb part­ját a Stri­goň, a mai Ostri­hom szláv várá­val (Wiki​pe​dia​.sk). A Kakath­vár kas­té­lyt a 10. szá­zad­ban Arpád magy­ar törzs­főnök fia épí­tet­te. A Kakath tele­pülés erődí­tett volt, ezért hasz­nál­ták a Pár­ká­ny, Par­kan nevet (stu​ro​vo​.sk). Az első írá­sos emlí­tés a Kakat tele­pülés­ről 1075-​ből szár­ma­zik (stu​ro​vo​.sk), a mai Ostri­hom hely­én a Sal­va Man­sio római kato­nai gyar­ma­tá­nak épí­té­sé­vel kapc­so­la­tos. 1241 már­ciu­sá­ban a várost Bátu kán tatár had­já­ra­tá­nak csa­pá­sai érték. A 16 – 17. szá­zad foly­amán a várost más néven is emle­get­ték, mint Čekér­den, Dži­ger­de­len, Goche­ren, Gog­gern és Pár­ká­ny (stu​ro​vo​.sk).

1946 máju­sá­tól júniu­sá­ig 1600 magy­ar nemze­ti­sé­gű állam­pol­gár került resz­lo­va­ki­zá­ci­ó­nak alá, remél­ve, hogy igaz­ság­ta­lan hely­ze­tük meg­vál­to­zik. 1947 decem­be­ré­től 1948 feb­ru­ár­já­ig magy­ar csa­lá­dok kiu­ta­sí­tá­sa Sudé­ták­ba, különösen Žatec­be tör­tént. Öss­ze­sen 217 embert tele­pí­tet­tek ki. Az bün­tet­len viss­za­té­rés lehe­tősé­gét 28 hónap­pal később, 1949 már­ciu­sá­ban biz­to­sí­tot­ták szá­muk­ra. 1965-​ben a város árvíz súj­tot­ta. 25 ház öss­ze­om­lott, 40 erősen meg­sé­rült. Az újjá­é­pí­tés­ben haté­ko­ny­an segí­tett a Most váro­sa, emlé­ké­re a Mos­to­vá utca nevet vise­li. 1991. novem­ber 17-​én néps­za­va­zás tör­tént a város nevé­nek viss­za­ál­lí­tá­sá­ról Par­kan név­re. A részt­ve­vők 57%-ának 87%-a támo­gat­ta, de a kor­má­ny nem haj­lan­dó volt enged­ni (Jozef Slabák).

Odka­zy

Use Facebook to Comment on this Post